Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. november 18., szombat Gyerekszáj Szeleta-barlang. Egy kislány, és nem sokkal idősebb bátyja mélyeket szippantanak a friss levegőből, óvatosan nekiindulnak . a sötétnek, útközben kezükbe veszik, nézegetik, majd az e célra rendszeresített nejlonzacskóba pakolják a kisebb vagy nagyobb köveket, mondván, hogy azokkal dobálóztak az ősemberek. Aztán a fiúcskának eszébe jut egy kérdés, s húgához fordul: — Szerinted volt az ősembernek kése? — kérdezi. — Hát persze — hangzik a felelet. — Különben mivel vágta volna fel a pari- zert? ^ Lillafüred. A kisfiú türelmetlenül bontogatja a zsebpénzéből vásárolt rágógumit. — Jaj de jó! — kiált fel, megpillantva a benne talált, egy autómárkát ábrázoló képet. — Ilyen kocsi még senkinek nincs az osztályban. Majd meglátva kishúg'áét: — Juj! Ilyen aztán tényleg nincs senkinek, ügye nekem adod? Itt van helyette a rágó. Cserélnek, s úgy tűnik, mindketten jól jártak. Vagy mégsem? — Azért adsz majd a rá- góból? — hangzik a kérdés. — Jó, de akkor te is nekem adod a fele papírt! Hull a névtelen levél... Eddig kis hazánk minden polgára abban a büszke tudatban hajíthatta álomra megfáradt fejét, hogy a névtélen levelek és fröcskölő rágalmak szennyes csatamezején verhetetlenek vagyunk. És akkor egyszer csak megjelenik az Express és több cikkben konokul azt bizonygatja, hogy mii ezen a téren is csaik ügyetlen kezdők vagyunk, a nemzetek ádáz versenyében a franciáikat illeti az elsőség, az írásbeliség megszületése óta mindig is ők írták a leghatásosabb névtelen leveleket és fondorlatosán megszerkesztett rágalmaik soha nem lőttek mellé. Az egyik képen három marcona csendőr éppen a jóságos arcú Simone Sotteau asz- szonyt tartóztatja le, aiki igazán büszke lehetne névtelen levélírói termékenységére, hiszen a kis Villereau falucska 278 lakosa közül majdnem mindegyik kapott tőle legalább egyet, de volt, akinek 31-et is írt. A faluban feddhetetlen dámánák tartott és harcias erfkö'lcs.csősz hírében álló 62 éves asszonyka 9 éve kezdte meg „áldásos” működését, amikor elhatározta, hogy a tűz- oltófőparancsnofci és egyéb tisztségeket betöltő férjeurából rövid időn belül tiszteletreméltó polgármestert farag. Az első névtelen levelek még csak a valós, vagy vált ellenféleket akarták kilőni a versenyből, de azután valahogy annyira megtetszett az izgalmas játék, hogy szinte megállíthatatlan lendületbe jött, rövidesen a férjek kaptak egy kis levélkét, feleségeik hűtlen viselkedéséről, de fordítva, a féleségek is olvadhattak férjeik merész kicsapongásairól, egy fiatal leányka arról értesülhetett. hogy apukája nem az igazi apa, Durand úr megtudhatta, hogy hogyan vélekedik róla a háta mögött Dupont úr, de Dupont úr is megtudhatta ugyanezt Durand úrról. Bámulatosan ügyes technikáival dolgozott, őszinte együttérzéssel ő vigasztalta az általa írt levél alapján ártatlanul meghur- coltakat, velük együtt ádázam kutatott az aljas tettes után, sőt némelyiküknek ravaszul a fülébe is súgta, hogy szerinte ki lehet ez a piszkos rágalmazó. Sotteau urat azonban nyugdíjazták, egyre reménytelenebb messzeségbe került a polgármesteri széktől és ettől a növekvő számú levelek hangneme is eldurvult. Sotteau asszony megelégedetten, élvezte a tökéletes hatást, sikerült az egész falutösz- szeugrasztaniia ás a „nem zörög a haraszt” jegyében szinte mindenki gyanakodott mindenkire, de végül a saját magának írott, a férjet dicsőítő levelekben megjelent a végzetes banánhéj és megjelentek a marcona csendőrök is. A bíróság igazán méltányos volt, mindössze egy hónapi börtönnel jutalmazta a megszállott rágalm'azót, akit azóta is hiába várnak haza a faluiba, pedig a korábbi címzettek a maguk módján nagyon szeretnének vele elszámolni a