Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. szeptember 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 A törvényességért is fizetni kell (?) Meghurcoltál) és ártatlanul Bolgárfalvi Antal Sajó­szögeden el. Nos, két gyer­mek édesapja. Büntetlen. Először 1885. május 25- én tartóztatták le. — A megyei rendőr-főkapitány­ság fogdájából 1985 augusztusának elején, vi­szik át a miskolci börtön­be. — A Borsod-Aibaúj- Zemplén Megyei Bíróság 1986. júniusában szabad­lábra helyezi. — Újra le­tartóztatják, 1986. augusz­tus 25-e körül. A Borsod­Több, mint négy eszten­dő: több, mint 49 hónap — az első letartóztatásától az ártatlanság kimondásá­ig. Hogy éli ezt meg vala­ki? Mi munkál a gondo­lataiban, érzéseiben? Hol kereshet erkölcsi, anyagi kárpótlást? Sorakoznak a kérdések. Bolgárfalvi, Antal, vállal­ja a beszélgetést. A mis­kolci 2. sz. ügyvédi mun­kaközösségben találkoz­tunk, védője, Ráokövesiné dr. Grőb Katalin irodájá­ban. A kérdéseket nem is kellett megfogalmazni. Bolgárfalvi Antal: — Az első letartóztatá­somat követő három hóna­pot: Miskolcon, a megyei rendőr-főkapitányság fog­dájában töltöttem. Nagyon rossz élményeim voltak. Az emberi jogoknak a mini­mális részét sem biztosít­ják. Azt az elvet nem tart­ják be, ami egy jogállam­ban alapvető: amíg vala­kiről nem derül ki, amíg valakiről nem bizonyítják be, hogy bűnös —, addig ártatlanként kellene kezel­ni. Hát erről a rendőrsé­gen szó sincs! Igaz, ügy­véddel beszélhettem, de havonta egy levelet kap­hattam a családomtól. Amikor elolvastam, azt is elvették tőlem. Havonta egy levelet írhattam. Nap­fényt három hónapig nem láttam. Mintha pincehelyi­ségben lettünk volna, az összes mozgásra öt percet kaptunk hajnalban, mikor jóformán fény se volt. Aa , • * B o lg á ri al v i Amt al: — A nyomozás munká­ját söha nem nehezítettem. Éppen annak. érdekében segítettem, .hogy minél ha­marabb tisztázódjon ez az ügy. A gyanú ugyanis az volt, hogy menetlevelek meghamisításával a TVK- nák . a tiszapalkonyai tsz 2,5 millió forint kárt oko­zott. írogattam, tételesen leírogattam a menetlevele­ket vagy tíz oldalon, hát­ha utánanéz valaki... De nem nézett senki ... A le­tartóztatásomtól kezdve mindig is azt kértem, hogy fuvarszatkértőt vonjanak be az ügyibe! Ez egy speciális terület, ezt ’ könyvszakértő nem tudja megítélni, el­dönteni. Lényeg az, hogy kezdetitől fogva próbáltam bizonyítani az ártatlansá­gomat. Különböző fóru- mókhoz fordultam, de semmi nem történt. Még a bíró is elismerte, hogy fo­lyamatosan igyekeztem a tárgyaláson, segítettem a bíróság .munkáját. Ha nem velem történik meg mind­ez, el se hiszem, hogy eb­ben a társadalomiban ilyen megeshet. Nem akartam elhinni, hogy majd egyszer nekem kell bizonygatni, hogy nem követtem el semmit! Hogy ez nem így volt, meg az nem ... Sze­rintem az egész eljárás és tárgyalás abból állt, hogy folyamatosain védekeztem, folyamatosan bizonyítottam az ártatlanságomat. Kér­tem a KPM-szalkvéle- ményt... Az ember úgy gondolta e!: az ügyészség róság másodszor is szabad­lábra helyezi, ’1986. októ­ber 10-én . És egy dátum: ,1989. jú­lius 6-án a Borsod-Abaúj- Zem.plén Megyei Bíróság nyilvános tárgyaláson azt a végzést hozta, .amely sze­rint a különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények .mi­att Bolgárfalvi