Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. október 24., kedd Méltó ünneplés a nemzeti Dr. Vass Csaba nyilatkozott lapunknak (Folytatás az 1. oldalról) A megbékélés napján arra kértük dr. Vass Csabát, válaszoljon lapunknak 1956 megítéléséről. Észak-Magyarország: — Mi az ön véleménye 1956 októberéről? Dr. Vass Csaba: — Már elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a barikád mindkét old'alám magyarok álltak, az viszont egyáltalán nem lehet közömbös, hogy ki miért harcolt. Abban sokan egyetértünk, hogy a nép a gyűlölt Rákosi-rand- szer ellen kelt fel, és fogott fegyvert. Harminchárom évvel ezelőtt egy olyan korszak bukott meg, amely éveken keresztül, a proletárdiktatúrára hivatkozva nyomta el a nemzet legjobbjait. Azt sem keli Italán 'különös ebben h an.g s úly oz n i, hogy a felkelés szocialista jellegű megmozdulásként indult, ám később kétségbe- vonhatatlamul előfordultak szélsőségek, amelyekkel nem tudunk azonosulni. Alapjában véve azonban az 1956. október 23-ával kezdődő es e mén yek e t n épfel ke lé sne k tekintjük. Észaik-Magyarország: — A szerveződő MSZP-ben bizonyára vannak olyan párttagok, akik korábban ellenforradalomnak tekintették 1956-ot. Mindez összeegyeztethető-e az MSZP politikájával? Dr. Vass Csaba: — Feltétlenül bízunk az emberi ész, értelem diadalában, abban, hogy az ember megfelelő érvék, tények hatására képes korábbi álláspontjának, véleményének megváltoztatására. Nekünk mindent elölről kell kezdenünk, el kell, hinnünk, hogy az emberekben megvan a kész'ség a változásra, bíznunk kell bennük. Természetesen előfordulhat, hogy egyesek nem meggyőződésből cselekednek. Az is megesik, hogy ellen- forradalmat kiáltanak, ha '56-ról esik szó. A megbékélés napján én azt tartom meghatározónak, hogy harminchárom évvel ezelőtt elődeink megtették az első lépést egy antiszocialista rendszerből, illetve diktatúrából a demokrácia felé. Az egyetemtől a Petőfi térig (Folytatás az 1. oldalról) Hangos ováció fogadta azt a kezdeményezést, amely szerint a jelenlegi Magyar —Szovjet Barátság tér nevét változtassák meg, s az 1956-os népfelkelésnek emléket állítva, a jövőben legyen Október 23-a tér. A névváltoztatáshoz természetesen a városi tanács döntése szükséges, a javaslatot az MDF mindenesetre dr. Kovács Lászlóhoz, Miskolc „polgármesteréhez” juttatja eh A felvonulókhoz a sportcsarnoknál először dr. Kiss György, az MDF miskolci elnökségének tagja szólt. A résztvevőiket már mint a Magyar Köztársaság polgárait szólította meg. — Október 23-ia — mondotta — ebben az esztendőben már a negyedik olyan nap, amelyet mi alapvetően mádként élünk meg, mint az előző években, évtizedekben. Kezdődött a sor március 15-ével, amikor a márciusi ifjak emlékét végre méltóképpen ünnepélhettük meg. Június 16-án sok éves késéssel, de megadhattuk a tisztességet a „kádári ellenforradalmi terror” áldozatainak. Majd következett augusztus 20-a, amikor már nem az alkotmánynak nevezett, sztálinista alap tör vá ny re e mlákeztünk, hanem az államalapító Szent István királyunkat ünnepelhettük. És most, végre megünnepelhetjük az 1956-os forradalom évfordulóját. Utalt rá, hogy többen ellenezték e nap megünneplését. Sokan azzal érvelnek, nem kell olyan napot ünnepelni. amelyhez oly sok szenvedés, és annyi vér tapad. A szónok véleménye szerint azonban sok nép ünnepli forradalmának évfordulóját, olyanokét is, amelyeket nagyon sok -vér árán vívtak meg. Majd hangsúlyozta: az 1956-os forradalom résztvevői először nem fegyverrel lép.tek az utcára, hegy lerázzák a zsarnokságot. s elindítsák hazánkat a demokratikus fejlődés útján. Olyan cél lebegett a szemük előtt, amely előttünk is kell álljon: az ország sorsának a jobbra fordítása. — Igenis kötelességünk megünnepelni ezeknek az embereknek a forradalmát, meg kell őriznünk azoknak a hősöknek az emlékét, akik az ország jobbra fordításának eszméjéért az életüket áldozták. A róluk való megemlékezés egyben a mi önbecsülésünket is kifejezi. Mert az a nép, amely nem becsüli meg hőseit, az az önbecsülését is elveszíti. A szónok beszédének végén többször hangsúlyozta: méltóképpen kell megünnepelni 195'B .hőseinek emlékét. Emellett —’ mondotta — a felvonulóik tudatába kitörölhetetlenül vésődjön bele, az ’56-os forradalmárok eszméit nékik kell 'most, több mint három évtized után győzelemre vinni. A magyar nép képes lesz e feladat megoldására. Végül felkérte a jelenlevőket, tegyenek hitet améllett: „nem állunk meg félúton!” Ezután elhangzott Szilágyi Domokos „Lázadás” című verse, majd dr. Balás István, az MDF tagja következett, aki a politikai egyeztető tárgyalásokon az ellenzék szakértőjeként működött közre. Részletesen elemezte hazánk elmúlt negyvenévi történelmét. — 1962 után — mondotta többek között — azt hirdették a kommunisták, hogy ők gondoskodnak a népről. Ami annyit jelentett, hogy igyekeztek államosítani a nép tudatát. Sok mindenről lehetett beszélni, de tilos volt megkérdezni, hogy tulajdoniképpen mi is történt 1958 októberében, s tilos volt megkérdezni, miért éppen az MSZMP a tásada- lom vezető ereje. A nép az elmúlt három évtized alatt a legtöbbet azzal veszítette, hogy önálló gondolkodását megtiltották. Ez volt a rendszer legnagyobb bűne. * A sportcsarnok elől az MSZE-itéren felállított pódium elé vonult a tömeg. Itt a Szabad Demokraták Szövetsége miskolci szervezetének képviselői beszéltek a tömeghez. Bodó Pál többek között arról beszélt, hogy ritkán adatok meg egy nemzet életében, hogy világtörténelmi tetet hajtson végre. Hazánkban ez 1956-ban, az októberi napokban sikerült. Másodikként Hevesi Zoltán a Fiatal Demokraták Szövetségének képviseletében szólt a felvonulókhoz, majd dr. Matyi László, a Szabad Demokraták Szövetségének miskolci ügyvivője lépett a mikrofonhoz. — A magyar embereknek — mondotta — joguk van eldönteni, hogy a volt MSZMP tulajdonában lévő épületek mennyire jogosan kerültek a párt vagyonába, azok mennyire képezik a nópvagyont, s mennyire a pártv agyont. (Folytatás a 3. oldalon) A sportcsarnok elölt. — Felvonulás és ünnepség Budapesten Első ízíben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országiban az 1956-os népfelkelésről. Az Október 23-a Bizottság szervezte hétfői budapesti rendezvények a harminchárom évvel ezelőtti helyszíneken zajlottak. majd az ott összegyűltek este 6 órám a Parlament elé vonultak. Délelőtt Budapesten. a Bazilikában ünnepi isten- tiszteletét tartottak az 1956- ban elesett áldozatok emlékére. A nap folyamán a Rákos- keresztúri temető 301-es és a Kerepesi temető 21-es parcellájában sok százan rótták le kegyeletüket az 1956-os áldozatok sírja előtt. A budapesti megemlékezés első színhelyén, a Corvin közben több ezren gyűltek össze. A Himnusz el éneklése után a józsefvárosi ellenzéki kerekasztal nevében Ruttkay Levente egyebek közt arról szólt, hogy harminchárom éve itt sokan meglátták a jövőt, az emberek nemcsak a tankok tor- kolattüzét. a halottaikat és a sebesülteket látták, hanem a szabad Magyarország felragyogását is. A Kilián-laktanyánál már több, mint tízezren voltak jelen, amikor Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit felavatta az épület falán elhelyezett emléktáblát, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjai és névtelen hősei emlékére a józsefvárosi és a ferencvárosi ellenzéki kerekasztal készíttetett el. Ezt követően a tömeg a Magyar Rádió épülete elé vonult, ahol az intézmény és a józsefvárosi ellenzéki kerékasztal közös emléktábláját avatták fel. Mintegy másfél—kétezer ünneplő gyülekezett a Műszaki Egyetem központi épülete előtt, .a'hol 1956 októberében az emlékezetes 16 • pont követeléseit fogalmazták meg az egyetemisták. iMéos Imre — 1956 októberében maga is műegyetemi hallgató és a Nemzetőrség szervezője — beszédében megemlékezett mindazokról, alkik a harcokban estek el, vagy a megtorlások áldozataiként vesztették életüket, majd kiemelte: a jelenlegi forradalmi átalakulás során vér nélkül teljesülnek 1956 követelései. Ezt követően az ünneplő tömeg az ugyancsak 1956 napjait idéző, középen kivágott, illetve Kossuth-eímer- rel díszített zászlókkal és transzparensekkel a Bem A Corvin köznél kezdődött a megemlékezés térre vonult. Itt elsőként Sebestyén László, az 1956 októberében újjászervezett Petőfi Párt vezetőségi tagja szólt a teret egészen a Du- na-partig benépesítő tömeghez. Viktor Vorosinszkii — 1956-lban lengyel tudósítója az eseményeiknek — a Szolidaritás és személyesen Ledh Walesa üdvözletét tolmácsolta. Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum köz- társaságieilnök-jelöltje felelevenítve a 12 nap történetét, rámutatott: e 12 nap elegendő volt arra, hogy megteremtődjenek egy demokratikus társadalom keretei. A Hősök terén délutániéi 4-kor kezdődött meg az Október 23-a Bizottság koszo- rúzási ünnepsége. A Himnusz elénelklését követően először Király Béla, az 1956- os Nemzetőrség parancsnoka, Maié tér Pál özvegye, Gyenes Jüant és a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúját a Magyar Hősök Emlékművén. A Hősök terén először Hornyák Tibor mondott beszédet, majd Zimányi Tibor arról szólt, hogy a múltért nem vezethet a bosszúállás vágya, ám aki fegyverrel akar hatalomra törni, az a jövőben rekesatessék ki a miagyarságlböl. Az Október 23-a Bizottság ünnepségeinek különböző helyszíneiről a Parlament elé vonult a tömeg. Tíz- és tízezrek gyűltek egybe az október 23-a.i rendezvénysorozat központi eseményén, a Kossuth téren. A Parlamentet nemzetiszínű zászlók díszítették, középen pedig a hatalmas, Szabadság! Függetlenség! feliratú transzparens előtt tartotta egy asszony azt, a középen lyukas nemzett lobogót, amely Nagy Imre és mártírtársai június 16-i temetésén az ismeretlen forradalmár koporsóját fedte. Azon az erkélyen pedig, amelyen 33 évvel ezelőtt Nagy Imre szólt a Kossuth téren egybe- gyűilt tömeghez, a politikus arcképét helyezték el. A Parlament főbejárata előtt pontban 6 órakor Bereczky Vilmos, a 22 ellenzéki szervezetet tömörítő Október 23-a Bizottság elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy 33 esztendő után, az újjászületett Magyar Köztársaság kikiáltásának napján először van alkalom október 23-ia szabad megünneplésére. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének elhangzása után elsőként Fónay Jenő mondott beszédet. „Akkor, az újságfáklyák lángjainál Nagy Imrét követeltük a kormányba. Ma, 1956 igazságával azt követeljük, hogy a ma .'kihirdetett Magyar Köztársaság a nép boldog, független állama legyen, de ne csak papíron, hanem a valóságban is” — mondotta egyebek között. Szólt arról, hogy számára ez a nap nem ád teljes megnyugvást, mert „hiába tűztük .ki célul, hogy október 23-a nemzeti ünnep legyen, mlég mindig fenntartással, ellenállással kell szembenéznünk. Ök a mai napot a nemzeti megbékélés, a nemzeti emlékezés napjává minősítik” — hangoztatta, majd az októberi napokat felidézve, kijelentette: „mii, ez a csodálatos emberáradat esküszünk, hogy október 23-a számunkra nemzeti ünnep”. Végezetül új összefogásra hívott fel. „Tanuljuk meg keserves múltunk (tanulságait! Ne engedjük magunkat megosztani. Ez a mi nemzeti ünnepünk legnagyobb követelése és értékelése” — mondotta. Obersovszky Gyula, akit 1956 után halálra ítéltek, majd ezt börtönbüntetésre változtatták, máig benne élő sérelmeiről beszélt, a többi között arról, hogy nincs útlevele mind a mai napig, a XX. századi Európa közepén. A továbbiakban kijelentette: „Jóleső érzéssel tekintek Moszkva felé. Szorítok Gorbacsovért, akinek végre sikerült megforgatni az áporodott légtereket. Szorítok érte, és féltem. Csak illúzió addig a mi szabadságunk is, amíg Moszkva nem szabad.” Majd úgy fogalmazott: „Ronald Reagan kezét «visszamenőleg is» meg kell szorítania felbecsülhetetlen érdemeiért abban, hogy kezd valami dáliám térülni a világra,, a sorsüldözte keleti térfelekre is átható dallam.” A szónok felidézte a népfelkelés napjait, benne saját tevékenységét, ahogyan útjára indította a forradalmi ifjúság lapját, az Igazságot. (Folytatás a 3. oldalon)
