Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
1989. november 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Máris exportra dolgoznak II Keszlben értelmet nyer a munka Mini arról beszámoltunk, a Minő Cipőgyártól leszakadt, majd önállósággal próbálkozó tiszakeszi cipőgyárat ez év májusában vásárolta meg a martfűi Tisza Cipőgyár. A nagyüzem vezérigazgatója, Maczó László a nyáron azt nyilatkozta lapunknak hogy a legfőbb eél: felzárkóztatni a tiszakeszi gyárat a többi Tisza-gyár szintjére, amíg ez nem sikerül, sok jót — exporttermelést, béremelést — nem ígérhet az ott dolgozóknak. A gyár megvásárlása óta eltelt négy hónap. Vajon mennyire volt pesszimista, vagy óvatos a vezérigazgató? Képünk a BVK műanyaggyárában készült, ahol a folpackot állítják elő A reformtól a vállalati stratégiáig A iiiő Kőzsra a BVK iskolapadjában A hozzáértő szakemberek egy része úgy vélekedik, hogy Magyarország súlyos gazdasági elmaradottságában a veszélyesebb, kritikusabb láncszem nem az ipar és a mezőgazdaság helyzete, tehát a termelőszféra megkésettsége, hanem az ezen a területen dolgozók információs, kulturális elmaradottsága. Ez tehát az elviselhetetlenebb. Azaz. azok a szakemberek nem rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel, akiken most a gyorsabb előrehaladás múlik. Az állítás alátámasztására talán bizonyíték lehet az, hogy valamennyi gazdaságilag sikeresen felzárkózó országban a kulturális forradalom megelőzte a gazdasági fejlődést, a korábban megszerzett tudás így vált hajtóerővé, közvetlen termelőerővé. Talán a leglényegesebb változás, hogy pár hétre Ti- szakeszibe helyezett és megbízott vezetők helyett végre 'kinevezett igazgató áll a gyár élén, Molnár László személyében. — Kérem, mutatkozzon be! — A martfűi gyár technológiai főosztályának voltam a vezetője. Amit most vállaltam, anyagilag, beosztást tekintve hasonló az előző állásomhoz, és mégis más, mert egy komplett gyárat vezeték, annak minden felelősségével. terhével és örömével. A most 4ti éves igazgató 14 évesen került a martfűi gyárba tanulónak, úgy lett szakmunkás, hogy közben megtanulta a kézi cipőgyártást — azt vallja, ezzel a ..kezébe került” a szakma. Szakmunkásként is kulcs- munkahelyeken dolgozott, ahogy mondja, „kettesével vette” a lépcsőket. Mert már fiatalon művezető lett —tíz évig voll ezen a közismerten nehéz poszton. Majd innen egyenesen a technológiai főosztály élére került, s egy évtized után megint váltott: ez év október 15-től gyárigazgató. — iHogyan nyerte el a pályázatot? — Nos. az az igazság, hogy sem én. sem más nem adott be pályázatot, hiába hirdettük meg különböző lapokban. A vezérigazgató gondolt rám. Feltette a kérdést. vállalnám-e: nem sok időt kaptam a gondolkodásra. Korábban csak egyszer voltam Tiszakesziben. a gyár tetszett, igent mondtam. Nem tagadom, utána azért volt egy pár álmatlan éjszakám. El kell mondani még Molnár Lászlóról, hogy munka mellett elvégezte a cipőipari tedhnikumot, majd az éppen akkor induló Könnyűipari és Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. Végzés után ezt azonnal megfejelte egy felsőfokú vezetőképző tanfolyammal. * — Ha vezetőnek még fiatal is. gondolom, emberileg sem volt könny íi a döntés . . . — Valóban. Gondolkodtunk, hogyan tovább, hová költözzünk? A nagyobbik gyerek, a fiam Kecskeméten katona, ezért a család, hogy közel legyenek, egyelőre Martfűn maradt. De a későbbiekben mind a négyen ide költözünk Tiszakeszibe. Most hétfőtől péntekig élek itt. de úgy vagyok a munkával, hogy nem az órát nézem, hanem a feladatot. Már csak ezért is jó. ha helyben van a lakás, és n munkahely. Nem tagadja, aggályai azért vannak. Mások itt az emberek, más a mentalitás.. . De abban bízik, hogy ha a gyár hozza az eredményekéi, kenyeret ad a környéken lakóknak, nemcsak öt. a családját is befogadja a község. — Milyennek látja . szűk két hét után u Koszi márkanéven .termelő gyárat? — Én nem hibáztatom a kialakult helyzetért az előző vezetést, valószínű, hogy a Minő csődjének a következménye az az állapot, ami itt kialakult. A múlt helyett jobban érdekel a jövő. Arra fel vagyok készülve. hogy nem lesz könnyű dolgunk — sem . a munkásoknak. sem a vezetőknek Molnár László is a Tísza- módszer mielőbbi átvételére teszi a hangsúlyt, úgy, hogy a borsodi gyár illeszkedjen a nagyvállalat keretébe. Közben azért legyen önálló, hogy minél vékonyabb 'köldökzsinórral kapcsolódjanak Martfűhöz. — Kaptunk a központtól tíz új tűzőgépet, nagy örömmel fogadták őket a dolgozók. Folyamatosan rendbe tesszük a gépeket. Egyébként úgy érzem, nincs itt nagy baj, jól felszerelt, komplett gyár a keszi. A gyár zavaros időszakában sokan elmentek, sajnos, jó szakmunkások is, fontos lenne legalább 70 dolgozót felvenni, visszacsalogatni. Amit ígérnek, a 36—37 forintos órabér, bizony nem valami vonzó. Miért jöjjenek hát ide az emberek? — Ez az órabér érvényes a martfűi központban és a többi Tisza-gyárban is, ott mégis többet keresnek. Az említett összeg ugyanis a százszázalékos teljesítményért jár. Itt még ezt nem tudják hozni, de idő kérdése és szerintem hamarosan belejönnek. * — Lehet-e már valamilyen eredményről beszélni? . — Szeptember végén a főkönyvelőnk elkészítette a saját kis mérlegünket. Eszerint sem veszteségesek, sem nyereségesek nem vagyunk, hozzuk a várt nullszaldót. Ahhoz képest, hogy az év első négy hónapjában több, mint tízmilliós veszteséget „termelt” a gyár, ez bizony eredménynek mondható! — A legfontosabb — folytatja az igazgató —, hogy volt, van és lesz is munkánk. Most éppert 75 ezer pár cipőt gyártunk exportra az Eska Austria Wien cégnek. Mégpedig: saját anyagos formában, nem bérmunkában. Ha ezt befejezzük, visszatérünk a szovjet exportkötelezettségek teljesítésére. Lassan összerázódik tehát a munkásgárda és a vezetés Tiszakesziben. Valószínűleg segít ebben az is, hogy december elsejétől bérfejlesztést kapnak a dolgozók. És ez azt sejteti, a nullszaldó- nál jobb eredmény várható a gyárban. Hogy honnan a következtetés? Egyszerű: a Tisza Cipőgyár szellemétől teljesen idegen a teljesítmény nélküli, fedezetlen bérek kifizetése — legalábbis erről győztek meg a Martfűn tapasztaltak ... Mindezek ismeretében különös hangsúlyt, kap a Borsodi Vegyi Kombinátban folyó menedzserképző tanfolyam. amelyben nyolc cég, a Magyar Gazdasági Kamara. a Marx Károly Közgazdasági Egyetem, a Nehézipari Műszaki Egyetem, a Budapest Bank, a Citibank, az Országos Vezetőképző Központ. az Innovációs Centrum Park. valamint a házigazda rendező szerv, a Borsodi Vegyi Kombinát szakemberei vesznek részt oktatóként a munkában. A résztvevők pedig kéthetes ciklusokban tanulják meg mindazokat a menedzseri szakismereteket, amelyek egy működő gazdaságban szükségesek ahhoz, hogy egyénileg vagy vezetőként az irányító boldogulni tudjon. A kazincbarcikai vállalatnál immár a harmadik csoportban oktatják a résztvevőket, akik most többségükben a Szovjetunióból érkeztek és ott a vállalataiknál különböző vezető beosztásokat töltenek be. A külföldiek számára rö- videhbék a kurzusok, mondja Izsó Gábor ügyvezető igazgató. Hiszen elképzelhetetlen, hogy több hónapig távol a munkától, idejöjjenek Magyarországra tanulni a vezetők. Ez a rövid kurzus is biztosítja azonban a számúkra, hogy a legszükségesebb fogalmakat elsajátíthassák. A kéthetes tanfolyam résztvevői is előadásokat hallgatnak meg például a magyar gazdasági reformról. a termelési szerkezet átalakításáról, a rendszerszemlélet i vállalati irányításról, a vállalkozási lehetőségekről. a hitelkapcsolatokról. a piachoz való alkalmazkodásról, továbbá a stratégiai tervezésről. Ottjártunkkor éppen a Borsodi Vegyi Kombinát stratégiai tervezésének gyakorlatáról hallgattak meg a résztvevők előadási, amit dr. Tolnai Lajos vezérigazgató tartott meg. Bár a stratégia fogalma igen régi, mondta a vezérigazgató, hiszen a hadművészet szinte évszázadok óta ismeri és alkalmazza e fogalmat, érdekességképpen a gazdaságban csak nagyon rövid ideje, az '50-es években vezették be. Azóta e módszernek könyvtárnyi irodalma született és a sikeres nyugati cégek azt állítják, hogy a látványos előrehaladásuk titka a jó stratégiában van. Mivel a vállalati stratégiai tervezés egyértelmű eltávolodást jelent a központi irányítástól, így nyilvánvaló, hogy Magyarországon is és a kelet-európai országokban is korábban nem foglalkoztak a gazdaságban semmiféle stratégiai tervezéssel. Az igen élvezetes és jó előadás láthatóan alapvetően új információkat jelentett több hallgatónak. Az a tapasztalatom. mondta az előadás után Izsó Gábor, hogy a résztvevők egyre több konkrét információt szeretnének megtudni Magyarországról. Ugyanakkor a hazai, elsősorban a saját dolgozóinkból álló hallgatók pedig olyan ismereteket gyűjthetnek. amit a későbbi beosztásukban hasznosító atn a k majd. A hallgatók kérdéseit elemezve úgy tűnik, hogy a szovjet gyárakban, az ott lévő vállalatoknál dolgozó szakemberek is eljutottak a gazdaság kitörési pontjaiig. Ma már ott is ez a fő tárna, a kereskedelem. Továbbá az az újra visszatérő kérdés, mit jelent nekünk magyaroknak a vállalati önállóság. Hogyan tud élni ezzel a lehetőséggel a Borsodi Vegyi Kombinát. Tehát az önálló külkereskedelmi joggal. — Mi várható a jövőben a tanfolyamon? — A most itt tanuló 'külföldi csoport után a következő, immár negyedik csoporttal novemberben kezdjük meg az oktatást — válaszolja Izsó Gábor. — Ezen elsősorban a környező, tehát a Borsod megyei vállalatok menedzser jel öltjei vesznek részt, a tanfolyam anyaga ugyanaz, mint az előzőeknél ás az előadó szakemberek is ugyanazok, tehát a témakörök neves hazai ismerői. H. G. M. Szabó Zsuzsa Nem azért a pár forintért Fülemüleper, és ami mögötte van Nemigen kell bemutatni Bükk- szentkereszt szépséges hegyeit és magát, a falut. Mégis, amikor a két család tortúrájáról értesülünk, nem irigykedünk a jó levegő miatt. Malmosi Géza és felesége — igen takaros, villának is beillő — házban lakik a Kölcsey utcában. Ahogy illik, szép park és kent veszi körül a lakot. Kerítésük mellett vezet egy füves utacska. amely a kert végében lévő. másik telekre segítette a bejutást. mely telek és a rajta lévő ház úgy került új tulajdonosához, hogy annak lakását, megvette a helyi tanács iskólabövítés céljára. E teleknek másik bejárata is van a Somosbérc út felől. Üj tulajdonosa hetvenéves, és a portára fiával együtt szeretne építkezni, de úgy. hogy mindkét bejárat megmaradjon. MáTmosiék azonban a harminchat (!) négyszögöles utacskaf megvették a tulajdonostól — az adásvételi szerződés szerint nem kevesebb, mint harmincezer forintért. Az adásvételről a helyi tanács nem tud. és Erdődi István vb-titkár a térképen mutatja, hogy ez a kis terület <az állam tulajdona, használója pedig a községi tanács. Tájékoztatták is Malmosiékat. hogy a tanács ezt „az utat nem szándékozik eladni”. Pedig a házaspár azzal érvelt, hogy udvaruk keskeny, és a különböző szállításoknál nem biztonságos a gépjárművek közlekedése. meredek 'a ház előtti út. a kocsik visszacsúsznak, s a szűk utca miatt rafordulási lehetőség nincs. Ezért ezzel az úttal bővítenék a ház előtti bejáratot. A tanács viszont nem járul hozzá az „elbirtokláshoz”. A Miskolci Földhivatal szerint nincs is erre szükség, mert a tulajdoni lap szerint az a két miskolci 'lakos testvéré, melyet „elfelejtettek” nevükre bejegyezni, mivel „az ingat- 1 annyitvántartás szerkesztése során tévesen lelt — mint közterület — felvéve a magyar állam tulajdonába és a községi tanács kezelésébe.” Ezt a fenti hivatal egv „határozat"- ban elismerte, és megküldte a tulajdonosok és a községi tanács részére is. Az ügyben tartott már helyszíni szemlét a B.-A.-Z. Megyei Tanács, de még a Megyei Földhivatal is. Előbbi úgy. hogy Mailmosiék ott sem voltak a helyszíni szemlén, utóbbi pedig azzal fejezte be, hogy a helyszíni ftejárás után annyit mondott: ..Malmosiék csak aludjanak nyugodtan!” Ezzel szemben nemcsak ők, de az építkezni akaró hetvenéves ember és fia sem alszik nyugodtan. Sőt! Az idős ember is azt panaszólja. hogy megvette az építőanyagot, de bevinni nem tudja a portára. Soha nem volt semmi problémája a leendő szomszéddal, de e miatt a keskeny út miatt megkeserítették az ö életét is. Ha tudta volna, hogy milyen baja lesz e miatt a pár négyszögöl mliatt. bizonyára nem cseréli el a nyugalmas lakást, hogy az iskolásokon segítsen. És nem mellékes az sem. hogy minden érdekelt felet mennyi bosz- szúságtól mentette volna meg egy pontos térkép, egy naprakész tulajdoni lap. vagyis a lelkiismeretes bürokrácia. (bekecs!)
