Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. október 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Hinni a sikerben P anaszkodik az ismerős edző, hogy látogatja a fog­lalkozásait egy rendkívül jó adottságú, megfelelő alkatú, fizikálisán stabil sportoló, akit azonban mégsem tud ,,hova tenni", mert hiányzik belőle valami. Hiába könnyed és magabiztos az edzéseken, amint kö­zeledik a megméretés, a színrelépés, a verseny ideje, úgy venni észre rajta az árulkodó jeleket: baj lehet. Nos, az utóbbi hónapok tapasztalatai egyértelműen azt igazolták, hogy a srác a sorsdöntő pillanatokban egy­szerűen összeomlik. Képtelen nyerni, biztosnak tűnő mér­kőzéseket enged ki a kezéből. A sportágnak esetünkben nincs különösebb jelentősége, sokkal inkább annak, tud­nak-e a szakvezetők nyerő típusú versenyzőket nevelni-?! Igen, a győzelem tudománya. Mérhetetlenül nagy „kincs", ha valaki ismeri, barátságot kötött vele. Címeket, érmeket, bajnokságokat jelenthet. A közelmúltban rész­letes közvetítésben számolt be a nyugatnémet műholdas televízió az US Open, az amerikai nyílt teniszbajnokság eseményeiről. Abszolút részletességgel lehetett nyomon követni az eseményeket. A SAT—1 jóvoltából nézők mil­liói láthatták, hogy a csatározások elején bizony Boris Beckernek is akadt nehéz pillanata. Az amerikai Rostagno 2-1-es vezetésnél jutott mérkőzéslabdához! Nem élt vele . . . Korántsem azért, mert gyenge játékos. Akart is. Csak­hogy megijedt. A lehetőség felvillanyozta, ugyanakkor bénította is. Tanulmányt lehetett volna írni az arcáról. Remény és kétkedés, bizakodás és összeomlás. Pillana­tonként változóan. Becker nyugodt maradt. Tudta, érezte, hogy falhoz ér­kezett, amely nehéz akadályt jelentett. De át akart rajta mászni, mert az út csak a túloldalon folytatódott! Voná­sai kemények maradtak, arca rozzenetlen. Egyetlen má­sodpercig sem nyugodott bele a közelgő vereségbe, min­den idegszálával azon munkálkodott, hogy elhárítsa a veszélyt. Esélyeshez illő szívós konoksággal hessegette a viharfelhőket, míg aztán Rostagno meghátrált. Beadta a derekát, leeresztett, mint egy felfújt léggömb. A döntő játszmában már csak egy játékos volt a pályán. A szőke nyugatnémet klasszisnak ez volt a legkime- ritőbb fellépése. Ami utána következett, az diadalmene­tet jelentett. A fináléban azt az Ivan Lendl-t „intézte el" szinte magától értetődő természetességgel, aki pedig nem kezdő a szakmában, legalább hasonló eltökéltség­gel készült a csatára, ráadásul hazai környezetben sze­repelt, hiszen köztudottan évek óta az Egyesült Államok­ban él. Akadt gondja a női egyes győztesének, Gráfnak is. Igaz, neki csak a fináléban gyűlt meg a baja -az újabb virágzását élő Navratilovával, de sokáig úgy tűnt, hogy az óceánon túl marad az elsőségért járó 300 ezer dollár, valamint a csodálatos serleg. Graf kínlódott, küszködött, ellenfelének minden sikerült. Később fordult a kocka. S talán nem járok messze az igazságtól: az is szerepet játszott benne, hogy a nyugatnémet leány pillanatokra sem veszítette el a hitét saját sikerében. Navratilova nem mai kislány, mégsem tudott megbirkózni azzal a nyomasztó érzéssel, ami akkor támadhatott benne, ha rápillantott ellenfele nyugalmat, fegyelmet, elhivatottságot sugárzó arcára. Biztos vagyok abban, hogy hatalmas lélektani előny, ha valaki képes uralkodni magán, kordába szorítani az indulatait. A kellő önbizalom nélkülözhetetlen, azt azon­ban semmiképpen sem lehet úgy megszerezni, hogy leül az ember a „varázsló” elé, aki órákon keresztül azt su­sogja a fülébe: te vagy a legjobb." Ez szemfény­vesztés, a színrelépéskor azonnal kiderül a turpisság, szertefoszlik a mítosz. A naponta elvégzett gyakorlások során alakulhat ki az a pluszmuníció, aminek a birtoká­ban kellően felkészült, erős ás határozott jellemű sport­ember léphet a reflektorfénybe. Csak olyan versenyző vi­heti sokra, aki tökéletesen tisztában van saját erényeivel, ellenfele sebezhető pontjaival, egy-egy sikertelen meg­oldás utón azonnal előre tekint, nem rágódik a múlton, hanem minden idegszálóval a javításra koncentrál. A 3yőzelem tudománya sajátos „műfaj", birtokosa függet­leníteni képes magát a körülményektől, testével és lei­kével a feladatra figyel. Ü gy gondolom, amíg a bevezetőben említett edző képtelen ráébreszteni tanítványát a fejlődése útját gátló akadály lebontásának szükségességére, egyi­kük sem remélhet zökkenőmentes haladást - legyen a S|ác bármekkora tehetség. Doros László sport Diósgyőri VTK—MÁV Nagykanizsai TE 80-70 (37-39). Miskolc. Nagyváthy Utcai Általános Iskola, 300 néző. Vezette: Szabados, Varga G. NB 1-es női talál­kozó. DVT-K: Novak »0, Szi­lágyi 10 3, Áronné 8, Csoó 2, Králik 11,3. Csere: Bar- tosova 14, Horváth 2, Turs- ka 17, Molnár K. 2, Lakosa. Edző: Király Sándor. Az első félidőben végig a vendégek vezettek, a DVTK- nak — úgy, mint legutóbb a T-F ellen — semmi sem sikerült. A piros-fehérek já­tékát a pontatlanság jelle­mezte, és nem jöttek be a dobásaik. A fordulatot az idegenlégiósok pályára lé­pése jelentette. Turska re­mekül védekezett és rendre kihasználta lehetőségeit, Bartosova pedig a palán- kokról lepattanó labdák megszerzésében jeleskedett. A hazaiak harcos erényeket csillogtattak, megérdemel­ten nyertek. Jók: Turska, Bartosova. VESZPRÉMI SE—KA­ZINCBARCIKAI VEGYÉSZ 3-2 (12, —4, 14. —9, 16). Kazincbarcika, 200 néző. NB I. B-csoport, férfi. Ve­zette: Zách, Poíicsányi. A hazaiak késve ébredtek rá, hogy esetleg ki is kap­hatnak lelkes, jól felkészült ellenfelüktől. A veszprémi­ek a döntő pillanatokban jobban koncentráltak, első­sorban ez eredményezte si­kerüket. A hazaiak 72, a vendégek 01 pontot gyűjtöt­tek az öt játszmában, érde­kes. hogy ezúttal mégis a kevesebb bizonyult több­nek. A KVSE sorozatban aratott győzelem után szen­vedte el az első — tegyük hozzá: váratlan — veresé­get az idegenben már le­győzött veszprémiekkel szemben. Jó: Mezei. A profivilág felé kacsingat Beszélgetés Hranek Sándorral — Világbajnoki harmadik hely! Szú]) teljesítmény, gra­tulálok! — Köszönöm, jólesik. Op­timista voltam, éreztem, hogy csinálok valamit. A szakvezetés is tudatosította 'bennem, hogy „Sanyikám, régi bútordarab vagy, ott a helyed a végelszámolás kör­nyékén". Összejött a bronz, s ezzel azt hiszem, minden­ki elégedett. — A nemzetközi „harcté­ren” ettől fényesebben tu­domásom szerint, még nem szerepelt. . . — Volt már egy Európa- bajnoki bronzom. — Sokáig kétségesnek tűnt a moszkvai utazása. — Látszólag. A színfalak mögött azonban lerendeztük ia dolgot. — Nem értem . . . — Valahol edzötáboroz- tunk és riválisommal, a pak­si Erős Lajossal megállapod­tunk. Abban, hogy ő megy az E u r ó p a -b a j n o ks ág ra, én pedig a VB-re. — Hogyan dönthet el ilyet két sportoló? — Ügyesen, mint a mellé­kelt ábra mutatta. Persze. Papp László szövetségi ka­pitány nem tudott róla, csak később szerzett információ­kat. — Mikor? — Amikor Erős és a pak­siak nem vettek