Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

1989. novemb«r-28., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Miként érinti a magyar élelmiszer-gaz­daságot a január 1-jén várható intézke­dések, a mezőgazdasági szabadárak beve­zetése? — érdeklődött az MTI munkatár­sa a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban. A MÉM illetékesei szerint túl sok a bi­zonytalanság, egyelőre még az sem tisztá­zott, hogy melyek lesznek az új szabá­lyozók. Eddig ebben nem született döntés. Az azonban az előzetes egyeztetésekből máris kitűnik, hogy továbbra is számos érdek ütközik egymással. A hústermelést illetően például csak abban egyöntetű a vélemény, hogy mind az exportra, mind a beföldre szánt hús fontos, ám abban már korántsem egyezik a főhatóságok vé­leménye, hogy a költségeket teljes mér­tékben a fogyasztói árban kell-c érvénye­síteni, vagy továbbra is szükségcs-e fenn­tartani a támogatások bizonyos rendsze­rét. A MÉM az általános bizonytalanság dienere rövidesen konkrét javaslatot is tesz a kormányzat asztalára. Eszerint im­már elengedhetetlen egy úgynevezett in­tervenciós alap létrehozása. Ez az alap — a Hollandiában és az NSZK-ban már be- vát módszer alapján — védené, illetőleg támogatná a termelőket. A mezőgazdaság­ban időnként elkerülhetetlen túltermelés esetén a gazdálkodók hozzájuthatnának a valós költségeiket elismerő és egy mini­mális nyereséget tartalmazó összeghez, így nem vesztenék el termelési kedvüket. Az alap mintegy 1—2 milliárd forint ösz- szegü lenne, hozzájárulásukat a termelők önkéntes alapon, árbevételükből fizetnék be. Nem örülnek a szabadárnak a mezőgazdaságban Csongrád megyében úgy vélekednek a mezőgazdasági nagyüzemek képviselői, hogy amíg nincs igazi piac és a mezőgaz­daságban felhasznált ipari termékek — műtrágya, növényvédő szerek — áremel­kedésének nagy részét a termelők kény­telenek „lenyelni”, a helyzet kilátástalan. Nem megoldás a szabadár sem, hiszen egyre 'kisebb a fizetőképes kereslet. A szabadár mellé tehát mindenképpen bér­reformot kell rendelni — Vélik több Csongrád megyei termelőszövetkezetnél. Emellett fontosnak tartják az úgynevezett biztonsági ár bevezetését is, ami 8—10 százalékos nyereséget adna a termelők­nek akkor is, ha a lanyha kereslet miatt az árut csak az önköltség alatti áron tud­ják értékesíteni. Nehezíti a tervezést és a költségszámítást — ez pedig november végén immár időszerű lenne —, hogy nem ismerik a többi .szabályozóban bekö­vetkező változást sem — mondták a Ko­máromi Mezőgazdasági Kombinátban. Várhatóan módosul a személyi jövedelem­adó, megváltoznak a támogatások, emel­kednék a takarmányköltségek, az ener­giaárak, ám a mértékek nem ismeretesek. Így meglehetősen nehéz meggyőzni a te­nyésztőket arról, hogy jövőre is érdemes például s e r tésh i zlalá sse 1 foglalkozni. A bizonytalanság ellenére a kombinát, amely évi 125—130 ezer sertést dolgoz fel, ösz- szehívta az ennek több mint felét szál­lító termelőket. Megállapodott velük ab­ban, hogy napi áron fizet a sertésekért. Egyelőre bíznak abban, hogy elhamarko­dott döntések később nem csökkentik a termelési kedvet. A hús- és élelmiszerárak szabaddá vá­lása várhatóan jelentős többletárbevételt eredményez a Kaposvári Hibrid