Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-05 / 235. szám
1989. október 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Dr. Soltész Erzsébet—Tóth Pál: Gondolatok a pluralizmusról és a demokráciáról II. A nehéz demokrácia A hatvanas evek elején a magyar társadalom kezdett újjáéledni, újjászerveződni. Ezt egyfelől a kis-nyitások politikája tette lehetővé, másfelől pedig a hetvenes években kezdődő válság, amelyik a rendszer legitimációs erejének gyengüléséhez, a diktatúra fellazulásához, slainpossá válásához vezetett. A kis-nyitások politikája, a rendszer szerény liberalizálásának politikája óvatos kompromisszumok sorozata volt: a rezsim sok, az alapokat nem érintő kérdésben engedményekre kényszerült, illetőleg eltűrt, hallgatólagosan tudomásul vett bizonyos új jelenségeket, folyamatokat. Jól emlékszünk még arra, hogy milyen lealacsonyító álvitákat folytattak nálunk a hatvanas évek elején arról, összeegyeztethető-e a szocializmus alapelveivel a frizsider és a személygépkocsi, a személyi gyarapodás, lehet-e farmernadrágot hordani, hosszú hajat viselni és Coca-Colát inni, jó dolog-e az a szocializmus szempontjából, ha az emberek jobban, sőt egyre jobban szeretnének élni? Ma már tudjuk, hogy ezeknek az aggályoskodóknak voltaképpen igazuk volt. A Kádár-rendszer „fogyasztói-életszínvonal- emelős” politikája, amelyik a negatív konszenzusnak, tehát a hatalom és a társadalom közötti megegyezésnek az alapját képezte, végül is elindított egy folyamatot, amelyik a szó szoros értelmében kiürítette a rendszert. Rések keletkeztek a rendszerben, ahová azután az új struktúrák azonnal benyomultak; megjelent a második gazdaság, megszületett a második nyilvánosság, a válság hatására szétesett, ellenérdekű csoportokra hasadt a káderelit, beindult egy nagyon látványos középosztályosodási folyamat, új módon rendeződött át a munkásosztály, létrejött egy nagyon tekintélyes számú kistermelői réteg, a válság elmélyülése következményeként teljesen kicsúszott a hatalom szorításából a tudomány, a kultúra és főként a kritikai értelmiség. Mindezek betetőzéseként pedig nyíltan jelentkezett a másként gondolkodás, mint politikai magatartásmód. Az 1988 májusi pártértekezlet nyomán kibontakozó események tehát éppen derékba kapták az ébredező, de még az újjászerveződésnek csak nagyon kezdeti stádiumába lépő magyar társadalmat. És ez az, ami ma igazán kockázatossá teszi a demokráciába való békés, vagy akármilyen átmenet sorsát. Nagyon valószínű, hogy a születőiéiben levő magyar demokrácia még' egy jó ideig nem lesz sem demokratikus szocializmus, sem polgári demokrácia. Ez a demokrácia egyszerűen egy nehéz demokrácia lesz. Miért? Három komoly oka van. Az első, mi magunk, mindannyian, akik lelkűnkben hordjuk, személyiségünkben viseljük az elmúlt negyven év következményeit. A második ok a társadalom készültsége, vagy még- inkább készületlensége. Az, hogy a társadalom egy csapásra nem tud megváltozni. Végül harmadikként pedig ott van a pártállam, amelyik még marad egy darabig, méghozzá annak ellenére, hogy tartóoszlopa, az MSZM'P talán átalakul parlamenti parttá, valódi párttá. Amit most egy kis., fantáziával még el tudunk képzelni. A következőkben teliát arra keressük a választ, hogyan nehezítik, nehezíthetik meg a demokrácia esélyeit az imént említett jelenségek? * Sokan, egyre többen mondják, hogy ami ebben az országban van, az már-már a pszichológia témakörébe utalható. És valóban, egy diktatórikus rezsimnek borzasztó következményei vannak az emberi személyiségre nézve. Minden diktatúra, amelyik hosszú időn keresztül grasszálhatolt, az elfojtások világa is volt egyúttal. Az emberek ugyanis