Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

1989. október 21., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

A szabadság véres zászlói

Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt.

(Vörösmarty Mihály: Szózat, 1836.)

1956. október huszonharmadikán megmozdult az ország.

Megrázta magát és lábra állt.

Az ifjúság kezdte, mint történelmünkben mindig.

Nem lehetett úgy élni tovább, amilyen életet a nemzetre kényszerítettek.

Marx mondotta, hogy forradalmat azok robbantanak ki, akiknek már nincs vesztenivalójuk.

Túlzás nélkül mondható, hogy akkor az egész nemzet létéről volt szó. Talán belehaltunk volna, ha minden úgy megy tovább, ahogyan ment.

Más kérdés, hogy minden cselekvés ellencselekvésbe ütközik. Ez a fizika törvénye. Ha valamely edényben a víz forrni kezd, leghelyesebb levenni a tűzről — vagyis: megszüntetni a forrás okát — és akkor a víz természetes állapota helyreáll. De közben a forrás során kipusztultak a kórokozók. A víz ismét egészséges.

Viszont ha oktalan kezek leszorítják a fazékfedőt, a forrásban lévő víz akár robbanást is okozhat. így próbálták oktalan kezek a fedőt ránkszoritani. Ebből erőszak támadt. Erőszak erőszakot szült. A párórás szabadság zászlói bevéreződtek. Nem először történelmünkben.

Érdemes elmélkedni forradalom szavunkon. Nagy kifejezőerejű, régi magyar igéből képzett főnév. Forrni, buzogni — nem csak forrásvíz létét jelenti ez az ige, hanem megtisztuló forrást is. A must is forr, amíg bor lesz belőle. A forradalom tehát egy jó ügy felé haladás folyamatát jelzi, történelmi pillanattá sűrítve.

A forradalmakat általában — nem mindig — leverik ugyan, de a történelem folyamán mindig, kivétel nélkül, mégis eredményt hozhat, mert soha, semmiféle forradalom leverése után nem állt vissza az a helyzet, mint a forradalom előtt.

Így történt ez nálunk is; bármiféle büntetőintézkedések születtek is légyen, az ország élete megváltozott. Ily módon lehájt a forradalomnak értelme volt.

Viták folytak és folynak az október huszonharmadiki események szabatos meghatározásáról. Felkelés? Lázadás? Ellenforradalom? Hát, ha az uralkodó viszonyok ellen, akkor ám legyen. Viszont mégis évtizedek óta berzenkedünk az ellen kifejezés miatt, és joggal. Mert ez a megmozdulás, ez a népfelkelés nem csupán valami ellen, hanem valamiért történt. A hazáért, a nemzetért, szabad, emberi életért. Értünk mindannyiunkért. A jövőért, ami a mi mánk. Mi, ma, 1956. október huszonharmadikának jövendője vagyunk. És mi lesz a mi jövendőnk?

Ez a mi nagy felelősségünk 1989. őszén.

Történettudósok dolga, hogy szabatosan meghatározzák és előadják: mi történt, hogyan történt. Mitől vérezödtek be a zászlók. Ahol szakad a gát, ott a legtisztább víz is hord sok szennyet. Ámde a tudománytól függetlenül, a dolgokat ki kellett volna beszélni magunkból. Az elmúlt néhány évtized legártalmasabb vétkeinek egyike, hogy ötvenhatról nem lehetett nyíltan beszélni. Vagy hallgatni

kellett róla, iskolában és munkahelyen, vagy egy utólag szerkesztett, részleteiben talán igaz, de összvalóságában félrevezető, hamis történetet kellett tudomásul venni. A nemzet azonban emlékezett, és tudta, mi az igazság. Nagy tanulság, hogy nem szabad egy súlyos traumát, bárkinek lett légyen is igaza, elfojtani, kibe- széletlenül hagyni. Nem hiábavaló a keresztény egyház nagy lélekkönnyítő találmánya, a gyónás és az ezt követő bűnbánat. Meg a lelkiismeret vizsgálata. Elfogadom, hogy aki bármely oldalról halottját siratja, az az ő halottja és joga van elsiratni, akár a rádiónál elesett katona, akár egy eltévedt lövedék által halálra sebzett járókelő, akár a Kossuth-téri mészárlás áldozata. De a lelkünk egészsége érdekében mindezt ki kell (kellett volna) beszélni. A történelem egyetlen eseményét sem lehet azzal elfojtani, ha a szőnyeg alá söpörjük.

Viszont, ha a dolgokat kibeszéltük, megbeszéltük, megismertük, ha a gyerekek értelmesen megtanulhatják az iskolában, mi történt és miért történt — akkor a lelkünket rendbe tettük. De ennél tovább kell lépni. Ha. a dolgok feltárása semmi másra nem vezetne, mint újabb bosszúra, haragra, gyűlölködésre: akkora nemzet nem jut előbbre egy tapodtat sem.

Tisztán kell látnunk, ámde nem csak a múltat: a jövőt is! Ez a mi nagy felelősségünk ma, 1989. őszén.

Milyen érdekes, hogy a magyar nemzet nagy eseményeit évszámokkal jelöli és az évszám puszta kimondása egyszersmind állásfoglalás. Figyeljük csak: ha azt mondom: „negyvennyolc” — mindenki 1848- ra gondol. „Nem enged a negyvennyolcból” — ilyen közmondás született annak jelzéséül, hogy valaki szilárdan hű az elveihez. Ilyen szó a tizenkilenc is. „Tizen- kilences”: a tanácsköztársaság híve. Sem 1945. előtt, de még utána sem jelentett jót ez annak, akire rámondták.

És most itt van a mi ötvenhatunk. Nekem ez az évszám mond a legtöbbet, éppúgy, mint ahogyan negyvennyolc.

Negyvennyolc se volt hiábavaló, még ha elbukott is Világosnál negyvenkilencben. A kiegyezés s az ezt követő fellendülés negyvennyolc közvetett eredménye. Tizennyolc év telt el 1849-től a kiegyezésig. Kívánjuk magunknak, hogy az 1956 óta eltelt harminchárom esztendő után nálunk is fellendülés következzék be. A „nagy béke" korszakára — 1867-től 1914- ig — az volt jellemző, hogy miközben a nemzet tudta, tanította, kibeszélte magából negyvennyolcat és Világost és az aradi vértanúkat és Batthyány gróf halálát ás Széchenyi pusztulásának okait: nem állt bosszút, nem hirdetett megtorlást, hanem együtt építette az országot azokkal, akik ellen véres zászlók alatt fegyverrel küzdött, beleértve a királyt, Ferenc Józsefet.

Helyezzük el a sírokon az emlékezés koszorúit, tisztelegjünk a véres zászlók előtt, de nézzünk előre és tegyünk valamit a hazáért, saját jövőnkért. A halottak, az áldozatok üzenete is ez, hiszen az evangéliumban olvashatjuk: „senkinek sincsen nagyobb áldozata, mint aki életét adja övéiért” — aki pedig meghalt, az, mint az elvetett búzaszem, szellemében feltámad.

Nemeskürty István

Népfront-kezdeményezés:

Otthonteremtők egyesületének terve

A fiatalok otthon terem té- sénék hogyanja mindig is a legnagyobb gondok közé tartozott, erről viszont éppen napja in tóban esiik szó valós súlyának megfelelően. Mindinkább felszínre kerül a fiatalokon belül egy különösen hátrányos réteg gondja-baja t ársadalmi bei 1 leszkedősének rendkívüli nehézsége: azoknak a volt állami gondozottaknak a problémaköre, akik fölött már megszűnt az állami gondoskodás, tehát saját lábukon kellene megállniuk. Az otthonteremtés, a munkavállalás nékik még nehézkesebb, hiszen tálán a hivatali ügyek intézését sem

ismerik, a szükséges meoha- nizmusők módjait sem.

A Hazafias Népfront Bor- sod-Afoaúj-Zemplén megyei szervezete most valamennyi fiatal otthonának megteremtésében kíván segíteni az otthonteremtők önálló egyesületének megszervezésével. Még nem végleges terveik között szerepel például átmeneti szállások megszerzése, a tagok segélyezése, tanácsadás, olcsó lakásépítési technológiák ismertetése és sok minden más, mi az otthon, a család. a társadalmi beilleszkedés témaköréhez tartozik.

Az egyesületnek tagja lehet minden 1B. életévét betöltött fiatal, aki nemcsak segítséget vár, hanem hajlandó tenni, cselekedni is a célért, hajlandó tenni egyrészt saját magáért, másrészt hasonló sorsú társaiért. Az egyesület valameny- nyi tagdíjat is szedne, a mindenkori jövedelem függvényéként. A szervezők jogi személyek, vagy önálló személyek, pártoló tagok jelentkezését is szívesen fogadnák, mindazokét, atói'k tudnak, akarnak segíteni akár anyagiákkal, akár szakértelemmel.

Jelentkezni, érdeklődni a népfront miskolci hivatali helyiségében (Széchenyi u. 70.) a második szinti tanácsteremben. vagy levélben vagy a 17-065-os telefonon lehet.

A gyár központi vezénylöterme

Fotó: Kovács Endréné

Huszonöt éve termel a TVK nitrogénműtrágya-gyára

Ünnepi emlékezés az évfordulón

A krónikásnak megadatott, hogy szinte az elejétől nyomon követhette a Tiszai Vegyi Kombinát fejlődését. Az első termelőegység, azaz a festékgyár születésénél ugyan még nem volt jelen, de n nitrogénműtrágya-gyár építéséről a hatvanas évek elején már tudósított. S hogy múlik az idő, a műtrágyagyár kollektívája ezekben a napokban emlékezik az üzem negyedszázados fennállására.

...................... .........................................;___

A gyár születéséről, munkájáról és az iparág jövőjéről Nagy Lászlóval, a kombinát termelési vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk. Azzal a Nagy Lászlóval, aki a Veszprémi Vegyipari Egyetem elvégzése után, 1962-ben került a TVK-hoz, és éppen az épülőfélben lévő műtrágya- gyárban kezdődött a pályafutása. A régi szakember- gárda e jeles képviselője szívesen emlékezik ezekre az időkre.

— Több mint három évtizeddel ezelőtt, 1958-ban megkötött magyar—szovjet kormányközi megállapodás egy évi 100 ezer tonna ammónia és 210 ezer tonna am. mónnitrát műtrágya előállítására alkalmas gyár tervdokumentációjának és gépeinek szállítását írta elő — mondta Nagy László. — A 2,7 milliárd forint értékű beruházás munkálatai a szovjet GIAP intézet tervei alapján, 1960-ban kezdődtek. 1964 az üzemindítás esztendeje. Augusztus 20-án vásárolt ammóniából legyártottuk az első tonna nitrogénműtrágyát. Az esemé nyék gyorsan követték egymást: október 17-én megkezdődött a gyárban az ammóniagyártás, tulajdonképpen ettől számítjuk a nitrogénműtrágya-gyár teljes üzembe helyezését. A szakemberek munkáját dicséri, hogy a hátralévő néhány hónapban csaknem 30 ezer tonna, 34 százalékos nitrogén hatóanyagtartalmú műtrágyát gyártottunk.

— Nem sokkal az üzem- indítást követően kellemetlen esemény zavarta meg a termelést, 1965 februárjában robbanás következett be az egyik üzemben.

— Mint villámcsapás ért bennünket az üzemzavar, amely szerencsére nem követelt emberáldozatot, de még csak súlyosabb sérülés sem érte az itt dolgozókat — mondta a vezérigazgató-helyettes. — A robbanás ellenére az év hátralévő részében csaknem kétszázezer tonna ammón- nitrát műtrágyát termelt a gyár, amely mindössze tízegynéhány ezer tonnával maradt el a kapacitástól.

— Még két év sem telt el, a kombinát vezetése — a mezőgazdaság igénye

alapján — központi intézkedésre a termelőkapacitás növelését határozta el.

— Ennek köszönhetően, a gyár műszaki kollektívája kapacitásfeltáró, s intenzi- fikáló munkája eredményeként jelentősen bővítettük a gyártókapacitást. Mintegy 570 millió forint beruházással több mint a duplájára, 550 ezer tonnára növeltük a műtrágyatermelést. Természetesen mindezt saját erőből valósítottuk meg.