Sertés- tenyésztő Vállalat számára. Ennék elle­nére a szabadárak nem hózzák meg az igazi megoldást — hangoztatták a hazai nagyüzemi sertéshústermelés 50 százalé­kát, a kistermelői sertéshústermelés 20 százalékát feldolgozó nagyüzemben. Amíg nincs valódi piac, csökken a belföldi fi­zetőképes kereslet, és hiányzik a szabá­lyozórendszer legfontosabb eleme, a kon­vertibilitás, addig a fogyasztók és a vevők nem tudnak eredményesen védekezni az irreálisan eltérített termelői árak ellen. Nincs ugyanis semmilyen garancia arra, hogy a termelők csak a valóban indokol­ható költségeiket és az ezzel arányos ered­ményüket kívánják elismertetni az árban. Félő, hogy a szabadár-,kialakítás kedve­zőtlenül érinti az exportot is. A külpiac ugyanis nem fogja figyelembe venni a világi-paci költségarányoktól eltérő ma­gyarországi árrendszert — fejtették ki a feldolgozók Kaposvárott. Egyelőre nem tervezik az almások ki­vágását. de nagy a tanácstalanság, hogy a jövő évi felvásárlási árak szabaddá vá­lása miként érinti az al-matermelőket — tájékoztatták az MTI munkatársát a TOT- ban. A jövedelmezőség számításakor a kereskedelem és a feldolgozóipar képvi­selői irányárat sem tudtak adni az alma- termelőknek, tehát nagy áralku várható jövőre. Csak közvetlenül ,az új termés ér­tékesítésekor derül majd ki. megéri-e egy-egy üzemnek fenntartani almaültet­vényét. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ha nem sikerül megállapodni a ke­reskedőkkel és a feldolgozóiparral, to­vább csökken az évi mintegy 900 ezer tonna almatermés. Miért nines, ha van? (Folyt, Jogosan kérdezik az em­berek: Miért mines folyta­tás, ha népszerű, ha sike­res egy akció? Ezt kérdezi leveliében Nagy József Mis­kolcról, á Vándor Sándor utcáiból: A itojásakció foly­tatását hiányolja. Azt az akciót, melyet az SZM r és a Szerencsi Állami Gaz­daság szervezett. Levelé­ben így ír olvasónk: „Ha a Szerencsi Állami Gazdaságnak több millió darab tojás halmozódott föl raktáron, miért nem kezdte el korábban a to­jásakciót? Miért várta meg a felhalmozódást? Az üzle­teknek és a közülieteknek miért nem adják 2.40 fo­rint, vagy 2.00 forintos áron, hogy a lakosság mi­nél olcsóbban hozzájuthas­son az élelmiszerboltokban is az olcsó tojáshoz? (Nem 4 forintért.)” Nos, megkérdeztük az állami gazdaság értékesi­Ma már nemcsak a tyúkok kakaskodnak a tojás miatt A tíznapos akció folytatódik. tési ágazatvezetöjét — Szirmai Tibort, aki el­mondta, hogy ez az akció kezdete volt egy további rendszeres, önköltségi áron történő értékesítés­nek. Akár munkahelyek­re, lakótelepekre is szál­lítanának — már néhány kartont is — előzetes meg­rendelésre. A milliós nagy­ságrendű tojás náluk nem ritka, a százezres lojóál- lománynál. (Évente átlago­san 68 millió darabot ér­tékesítenek.) 