pokoli 9 esztendőről. Egy másik cikk szerint a legveszélyesebb névtelen levélíróik az asszonyok és szeretek, mert ők igazán sokat tudnak és ha valamiért megsértődnek, akkor azután betyárul kipakolnak mindent. Néha azért becsúszik egy kis tévedés, de akkor már késő a bánat, mint annál az asszonynál, aki megcsnlafását, feltételezve egy névtelen levélben aprólékosan pontos adatokkal lá'tta ! k: adóhatóságot él tévedését belátva nag ■ . zánom-bánomok között már hiába bizonygatta,, hogy bosszúból 6 irta a hazugságoktól hemzsegő névtelen levelet, az adatok olyan pontosaik voltak, hogy legszí- vesébben homlokon csókolták volna a hiteles tájékoztatásért. Egy gazdag fakereskedő is későn döbbent rá, hogy kígyót melengetve tartotta meg a vállalatnál könyvelői beosztásban volt feleségét, mert az elvált asszonyka a tantásdíj felemelése érdekében bizonylat másolatokkal ellátva és jól időzített névtelen levelekben tájékoztatta az adóhatóságot az elvált férj tényleges, a bevall lőttnél jóval magasabb jövedelméről. A vámosok is egy-egy jó „fülesnék” köszönhetik a nagy fogásokat, de erre nem is nagyon sajnálják az adófizetők pénzét. A feljelentések és névtelen levelek igazi aranykora azonban a német megszállás gyászos időszaka volt. A nürnbergi perben tanúként meghallgatott Gestapo parancs- nckhelyettes vallomása szerint a megszállás 4 esztendeje alatt a franciáktól 3 milliónál több névtelen, feljelentő levelet kaptak, 32 000 ügynök .dolgozott nekik, nem is beszélve a jelentős számú önkéntes spicliről, de hiszen egy megszállt országot nem is lehet kordában tartani belföldi segítők és besúgók nélkül. Pedig elég volt egy névtelen levélben ellenállónak, gaülleistónak, kommunistának, szabadkőművesnek, de főleg zsidónak nevezni valakit, a Gestapo rögtön lecsapott rá és még elégedett is lehetett, ha nem végezték ki, hanem megúszta börtönnnel, vagy koncentrációs táborral. A feljelentőik 10%-a meggyőződéses németbarát és elkötelezetten jobboldali volt, tízből négy egy versenytárstól, egy riválistól akart megszaibadulni, vagy csupán ..nemes” egyszerűséggel a nemtelen bosszúvágyát elégítette ki, de legalább 50% a legocsmányabb óikból, nyereségvágyból és pénzért árulkodott és jelentgetett. A megszállók ezt ki is használták, általában 10 000 frank járt egy bujkáló angol pilótáért, Saint-Etienntíben 10 000 frank volt az ára egy eredményes feljelentésnek, Lyonban azonban, az árfolyam még a 25 000 frankot is elérte, de a német tiszteket megölő ellenállóikért járó fejpénz a falragaszbkon is meghirdetett 15 millió is lehetett. Még az újiságolk is vetélkedtek a rosszindulatú árulkodásban. a nagy gyárosok. az orvosi kamarák és egyéb intézményeik a legkisebb lellkiismeretfurdalás nélkül szolgáltatták ki a németeknek személyes ellenszenvből nem kívánatos tagjaikat. A dolog pikantériája, hogy a németek a szép összegű jutalmaikat a vámosokhoz hasonlóan a francia adófizetők pénzéből osztogatták. A háború után jelentkezett is egy teljes, össznépi lalfciiismeretfurdalás, a bíróság ugyan az előkerült besúgóik közül 10 000-et halálra, 80 000-et pedig börtönre ítélt, de a feljelentés valahogy mindig tabu-téma maradt az egymásra mutogatás elkerülése érdekében, amíg André Haliimi egy véresen őszinte könyviben fel -nem húzta a zsilipeket. Azért végül is nem szép a franciáktól, hogy a nyilas időikben és az ötvenes években kifejtett alapos és szorgalmas tevékenységünkkel megszerzett dobogós helyünkre törnek és ha ez így megy tovább, még a végén a lovakat is kilövik alólunk ás már azzal sem dicsekedhetünk, hogy Mrlövi', nem ct v.rmvunk. Isépy Tamás Az iwwmmito kérdéseire válaszol Rihánszkv Róbert Bérreformot igen, erőszakot nemi Hazánk társadalmi, politikai helyzetéről nyilatkozik az Észak-Magyarországnak