Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-17 / 273. szám
1989. november 17., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A kereskedelem érzékeny politikai barométer Az MSZP i'Iso megyei értekezleten, november 1-cn bejelentették a Kereskedelmi, Vendéglátó, Idegenforgalmi es Szolgáltató Tagozat megalakulását. Szándékaikról dr. Brenner Gáborral, az egyik szervezővel, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat osztályvezető jogtanácsosával beszélgettünk. — Ügy tapasztalom, hogy az emberek egyre kevésbe tudnak eligazodni a különböző politikai szervezetek között. A baloldali mozgalommal kapcsolatban is az erők megosztásáról, szétforgácsoló- dásáról beszélnek. Ilyen körülmények között önök úgy látják, hogy szükség van a tagozatukra? — Igen! Három okból is. Először, mert mindnyájunknak meg kell tanulnunk politizálni ; másodszor, mert mindnyájunknak meg kell találnunk hazánk, megyénk legfontosabb mai feladatait; végül pedig — ezek között — meg kell lelnünk saját, személyes teendőinket. Napjainkban — .Moldova György könyveimét „felhasználva” — a politika „füstje” kikerülhetetlenül „megcsap” mindnyájunkat. A politika iránt megnyilvánuló fásultság, csömör, a tétovázás, a kivárás, nem azt jelenti, hogy az embereknek nincs véleményük. Napjaink változásai — meggyőződésem szerint — mindenkit állásfoglalásra kényszerítenek. Ma is, de a választásokkor még inkább. — ön hogyan foglalt állást? — MSZiP-tag vagyok. Le- ninvárosban lakom, Miskolcon dolgozom. Munkámat igyekszem jól elvégezni. Ezután politizálok. Lakóhelyemen gyakran eljárok a helyi MDF megbeszéléseire, a Randevú cukrászdába. Ott voltam abban az időpontban is — szándékosan és tüntetőén —, amikorra egy névtelen telefonáló a vendéglátóhely felrobbantását jelentette be. Nem tagadom, magam is „csatázom” a Magyar Demokrata Fórum leninvárosi tagjaival. Velük ellentétben, nekem meggyőződésem, hogy múltunk teljes tagadásával gondjainkat nem lehet megoldani. Másrészt — és itt a névtelen telefonáló fenyegetésétől való teljes elhatárolódásomat kívánom megerősíteni — egymás felszámolásával, felrobbantásával kiutun- kat nem lehet megtalálni. Mi gyakran kemény, de nagyon őszinte, tisztességes vitákat folytatunk a városi, a városkörnyéki gazdasági feladatokról, az ésszerű foglalkoztatásról, a munkanélküliségről, a fenti gondok megoldásához szükséges és lehetséges beruházásokról... Mondom, vitatkozunk, de véleményem szerint a legfőbb kérdésekben potenciális szövetségesek vagyunk. — Mit tartanak ma a lakosság szempontjából a legfontosabb feladatnak? — Nagyon fontosnak tartjuk a politikai intézmény- rendszer megújítását. Egyetértünk az eddigi folyamatokkal is, de most már úgy látjuk — néhány reformkori tagtársunkkal ellentétben is —, hogy gazdasági területen is szükség volna eredményre. Tudjuk, hogy a válság megszüntetése csak távlati célunk lehet. Ám, ha a gazdaság összeomlik, lehet itt bármilyen politika, győzhet itt bármilyen párt, vagy koalíció, a „nyertes” csak „csődgondnok” lehet. Ezt pedig — nagyon reméljük — egyik párt sem akarhatja. Véleményünk szerint a illegve most négy területen léphet előre: a mezőgazdaságban, az ehhez kapcsolódó feldolgozóiparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban. Az e területen lehetséges változásokat viszonylag kevés pénzből fel lehetne gyorsítani. Mindezek ugyanakkor csökkentenék a foglalkoztatási gondokat, kevesebb ingázó lenne a megyében, erősödnének a helyi önkormányzatok, csökkennének a nagyvárosok gondjai, javulna a kistelepülések helyzete. — Tagozatuk milyen sa- játos szerepet kíván betölteni az MSZP-ben? — Minden párt érdekvédelmet is vállal! Tagozatunk ilyen szerepet is be kíván tölteni. Fel akarjuk vállalni az állami, a szövetkezeti, a magánszektorban tevékenykedő kereskedelmi dolgozók gondjait. Köztudott, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a munkaviszonyból származó jövedelmek az országos átlag alá csúsztak. A kereskedelemben dolgozók helyzete még rosszabb. Havi átlagbérük 1163 forinttal marad el a megyei átlagtól. Ezek alapján döntöttünk tagozatunk megszervezéséről. Nemcsak a kongresszus nyilvánította magát az MSZMP jogutódjának, hanem alapszervezetünk tagjainak egy része is. — Miért csak egy része? — Három csoportba sorolnám a „reagálásokat”. Voltak, akik MSZMP-tagsá- guk alapján előnyt reméltek és élveztek. Ezek most megszűntek, tehát ők már nem jönnek velünk. Hál’ istennek! A nagyobb többség tétovázik. Látja, hogy döntenie kell, hiszen választásra kényszerül, de vár. December 31-ig, vagy korábban elhatározza magát? Nem tudni! Megértem őket, hiszen még nem látják a különbséget az MSZMP és az MSZP között. Alapszervezetünk a korábban is aktívabb tagokból alakult. Tudunk arról, hogy Miskolcon és vidéken is több kereskedelmi egységben dolgozó kollégánk regisztráltatta magát az MSZP-be. Ez külön-külön nem nagy létszám. Jó volna, ha tudnánk egymásról. Helyes volna, ha a tagozaton belül próbálnánk rendezni közös dolgainkat. Most még nincs információnk egymásról, de várjuk, csatlakozásra hívjuk a kereskedelemben, a vendéglátásban, az idegenforgalomban, a szolgáltatásban dolgozókat. Érdeklődni lehet minden munkanapon telefonon: a 3ö-180-as számon, dr. Brenner Gábornál, személyesen pedig hétfőnként, a Korvin Ottó u. 9. szám alatti politikai centrumban. Szeretettel hívunk, várunk minden érdeklődőt. A tagozat szervezőülését egyébként november 32-én. 17 órakor tartjuk ugyanitt. Faragó Lajos Unokák a nagymamáknak Közösen teáznak ma a nagymamák unokáikkal Szerencsen. A találkozót a Szerencsi Nyugdíjasklub vezetősége hozta tető alá, s délután fél 5-kor megtörténik a „korszakos” egyiittlét, amely mint ötlet sem éppen a legutolsó. Aligha lehet kedvesebb, örömtelibb pillanat, mint amikor a legfiatalabbak köszöntik a legidősebbeket. Nos, Szerencsen a legfiatalabbak szerepét most az 1. Sz. Óvoda gyerekei töltik be, akik Nagy Lajosné és Pappné Juhász Judit vezetésével Őszi csokor címmel külön kis előadást tanultak be erre az alkalomra. Persze, ha nem is külön előadással, de a köszöntőben a 3. Sz. Óvoda is részt vesz, s hogy egy kis hangulat is legyen, besegítenek nekik a Sárospataki Állami Zeneiskola növendékei is, akik furulya- és hegedű-zenével vidítják majd a nyugdíjasokat. No, és lesz irodalmi része is ennek a műsornak. Bclinszkiné Nagy Irén — bizonyára az évszak aktualitására való tekintettel — Még forr a bor... című saját versét is előadja. Aztán pedig majd folyik a közös teázás — unokák a nagymamákkal — kivilágos ..., illetve hát valószínűleg az utcai lámpagyújtásig. ...zi-O éve együtt... Engedményes jubileumi akció AJÁNLATUNK: + SOFA nyílászárók 15%-os engedménnyel 4- VÁÉV—BRAMAC hódfarkú beton tetőcserép darabonként 11 Ft + áfa 4- F’ERBOK toalettöblítő-készülék 552,70 Ft + áfa -f PROGRESS födémgerenda 40%-os engedménnyel 4- Jugoszláv égetett hódfarkú cserép 35u/o-os engedménnyel 4- PANNON kéményszerkezet 40ll/n-os engedménnyel 4- Olasz és jugoszláv csempék, padlólapok TELEPENKÉNT MÁS-MÁS ENGEDMÉNNYEL kaphatók Mert nem volt gazdaságos (Meghitt étkezőhelyek alkonya) Sokan tudnának példákat sorolni saját környezetükből, mi, a Sajtóházban dolgozók és szomszédaink pedig egyre többet arra, hogy miként kell elbúcsúznunk lassacskán minden olyan vendéglátóhelytől, amely rohanó életünkben amolyan kis oázis volt. ahol nyugodtan, de akár pár perc alatt is csillapíthattuk éhségünket, szomjunkat... Az újságíró és több másszakmabeli sokat utazik, gyakran vidéken éri az „ebédidő”, így nálunk nem népszerű az úgynevezett üzemi étkeztetés. Jegyet, ha vettünk is, többnyire „elve-, szett", mert nem tudtunk akkor és ott megjelenni, amikor és ahol' az ebédet osztották. Rendszertelen az életvitelünk, sokan nem is akkor vagyunk éhesek, amikor mások, az egészségesebb időbeosztásúak. Itt volt tőlünk pár lépésnyire egykoron a rossz hírű Fórum. Rossz híre esti közönsége miatt kelt, de hol voltunk mi már este. Mi és még sokan mások, délelőtt, avagy dél 'környékén szoktuk megszállni egyesével, kettesével, vagy, ha olyan jól jött össze minden, csapatostul. Olyankor csend volt, tisztaság és kellemes a fogadtatás. Ha hónap végét írtunk, zsíros kenyeret kértünk, őrölt paprikával, máskor rántott húst, pirított májat, zóna adagú ételeket uborkával, ezzel-azzal. A Fórumot egyszer csak bezárták, szerencsétlen megjelenésű valamit alakítottak ki a helyén, amit Gyöngy cukrászdának neveztek el. Egy ideig szeszmentes volt a cukrászda, ám mivel úgy nem sok hasznot hajtott, alkoholt is kezdtek árusítani benne, főként tömény italo- . kát. No és persze sok-sok süteményt, tortát, nem is rosszakat, nagyon is finomakat, szépeket, érdemes volt innen vinni nyalánkságokat a gyerekzsúrokra. De ez más profil. Időközben megnyitották a Bajcsy-Zsilinszky úton a Kakas csárdát. Parányi kis hely, húszán, ha elférnek benne egyszerre. De kellemes, és mivel ritkán voltak benne egyszerre húszán, senki sem nyomta a másik hasába a tálcát (önkiszolgáló), igen kényelmes, jó kis helynek bizonyult. De erről később. Volt még az „utcánkban” egy jó kis tejivó. A legközelebbi. A reggeliken kívül a nap bármely szakában készítettek itt túrós csuszát, sztrapacskát és a tojásos ételek sokaságát. Itt sem tolongott a nép, ezért kellemes volt és jó. Nagyon-na- gyon sajnáltuk, amikor a múlt évben bezárták, mondván, gazdaságtalan; a tejcsárda és a Kakas csárda túl közel van egymáshoz, a környék nem bír el két étkezőhelyet. De még mindig megmaradt a Kakas! Kitűnő konyhájával, nagyon gazdag étel- választékával, szolid áraival és nem utolsósorban barátságos személyzetével sokak kedvence volt. Volt! Utoljára november 17-én, pénteken gyújtják be a tűzhelyeket. Ajtaján már ott lóg a rideg közlés: ajánlják helyette az Expressz éttermet és az ínyenc falatozót. — Miért' szűnik meg a Kakas csárda? — kérdezzük Kocsis Ferencet, a jövedelemérdekeltségű üzlet vezetőjét. — Mert ráfizetésesek vagyunk. Egymillió-párszáz- ezer forint az éves forgalmunk, két-, két és fél milliónál lennénk csak gazdaságosak. A szemközti Gyöngy egyetlen karácsonyi vásár idején forgalmaz annyit, mint mi fél év alatt. Ez egykor lakóház volt, nem vendéglőnek épült, az épület rozoga, a tanács bármikor lebonthatja, ezért nem érdemes költeni rá. Túl magas a rezsije is, magas a gázdíj, a vízdíj, a bérleti díj. A berendezések elavultak, például az öreg hűtőink rengeteget fogyasztanak. Az évi tatarozás, festés, javítgatás is minimum 50 ezer forintba kerül. Ez a vendéglő amúgy is csak átmeneti jellegű volt. Azért bérli a vállalat, hogy átszervezések, tatarozások idején legyen egy hely. Akkor nyitották, amikor az Expressz étterem tatarozás miatt zárva volt. Meg kell mondani, nem ismerni rá a remek kis vendéglő vezetőjére. Egyszuszra sorolja szinte az összes érvet, ami a bezárás mellett szói. Messze még a harangszó ideje, amikor beszélgetünk, ám máris gyülekeznek az éhes emberek. A vezető mégis ezt mondja: — Tíz és tizenhat óra között tartunk nyitva, de a forgalom másfél óra alatt lezajlik. Később, újabb alap- anyagár-emeléskor még ráfizetésesebbé válik. Felajánlották,. de nem vettem meg. Dr. Sugár Jánost, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatóját is megkérdeztük, jó szívvel zárják-e be a Kakast. — Nagyon nagy veszteséggel dolgozik. Évente csaknem egymillió forint a mínusza. — Jól tudjuk, nem ez az egyetlen érv a felszámolása mellett... — Valóban nem. December 5-én a helyére költözik a Gyöngy cukrászda, nyert készülünk a Bigatton Kft. debütálására. Az olasz vállalkozóval közösen, a mai Gyöngy helyén egy csodaszép olasz fagylaltozót és cukrászdát nyitunk, előreláthatólag húsvét előtt. A Pátria-házban pedig pizzéria nyílik. Reméljük, ezeket az exkluzív helyeket kellőképpen értékeli majd Miskolc lakossága. Olyan technikát hoz ide az olasz partner, amilyenről mi mindeddig csak álmodni tudtunk. — Mondja, kedves igazgató úr, milyen áron fagy- laltozhatunk és csipegethetünk majd a Bigatton cukrászdában ? — A technika, az eszközök itt világszínvonalúak lesznek, drágák, ezt természetesen meg kell majd fizetni az árakban is, de a minőség valóban különleges lesz. Azt azért nem hagytuk figyelmen kívül, hogy a két olaszos hely a miskolciaknak készül. — És, ha már beülhetünk az exkluzív Bigattonba, ismét megüresedik a mai Kakas helye. Mit terveznek oda jövőre? — Ha felújítják az ínyenc házát, az költözik majd oda, de az is lehet, hogy az ínyencnek egy „fiókja” nyílik meg ott. A szakemberek véleményét elfogadva is, több dolog van, ami kissé érthetetlen. Például: a Kakas vezetője azt mondja, azért — is — magas a rezsi, mert elavultak a hűtőgépek, a vállalatigazgató pedig azt mondja, a Bigatton-termé- kek azért nem lesznek olcsóik, mert a legkorszerűbb teehnikát hozzák be. Ilyenkor szokták mondani, hogy be vagyunk kerítve. A lényegen persze nem változtat semmi: Miskolcon is bealkonyult a meghitt, kellemes. emberléptékű étkezőhelyeknek. Maradnak a személytelen, hodálynagyságú önkiszolgáló éttermek, a túlzsúfolt falatozók. Vagy szükség esetén az unalmas szendvics az üzemi büféből. Vagy semmi. Estig csak kibírjuk. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Van, aki már fél tizenegykor ebédel