kénytelenek voltak mindent magukba fojtani, amiről úgy gondolták, hogy ha ezeknek a dolgoknak a nyilvánosság előtt hangot adnak, akkor beverik érte a fejüket. Generációk nőttek fel tehát úgy, hogy az örökös félelem és at állandó hazudozás természetellenes állapota, és az ezekből ösz- szeszövődő alattvalói mentalitás vált természetessé. Most meg ugyanezek az emberek ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalják. Most azt kérik tőlük (a történelem, az ellenzék, a kritikai értelmiség, az MSZMP, meg ki tudja, még ki mindenki), hogy egyik napról a másikra szabaduljanak meg' félelmeiktől, kezdjenek el újból nyíltan hangot adni véleményüknek, vágyaiknak és törekvéseiknek, és nem alattvalói hódolattal kérjék immár ,a felsőbbség jóindulatát, hanem maguk lássanak hozzá saját életük, jövőjük megformálásához. Az emberek százezreinél tapasztalható zavarforrása ennyi: személyiséget kell, kellene váltaniuk, méghozzá nagyon rövid idő alatt. Alattvalóból öntudatos polgárrá kell átváltozniuk. Olyan mentalitással felvérte- ződni, amelyik partnere lehet egy demokratikus átalakuláshoz neki gyűr köze' politikának. Minden változás szükségképpen bizonytalanságot szül és félelmeket ébreszt. Elképzelhető, milyen bizonytalanságot és milyen félelmeket gerjeszt százezrekben, ha a változás rendszerváltozás. Ezek a félelmek és a bizonytalanságérzet nagyon egyszerű dolgokban leli magyarázatát. Abban, hogy Magyarországon sokan és többféle módon, de nagyon erősen kötődnek egzisztenciálisan is a felbomló rendszer felbomló struktúráihoz. És itt nemcsak a káderbürokráciáról van szó, tehát azoknak az embereknek a tízezreiről, akik a gazdaság, a kultúra, a politika vezető pozícióit betöltik. Az ö helyzetük majdnem egyértelr mű; a politikai rendszer bukása sokuk bukásával, pozícióik elvesztésével jár. De ott vannak a többiek, a 22-es csapdájába került, egyszerű százezrek. Mindenekelőtt a nagyüzemi munkások jelentős része, akik mindenképpen kárvallottjai lesznek a nemzet jövője szempontjából elkerülhetetlennek látszó intézkedéseknek — legalábbis rövid távon. Okkal-joggal tekinthetnek bizalmatlanul a jövőbe azután még sokan mások is: az orosztanárok tízezrei azért, hogy sikerül-e majd megtanulniuk egy másik nyelvet; adminisztratív dolgozók, akik tudják, hogy egy saját törvényei szerint működő piacgazdaság viszonyai között az irodisták töredéke is elég lesz; az egyetemi tanszékek és tudományos intézetek elké- nyelmesedett oktatói- és munkatársai, akik tudják, hogy a kulturális javak fogyasztói piacán nem mindegyikük túdja majd megállni a helyét; meg azok a megszámlálha- tatlanok,'akik maguk is tudják, hogy egy korábban érvényesülő kontraszelekció okán most magasabban vannak, mint amire egyébként képességeik és tudásuk alkalmassá tenné őket. A demokrácia kitörésé és a piac felbukkanása olyan kihívás, ami önmagában is elég ahhoz, hogy óriási tömegeket kergessen a kétségbeesésbe: a minőség és a teljesítmény kihívása ez, a politikai megbízhatóság és a párttagsági könyv kontraszelektáló hatásaival szemben. Olyasmire kell az embereknek rákényszerülniük, feltéve,' ha jobban és emberibb módon akarnak élni, amire eddig senki nem ösztökélte őket: csak valódi teljesítményeik révén és kiélezett versenyben lehet majd elő- re-felfelé jutni. (Folytatjuk) Védett szállások A kórházakból kikerülő-, gyógyulófélben lévő alkoholbetegeknek országszert» 14 védett szállást alakítanak ki a következő hónapokban. Az Országos Egészség- védelmi Tanács Alkoholizmus Elleni Bizottságának támogatásával létesülő otthonokban fél éven belül 155 „lábadozó” szenvedélybeteget fogadnak. A szállások fenntartói — egyházi szervezetek, egyesületek, egészségügyi és tanácsi intézmények — nemcsak életvezetési tanácsokkal, hanem munkavállalási ajánlatokkal is segítik majd a teljes absztinenciát vállaló lakókat. Az OET Alkoholizmus Elleni Bizottsága a nyáron hirdetett pályázatot védett szállások kialakítására. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok szeriint ugyanis a kórházi kezelés után ilyen, biztonságot nyújtó otthonokban átmeneti ideig élő betegek hamarább talpraáll- nak, mint társaik. Sőt, kórházi ápolásuk ideje is rövidülhet, ha azt utókezelés követi. A bizottság döntött a beérkezett pályaművek sorsáról. A tizennégy kiválasztott ötlet megvalósítására összesen 2 millió forintot juttatnak, ezzel kiegészítve a pályázók már meglévő 15 millió forintját. (MTI) Menedzserképző Újabb menedzserképző tanfolyamot indított az Észak- magyarországi Menedzser- képző Kft., amely október 2- án kezdődött és 13-án zárul Kazincbarcikán. A tanfolyamra — ez alkalommal — 16 olyan szovjet vezető érkezett öt vállalattól, melyek a Borsodi Vegyi Kombináttal műszaki-tudományos, illetve gazdasági-kereskedelmi kapcsolatban állnak. Izsó Gábor ügyvezető igazgató megnyitója után az első előadást a Magyar Gazdasági Kamara tanácsadója, Zala Júlia, „Gazdasági reform Magyarországon” címmel tartotta. Új vonalak — önerőből „Áthelyezik” a hármas főutat A mai telefonínséges időkben igazán jó hír, hogy 1990. harmadik negyedévének végéig ezer darab telefonnal gazdagodik Mezőkövesd. Igaz, az önerős telefonhálózat fejlesztésében csak a postánál 1989. március 30-ig érvényes telefonigényléssel rendelkezők vehetnek részt. A még esedékes 15 000 forintot egyelőre közülük is csak azoknak kel! befizetni, akikhez ez év végéig bekötik a telefont. A hálózat elkészülte után előreláthatóan kevés lesz a mostani központ kapacitása, így mindenképpen szükséges egy kétezres központ létrehozása is. Mezőkövesd életében, elkészülte óta, sok gondot okozott a hármas főút. Mivel keresztülvezet a városon, nagymértékben fokozta a balesetveszélyt. A városi tanács a közlekedésbiztonsági helyzet javítását folyamatosan feladatának tartotta, ezen azonban mindeddig nem tudott változtatni. De most már nem kell sokáig várni a végleges megoldásra. A hármas főút teljesen el fogja kerülni Mezőkövesd városát. Október 4-én megtörtént az elkerülő szakasz hatósági engedélyezési bejárása. s remélhetőleg egy hónapon belül lezajlik a pontos egyeztető tárgyalás Der- zsi Tamás közlekedési miniszterrel, és a megyei tanáccsal is. A tervek szerint a munkákat még ebben az évben el kell kezdeni, a befejezés 1991 novemberére várható. Víz a Bódvából is Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek kazincbarcikai üzemében a cég szakembere javít, szerel ha kell. Minden fortélyra és minden fillérre szükség van. A víz ugyanis nem olcsó, s talán egyre drágább lesz, s a bevételt befolyásolja, hogy az ÉRV csak akkor partnere Miskolcnak, ha a bükki és tapolcai források takarékra állítódnak. Erre, s ennek következtében vízkorlátozásra az idén nem került sor. Az ÉRV egyébként új, húszmillió forintos beruházásba kezdett a Bódván. Nitrátevő baktériumokkal kísérleteznek, hogy a hazánkban újdonságnak számító biológiai denitrifikáló berendezéssel napi ötszáz köbméter mennyiségű vizet állítsanak elő. Fojtán felv. Bolond szel Bolond széltel szakadt ránk az október. Kifújta belőlem a ínyár összegyűjtött melegét, megkócolta a hajamat, összecsör- r ént ette zsebemben az aprót. Az idősebbek tüdőgyulladást kaptak, az óvodások egy hetes nátha-szünetre kényszerültek. A .színesü'lő levetek még haboznák, hogy lehulljanak-e, vagy maradjanak. To'kaj- Hegyalján megkezdődött a szüret. A szél- korfoácsolita