Anita! ellen folyamatban levő büntető­ügyben az eljárást meg­szüntette, mivel az ügyész a vádat elejtette. elemi higiéniai feltételeket sem biztosították. Nékem különösen fájó: cukorbeteg vagyak és három hónapig egy szem gyógyszert sem kaptam! Diétás élelmet nem biztosították. Több­ször elvesztettem az esz­méletemet, de a nyomo­zóknak az volt a vélemé­nye, hogy szimulálok ... Utolsó eszméletvesztésem­kor már az őr is megijedt. Aztán in.bé2lkedték, átvit­ték a börtönbe, a Fazekas utcába. — Nem próbált védelmet keresni? — A meghatalmazott ügyvédem — dr. Nyírcsák Dezső volt —, és én ad­tuk be a szabadlábra he- lyézési kérelmet, de az ügyész azt válaszolta, hogy tudnak engem a fogdában kezelni. Hát így tudtak .. . 1985 augusztusában kerül­tem a börtönbe, egy hét múlva munkát vállaltam, írnok lettem. A börtönben sincsenek nagyon jó álla­potok, de a rendőrségihez képest az egy nyaraló- * ház... Itt már ember­számba vették az embert. Az egészségügyi szolgálat­nál voltam írnok és á ve­zetőjének, meg a. dolgo­zóinak csak köszönettel tartozom, a velem szemben tanúsított magatartásukért. — Gondolom, mindeköz­ben a per izgatta leg­inkább. Víégül is nem cse­kélységgel: Önt és társait három és fél milliós üsz- szegű csalással és más bű n c selekm ény ekk e 1 vá dől - ták meg. es akkor ő hozza a bizo­nyítékokat. De itt nem ez volt. Úgy nézett ki inkább, hogy itt „bűnös vagyok" és védjem .ki magam. Ráckövesiné dr. Girőb Katalin: — Teljesen egyoldalú volt a nyomozati koncep­ció, és még csak a fárad­ságot se vették, .hogy az ő védekezését ellenőrizzék! Hiszen ez lett volna a plá­ne: ellenőrizni, hogy igazat mond-e... Úgy láttám, azokat az időiket élte meg nagyon nehezen, amikor a különböző beadványok után várakozott. Bízott ab­ban, hogy valaki csak .meg­hallgatja, végre valaki csak alaposan át fogja gondolni az ügyét! Élt benne a remény és komo­lyan elhitte: akik foglal­koznak a témával, alapo­san megvizsgálják pana­szait. A sorozatos, kedve­zőtlen válaszok után min­dig jött a csüggedés. He­tekig letargiában volt, ezt tapasztaltaim. Bolgárfaivi Antal: — A tiszapalkonyai No­vember 7. Termelőszövet­kezetnél dolgoztam mellék­üzemág-vezetőiként. Szer­ződésünk volt .a Tiszai Ve­gyi Kombináttal. Mi fuva­roz,tűnik a gyár megrende­lésiére. Minden számla a termelőszövetkezetihez ér­kezett be. Tehát, ha csal­tunk volna, akkor — igaz, hogy az én .vezetésemmel, de! — a téesz csalt volna. Ellene viszont nem indítot­tak eljárást, a termelőszö­vetkezet jogtanácsosát egyetlen alkalommal be nem idézték. Ha itt csalás lett volna, a pénzt akkor is a téesz .kapja ,meg, ők fizettek minket. És nekem mindenütt ötször kellett elmondanom, hogy tíz fil­lért fel nem vettem! Hát miért csalok, ha nekem abból semmi hasznom nincs!? Ráckövesiné dr. Grőb Katalin: — Azért nem lehet eb­ből az esetből általános következtetéseket levonni, mert megléhetősen egyedi az eset. Az ilyen nagyér­tékű és jelentősnek induló ügyben valami morzsányi kis tényállás, amiért a vádlottat el lehet marasz­talni — általában .megma­rad. Itt az a kivételes .eset volt, hogy a vádnak, illet­ve gyanúnak .morzsája sem maradt .meg! Helyesebben: a vádlott a legapróbb részletekben tisztázni tud­ta .magát. Ez meglehetősen ritka dolog. De az is bi­zonyos, hogy ha a vádlott­nak a védekezése szerint, és a kezdettől 'kért fuvar- ügyi szakértőt .rendelik ki; ha .kérése szerint megkere­sik a Közlekedési és Pos­Bolgárfalvi Antal: — 1985. május 25-től 1986. október 11-ig voltam letartóztatva. Nehéz ezek­ről az évekről beszélni, de elmondok néhány dolgot. Már azt is furcsállottam, hogy semmi, nem bizonyo­sodott még be, de a vád­irat alapján az Észak, meg a Déli lehozta a cikkét.. Baráti körömben nem oko­zott nagy törést a letartóz­tatásom. A munktársaim közül páran örültek, úgy látszik, a munkahelyi ve­zetőt nem szereli minden­ki... Szóval, hordozták az újságcikkeket, mint a „vé­res kardot”. Ám amikor az ártatlanságomról szóló cikk megjelent, a^zal nem siet­tek ... Most akkor én írjak mindenkinek egy levelet, hogy „nézd csak, kiderült az igazság...?” Ezzel a tortúrával a munkahelye­met is jelentős veszteségek érték. Az ország minden részébe fuvaroztunk és a hír eljutott mindenüvé. Hogy letartóztattak, csal­tam, hamisítottam, és így tovább. A kapcsolatok megszakadásával tehát a téeszt is több milliós kár érte. Szabadlábra helyezé­sem után egy évig a buda­pesti főágazatunknál vol­tam szaktanácsadó, majd 1987. június elsejétől kerül­tem vissza Tiszapalkonyára a téeszhez. Mindezek köz­ben a TVK felszámolta az eredeti melléküzemágat — mert ugye „loptunk” —, most ógazatvezető vagyok, és csak a szállítással fog­lalkozom. El szeretném azt is mondani, hogy tizenki­lenc évig párttag voltam. Ma, a beszélgetésünk nap­jának reggelétől (1989. szeptember 1.) már nem vagyok. Postáztam a tag­könyvemet. Szabadlábra helyezésem után azonnal pártfegyelmit indítottak ellenem. Kicsit nevetséges, hogy a följelentő vállalat igazgatója volt a fegyelmi bizottság elnöke ... Végül is megvárták a bírósági határozatot, így a pártfe­gyelmim tegnap zárult le. megkaptam az MSZMP B-A.-Z. Megyei Fegyelmi Bizottság levelét. Idézhetek belőle? — „Bolgárfalvi elv. társ — a rendelkezésre álló információk és egyéb lények alapján — valóban ártatlanul szenvedte el a rendőrségi és ügyészségi eljárás hátrányos és mél­tánytalan következményeit. Ezért őt jogosan illeti elég­taügyi Minisztériumot is, akkor föltehetően már az ügy elején tisztázódhatott volna a reá vonatkozó fe­lelősség Ikérdése. 'Miután ez nem történt meg, kizá­rólag könyvszakértői véle­ményen, és néhány sofőr terhelő vallomásán alapult a vád. Ezeket azonban ugyancsak senki nem elle­nőrizte! Azt pedig még a megrendelő tanúi is el­mondták. hogy amikor Böl- gárfialvi meghallotta: a so­főrök .nem megfelelően ve­zetik a .menetleveleket, ak­kor ő kereste meg a .meg­rendelő illetékesét, és fel­ajánlotta, hogy a téesz át­vállalja a'z igazolásokat. Ezt a jogot a TVK nem adta át, ettől kezdve me­gint az övé e vonatkozás­ban a felelősség. Ez egy hihetetlenül egyszerű tény­állás. Mindezzel azt is aka­rom mondani: nagy fele­lősséget tulajdonítok ebben az ügyben a szakértői iro­dának! A tárgyaláson el­hangzott, hogy ők is kér­ték a rendőrségen a fuvar- ügyi szakértőt... Hát, .ha nem 'kaptak, és önállóan nem tudtak bevonni: ak­kor nem kellett volna le­adni a véleményüket. Azt mondják: „ez nem az én feladatom, meghaladja az iroda felkészültségét, visz- szaadom ,a megbízást.” De mégis adták véleményt, És végeredményben erre épült a nyomozóhatóság állás­pontja. Erre alapozott az ügyészség, amikor a vád­iratot megszerkesztette. tétel, kártérítés az igazság­szolgáltatás útján.” Csakhogy én már nem tu­dok -a történtek után meg­győződéssel tag maradni ebben a szervezetben. Ráckövesiné dr. Grőb Katalin: — Az anyagi kártérítést az Igazságügyi Minisztéri­umtól kell kérni. Ezt a kö­zeljövőben elő is terjeszt­jük. Vannak azonban dol­gok, amikért elég nehéz kár­pótolni valakit. Mondjuk azért, mert a feleségének beszélőre kell menni a Fa­zekas utcába, a rács mögé, ahol valóban rablók és más nehézsúlyú bűnözők között kell beszélgetni a teljesen ártatlannak ismert férjjel. És amikor így kell talál­kozni a gyermekeknek az apjukkal: úgy szembenézni mindenkivel a község­ben, hogy ott mo­toszkál a fejekben: felte­hető, hogy valamit csinált az apjuk... Vajon, mit csinálhatott? ... Ezekkel elég nehéz lehetett a gye­rekeknek szembenézni. Es az iskolában elszámolni .. . és mindenütt... Ez ször­nyű. Bolgárfalvi Antal: — Kiváló sportolók vol­tak a gyermekeim kajak­kenuban. Letartóztatásom után úgy kezelték őket, mint a fekete bárányokat, úgyhogy abba is hagyták a sportolást. És az ügyem­nek itt a következménye: a sportkörben azt éreztet­ték a gyerekekkel, hogy mit tettem, hogy ki vagyok én ... Ezek a legborzasz­tóbb dolgok. A feleségem­nek és a gyermekeimnek nem volt könnyű. Szeren­csére a közvetlen családom segített, hogy meg tudja­nak élni. Már egyszer em­lítettem, de most is mon­dom: ha mindez nem ve­lem történik meg nem hi­szem el, hogy ebben az or­szágban megeshet ilyesmi. Ráckövesiné dr. Grőb Katalin: — Mindenesetre az meg­nyugtató, hogy ebben az ügyben a bíróság rendkí­vüli alapossággal vizsgálta a vádlott védekezését. ÉS* az is megnyugtató lehet — az emberben azt a meg­győződést kelti —, hogy a törvényesség azért érvé­nyesül. Hiszen a bizonyí­tási eljárás eredményeként az ügyészség levonta a megfelelő következtetést és a vádat elejtette. T. Nagy Józsei Abaúj-Zemplén Megyei Bi­VOLTAK ÉLMÉNYEIM ÉN BIZONYÍTOTTAM azt mond ja, vádlott vagyok KI, MIT FIZET MEG? A speciális túrák között szerepelt a régészeti, a hidrogeológiai kirándulás, de a barlangi búvárok csoportja is külön járta be az ország tavas-, szifonosbarlangjoit. Barlangtúra fürdőruhában Föld alatti világunk A bükki turistaút mellett felpattant a fémajtó, s egy­más után jelenték meg agyagos, vizes overálljaiik- ban a föld alatti világ ra­jongói, a .barlangkutatók. A Szepesi-barlang bejáratánál azonban ezúttal angol, né­met szavak is keveredtek a magyar közé, csakúgy, mint több más helyen ez időszákban Magyarország más barlangjainál. Idén nyáron ugyanis hazánk adott otthont a Nemzetközi Szpe- leológlai (barlangtani) Unió X. kongresszusának. Az eseményről az el­múlt héten utaztak .haza az utolsó külföldi vendégek, ákitknek létszáma 650 leörül volt. Bár a házigazdák, a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat, illetve társ­rendezői, a Környezet és V í zg a zdáLkodá s i Mini sztár i - um Barlangtani Intézete, s a Magyar Természetbarát Szö­vetség Barlangtani Bizottsá­ga nagyobb létszámú részt­vevőre számítottak — 1100- an jelentkeztek ugyanis elő­zetesen a rendezvényre, csakhogy a szocialista orszá­gok kutatóinak jó része ví­zum, vagy éppen elegendő forint hiányában nem jöhe­tett el —, ennek ellenére so­ha nem nyílt még ekkora lehetőségük külföldi kuta­tóknak, hogy tetszés szerint, egy-'két hét alatt, Magyar- ország szinte összes karszt­vidékével megismerkedhes­senek. A barlangtúrák, bejárások azt a programokkal zsúfolt kongresszusi hetet előzték meg, illetve követték, mely augusztus 13. és 20. között zajlott a budapesti Marx K á r ol y K özga z da s ág tud om á - nyi Egyetemen. Ekkor ugyanis a tudományág leg­újabb eredményeit, szakkér­déseit vitatták meg a részt­vevők. A programok keretén be­lül igen gazdag nemzetközi fotó — 1800, — és filmpá­lyázat — 36 film — zajlott, melyet az előadások szüne­teiben tekinthettek meg a résztvevők. Több, mint száz kartonon volt látható az a barlangos bélyeg- és képes­lap-bemutató is, melyet dr. Lénárt László, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem adjunktusa rendezett be, s mely magyar vonatkozású részét egy hét múlva, szep­tember 26-án, Lillafüreden, a Szent István-barlangban is láthatják majd az érdek­lődők. A kongresszus alkal­mából egyébként a Magyar Posta Magyarország barlang­jai címmel négy értékből álló bélyegsorozatot jelente­tett meg, melyből három me­gyei témájú. Így például a lillafüredi Anna-barlang, a miskolctapolcai tavasbar- lahg, az aggteleki Baradla- barlang részletei ismerhetők meg a budapesti Szemlő- hegyi mellett. A külföldi vendégek nagy része azonban nemcsak ki­adványokon, előadásokon keresztül akart megismer­kedni hazánk föld alatti ér­tékeivel, hanem a gyakorlat­ban is. Az egyhetes kong­resszust megelőző, alatti és utáni, szakmai és sportjelle­gű kirándulások húsz tur­nusban zajlottak. Az aggte­leki, a bükki, a Dunántúli­középhegység karsztjain kívül a Budai-hegység hévi­zes eredetű barlangjait láto­gatták a vendégek. Aggtele­ken a kempingben, a Bükk- ben, a Sebes-vízi Digép- üdülő és környékén alakí­tották ki a sztereokempin- geket az Aggteleki Nemzeti Park, illetve a Debreceni MHSZ Könnyűbúvár Klub munkatársai. Aggteleken a Baradla-. Béke-, Szabadság-, Kossuth-, Vass Imre-bar- lang és a Rejtek-zsomboly; Alsó-hegyen a Vecsembükki- és az Almási-zsomboly, vala­mint a Meteor-barlang sze­repelt a programok között. Mi több, a barlangi búvárok az esztramosi Rákóczi-bar- lang tavával is megismer­kedhettek. Kétszáz külföldi fordult meg körülbelül az aggteleki kempingben. A bükki táborba keveseb­ben jelentkeztek, pedig a hegység 830 barlangja kö­zött különösen szépek is ta­lálhatók. Ezek közül válo­gattak a szervezők is, így például a Hajnóczy-, István- lápai-, a Szepesi-, a Létrási- vizes-, a Bolhási-, a Fekete-, a Diabáz-barlangokat, de természetesen a környék ki­épített barlangjait is bejár­ták a kutatók. A lillafüredi Szent István-, és Anna-bar­lang mellett, a tapolcai ta­vasbarlangnak volt a leg­nagyobb sikere. Magyarország „barlangász társadalma” nagy izgalommal s előkészülettel várta ezt a kongresszust. Az utolsó ren­dezvények után visszatekint­ve, s a külföldi visszhangok alapján megítélve sikeresen oldották meg a feladatot. Ennek köszönhetően több külföldi klub. kutató jelez­te már most jövő évi utazá­si szándékát, s ez már ön­magában biztosítja, hogy jó propagandát szerzett hazánk­nak, idegenforgalmunknak ez a találkozó, melynek egyébként legközelebb 1993- ban Kína ad majd otthont. Nagy Zsuzsanna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom