Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

1989. október 6., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Dr. Soltész Erzsébet—Tóth Pál:

Gondolatok a pluralizmusról és a demokráciáról III.

\ magyai* társadalom nagy közössöR- és véleményformáló evői a sztálinizmus évei alatt úgy olvadtak el. mint friss hó a tavaszi napon. Ha eltűnnek a kulturális, etnikai, vallási különbségek, a társadalom egyes csoportjai között leomlanak az éles választófaluk, ha a civil világ egyesületeit felszámolják, akkor nincs többé rétegek. csoportok vagy kuli orális meghatározottságok szerinti ertékszelekeio es vélemény, alkotás sem. Nincsenek a társadalomban többé nagy kötűerc.jü, vélemény- és maga» tartásformáló struktúrák. A meggyengült, és éppen csak újjászerveződő esoporlok es szervezetek, amelyek korábban amolyan ..politika előtti" minőségükben szűrök voltak az egyén és a politika világa között, ma meg egyszerűen nem képesek arra, hogy előzetesen összpontosítsák és osztályozzák az állampolgárok sokfele érdekeit, vágyait és törekvéseit. Márpedig a demokrácia politikai rendszere olyan, hogy esak

Az érve és elleném össztüzében

Egy évvel ezelőtt, 'olvasóink közül nagyon kevesen hallották, még kevesebben 'olvashatták ezt a nevet: dr. Pankuesi Márta. Am azóta — főleg a különböző sajtóorgánumok .jóvoltából — újra és újra feltűnik, következésképp egyre inkább közismertté válik a miskolci jogász-szociológusnö neve. Érvek támogatják, védik, ellenérvek támadják, nőm ritkán szidalmazzák, vádolják az MSZMP megyei 1. számú reformkörének vezető egyéniségét. Ennek ellenére olvasóink nagyrésze máig nem ismeri, máig nem tudja igazán; ki is az a dr. Pankuesi Márta, s valójában mit képvisel?

bizonyos frekvenciájú jeleket képes vermi: azokat az információkat tudja a politikai akaratképzés síkjára emelni, amelyek keresztül menték a .civil társadalom fentiekben említett „szűrőjén”. Ebből a látszólag nagyon élvont valami to ől azonban nagyon is praktikus gondok keletkeztek.

Ezek a gondok igen nagy mértékben nehezítik a pártosodás folyamatát. Teljesen nyilvánvaló, hogy .politikai demokrácia elképzelhetetlen többpártrendszer nélkül. Ehhez a többpártrendszerhez azonban valódi pártokra van szükség, olyan pártstruktúrákra, amelyek képesek megfogalmazni és az állam felé közvetíteni a társadalom különböző csoportjainak politikai akaratát. Ma á pártosodás kezdeti fázisában lévő pártjaink a szó szoros értelmében a sötétben botorkálnak. A struktúráitól megfosztott, reménytelenül összekuszált társadalom állapota egész egyszerűen lehetetlenné teszi ma még azt, hogy pontosan tudják, kihez is szóljanak. Programjaik, beleértve az MSZMP programját is ennélfogva vagy eltalálnak valakiket, vagy nem. Ezek a pártprogramok. már amelyik pártnak egyáltalán van programja, éppen a fentiék miatt nem a társadalom valóságos érdek- vagy akármilyen tagoltságát fejezik ki, hanem legfőképpen azoknak az elitosoportoknak vagy a különböző pártokat befolyásuk alatt tartó erőiknek a megosztottságát, politikai orientációit, akik a programokat megalkották. (Persze egy hosszabb távon azért ennék is lehet bizonyos pozitív hatása, hiszen a különböző makánsan megfogalmazott programolt előmozdíthatják a társadalom kívánatos plumlizálódását.)

Az előzőekben vázolt problémák miatt ti pártoknak valójában nincs sem egyértelműen körvonalazható támogatói bázisa, sem igazán jelentős tagsága. (Kivételek persze azért már vannak; az MDF-ről elmondható, hogy elsősorban a városi és falusi nemzeti érzelmű értelmiségi középrétegekben bír jelentősebb befolyással, míg az SZDSZ a nagyvárosi értelmiség és vállalkozók között bizonyult sikeresnek.) Egy párt nagysága, hitelessége, meggyökerezett- sege azonban sajnos döntő mértékben a támogatói bázisának kiterjedtségétől és taglétszámától függ. Éppen ezért ma még az igazán komolyan vehető páiitok is tulajdonképpen „lebegnek" a társadalom felett.