folyókon és tavakon csukára várnak a horgászok. A szél és a premier miatt szemetes miskolci Ady-hidnál ú.i műszaki áruház nyílt, ahol az emberek a jövő évi hús'áremelés miatt ölyan hűtő- szekrényekre vadásztak, amelyek egy egész disznót képesek tárolni, legalább egy esztendeig. De .aztán mi lesz? Fúj a szél, némi .meditáció után a .radiátorokat is felimelegítették a jólfizetett illetékesek. Az ablak ugyan húz egy kicsit, s a lépesőház bevert ablaka miatt nemcsak a hideg, hanem a denevér is vendég, de azért különösebb gond nincs. A gyerekre jó még a tavalyi sapka. Hála az égnek, hogy a feje nem nő olyan gyorsan, mint a Iáiba. Cipő viszont kellene. Vízálló, olcsó, nyújtható ... Ilyen .persze nincs. Nem tenne jobb és praktikusabb egyszerire és mindenkorra .felnőttnek születni? Hogy ne .kelljen végigjárni az ingyenes, de nem olcsó iskolát? Hogy ne kelljen évente megújítani a ruhatárat? 'Kérdezni könnyebb, vagy válaszolni? Az idő teszli-e, vagy az időjárás, hogy a négy fal közé húzódva könnyebb elviselni ezt az össze-vissza fújó szelet? Működik a meteget adó radiátor, s működik a friss információkat produkáló televízió is. Nézem a műsort, valami jó kis sportra vágyom, s közben, helyette szép lányokat mutogatnak. Estélyiben, egyen-fürdőruihá- ban, aztán produkció közben. Fanyaloghatnék, ha a hölgyeik válóban nem lennének szemrevalóalk. Most kapcsolok, hogy szépségiklirálynőt választ az ország, az élsportolók válogatottja, s a zsűri, az amerikai nagykövettel az élen. Ez már döfi. Ez kell a magyarnak! Ingre, gatyára vetkőzöm, felbontok egy sört, a gyereket az ágyba parancsolom, hogy semmi se zavarja az élvezeteket, Fölhangosítom a készüléket, s gondosan bezárok minden ablakot, .nehogy a huzat meglebbent- se a hölgyek finom kelméjét... De rni- csak: ezek a versengő lányok nemcsak szépek, hanem okosak, tehetségesek is. Az egyik zongorázik, a másik három nyelven beszél, a harmadik kutyát idomít, a negyedik gitározik, az ötödik verset mond. Istenem, milyen tehetséges nép, micsoda talentummal megáldott ország vagyunk?! Nem elég, hogy a leányzó 175 centiméter magas, hibátlan fogsorú, nyolcvanas melltartót hord, ötvencentis derekú, de még mást is tud. Ha ezek a szép tinédzserek ilyesmire képesek, akkor vajon mit tudhatnak a tapasztaltabb, némi vei idősebb kollégák? Mert ez a szeles október alighanem a nagy versenyek hónapja tesz. A héten például kongresszust tart a kommunista párt. Azért nem írom te a nevét, mert — mint az időjárás — az is változó. A pénteki premiert közvetíti a televízió is. Ott ülök majd a képernyő előtt, s gyanítom, hogy a korai adás miatt ,a kongresz- szusnak több nézője lesz majd, mint a szépségversenynek... Bár, ki tudja? A Magyarország szépe választáson az okosságot is díjazták. ,Ám ezen a pénteki rendezvényen aligha esztétikai okok szerint ítélnek. Itt és most csakis okos lehet a résztvevő. És persze a zsűrinek főhet a feje. A szépségversenyen a közönségdí- ja.t az a .hölgy kapta — beleértve a sportolók .csapatát is — aki a hivatalos értékelés nyomán csak a dobogó harmadik fokéra állhatott fel. Úgy tudom, hogy a hót végén nem tesz telefonos közönség- szavazás, s a műsorról sem a Telesport számol be. Ám hazánk szépe indulhat egy nemzetközi versenyen is. Talán labdába. illetve aranyalmába is rúghat egy internacionalista megmérettetésen. Jó lenne hinni, hogy elmondható lesz ez a pénteki derbi indulóiról is. Vagyis: partnerek tesznek külföldön, méltóan képviselik hazánk színeit, s szépen, szépet alkotnak — mindannviónk javára — személyes szépség nélkül is; remélve azt, hogy ez,a bolond októberi szél nem kuszába össze, nem szaggatja meg a zászlót. Brackó István