7—8 milliót exportálnak, általában ezért többet is kapnak, de idén túltermelés volt, és egyes külföldi piacokon két—három hónap múlva kapják meg érte a pénzt, ezért választották most. hogy itthon, ha keveseb­bért is, de azonnal meg­kapják az árát. Az üzle­tekbe is szállítanak, eddig is szállítottak, például a Fotó: Balogh-Dobos Borsodi-, a Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat részére a nagyke­reskedelemnek is (például Agrocoop). Olvasónk szinte hihetetlennek tartja majd, hogy az így értékesített tojások darabszáma eléri évente a 30 milliót!!). Azt pedig már mi sem tudjuk, hogy miért lesz a tojás ára mégis négy forint. Ugyanis az üzleteknek és a nagy­kereskedelemnek eladott tojásokért kettő forint negyvennyolc fillért kap­tak! Csak találgatunk a jelenlegi piaci helyzetben, hogy a sok viszonteladó, az árfelhajtó nepper, a maffiaként működő és a háttérből irányított piaci mechanizmus-e az oka a tojás magas árának, vágj' csak az anarchisztikus ter­melést—értékesítést ki­használó szerencselovagok hada ... D tudatos magyar méhészkedés bölcséje — Hangács Szathmáry Király György nevét viseli az Edelény és Vidéke ÁFÉSZ keretében műkö­dő Méhészeti Szakcsoport, mely fennállásá­nak harmincadik évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartott a minap Hangácson, a község művelődési házában Itt koszorúzták meg a Méhészeti Szakcso­port -névadójának emléktábláját a reformá­tus templomban. De ki is volt az edelényi méhészék szakcsoportjának névadója? Bér­ces Lajos méhész, intézőbizottsági tag így emlékezett meg róla: Hiába keressük nevét az Üj Magyar lexikonban, hiába a Révai Lexikonban, a Magyar Életrajzi Lexikonban, vagy a töb­biben, nem találkozunk vele, pedig korának kiemelkedő alakja volt. Nemcsak méhész szakirodalommal foglalkozott, hanem mint gondos és tanult gazda az 1729—30-as szarvasmarhavészről is írt könyvet. A család­ról annyit tudunk, hogy Szalmái- megyei eredetű, főként Szabolcs és Borsod megyé­ben rendelkeztek birtokokkal. Szatihmár.y Király György 1703. -márciusá- bain született itt Hangácson. Jó nevelésben részesült. Külföldi 'egyetemeken tanult, a kor szokásai szerint. Eljutott egészen Ang­liáig. ahol huzamosabb ideig tartózkodott, és ott különosen a méhészetre fordította fi­gyelmét. Beszélt magyarul, latinul, németül és angolul. Korának a [legműveltebb ma­gyarjai közé tartozott. Tagja volt Borsod megye törvényszékének. „Angliai méhes- kert” címen 1759-ban jelent meg a könyve első kiadásban. Kilenc év múlva, 1768-ban a második és újabb 13 év múlva. 1781-ben p harmadik követte. Mind a három kiadás Egerben jelent meg. A .kiadás ismétlődése azt mutatja, 'hogy a könyv kapós volt. fon­tos társadalmi igényt elégített ki, hiszen abban az időben kevés szakíró dicsekedhe­tett azzal, hogy még életében másodszor is kiadják a könyvét. (A harmadik kiadás ha­lála után 6 évvel jelent meg.) Szaithmáry Király György kiváló gyakorlati méhész volt. nagyszerű 'megfigyelő. Sok újat írt és azok nagy. része ma, 230 év után is megáll­ja a helyét. Üttörő munkát végzett a ma­gyar méhészeti nyelv kialakításában. Köny­vei különösen azért értékesek, mert megta­láljuk bennük Magyarországon először a papírzacskós anyásításnak (a ki-rágós kalit­ka őse), továbbá a szabad -anyásításnak, va­lamint a nyílt raunkásf iasitásböl való anya- nevelésne'k a leírását. Ezzel 170 évvel előzte meg az ausztráliai méhészeket, akik csak 1929-ben írták ezt le. Ö írta le először a nyúlós költésrothadást, mint veszedelmes méhbetegséget. ö írt először a mesterséges rajoztatásról. A rajt dobolással szerezte meg. Tudta, hogy a törzscsalád új anyát nevel magának. (Közel két évszázad kel­lett az elterjedéséhez.) Részletesen leírta a méhteleltető házacska megépítését, va­lamint a .sajtos via-szolvasztás gyakorlatát. Szathmáry Király György 1775. augusztus 26-án halt meg Hangácson. A még halá­la előtt lakóházában épített sírboltban te­mették el, majd 1807-ben hamvait a bold- vai családi sírboltba szállították. Szathmáry Király György nem kapta meg a méltó helyet sem az országban. sem a méhésztársadalomban, sem a me­zőgazdasági szakirodalomban, pedig or­szágos jelentőségű dolog, hogy tőle indult el a korszerű, tudatos magyar méhészke­dés. Innen, Hangácsról! Erre legyen büszke Hangács minden lakója, de legyünk büsz­kék mi is, annak a méhész szakcsoport­nak a tagjai, alki-k az ő nevét vettük fel. Környékünk nemcsak a borsodi földvár­ról, a Halotti Beszéd helyéről, vagy a Bar­tók ősök sírjáról nevezetes, nem sorolom tovább. Arról is, hogy Hangács a magyar méhészkedés 'kiinduló bázisa. Szakcsopor­tunk megalakulásának 30 éves jubileuma alkalmából ezekkel a gondolatokkal tisz­telgünk névadónknak, Magyarország első méhészeti szakírójának, Szathmáry Király Györgynek nagysága előtt és helj'ezzük el a megemlékezés megérdemelt koszorúját mi, késő utódai és követői. Fiaskó György, a méhészszakcsoport el­nöke a szakcsoport harmincéves munká­ját így értékelte: Még 1959 tavaszán három méhész indult el innen Bagamérra — így kezdődött vándorméhésakedésük. Akkor, ősszel, 11 taggal megalakult az edelényi „Flóra” Méhészeti Szakcsoport, mely 1970- ben Szathmáry Király György nevét vette fel.’ 1980-ra már 1200 méhcsaládjuk volt, és öt év alatt 1075 mázsa méze-t értékesí­tettek. Meg kell említeni nehezítő körülmény­ként a méhészek átlagéletkorát, amely együtt jár a vállalkozó -szellem csökkené­sével és a fizikai terhelhetőség alacsony szintjével. 1970-ben ez 52 év volt, 1980-ban 54,6 év az átlagéletkor. A vándorlás ne­héz munkafázisainak könnyítése érdekében a szakcsoport tagjai többféle újításon gon­dolkodtak, és több eszközt szerkesztettek. Ezeket az eszközöket a vándorlás alkal­mával mind magúikkal kell hordozni. A teljes felszereltség biztosítása igen komoly körültekinltést és gondosságot igényel. Leg­sikeresebb megoldás a guruló méheskocsi. Az 1981-es év kedvezőtlen -külső tényező­ket hozott. A déli akáeerdök fagj'-kárt szenvedtek. Az Edelény térségében lévő akácosok virágzásának 9—10. napján nagy éjszakai köd keletkezett, ami a nektár­képződést teljesen megszüntette. 1980—81- ben egyébként: is tilos volt a nyírségi és hajdúsági akácosokra vándorolni állat- egészségügj'i zárlat miatt,' mert ekkor már megjelent Románia felöl a Varroa-atka. 1983-ban -érte el a szakcsoport működési területét ez a veszedelmes kártevő. N-agy szerencsére ekkorra már forgalomba került a Warrescens ifüstölőcsik. Nagy eseménynek számított a méhész­társadalom életében, hogy ebben az évben rendezték meg Magyarországon a méhésze­ti világikiállítás és kongresszust a buda­pesti sportcsarnokban. Ugyancsak ekkorra készült el a méhészek közadakozásából a Gödöllői Méhész Múzeum. így emlékeztek meg Hangácson Ma­gyarország első méhészeti szakírójáról, Szathmáry Király Györgyről, akinek emlé­két őrzi és ápolja a róla elnevezett, Mé­hészeti Szakkör Edelénjtben. Bekecsi Szabó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom