Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 8 1989. október 28., szombat Ez a most induló rovat, amelyet az Észak- Magyarország szerkesztősége felajánlott az Író- csoport részére, havonta egyszer jelentkezik az elkövetkező időben. Arra tesz kísérletet, hogy bemutassa müveiken, nyilatkozataikon keresztül, s egyéb formában is az ebben a régióban élő, idetartozó, valami módon ide kapcsolódó és '(apcsolható alkotókat. Akik ide kötődtek s kötődnek, müveikkel közük van ehhez a tájhazához: Egertől Mezőkövesden, Tardon át Kassáig s tovább Kárpátaljáig: Gál Sándortól az Ungváron élő Dupka Györgyig és Vári Fábián Lászlóig. A köztudatból csaknem kitörlödött Cifra nyomorúság szerzőjétől: Szabó Zoltántól az emigrációban meghalt és Sárospatakon eltemetett Cs. Szabó Lászlóig. Ám mégis előtérben az Írószövetség és a JAK (az Írószövetség mellett működő szervezet) környezetünkben élő tagjaitól a legfiatalabbakig. Ha teljességre nem is törekedhetünk, de arra igen, hogy legalább egy-egy arcot fölvillantsunk, müvekre, az irodalmi élet itteni, errefelé történő eseményeire ráirányítsuk a figyelmet. Furmann Imre Oszt anzix Megint jönnek a nyúlós őszi esték, csontváz fák dideregnek, kék, sárga, piros levelek mocorognak a földön, akár félholtra vált lepkék. Csak egyetlen fecske kellene, egyetlen árva forradalmár, ki nem húz el jobb vidékre ha már késelni kezd a szél. Ha egyetlen-egy is csak itt maradna: melengetni a fákat, s biztatni őket, ne hajlongjanak. De nincs fecske aki ilyen időkre itt maradna. . A Nyártól kilakoltatott tájból menekülnének a lábnyomok is, de sárbaöntve ittragadnak. Hullámzó idő A hegyek dombokká szelídültek, s mint a megölt állatok bőre, kiterítve lapulnak a völgyek. Megbámult, akár a var, a régi csókok nyomán szánk szélén kiserkenő vér. Emlékszel? Arcunkon a februári hó sisteregve olvadt el. Most dideregtet a perzselő Nyár is. Fázunk. Betakarózunk emlékeinkkel. Kiss Lajos: Deák tér Irodalmi mellékletünket már elhunyt, és talán kevésbé ismert művészek miskolci részleteket ábrázoló alkotásaival, illusztráljuk. A Herman Ottó Múzeumban őrzött lapok egy nagyobb, ilyen jellegű kollekció részei. Ezek a müvek arra várnak, hogy egy létrehozandó Miskolci Képtárban, társaikkal együtt, a miskolci művészetet bemutató állandó kiállításon kerülhessenek a - minden bizonnyal - érdeklődő közönség elé. K. Zs. Vári Fábián László Aki költő, az a legszegényebb, Fordítja arcát a messzi reménynek, Tavaszi szél a versét ha zúgja, Csöndet parancsol eskütevő ujja. Lám, a költőnek testvére gyermek: A szidást rettegi és a fegyelmet. Kinek e földön, im, igaza nem volt, Borulj a szívére, mennyköves mennybolt. Cseh Károly — Ausonius római költő 383-ban visszavonul birtokára szőlőt termeszteni, s mintha mi sem történt volna, békén írja jeles verseit. (K. Clark) Tornácomon ülök A mámor mézcsöppjei: telt poharak ragyognak asztalomon s kikericsek csillagai a szemközti domb tetején Mindig ezt az időtlen derűt vágytam mely mint borostyánkő magába zár s csupán aranyló burkán átszüremlő darázs-muzsikát hallok az őszben mielőtt álomba ringatnak a lankák hullámain vitorlázó tőkesorok Higgyétek el megőriz a szépség lávája mindent: megőrzi a vers a múlandót S talán engem is ez a táj mint vert birodalom vert aranypénze a császár alakját LÁTÓ KÖR • * Az Eszak-magyarországi Irócsopori rovata Szerkesztette: Serfőző Simon Vajon tudjuk-e már igazán, hogy Cs. Szabó László a miénk? Előbukkan-e neve tudatunkban, amikor megyénk szeillemi értékeit kívánjuk eilsoroilni? Keressük-e könyveit, ha lelki épülésre vágyunk? Ügy vélem még nem történt meg a birtokbavétel. Pedig épp öt esztendeje nyugszik messzi utakról megtért teste a sárospataki református temető egyik hársfája alatt. S nyitva áll az ősi kollégium repozitóriumában csaknem tizenkétezer kötetes, Londonból hazái földre vándorolt könyvtára. Végleg itthon van a bujdosó, s itt van az is, amit a száműzetés harmincöt éve alatt a hazai .világot sohasem feledő éber szellem egybegyűj- tött. Gyűjteményes elbeszéléskötetének élére Kazinczy Ferenc egyik kétsorosát választotta mottóul: Közel hozzád, távol tőled Gondolatom csak felőled. A hűség vallomása ez, s a gondolatok könyvekbe zárva hozzáférhetők már nekünk is. A hűség egyik legerősebb szála Erdélyhez kötötte (ha nem is ott születet) eloldha- tatlanul az írót, akinek nevében a Cs betű Csikcsekeíalvára utal, a család származási helyére. Szellemi szülőföldje Erdély volt, hiszen gyermekkori emlékei Kolozsvárhoz fűzték, s haláláig meghatározták érdeklődését az erdélyi magyar művelődés nagy alakjai. Amikor Itáliát. Párizst, Londont járta, az európai kultúra alkotásairól ők .jutottak eszébe. Esszéiben, novelláiban négy évszázadnyi időt, s nagy földrajzi távolságot barangolt be, de mindig előbukkan a kultúrtörténeti háttér, s megsejthető a közös gyökérzet. A régibb és újabb útiélmények egyazon törekvést erősítenek benne újra meg újra: a soha meg nem tagadott magyar lélekbe oltani az európai szellem értékeit. Így aztán a hűség olvasóiba is át sugárzik: megosztja velünk a termést. „A mi Kazinozynk” — így vallott róla Czigány Lóránt, mert Cs. Szabó László szerény londoni háza a szértszóntságban élő alkotóknak olyan központ volt, mint százötven évvel azelőtt a széphalmi — ugyancsak ütött-kopott — hajlék. Nem is a személyes jelenlét, hanem az erkölcsi ere hatott általa. S ha az anyaország irodalmi életével való kapcsolattól kényszerűen elzárt irodalom mára elismert eredeti (tehetségeket növelt, abban Cs. Szabó László érdemét is tisztelhetjük. Olyan vezéregyéniség volt, aki műveltsége, ízlése, írói rangja, s nem intézményekből fakadó hatalma révén lehetett tekintély. Könyvtári hagyatékában mintegy háromezer hazai és külhoni magyar mű (s bennük sok-sok tisztelgő de- dikáció) bizonyítja az irodalmi világ szerves fejlődéséhez nélkülözhetetlen kötődések gazdag hálózatát. Vagyis: a maga művei mellett ez a társakra ható ösztönző jelenlét is a 20. század klasszikusai közé emeli őt. A Nyugat első nemzedékéhez hasonlítható Cs. Szabó László életműve, holott ő a második nemzedék jeles tagja volt. Babits Mihály Európa-élményét juttatja eszünkbe az itáliai kultúrával foglalkozó sok esszéje. Műfaji sokoldalúsága Kosztolányi Dezső tehetségével állítható párhuzamba; leginkább a novellák világában érezhetjük meg a lélek- és a helyzetábrázolás hasonló rangját. Az idegen világ a lírikus hangjait is előcsalja belőle, s az angol költészet meghódításában éppúgy kalauzunk lehet, mint az olasz nyelvű irodalmi örökség megismerésében. Kortársai közül elsősorban Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Szabó Lőrincet, Má- rai Sándort állítanám mellé, ha jellemezni próbálnám — akaratlanul is egyszerűsítve — alkotói világát, érdeklődését, írói megjelenítő erejét, sőt még szellemi irányultságát is. Természetesen sok tekintetben különbözik üs az említettektől: hiszen független szellem volt. Könyvei olyan hagyomány átörökítésében segítik elő a magyar irodalom szerves fejlődését, amelyre nélkülözhetetlenül szükségünk van és lesz. Sokáig egy olyan minősítéssel jellemezte őt az itthoni értékelés, amely „egyoldalú, a polgári kultúra jegyeit hordozó” műveltségnek ítélte az övét. Különösen az egyoldalúság bélyege igaztalan. Cs. Szabó László legfeljebb annyira „egyoldalú”, amennyiben minden eredeti alkotó az. Valóban vainnak műveltségének meghatározó alapélményei, amelyek mondanivalójának körét és mélységeit meghatározzák. Mégis inkább az egyetemesség jellemzi, miközben a nemzeti kultúra alaprétege a legnagyobb természetességgel épül be modern korunk szellemi irányait árnyalt érzékletességgel s finom stílusbeli hajlékonysággal elemző tanulmányaiba. Épp a nyugat-európai polgári hagyomány és a peregrinus diákok révén több évszázados gyökerű magyar humanizmus egységes szemlélete által gazdagíthatja Cs. Szabó László a huszadik század végi magyar szellemiséget. Ezért közvetítőként nemzedékek időbeli és kultúrák földrajzi összekapcsolásában kevés alkotónak köszönhetünk annyit, mint éppen neki. S nem egyoldalú, hanem egyetemes ez az életmű abból a szempontból, hogy nemcsak egyféle hagyományt vállal föl. A jó értelemben vett polgári örökség gyarapítása mellett a népinemzeti gondolat sem idegen Cs. Szabó Lászlótól. Az urbánus és népi „irányzat” harmóniáját szolgálta; munkássága nyilvánvalóvá teszi az ilyen szembeállítás temé- ketlen voltát. Könyvei a nyolcvanas években fokozatosan újra elhoziták. elhozzák őt a mai olvasóhoz. Azok közé tartozik ezek által, akik az élmény erejével ható kalauzaink lehetnek a;z európai szellemiség elsajátításában, miközben egy pillanatra sem feledtetik velünk, kik is vagyunk. Cs. Szabó László a miénk is. Hagyatéka ma hasznosítható igazán, amikor zavaraink között 'támpontokat és drán.yjelzőket keresünk. A Sárospatakra hazatért könyvtár, a benne megtestesülő szellem, a mementóként is felfogható — Csíkszenitmihályi Róbert általi alkotott — síremlék figyeímezteit: erőforrásra lelhetünk itt. Az idei, aggodalommal és reménykedéssel teli ősz különös nyomatékkal juttatja eszünkbe ezt a lehetőséget. S egyik utolsó versének, a Téli virágének címűnek sorait idézzük záró üzenetül az olvasónak: Ila lefejtettek már a bort Hegyalján vess egy örökre virító mimózafürtöt a diákok hervadt árvácskái fölé hálás hantomra félúton Kölcsey s Kazinczy sírja között Kárpát kebelében mielőtt megjön a hó. Kováts Dániel Fejfa Kovács Vilmosnak Húsodé délutánja