— Sok jó szakember nevelődött a műtrágyagyárban, akik később a kombinát más gyáraiban, nem kevesen a vállalat felső vezetésében töltöttek, illetve töltenek be tisztséget. Egyébként, a műtrágyagyár többet jelent a kombinát egésze számára, mint egy termelőegység. A gyár szimbólummá vált, amit az is kellőképpen érzékeltet, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát emblémáját kezdettől fogva a nitrogénműtrágyagyár jellegzetes üzemei adják, innen kerültek ki nem kis számmal a vállalat vezető gárdáját alkotó szakemberek, és nagyon sok középszintű vezető és kiválóan képzett szakmunkás.

— Rend, fegyelem, tisztaság kezdettől fogva alapvető követelmény volt a műtrágyagyárban.

— Ilyen veszélyes üzemben, mint a TVK, ez nem is lehetett másként, ráadásul olyan vezérigazgató állt több, mint két évtizeden keresztül a kombinát élén, aki következetesen számon- kérte a vezetői utasítások betartását. Ennek is köszönhetjük, hogy ma a TVK-4 országon belül és országhatáron kívül minden tekintetben példaként állítják a gazdálkodó szervezetek elé.

— Vannak, akik hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek a műtrágyagyár egykori szerepéről, jelentőségéről.

— Aki ezt teszi, nem cselekszik helyesen. Nem szabad azt elhallgatni, hogy sok éven keresztül, egészen az olefingyár megépüléséig, a műtrágyagyár tartotta el a vállalatot nyereséges működésével. Az más kérdés, hogy amikor a petrolkémia felé tolódott el a kombinát gazdálkodása, az arány a

rendkívül nagy konjunktúra következtében megváltozott. Ami azt jelenti, hogy a nyereség egyértelműen a petrolkémiai termékek értékesítéséből ered.

— Tények, adatok bizonyítják. hogy a műtrágya- gyár az iparág általános helyzetéből kiindulva, sohasem játszott alárendelt szerepet.

— Ezt alá támasz tan drá n említem, hogy a műtrágya- gyár, amelynek termelési értéke két és fél milliárd forint körül alakul évenként, még az elmúlt esztendőben is, amikor a világpiaci árak eléggé alacsony szinten mozogtak, 152 millió forint nyereséget hozott a vállalat kasszájába. Igaz, volt ennél korábban több is. Például 1985-ben, amikor a tőkés export elérte az évi százezer tonnát, hat- száz millió forint nyereséget könyvelhettek el a műtrágyagyár jóvoltából. Persze, hogy előfordultak gyengébb évek is, mint például 1987, amikor mindössze 74 milliós eredményt hozott a gyár tevékenysége. Csakkát, mindez nem kizárólag, sőt egyáltalán nem a műtrágyagyáron múlott. Tudni kell ugyanis, hogy főként 1985-től folyamatosan, több ízben növelték az energia és a földgáz árát, ám a műtrágyaár nem változott.

— És mit hoz a jövő? Sokszor és sokan válságágazatként emlegetik a műtrágyaipart. Hogyan vélekedik ön erről?

— Minden a piaci és árviszonyoktól függ. Azt talán nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy hazánkban eddig is és a jövőben méginkább, a mezőgazdaságnak meghatározó szerepe volt és lesz. Ebben az esetben viszont nem hogy csökkenne, ellenkezőleg, növekszik a műtrágyatermelés jelentősége. Azon túl, hogy a műtrágyagyár, a kombinát szerves része, egy sor olyan feladatot is ellát, mint például a nitrogén-, a műszerlevegő-, a gőz-, valamint a hidrogénszolgáltatás, illetve -termelés, amely nélkülözhetetlen a Tiszai Vegyi Kombinát működése szempontjából. Mindezek előre bocsátásával azt akarom hangsúlyozni, hogy a műtrágyagyár nem egyszerűen egy termelőegység a kombinát gyárai között. Sokkal több annál. Én mindenesetre bízom benne, olyan piaci és árviszonyokat sikerül országos szinten kialakítani, hogy nem kerül sor a TVK nitrogénműtrágya-gyárának bezárására — mondotta befejezésül Nagy László termelési vezérigazgató-helyettes.

Lovas Lajos