a korábban halaimon levő párt, az MSZMP régi tagja, jelenleg prominens képviselője. Az interjú készítésében nem politikai hovatartozás, hanem a hallgattassák meg a másik fél elve is vezetett. — Vajon eléggé figyelt-e az .MSZMP — az egypárt- rendszer idején — a belső ellenzékre, amely végül is megfosztotta a hatalmától? — Én valamikor azt mondtam: van valahol egy árnyék — Politikai Bizottság —, amelyiknek van négy fontos rohamosztaga. Az egyik a tömegkommunikáció, amelyet Pozsgay közvetlenül irányít, illetve a csapata. A másik, a jogalkotás, a harmadik a gazdaságpolitikai kör, ás végül a történészek. Ezen a négy ponton kezdték összerombolni a rendet. Ez felülről való lebontás volt, ezt sem alulról, sem oldalról nem akarta senki. Ami alulról kezdeményeződött, az a jobbá, eredményesebbé tevés igényében jelent meg. — Kérem, minősítse a sarkalatos törvényeket! — Ez egy folyamat. Az egész törvénykezés a múlt év novemberétől a szocialista rendszer megdöntését szolgálja. Tükrözi ezt az a jogi formába öntött akarat, amely kimondja: nem kell az MSZMP, nem kell a népköztársaság. Miként lehet büdös a nép-szó a köztársaság előtt a népben, nemzetben gondolkodóknak? — Az MSZMP-nek jelenleg mi a legnagyobb gondja? — Nincs sajtónk. Egyébként a tömegkommunikációtól több mini egy éve azt halljuk: mindent, elrontottunk. — A magyar reformnak melyek a jellemzői? — Én ezt önle- bontásnuk, politikai öngyilkossági folyamatnak nevezem. Az ellenzék egy „valódi” polgári demokráciát akar. Nekünk mindenki, még az MSZP egy része is ellenzék, amely föladta a kommunista párt vezető szerepét. Sokakat irritálhat, de a dolog lényege: egyfajta szellemi ellenforradalomról, szellemi polgárháborúról van szó. A jogállamiság és a békés átmenet címén ezek a folyamatok zajlanak le. A „magyar reform” még igazából nem indult meg, mert piacgazdaságot egy országban nem tudunk csinálni. Főleg, ha ilyen a társadalmi helyzet. A nyugat minket nem integrált, nem is integrálhatott, a kelet- nem mozdult. Gazdaságunkat a működő tőkével sem tudják teljesen átalakítani, bár a működő tőkére szükség van. Továbbá az egész társadalmat érintően meg kell csinálni a bérreformot Magyarországon. Hétezer forintos átlagkeresetből nem lehet megélni. — Mennyire mély az ország gazdasági válsága? — Háromszázmiiliárd forintot ruháztunk be egyik évről a másikra, ebben a sokat szidott ötéves tervben pedig ezermilliárd forintot. Hol van itt a válság? Ha megnézi az ember a gazdasági mutatókat tartalmazó táblázatokat, akkor ezeket a nagy válságjeleket nem lehet látni bennük. Itt csak kiabáltak válságot! Mao Ce-tung, amikor megindította a nagy kulturális forradalmat. azt mondta: tüzet a vezérkarra, és káoszt kell teremteni. Azután várt a hadsereggel. Miután már egekig érő cirkusz keletkezett, látomásszerűen kinyilatkoztatta: káoszból lesz a rend. Már Pozsgay is kijelentette, válságból is lehet fellendülés. A válsághangulat csak elsősorban a politikai hatalomátvételhez kellett. — Tartós lesz ez a politikai hatalom? — Rosszul számítottak, ugyanis szétverték magukat, nemcsak a pártot, mert ezt az MSZP-t — melyik egy maroknyi párt —, már az ellenzék keményen támadja: „jó, átfestettek valamit, de ezek i ugyanolyanok.” Csak nem 700 ezres létszámú lesz a pártjuk, hanem 60—80 ezres. Kiléptek az MSZMP-ből, és nem megy utánuk a tagság. Most az történik, hogy néhány politikus keres egy pártot magának. — Júliusban azt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak, ha igy megy tovább, lecsúszhatunk Lengyelország szintjére. — Szerencsére messze vagyunk attól. Sok év kellene ahhoz, hogy odáig ledöngöl- jenek, ahol a lengyelek vannak. Nálunk a nép dolgozik, itt még van társadalmi fegyelem. — Az MSZMP kilátásait milyennek Ítéli