részt a VB előtti edzőtáborozáson. — Lépjünk túl az egyez­ségen. Moszkvában szépen menetelt ... már a döntőbe jutásért küzdhetett a kubai Romero ellen. A tengeren­túli nem akarki ebben a sportágban. Egy perc 22 má­sodpercig bírta és Papp László feladta ... — Hát igen, a „végter­mék" ennyi. A csapatvezetés és a szakvezetés között nem volt összhang abban, hogy a kötelek közé lépjek-e, vagy sem? Sérülten meccseltem, fájdalmaim voltak. Papp László tudta ezt, vigyázott rám. — Nyolcvankét másodperc. Mi történt? — Semmi különös. Rome­ro egyszer „alámvert”, mé­lyet ütött, a 'bíró figyelmez­tette és utána lépett a ka­pitány. — Eljátszott már a gondo­lattal; ha nem sérült... — Természetesen. Vertem már meg egy-.két nagyágyút. Tehát: ha egészséges vagyok, biztosan végigcsinálom a három menetet. Azt nem ál­lítom, hogy nyerek, de azt igen, hogy helytálltaim vol­na. Persze, ezen nem érde­mes hosszan töprengeni. Re­mélem, lesz még alkalmam a .kubaival való találkozás­ra. — Moszkvában a hírek szerint jól vizsgázott a pon­tozógép. Hallhatnánk részle­teket működéséről? — Elöljáróban egy félre­értést kell eloszlatnom. A közönség nem látja, hogy a pontozó mit számol, hány­szor nyomja meg az egyik, vagy a másik gombot. Ezt csak a zsűri ellenőrizheti, tagjai a monitoron keresz­tül kísérhetik figyelemmel a bírák munkáját. — Egy ütés egy pont? — Nem. Három ütés ér egy segédpontot. — Ez kicsit bonyolultnak tűnik, hiszen a pontozóbíró­nak számolnia kell, no és fi­gyelnie, vagyis könnyen té­vedhet. — Kutyából nem lesz sza­lonna. Ki így, ki úgy szá­mol, számolt, de azért azt •le kell szögeznem, hogy any- nyi téves ítélet, annyi vita, veszekedés, vádaskodás nem volt, mint a szöuli olimpián Ez annyit jelent, hogy a be­mutatkozás jól sikerült, ap­róbb finomításokat persze még biztosan eszközölnek. — Például? — Nem akarok beleavat­kozni a „nagyok dolgába', meg tippelni, de: egy intés esetén például három teljes pontot vonnak le. És mivel egy segédponthoz három ér­tékelhető ütés kell. ez any- nyit jelent, hogy egy intés semlegesítéséhez kilenc „ta­lálat” szükséges. Hát igaz­ságos ez? — Nos, marad, vagy megy a gép? — A világversenyeken ma­rad. — ... és itthon bevezetik? — A közeljövőben elkép­zelhetetlennek tartom. Ren­geteg pénz kellene hozzá. A szakosztályoknak és a szö­vetségnek nincsenek „feles­leges" milliói. — A VB alatt röppent vi­lággá a hír: Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy az ötkarikás játékok műso­ráról lekerül a boksz. Bizto­san értesüllek róla, — Hát persze. Tetszést nem aratott, már pusztán az időzítése miatt .sem! Szemé­lyes véleményem szerint az ökölvívást nem fogják tö­rölni, a NOB-tiagok támogat­ni fogják.. — Evezzünk hazai „vizek­re". Moszkvában 81 kilóban versenyzett, itthon a csapat­bajnoki meccseken eddig 75 kilóban szerepelt. Melyik mellett köt ki? — 75-ben már nem indu­lok, ezt nyugodtan kijelent­hetem. — Ismét megkezdődik az elsöosztályú pontvadászat. Vesztett-e már csapatbajno­ki találkozón? — Nem. És hiszem, hogy nem is fogok. — Sokáig arról folyt a vi­ta, hogy szerepelhet-e a ma­gyar és a nyugatnémet ligá­ban is. Még óvtak is ön, és klubja ellen. Eldölt-e a vita?