Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

1989. november 17., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Garázspatt a Berekalján El.

Az építkezés áll, az indulatok forrnak

Az égre feketén ásító garázssor a Vas- verö utcaiak minden tiltakozása, fellebbezése, fogadóórái kilincselése ellenére már ott áll a Berekalján. A miskolci tanács végrehajtó bizottsága a telkeket eladta a Molnár Miklós vezette garázsépítő szövetkezetnek. s Kőhegyi András járhatott Ponciustól Pilátusig, hozzákezdtek az alapozáshoz. majd a helyükre kerültek a betonzsalukban formált típusgarázsok. Igaz, az építkezés nem folytatódhat. A munka folytatását tiltó rendelkezést műszaki okok miatt, illetve az ügyészség közbenjárására hozták meg a műszaki osztályon.

Csend van tehát a garázsuk környékén, ám ez is megtévesztő és látszólagos, hiszen a mélyben, és nem egyszer a felszínen is forrnak az indulatök. Október közepén mind az építők, mind az ellenpárt egyaránt aláírásokkal ellátott levélben fordult Miskolc város tanácselnökéhez, illetve végrehajtó bizottsági titkárához. A vizsgálat lezárult, tapasztalatairól cikksorozatunk következő részében számolunk be a tisztelt olvasónak. Most

— mert ez is a korrekt tájékoztatás alapelveihez tartozik — a másik fél, az építkezők véleményét tesz- sztik közzé, ismét megjegyezve. hogy az anyag gyűjtésékor még nem döntöttek a munkásőrség-sorsáról.

— Emberfeletti, mennyi rágalmát, hazugságot szórták a férjem fejére — mondja Molnár Miklósné — amióta megkezdődött az építkezés. S ez nem neki szól, hanem a politikai fordulatnak. Maga el tudja képzelni, hogy egy tanácsi szervezetet egyetlen ember, még há munkásőrparancsnokról is van szó. így sakkban tudna tartani? Nevetséges... Kőhegyiek inkább jártak volna el a szövetkezet közgyűlésére, akkor jól tudták volna. hogy itt 1986-tól, vagy I987^től garázsok vannak tervbe véve. A férjem az építkezés minden részletét meg akarta beszélni Kőhegyi Andrással. Semmi érdemleges választ nem kapott. Csak a gáncsoskodás, az ellenségeskedés érte. Még azt is a férjem nyakába varrják, hogy a Berekalján engedély nélküli építkezések voltaik. Mondja, fel lehet ezt fogni épp ésszel?

— Két dolgot említek meg — mondja beszélgetésünk elején Molnár Miklós

— ami feltétlenül lényeges.

Egyrészt mi csak az érvényes építési engedély birtokában kezdtünk hozzá az építkezésihez. Előtte a szabályoknak megfelelően jártunk el, minden szükséges iratot beszereztünk. A másik: ezt a területet a városra készített tanulmányterv is garázsépítést területnek jelöli meg. A másik, félnek most hihetetlenül egyszerű dolga van. Bármit 'teszek, bárhogyan is lépek, azonnal készek a válasszal, az „adu ásszal”: munkásőrpadancsnok vagyok, tehát azt csinálok, amit akarok. A Balogh Zoltán emberhez méltatlan hangon ordítozott velem, barátja, a Kőhegyi András pedig olyan ember, ha a fejébe vesz valamit. akkor mindegy milyen áron. de keresztülviszi. Például a

telefon. Berekalján kevés a készülék, de' ő addig járt- kelt, kérelmezett, kilincselt és előszobázatt, elment a megyei pártbizottság akkori első titkárához is, amíg .meg nem kapta. A műszaki osztály, s a földmérőik valóban több hibát elkövették, a tervek sem voltaik egészen jók, de erről nem én tehetek, s főiként nem lehet az ok az. hogy munkásőr vagyok. Ami pedig a parkosítást illeti, a garázsépítők közössége vál- láta, hogy feltölti a területet, s olyan parkot épít. amilyen nincs Berékálján. Nem a zöldterületről van itt szó. Néhány embernek szemet szúr a mi építkezésünk, egyszerűen bántja a csőrüket a mi garázsunk, s most minden követ megmozgatnak. hogy akadályt gördítsenek az építkezés elé. Megvárják, amíg jól. belekölte- kezünk, s aztán 'képesek lesznek 'kifizettetni velünk még a bontási költségeiket is.

— Amikor a vélemények és az ellenvélemények először összecsapták a Berekal- já.n, s iklatekult a garázs- építési pátit — mondja Jlr- kovszky Imre, a városa tanács osztályvezetője — megkértük a szövetkezetei, készítsenek leltárt, hány laikás épült fel garázs nélkül, s mi ugyanannyi garázshelyei, telket biztosítunk a számukra. Tehát az elvi indítékunk .az volt. .hogy annak is legyen módja garázst építeni, aki nem tudott a lakóházzal együtt gépkocsi tárolót emelni.

— Nem vonom kéltségbe, hogy valóban humánus célok. vezérelték a hivataliakat, amikor engedélyezték az építkezést. Ugyanakkor az is igaz, amit a Vasverő utcaiak állítanak, őket diszkrimináció érte, hiszen nem kapták meg az engedélyezési okiratot, s így nem volt módjuk fellebbezni. Előfordulhat. hogy tudatosan „tévedték” az egyik csoport javára?

— Mi okunk lett volna rá? — kérdez vissza Balogh Károly, a városi tanács hivatala műszaki osztályvezetője. — Megvizsgáltam az esetet, s kijelenthetem, hogy azokat a bizonyos számokat válóban elírták. A helyrajzi számok alapján csák azt lehetett megállapítani, hogy a garázs környéke állami terület, s ezért nem küldték ki a határozatokat.

— Ez érthető, ha igv utólag nehezen elfogadható is a válasz. Ám az építkezés ellenzőinek van egy szinte támadhatatlannak lá.t- szó érvük. Mégpedig: ez a garázsé©fctő szövetkezet azért

alakulhatott meg .törvénytelenül. s azért építkezhetnék, mert az elnök a munkásőrség egyik helyi vezetője.

— O sohasem jelentkezett úgy nálunk, mint a munkásőrség vezetője, és senkinek sincs a homlokára írva, hogy ő a parancsnok. Bárki jelentkezik is nálam ilyen kéréssel, ha a feltételek adottak, .s műszaki szempontból sincs akadálya, az építkezést engedélyez nem kell.

— Akkor most miért áll mégis >a munka?

— Ha a hivatal válóban részrehajló lenne, akkor miért állította volna le? Egyébként azért, mert a tervtől eltérő építkezés történt, és mert a Miskolc Városi Ügyészségtől .kaptunk egy átiratot. Áz ügyészség álláspontja szerint mivel annyi panasz érkezett, azokat fellebbezésnek: kell tekinteni, és szüneteltetni kell a munkát mindaddig, amíg jogerős döntés nem .születik.

— A Viasverő utcában többen állítják, hogy a hivatal több építésrendészeti ' bírságot kiszabott a Berekalján pusztán azért, mert — úgymond — az ügyészséghez mertek fordulni.

— Képtelen feltételezés. Álltalános építésrendészeti bejárás volt a Bérekalján, ugyanúgy, mint a város többi pontján. Sőt, a helybéliek jelentették be a másikat engedély nélküli építkezéséin. Itt tartunk már. hogy a lakók egymást jelenitgetik. Ha elfogadnánk az építkezést ellenzők okfejtését, akkor fordított világ következne be. Mivel minden lépésünk bosszúállásnak minősül, akikor nem tehetünk semmit, kötve van a kezünk, s mindenki azt csinálna, amit akarna véleményem szerint a miskolci garázsépítési vitáiknak egy az eredőjük. Az egyik ember örül, hogy lehetősége van az építkezésre, a másik pedig a fogát csikorgatja ezért, s a közösségi érdek mezébe burkolva próbálja az előzőt akadályozni.

Következik: A vizsgálat lezárult, döntés még Inincs.

lldvardy József

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt november első hetében tartotta meg országos kongresszusát Budapesten, a jövő hét végén pedig megyei értekezletükre kerül

sor. Ma nehéz volna pontosan megmondani. milyen a párt befolyása, tekintélye Borsod-Abaúj-Zemplén ben.

Kongresszus után, megyei értekezlet előtt

Szociáldemokraták Borsodban

— Igaz — mondja Vegli László, az MSZDP Borsod megyei első titkára —, hogy nyilvántartásunkban csupán kétszáz, díjfizető tag szerepel, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a szociáldemokrata eszmék majdnem minden politizáló ember számára vonzóak. S különösen vonzó az a példa, amelyet a nyugateurópai szociáldemokraták mutatnak számunkra a Német Szövetségi Köztársaságban, vagy Svédországban.

— Ez utóbbi mondatával nyilván arra céloz, hogy az MSZDP szimpatizánsainak száma magasabb, mint -tagsága. Viszont engedje meg, hogy kételkedjem benne: a szociáldemokrata párt léte már garancia a felemelkedésre, s egyhamar a svéd jóléti állam nyomdokaiba léphetnénk. A párt sem egységes, hiszen az egyik legismertebb egyéniség, dr. Rutt- ner György látványos exodusa (kivonulása) a kongresz- szusról, ország-világ szeme előtt zajlott le. Sőt, a független szociáldemokrata párt elnöke a kazincbarcikai Kitzinger Ferenc lett. Ilyen előzmények után nem túlzás a vonzó és népszerűvé váló szociáldemokráciáról beszélni?

— Ruttner György elhagyta a pártot, ám ezzel a lépésével megteremtette az egység létrehozásának esélyét. Az új párt létrehozása egyébként várható volt, hiszen a kongresszus előtt egykét héttel már találkozhattunk a független párt szervezésével kapcsolatos dokumentumokkal. A körülbelül harminc fős csoport távozása természetesen nem volt örömteli élmény, egy kis időre lehangolta a küldötteket, ám másnap, az országos választmány létrehozása, illetve Petrasovics Anna elnökasz- s/.onv megválasztása után újra lelkes lett a hangulat, érezhetővé, kitapinthatóvá vált a régen óhajtott egység. A budapesti kongresszusra eavébként összesen 26 borsodi küldött utazott, s a kazincbarcikai csoport a kiválókkal együtt távozott. A százegv tagú országos választmánynak három Borsod megyei tagja van. Liszkav Kiíróin. a miskolci szervezet titkára, niró István szerencsi -m'-i ál demokrata -társunk, illetve jómagam. Úgy gondolom, az országos tanácskozás felelősségének teljes tudatában határozott, s valóban megalapozta jövőnket. A függetlenek kiváltak sorainkból, de így már nincs frakciózás, megszűntek az ellentétek.

— Hogyan tovább, melyek a borsodi szociáldemokraták tervei?

— Az országos tanácskozást követően a helyi szervezetekben a küldöttek beszámolnak az országos tanácskozás munkájáról, s az alapszervezetekben megújítják a vezetőséget. Lényegében ez lesz a célja a november 25-ére tervezett küldöttértekezletünknek. A helyszín még nem egészen biztos, ám valószínű, hogy már a párt önálló helyiségében, Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinsz- ky u. 4. szám alatt tartjuk a megyei tanácskozást. Javulnak a szociáldemokraták anyagi körülményei, s így bővülnek esélyeink, hogy ismertebbé tegyük szervezetünket, közreadjuk programunkat.

— Honnan a pénz? Ilyen adakozó lenne a kétszáz bejegyzett tag?

— Az anyagi segítséget a pártok számára kiutalt központi, költségvetési keretből kapjuk. Ebből az összegből finanszírozhatjuk az említett helyiség bérleti díját. Emellett az optimizmust alátámasztja, hogy kéthetente napvilágot lát a Szociáldemokrata Népszava, amely országos terjesztésű. A Szociáldemokrata Értesítő pedig hetente jut el az érdeklődőkhöz. Terveink szerint januártól itt, Borsodban ismét megjelenik a Felvidéki Népszava. A havilap — jelenlegi elkénzeléseink szerint — ötezer példányban kerülne el a reménybeli olvasóinkhoz. Amíg korábban a létünkért harcoltunk, addig mára elismert szervezet lettünk, amelynek jó esélyei vannak a megerősödésre, a teljes kibontakozásra, s arra, hogy a ma még hallgatag többségnek aposztrofált munkásságot baloldaliságá- val és szociális programjával maga mellé állítsa.

— Nem kétséges tehát, hogy a szociáldemokrata párt telki szemei előtt már most " választások lebegnek. November végén azonban lesz

egy erőpróba, mégpedig a népszavazás. A szoedem párt milyen álláspontot képvisel?

— Mi azt kérjük tagjainktól és a szimpatizánsoktól — halljuk Liszkai Károlyt —, hogy négyszer igent mondjanak. Ez a négy igen egyenlő a háromszor nyolccal, azaz a szavazással tehetjük meg lépéseinket azon az úton, amely elvezethet az egykor már megszerzett háromszor nyolc ismételt kiharcolásához.

— A programról már hallottuk, hogy az baloldali és munkásbarát. Kifejtenék ezt egy kicsit részletesebben?

— Az ország felemelkedésének útját elsősorban a tu- lajdonréform mielőbbi megvalósításában látjuk. A szociáldemokrata párt valamennyi tulajdonformát elismeri, ám emellett a társadalmi tulajdon védelmében létre kívánjuk hozni az Állami Vagyonkezelő Intézetet, amely az Országgyűlés szigorú ellenőrzése mellett működne. Ügy gondoljuk, a munkásokat és az alkalmazottakat valódi tulajdonossá kell tenni, hiszen az elmúlt években a termelésből éppen nagyon sok helyen a jó gazda gondossága hiányzott. Nem kívánunk nagy, elvont programokat megvalósítani. Nem célunk a kísérletezés, mert ezzel a néppel már annyit kísérleteztek, hogy beleunt. Szociális téren egy ugyancsak sűrű szövésű szociális háló megteremtésére és kifeszítésére törekszünk, mert véleményünk szerint az emberek másképpen képtelenek lesznek elviselni a rendszerváltás megrázkódtatásait. Az állami vállalatoknál pedig olyan demokratikusan működő önkormányzati szervezetek létrehozására törekszünk, amelyek valóságos erőt képezhetnek az állami elvonások mértékének csökkentésére, s amelyek beleszólhatnak a vállalati nyereség felosztásába. Ez lehet szakszervezet, munkás- tanács. vagy bármilyen alulról szerveződő, s demokratikus alaoon létrejött érdek- szövetség. A szociáldemokrata ív-írt az elkéDzeléseinek magvalósításában legnagyobb szövetségesének a szakszervezeteket. tekinti.

TT. J.

A teninvenosi l-es postahivatal bari

Szolgáltuk-e a hatalmat?

Igen, szolgáltuk. Én, te, ö, mi, ti, ók. Személyes névmásként és személytelenül. Alanyként, tárgyként, birtokosként, cselekvőiként és szenvedőként. De ne ragozzuk tovább, >se alanyi, se tárgyas ragozásban. Félszavakból, félmondatokból, sőt igekötőkből is értjük egymást. Mi is értjük egymást. Azok is, akiket korban évtizedek választanak el egymástól, de itt éltünk együtt a Kárpát-medencében, az itt és most Magyarországán, ki kevesebb, ki tiibb történelmi tapasztalattal. Vannak, akiket még megfújitalk a fényes szelek akiket előre- és félresodortak a történelmi viharok, mások már csak a .szivárványt látták, az égre festett, tünékeny szivárványt.

Igen. Szolgáltuk, kiszolgáltuk. . Ige- k ütőkből is értjük egymást. Mert dolgoztunk, tettük amit tenni kellett, ki l nllal, ki kalapáccsal, ekével, orvosi sztetoszkóppal, ahogy a költő sorolja: a rózsa az illatával. Még a rózsa is, vagyis minden, ami egy totalitárius hatalom korlátlan uralmának, fennhatóságának része, szolgálója lehet. Tettük önként és dalolva, de józan kompromisszumokat keresve, kezdetben hittel, bizalommal, egyfajta paternalista atyai gondoskodástól félrevezetve. Aztán látni kezdtük újra, láttuk, hogy a festett, szivárvány miként tűnik el az égről — a vezércsillag nem az igazi irányba visz, nem arra megyünk, amerre szeretnénk, hanem amerre terelnek bennünket-. S a

színesre festett barakkról is lepergett lassan a máz, és nem hittük már, hogy összkomfortos családi hajlékban, a sajátunkban élünk.

S napjainkban, a most formálódó demokratikus jogállam, a politikai pluralizmus, a másként gondolkodás időszakában, amikor levethetjük egy gyámkodó, korlátozó politika jármát, nyűgeit, amikor ay. ember kezét és szívét . nem kötik rálkényszsritett kötelmeik, központi előírások, nem béklyózzák a látszatra önként vállalt, valójában ráerőszakolt fegyelem ólom- súlyai, amikor a Magyar Köztársaság újjászületett alkotmánya kinyilvánította, hogy országunk független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári demokrácia ás a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek. De hosszú idő kellett, amíg eljutottunk idáig, és mennyi vár és áldozat kellett hozzá! Pusztán a felismeréshez is, hát még a harchoz, a külsőhöz és a belsőhöz, az önemésztő kompromisszumtól a szembefordulásig.

Ezerkilencszázötvenhatot diákként éltem át, s fegyvertől idegenkedő bölcsészként többen vállaltuk a nemzetőrséget, éppen az áhított rend, az élet érdekében, a rombolás és 'az önpusztítás megakadályozásáért. Aztán fegyvertelenül — egy teherautó platóján — mentünk el dunántúli városokba szülővárosunkba. Győrbe, Pápára, Sárvárra. Szombathelyre, hogy hírvivőkén! és szervezőként ott. legyünk egy

új rend megteremtésénél. November 5-én az ál-lamvédelmisek tartóztattak le, akikkel együtt diakoskodtunk, akiket nem is meggyőződésük, de belsor- suk sodort a túloldalra. . . S ők is szolgáltak, egy rájuk kényszerített, már nem is rejtőzködő hatalom áldozataiként.

S továbbszolgálók lettünk később valamennyien, egy szelídebb diktatúra keretei között. Nem kínált más választást a történelem — vagy életet, tehát kompromisszumot, beletörődést — vagy ... nem is volt vagy — A többség számára nem volt más alternatíva ...

Szolgáltuk hát a hatalmat, én, te, ő, mi, ti, ők. Személyes névmásként, de már nem is személytelenül, az okos kompromisszum lehetőségével, hitével, a túlélés ösztönével, a változtatás igényével, az égre festett szivárvány jövendölésével, és bízva: véget ért a társadalmi vihar, kiderül az ég — eljutunk az áhított boldog, békás korba.

Hogy mikor kezdtük felismerni: félrevezettek bennünket, hogy félrevezettük önmagunkat? Hogy áldozatok vagyunk és önmagunkat áldoztuk fel? Hogy hagytuk becsapni magunkat, s önmagunknak sem kellett volna hinnünk? Korán, mégis túl későn, amikor már a szolgálat kiszolgáltatássá is vált. amikor már könnyebbé és kényelmesebbé vált szolgálni, mint lázadni.

Ebben közös hát a sorsunk, megkésett lázadóiké. E közös- felelősségből csak tetteink oldozhatnah fel — tetteink, amelyek megteremtik ebben a hányatott sorsú országban egy méltó jövő feltételeit — egy demokratikus jogállam kereteit.

Gombkötő Gábor