meg? — Miután levált a jobboldal a párttól — ez egy politikai séma —, az egységet könnyebb lesz helyreállítani, annál is inkább, mert csak egy töredék lép át az új pártba. — Elindulnak-e az országos választásokon? — Igen, és remény van arra, hogy az ország legnagyobb pártja legyünk, amennyiben lesz olyan programunk, amely tükrözi a realitást, és a magunk igazát. Lesz ilyen programunk, és megnyerjük vele az emberek bizalmát! — Születhet-e igazságos megoldás a pártvagyonnal kapcsolatban? — Természetesen a tagság arányában kell megosztani. Mi azonban nem ragaszkodunk hozzá. Nem kell a vagyon, de ne az MSZP adja oda a miénket is. Ez egy jó választási fogás! Majd mi odaadjuk. Van egy 8 milliárdos vagyon.. Azt mondja az MSZP, hogy nekem kell ebből egy, a hetet odaadom a nemzetnek. Tudni akarjuk, mi a miénk? Mi is oda tudjuk adni, egészségügyi intézmény, meg kollégium céljaira stb. — Akárhányszor szóba kerül az Ön neve, meglehetősen negatív megvilágítást kap. A pártok közül egyesek nem zárják ki az erőszak, a fegyveres erőszak lehetőségéi. Mások pontosan az MSZMP-tői és a Miinnich Ferenc Társaságtól tartanak. E félelemnek van-e alapja? — Nincs. Szükségük van egy ellenségképre, és egyesek ezt a szerepet nekem, illetve a pártomnak szánták. Soha, egyetlen egy gyűlésünkön a proletárdiktatúra kifejezés nem hangzott el. Az egyik rádiófelvételnél Vass Ida egyetemi oktatónő, amikor kérdezték véleményét egy negyvenperces beszélgetésben a proletárdiktatúráról, kifejtette marxi értelmezésben, mit jelent ez. Az egész anyagból ezt a három percet játszotta le Bo- renlch Péter a 168 órában. Azóta állandóan ezt hallani, azzal az alig leplezett szándékkal, hogy félelmet keltsenek az emberekben. Az ellenségképhez a másik. Bejött ez a kínai ügy. Rögtön úgy reagáltak, hogy a marxista egységplatform is lövetne. Hiába magyaráztuk: eszünk ágában sincs. Én nem tudok parancsot adni a belügyminiszternek — aki egyébként Pozsgay barátja — a lövöldözésre. Képtelenség! Politikai eszközökkel kell a dolgainkat megoldani. — Ki viseli a társadalmi felelősséget jelenleg? — Azt nem játszhatja el az MSZP vezetése, hogy a felelősséget itthagyják az MSZM'P-nek, a százezreknek, ők meg néhány százan tisztára mossák magukat, ök a tiszták, hitelesek,' a Grál-lovagok. Mindenkihez lesz szavunk: Nyers Rezsőhöz is, Pozsgayhoz is, Horn Gyulához is, Szűrös Mátyáshoz is és a többiekhez is. — A nemzet számára vannak-e hiteles vezetőik? — Űj vezetőket kell építenie ennek a pártnak. Tud. tani előre, ez a Központi Bizottság szétesik. Megtörtént. Akkor ki legyen a hiteles vezető? Egyetlen egy ember van, Grósz Károly. Miután az MSZMP létezik — és ő nem szavazta meg az MSZP-t a kongresszuson —, ő az alkalmas ember a párt számára. — Tudott volt. már korábban is, kik azok, akik az MSZMP irányvonalával ellentétes nézeteket képviseltek az MSZMP-n belül. Hogyan kerültek ezek az emberek hatalmi, döntési helyzetbe? — A Politikai Bizottságba a következőképp került be Pozsgay Imre és Nyers Rezső. A kongresszus előtt az volt az illetékesek elképzelése — mivel mind a kettő szervezkedik a párton kívül —, vonjuk be őket, és a pártfegyelem majd vísz- szatartja a túlzott villogást késztetésüket. Az eredeti terv szerint Kádár János a főtitkár, Berecz a főtitkár- helyettes, Grósz a miniszterelnök. Ha ez megvalósul, Pozsgayék nem rúgnak labdába. Nem így történt. — Mi a politikai hitvallása ? — Kommunista vagyok tizenhét éves koromtól, idestova : negyven éve. Ezt az ügyet komolyan vettem és komolyan veszem. Meggyőződésem, a szocializmus, tehát egy igazságos, kizsákmányolásmentes társadalom egy hosszú történelmi folyamatban fel fog épülni az emberiség számára, mert nincs más választása az embernek. Zclci Zoltán Penész Feledy Gyula rajzt