Amolyan lebegő pártok tehát. És ez komoly veszélyeket hordoz magában. Nevezetesen azt, hogy hiába lesznek szabad választások, hiába jön valamilyen koalíciós kormány, a pártoktól magukat távol tartó óriási tömegek szemében ez a kormány, amelyik még ráadásul egy sor nagyon népszerűtlen intézkedést lesz kénytelen bevezetni. éppen úgy nem lesz legitim, miiint ahogyan a jelenlegi hatalom sem az. Ha a népesség túlnyomó többsége konokuL távol tartja magát a pártoktól, nem hajlandó egyetlen párt hívéül sem szegődni, akkor ugyan mi készteti majd ezeket az emberekét arra, hogy olyan pártok felé tülekedjen, amelyek hatalomra jutván csak az életüket keserítették meg. A magyar demokráciáinak, véleményünk szerint ez, és nem egy sztálinista visszarendeződés az igazi nagy .kockázata.

*

Az átmenet nehézségeit látván divatossá vált mostanában különböző történelmi példáik felemlegetése. Sokat beszélünk olyan átmenetekről, mint amilyenek a spanyol, a portugál vagy a déU.koreai társadalomiban, politikai életben lezajlottak. Ezekben az országokban is látszólag az történt, ami hazánkban: egy diktatórikus rezsimből mentek át többé-kevésbé békés úton sgy demokratikus rendszerbe. Valójában ezek az analógiák nem igazán érvényes analógiák. Az említeti országokban ugyanis a gazdaságot nem kebelezte be a politika, a tulajdonviszonyok érintetlenek maradtak, és a társadalom struktúráit, szerves több- féleségéi sem rombolták le az alapokig. Arról .már nem is beszélve, hogy gazdaságúik állapota sem volt olyan súlyos, mint a miénk. Az a véleményünk, hogy arra a szituációra, amelybe jutottunk nincsenek is érvényes példák. Amit ma mondani tudunk, az pusztáin annyi: olyan politikai viszonyokat kell teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar társadalom ismét, teljesítőképes, önmaga megújulására képes, szerves társadalom legyen, amely ükben

tényleg megteremtődnék egy stabil demokrácia társadalmi élőfeltételei is,

— Miskolcon születtem, 36 évvel ezelőtt, itt jártam iskolába, ;i Földesben érettségiztem. Utána a pécsi Jogtudományi Egyetemre vettek fel. ott végeztem el a jogot. Még egyetemista voltam, mikor feleségül mentem Furmann Imréhez, aki akkor szintén ott tanult. Az egyetem elvégzése után visz- szajöttünk Miskolcra. Én öt évig a városi tanács titkárságán dolgoztam, jogászként, főelőadóként. Közben elvégeztem az EL- TE-n a filozófia szakot, aztán pedig a szociológia szakot. Az utóbbit vörösdiplomával. Hét évvel ezelőtt, amikor a jogi kar Miskolcon beindult, akkor mentem át az egyetemre dolgozni, s azóta ott tanítok szociológiát. Jelenleg adjunktusként. Kutatási területem a politikai szociológia. A kandidátusi dolgozatomat — amely most készül — a politikai hatalom legitimációjáról írom.

— A politikai érdeklődése netán családi tradíció?

— A szüleim első generációs értelmiségiek. Édesapám — sajnos már meghalt — orvos volt. Édesanyám pedig tanítónő, jelenleg már nyugdíjas. A nagyszüleim, rokonaim nagyrésze falun élt, él. Ök szinte kivétel nélkül gazdálkodó emberek voltak. Itt, Borsodban, Újcsanáloson. Onnan származott édesanyám és édesapám. A politika iránti érdeklődést nem a családból hoztam, ez később alakult ki bennem. A nyarakat Csanáloson töltöttük, az ottani parasztéletet alaposan megismertem, sőt, átéltem. Aztán édesapám körzeti orvosként dolgozott Sajóvámoson, egy darabig ott is laktunk, s az már egy más vidék volt, mint Csanálos. Sőt, laktunk a Vasgyárban is, hisz’ édesapám ott is dolgozott, mint üzemorvos. E változatos miliőben már gyermekkent megdöbbentett az, hogy mennyire eltérő körülmények között, mennyire eltérő módon élnek emberek. S az különösen megdöbbentett, hogy még akik viszonylag hasonló módon élnek, azok is mennyire különbözőképpen élik meg az életüket, értelmezik helyzetüket. Nagyon kíváncsi lettem rá egész korán, hogy mitől van mindez. Tulajdonképpen a szociológia, később a politika iránti érdeklődésem ezekből a gyermekkori élményekből fakad.

— Amit mond, azért érdekes, ímert jómagam hallottam olyan „vádakat" is a reformkörökkel kapcsolatban, 'hogy elég belterjesek, tulajdonképpen csak értelmiség problémáját vállalják fel, képviselik, viszont sem falu-, sem munkásismeretük nincs.

— Az előbbi gondolataimat hadd egészítsem ki még azzal, hogy például amikor Pécsett az egyetemre jártam, akkor ott éveken keresztül egy munkásklub vezetője voltam.

— Mióta párttag?

— 1986-tól vagyok MSZMP-tag.

— Ez viszonylag rövid idő. Ugyanakkor ez az időszak már az, amikor bizonyos problémák. válságjelek kezdtek -felszínre kerülni a pártban. Amit ön meg akar valósítani, azt miért az MSZMP-ben, egy válsággal küszködő pártban akarta, akarja megvalósítani, is imiért nem egy úgymond múlt nélküli, tiszta lappal induló másik pártban?

— A „csak” 86-os belépésem egyrészt véletlen. Én amikor a tanácson dolgoztam, már ott; 1981-ben beadtam a felvételi kérelmemet. Ám közben munkahelyet változtattam, s aztán az egyetemen pedig pontosan akkor voltak szervezeti átalakítások. Másrészt viszont nem véletlen az időpont. Ugyanis 86-tól nemcsak a párton belüli bajok kerültek felszínre, hanem ebben az időszakban már a politikusok, a társadalom- tudományok képviselői közül sokan sürgették a párt megújulását. Tehát egy olyan irányban történő elmozdulásért kezdtek síkraszóllni, ami az én elképzelésem szerint egy szocialista párt működését kell, hogy jellemezze. Hogy miért az MSZMP- ben? Én nem iratkozhatom ellenzéki pártba, ha nekem máig meghatározó és legkedvesebb olvasmányaim közé tartoznak Marxnak az írásai, különösen a fiatalkori Marxé, például a Gazdasági, filozófiai kéziratok. Én máig a legértfényesebb és legelfogadhatóbb ember- és társadalomfelfogásnak azt tartom, amit Marx fogalmazott meg. Nekem egy olyan pártban van helyem, -amelyik ezt -a tradíciót folytatja! (Más dolog, hogy az MSZMP hosszú ideig nagyon messzire elkanyarodott ettől az eredeti marxi elképzeléstől.)

Ügy gondolom, a szocialista pártnak lesz a feladata azért küzdeni, hogy az a bizonyos szabad, alkotó, tudatos, közösségi emberi lét. ne a kevesek kiváltsága legyen, és ne a többség szenvedései és sanyarú sorsa árán valósuljon meg.

— Hallani magával kapcsolatban olyan „vádakat”, hogy vezetői pozícióra tör.

— Én is találkoztam már ezzel a fajta felfogással. Nos, én úgy gondolom, hogy ha én olyan ember lennék, aki mindenáron vezető akar lenni, akkor — akárcsak a diplomáimmal szerzett jogon is — egészen másfajta életpályát, életutat választottam volna. A legutóbbi időkben is több olyan állásajánlatot kaptam, amely valóban nagyon hatalomközeli, sokkal több jogosítvánnyal járna. De visszatérve az alapkérdésre, a vezetői pozícióra törekvés gyanúja nyilván onnan származik, hogy itt a pártértekezlet előtt nyilvánosságra jutott egy lista, amiben az én nevem is szerepelt. És ezt sokan nagyon leegyszerűsítve úgy fogták fel, hogy a reformkor engem jelöl a tervezett megyei pártelnökségbe. Nos, ez többszörös tévedés. Egyrészt nem a reformkor állította össze ezt a listát, hanem azok a megyei pártértekezleti küldöttek,. akik elfogadták, támogatták a reformkor által javasolt tartalmú módosításokat, változtatásokat. Ök létrehoztak egy külön küldöttcsoportot, eg.v úgynevezett reformplatformot, s ők döntöttek úgy, hogy személyeket és neveket is nyilvánosságra hoznak, de nem jelöltként, hiszen ilyen jogosultsága nem volt a jelölőbizottságon kívül senkinek. Egyébként is hozzá tartozik a dologhoz, a reformkor javaslata az volt, hogy csak társadalmi megbízatású tagjai legyenek az elnökségnek, amelynek a javasolt struktúrában semmiféle hatalmi jogosítványa nincs.

A javaslatunknak az a lényege, hogy ezentúl az MSZMP centrumaivá az alapszervezetek váljanak. Ezeket az alapszervezeteket fogja össze egy, a választókerületekhez igazodó területi szerveződés, amely a választásokra való eredményes felkészülést segítené. S mindezeken kívül és felül, a megyei szerveződés az egy rendkívül laza, tulajdonképpen csak az információ közvetítésére, a platformok egyeztetésére, megvitatására lehetőséget nyújtó szerveződési szint lenne, és semmiféle döntési jogosítvánnyal nem rendelkezne.

— Férje az MDF országos és miskolci vezetőségi tagja. Ugyanakkor ön egy másik, nagyon sok vonatkozásban az !MDF-től magát elhatároló pártban fejt ki egyre aktívabban közéleti tevékenységet, önt olyan támadás is érte, éri, hogy dr. pankuesi Márta „az MDF beépített embere” a pártban.

— Jelentős különbségek vannak a férjem és az én politikai törekvésem, felfogásom között, de én úgy gondolom, hogy nincs is olyan két ember, házastárs sem, akik mindenben megegyeznének. Az egyéni szabadság, az egyéni autonómia, az önrendelkezés, az nemcsak a nagypolitikában fontos értékek, hanem a mindennapokban is, a családon belül is. Én úgy gondolom, egy házasságon belül is fontos az, hogy az egyik ne rendelje alá, s ne vesse alá magát a másik fél „karrierjének", érdekeinek. Nyilvánvaló, hogy amikor mi összeházasodtunk, 15 évvel ezelőtt, semmiféle politikai egyetértés nem előzte meg ezt a dolgot. Az is nyilvánvaló, hogy én hamarabb léptem be az MSZMP-be, mint a férjem az MDF-be. Az viszont már kevésbé nyilvánvaló az emberek számára, hogy én az MSZiMP-n belül nem az elmúlt egy év során kezdtem el nagyon aktívan tevékenykedni, hanem korábban is. A pártbizottságon részt vettem a közvélemény-kutatásban, a politikai fő team vezetője voltam, s bevontak a megyei vezető propagandisták körébe. Soha kivetnivalót nem találtak a politikai magatartásomban, politikai elkötelezettségemben. A gondok csak akkor kezdődtek, amikor megalakult az MDF miskolci szervezete, és annak a férjem volt az egyik szervező vezetője. Én úgy gondolom, hogy amikor engem értékelnek, akkor nagyon jó lenne, hogyha nemcsak azt vennék figyelembe, hogy kinek a felesége vagyok, hanem azt is, hogy ezen a párton belül milyen tevékenységet végeztem, mit. bizonyítottam eddig.

— Mit vár a ma kezdődő kongresszustól?

— Azt várom, hogy mindenképpen tisztán és világosan jelenjenek meg a pártunkon belül meglevő különböző irányzatok! Valamelyik áramlatnak meghatározóvá kell válni! — Nem maradhat együtt az a szárny, amely akár fegyverrel is kész megvédeni a pártnak a kizárólagos hatalmát; az a szárny, aki kézi vezérléssel, párthatáskörben akar dönteni a tanácsok, vállalatok, a szerkesztőségek helyett, azzal a szárnnyal, amely komolyan gondolja a pártállamból a jogállamba való átmenetet. Én abban bízom, hogy a kongresszuson a reformerők válnak meghatározóvá, akik komolyan gondolják a radikális megújulást.

(Vége)

Levél az MSZMP

H.-Z. megyei pártértekezletének küldötteihez

Alulírottak az MSZMP 1989. szeptember 23-i, B.-A.-Z. megyei pártértekezletének és kongresszusának len in városi

küldöttei, értékelve a pártértekezleten végzett munkát, részben személyes indíttatásból, másrészt a megyei párt- értekezlet második fordulójának legitimitása és sikeres lebonyolítása érdekében az alábbiakat nyilvánítjuk ki:

Megítélésünk alapján személyes felelősség terhel bennünket azért mert:

— határozottabb részvételünkkel nem sikerült megakadályozni, hogy a pártértekezlet vita nélkül szavazzon olyan ügyrendi kérdésekben, mint a hozzászólások rendje, időtartama, az együtt megvitatandó napirendi pontok csoportosítása, amelyek az értekezlet konstruktív jellegét jelentősen befolyásolták;

— a (Szervezeti és személyi kérdésekre tett javaslatok fölött — engedve az értekezleten az idő múlása miatt kialakult türelmetlen hangulat sodrásának — nem tudtunk érdemi vitát elérni, és így számunkra nem tisztázódott egyértelműen, hogy a jelölőbizottság javaslatai közül konkrétan melyik került elfogadásra ;

politikailag hibás volt a Partértekezlet elvi kinyilatkoztatása, mely iszerint, ha a

párttag közeli hozzátartozója rivális párt vezető tisztségviselője, akkor a párttag MSZMP vezetői testületbe nem választható.

Mindez azt eredményezte, hogy a megyei pártértekezlet első ülésszaka a kongresszusi dokumentumokkal kapcsolatos állásfoglalását teljes körűen nem alakította ki, szervezeti kérdésekben nem született egyértelmű állásfoglalás, így vállalt feladatát csak részben teljesítette.

A .kongresszus után esélyé van annak, hogy az első párt- értekezleten részt vett küldöttek egy része nem 'lesz a jogutód párt tagja, más részének a választási körzetében alapvető mértékben megváltozik a képviselt párttagok száma.

A második megyei pártértekezlet egy programjában letisztult. összetételében és létszámában megváltozott jogutód párt megyei legfelsőbb szerveként kell, hogy végezze munkáját.

Mindezeket figyelembe véve, szükségesnek tartjuk a kongresszus után új küldöttválasz- lás lebonyolítását. Javasoljuk, hogy az Ügyvezető Elnökség kezdeményezzen új választást, amelyen azok a párttagok vegyenek részt, akik kinyilvánítják a jogutód párthoz való tartozásukat.

Kezdeményezzük, hogy a választásuk sikeres lebonyolítása és az érdemi felkészülés érdekében a második megyei pártértekezletet .1989. november 15-e előtt ne hívják ösz- sze. Ezzel lehetővé válik a területi pártértekezletek megtartása, felkészülés a megyei pártértekezletre és az alkalmas küldöttek megválasztása.

Felhívással fordulunk a megye pártszervezeteihez, a küldöttek csoportjaihoz, a megalakult platformok képviselőihez, hogy javaslatunkat vitassák meg, azzal kapcsolatos állásfoglalásukat alakítsák ki és juttassák el az MSZMP Megyei Ideiglenes Ügyvezető Elnöksége részére.

Halász József,

Koscsó Lajos,

Kovács Tibor.

Nagy Endre,

Pintér Imréné,

Sóvágó Gábor,

Szrogh Károly,

Veres Mihály,

Kormos Dénes,

Kovács Béla,

Molnár László,

Oláh György,

Simon Péter,

Szabó József,

Vályi Nagy Tivadar.

Hajdú Imre