-------Igen. A kettősségnek semmi akadálya nincs. — Rövidesen betölti 29. életévét. Milyen terveket, szövöget? — Szeretném képességei­met a profik világában ki­próbálni. Bízom abban, hogy hozzájárulnak. Nem vagyok mai gyerek, tettem a ma­gyar ökölvívásért, úgy gon­dolom. hogy megérdemel­ném, pontosabban kiérde­melném a lehetőséget. — Melyik ország felé ka­csingat? — Az NSZK-t már isme­rem . . . — Nem is olyan régen még Salgótarjánban bunyó­zott. Megérte, hogy változ­tatott? — Igen. Jól érzem magam a Borsodi Bányásznál. A „boltra'' szakmai, erkölcsi és egzisztenciális szempontok­ból sem fizettem rá. Igaz, igyekeztem és így fesz a jö­vőben is! Kolodzcy Tamás Több hiányzó a KVSE-ből Papírformát borít a DVTK? A labdarúgás első vonalában a hét végén szünetel a küzdelem a bajnoki pontokért, ezért a figyelem a második osztály összecsa­pásai felé fordul. A Keleti csoportban nagyszerűen szereplő Ka­zincbarcikai Vegyész hazai környezetben fogadja a Salgótarjáni Síküveggyár gárdáját, míg a csalódást okozó DVTK Kecskeméten lép pályára. Csütörtökön ülést tat tott a diósgyőri labdarúgó-szakosztály elnöksége, amelyen megtárgyal­tak az őszi szereplés tapaszta­latait. Palicskö Tibor vezető edző beszámolóját elfogadták, azonosultak azzal a vélemény­nyel. hogy jó úton haladnak, igaz. az elvégeztetett munka eddig nem hozta meg a kí­vánt eredményi. Más kérdés, ki mit várt a Diósgyőrtől . . . A szakosztály vezetés egyetértett abban, hogy a körülmények negatív módón befolyásolták a csapatépítést, ezzel azonban el­sősorban önmagukat nyugtat­hatják. a szurkolókat a végered­mény érdekli! A hét elején egyébként a fe­gyelmi bizottság úgy határozott, hogy a jövőben nem tartanak igényt Farkas Simon játékára. Elsősorban csere jöhet sidóba. de ha lesz klub. amelyik haj­landó kifizetni Farkas árát. kiadják. — A kecskeméti találkozóra még alaposabban, körültekin­tőbb módon készülünk, mint a korábbiakra — mondta Palicskö Tibor. — Tudjuk, hogy a KSC elsősorban otthonában gyűjtö­geti a pontokat, ezért roppant nehéz 90 perc vár ránk. A hé­ten Tóth Gy. és Farkas J. bajlódtak az influenzával, de a jelek szerint számíthatok rájuk. Nekünk csak akkor lehet esé­lyünk, ha a megszerezhető ké­pességekben ellenfelünk fölé tudunk nőni. Játékban aligha lehetünk jobbak a Kecskemét­nél, erőnlétben, hajtásban, aka­rásban viszont igen. A kazincbarcikaiak legutóbb az újonc Szegedi Dózsát győz­ték le idegenben l-0-ra. s a hárompontos siker következté­ben érthetően jó hangulatban gyakoroltak a múlt héten. Varga Zoltán vezető edző nem számít­hat az eltiltását töltő Szabóra, és kérdéses Szamosi szerepel­tetése is. akit legutóbb állítot­ták ki. Javul Tímárt sérülése és hamarosan Ternován is elkezd­heti az érdemi munkát. — A Salgótarjáni Síküveggyár elleni 90 percet sokan előre „leírják” — jegyezte meg Var­ga Zoltán vezető edző. — Tar­tok a mérkőzéstől, mert az Ilyen „simának” tűnő találko­zókon robban a bomba. Min­denesetre igyekeztem óvni lab­darúgóimat az elbizakodottság­tól, a nagy mellény felvételé­től. Szerencsére ez a társaság nem hajlamos az ilyesmire, de az ördög nem alszik. — Gondolom, csak a három­pontos győzelmet tartja elfo­gadhatónak. — Így van, ezt remélem, biz­tos vagyok abban, hogy a fiúk közönségszórakoztató teljesít­ménnyel rukkolnak elő, s meg­A fiatal Lipcsei egyre érettebb játékot nyújt a kazincbarcikai védelemben erősítik helyezésünket a táb­lázaton. Kecskeméten Adám. Kazinc­barcikán Hazafi bíráskodik a vasárnap délután 2 órakor kezdődő mérkőzéseken. A Keleti csoport további mérkőzései: Baja—Szolnoki MÁV, Mezőtúr—BVSC, Szeged SC—Eger Sí:, D. Kinizsi—DMTE, Met ripond—Szarvas, Nyíregyhá­za-Szegedi Dózsa. szerti q pontot? Fotó: Mák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom