Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

1989. szeptember 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Tőkeimport kicsiben és naivban Magyarország politikai és gazdasági ve­zetői a gazdasági reform előkészítésének és bevezetésének időszakúban ismerték fel a külföldi működőtöké bevonásának célszerű­ségét és jelentőségét. Ám a tőkeimportot szabályozó — 1972. évi — rendelet még a kézi vezérlés szellemét képviselte, mindent előírt, mit és hogyan tehet Magyarországon a külföldi tőke. A fékek, biztosítékok mel­lett tiltások is jellemezték a külföldi működő­tökét országunkba invitáló szabályozást, sőt a feldolgozóiparokban nemkívánatos ide­gennek minősítették. Vegyes vállalatok szabályozása A működőtőke-import az elmúlt évben jutott el a liberalizáltság és az ösztönzőtlség olyan fokra, amely többé-kevésbé megköze­líti a fejlődő és a közepesen fejlett orszá­gok ilyen jellegű normáit, szabályait, lehe­tőségeit. A vegyes tulajdonú vállalatok ma már normatív szabályok szerint, cégbejegyzés­sel jöhetnek létre. Teljes egészében külföldi tulajdonban lévő vállalatok, társaságok is alapíthatók, a legalább 90 százalékos kül­földi tőkerészesedéssel létrejött társaságok öt évig 00 százalékos adókedvezményt, a különösen fontos tevékenységeket végző ve­gyes tulajdonú társaságok pedig öt évig teljes adómentességet, majd pedig (iü szá­zalékos kedvezményt kapnak. A hazai, a magyar tulajdonban lévő vállalatok, társasá­gok nézőpontjából mindez irigylésre méltó kedvezmény. Ám' nem hagyható figyelmen kívül, hogy az adókedvezményen, a prolit repatriálásán s a befektetések jog; védel­mén kívül számos országban a külföldi mű­ködőtökét még egyéb módon is — például megfelelő infrastruktúra rendelkezésre bo­csátásával, állami tőkejuttatással — segítik, támogatják. Megállapítható, hogy a tőkeimport, felté­teleinek korszerűsítésével párhuzamosan, azt követően szembetűnően nőtt a működő­töké beáramlása, a vegyes tulajdonú válla­latok száfna. 1987 végéig több mint 200 ve­gyes vállalat létesült, amelyekben együtte­sen mintegy 200 millió dollár értékű kül­földi tőke volt befektetve. Egy évvel később — s ebben már szere­ke volt a korábbinál nagyobb kedvezmé­nyeknek, a működőtöké bevonását érintő társasági törvénynek és a külföldi befek­tetők jogvédelmét garantáló törvénynek —’ a vegyes vállalatok száma megközelítette a 300-at, a befektetett külföldi tőke összege pedig meghaladta a 310 millió dollárt. Szerény tőkebeáramlás A dinamikus fejlődés sem vonhatja el a figyelmet arról a tényről, hogy a magyar gazdaságban jelen lévő külföldi működőtö­ké csepp a tengerben: a 310 millió dollár értékaránya az. 1988. évi konvertibilis ex­portteljesítményhez például mindössze 5,3 százalék az. importhoz viszonyított arány 8 százalék. A bevont működőtöké méreteit. jelentőségét az is érzékelteti, hogy a Tungs­ram Hl., részvényeinek nem egészen felét -a közelmúltban 110 millió dollárért vásárolta meg egy nyugati bankkorzorcium. A magyarországi vegyes vállalatokba fek­tetett külföldi tőke mintegy háromnegyede a pénzintézeti szektorba, a szolgáltató ága­zatokba, az idegenforgalomba áramlott, az ipar részesedése mintegy 25 százalék. A már "ténylegesen működő vegyes vállalatok tőke- hatékonysága jócskán felülmúlja a népgaz­dasági átlagol. Ez részben annak tulajdo­nítható. hogy a vegyes vállalatok túlnyomó többsége szerény induló vagyonnal rendel­kezik. Jelentősebb vegyes vállalatok — pél­dául a magyar—japán Fefmentcióipari Rt., a Dunamont Polisztirolgyártó Rt. Továbbá az üveggyapot, valamint a íloatüveg gyár­tására alapított vegyes társaságok — csak az utóbbi esztendőkben jöttek létre a terme­lést még nem kezdték meg. A vegyes vállalatok általában kisvállalko­zásoknak megfelelő tőke- és üzemmérete több körülménnyel magyarázható. A vegyes vállalatok szinte kivétet nélkül új alapítá­sok s mind a külföldi, mind a magyar ala­pító többnyire kis-, vagy középvállalatok. A vegyes vállalati méretek egy további meg­határozója a magyar piac mérete, kapaci­tása, továbbá az a tény, hogy a külföldi partner elsősorban a magyar piacon kíván tevékenykedni, a tőkés exportban a külföldi, a rubeles exportban a magyar partner ér­dektelen. Újra indul a tőzsde A magyar nézőpontból kívánatos külföldi működőtőke-bevonás nagyságrendjét a kü­lönböző intézmények milliárdokra becsülik. Ennek s az utóbbi évek tapasztalatainak fi­gyelembevételével fel lehel, fel kell ismer­ni a mű ködő tőke-bevonás néhány objektív tényezőjét. Nevezetesen: kizárólag új válla­latok, társaságok alapításával nem lehet számottevő működőtökét bevonni, azért sem, mert a magyar vállalótok tőkeszegények. A működőtőke-bevonás fű áramlatát vi­lágszerte a transznacionális vállalatóriások milliárdos nagyságú külföldi befektetései al­kotják. Száz százalékban külföldi tulajdonú vállalatok alapítására már nálunk is van jogi lehetőség, ez azonban kevés, további minimális feltétel a megfelelő közgazdasági környezel, a piac léte és működése. A külföldi töke importjának, a külföldi tőke magyarországi befektetésének egy to­vábbi útja-módja és feltétele, a tőkepiac, a tőzsde. Valószínűsíthető, hogy az átalakulási folyamatban növekedni fog a részvénytár­saságok száma, a részvények volumene, ami az ehhez csatlakozó intézkedésekkel — nem­zetközileg elfogadott vagyonmérlegek ké­szítése, az infláció nemzetközi szintre siily- l.vesztése, a nemzeti valuta korlátozott át­válthatósága — elvezethet az értéktőzsdé­hez, amely intézményesítheti a működőtö­ké bevonását. Ám addig — s ez időtávban aligha konkretizálható — „apróban”, to­vábbra is vegyes vállalatok létesítésével le­het növelni a magyar gazdaságban tevé­kenykedő külföldi működőtökét. Garainvölgyi István Szlovák nemzetiségű Répáshuta. (Szlovák nemzetiségű falu.) Hét- köinap van, a felnőttek dolgoznak, a gyerekek is­kolában. Mennyire más volt, amikor augusztusban 200 éves évfordulóját ün­nepelte! Szinte nyüzsög­tek az emberek. Persze 200 év nem nagy idő egy település történetében. Mikor 1989-ben ideteie- pitettek egy üveghutát, 18 ember jött vele, ők lettek az alapítók, az őslakosok. De az ipar alig több, mint száz évig élt. Utá­na sokáig az egyetlen munkaadó a környezd, végeláthatatlan erdő lett, s monopóliumát máig megőrizte. WB Részlet a nemrég átadott tájházbál Kétszáz éves falu — Más volt ez a falu ré­gebben. — Hegedűs néninek ezt bízvást elhihetjük. A Gyertyánvölgyiben született, s 1927-ben költözött be Ré- pás'hulára a szüleivel. — A nevek is mások voltak. A mostani Kossuth utca, aihol lakom, régebben Fő utca volt. A Singlár tető sem a régi, ott is telkekét osztot­tak. De nincs is itt háború előtti ház, mindenki újat épít. Az ember elvárná, hogy egy 200 éves falu öreg le­gyen. Féhérre meszelt, kő- alapú házakkal, régi fake­rítésekkel, az utcán szeke­rek járjanak és ne Ladák ... De hál itt sem állhatott meg az élet. És nem is állt. Folydogált szépen, lassan, mint a langyos víz. Víz? Az egyik alapvető gond volt mindig, aszályos időben egy­szerűen eltűnt. — Építettek ide 1967-ben egy vízmüvet, de már több éve nem működik. Miskolc- nak és Tánkány.nalk lecsapol­ták a Bükiköt, elképzelhető, hogy elapadtak a számunk­ra fontos források. Ezért épül a vezetékes ivóvízháló­zat, szeptemberben készen is lesz. — Az utolsó mon­datot némi büszkeséggel mondja Postáné Csörgő Má­ria, aki a községi tanács megbízott vb-tiitkára, pediig ő alföldi,, férje mimikája ré­vén költöztek ide. — Most is zavaros a kút vize. — Ez már Hegedűs néni panasza. — Már ideje lenne, hogy elkészüljön ez a vezeték. Kérésünkre azért elsorol­ja a falu fejlődésének főbb állomásait, az évszámokkal Mária segíti ki. — A villanyt ’55-ben ve­zették be. Addig petróleum- lámpával világítottunk. 1967-toen épült a törpevíz­mű, meg az orvosi rendelő. Az orvos azóta is csak két­szer jár ki hetente. Saját templomunk is van, de pa­punk nincs, csak vasárnap jön át Bükkszentkerésztről. A könyvtár ’72-ben lett ön­álló. Azután történt valami. 1984-ben az új és függetle­nített tanácselnök egy agi­lis és meglehetősen lokál­patrióta fiatalember, Mátrai Károly lett. Azóta felgyor­sult az élet. Szeretné a fa­lut úgy fejleszteni, hogy ne csak az itt lakók legyenek hűségesek hozzá, (az elván­dorlás eddig sem volt jel­lemző), hanem a turisták is felfedezzék. Egyszóval legyen a falusi idegenforgalom egy láncszeme. Ennek feltételeit igyekszik megteremteni a fa­lu lakóival együtt. — Az első nagy vállalko­zás a szabadidő park volt, ’86-ban adtuk át. Egy év múlva bekapcsoltak minket a crossbár hálózatba, miskol­ci telefonszámokkal. Sajnos a telefonkönyvben még nem így szerepelünk, közvetlenül a megjelenése után kaptuk meg a vonalakat. Tavaly karácsonytól külön antenna nélkül nézheti mindenki az egyes és a kettes műsort is, akkor adtuk át az új átját­szó adót. Itt is, akárcsak a szabadidő parknál sokat dol­gozott a falu, az adóhoz az utat, s a tartozéképületeket mi építettük. Az iskolát a higiénés előírásoknak meg­felelően korszerűsítettük. Most augusztus 20-án meg­nyílt a társadalmi munká­ban elkészült tájház, szep­tembertől pedig biztosítva lesz a vízellátás, s újra fel­lendítjük a művelődési ház életét is. A tennivalók közé pedig a szennyvíz központi elve­zetése, a csatornázás tarto­zik. A vendégvárás érdeké­ben bővítik a már kész si- pályákat, most épül mellé egy száz autót befogadó parkoló is. Ez a falu soha­sem jut Gyűrűfü sorsára. Mindezt Mátrai Károly el­nök sorolja — mondja. Hit­tel mondja. Aki hallja, az is elhiszi. Csörnök Marianna A fejlett kapitalista orszá­gokban u hatvanas években, de ma már a Távol-Keleten is, olyan kutatással és fej­lesztéssel foglalkozó szerve­zetek jöttek létre, amelyek új típusú megvalósítási le­hetőséget adtak innovációs ötletek számára. E formá­ciókat. összefoglalóan inno­vációs, vagy magyarul tudo­mányos-műszaki parkoknak nevezhetjük. — Milyen szándék hozto létre ezeket a tudományos­műszaki parkokát? — kér­deztük Molnár Istvánt az egyik magyar innovációs park menedzserét. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a világon felszínre került innovációs ötletek fele ma a vállal­kozói körökből és az egye­temi kutatóhelyekről kerül ki. Ezeket karolja fel az in­novációs park lökét, infra­struktúrái menedzselést biz­tosítva számukra. — Ha ezek az innovációs parkok létrejöttének mozga­tórugói, akkor mi máris baj­ban vagyunk. Hiszen inno­vációs magánvállalkozások nagyon sokáig egyáltalán nem voltak, most is ritka kivételnek számítanak. Az egyetemi kutatóhelyek meg éppen csak hogy vegetálnak, nem jut pénz a felsőoktatás­ra. — Nálunk a tudományos­műszaki parkok — vagy az annak nevezett képződmé­nyek — inkább egy divat­hullám hátán alakultak meg annak a korszaknak a végén, amelyben az innováció volt a kiadott jelszó. E parkok nem a társadalmi-gazdasági kényszerek hatására jöttek létre. A fogalmat így aztán le is járatták, állami és vál­lalati szinten, s ez megve­tette alapjait az innovációs park iránti érzelmeknek is. — A fejlett gazdasági or­szágokban a kis- és nagy- vállalatok számára létkérdés, hogy időről időre megújít­sák gyártmányaikat. Mond­hatnánk, innovációs éhségük van. Tapasztalható-e ilyen nálunk? — Sajnos, nem. Nem, hogy éhség vagy kényszer nincs de határozott ellenérdekelt­ség figyelhető meg több te­rületen. Ez abból is fakad hogy nincs nálunk piaci verseny, minden vállalat reménykedhet abban, hogy elavult, drága és rossz mi­nőségű termékét is megve­szik a vásárlók, mert nem kapnak mást. De még ha rá is szorulna az innováció­ra, akkor sincs sok lehető­sége,’ mert a pénzzavarral küszködő állam ezt a pénz­zavart átviszi a vállalatokra is, amelyek nagyon keveset tudnak költeni kutatásra és fejlesztésre. S amikor a bankban 20 százalék kama­tot kaphat a pénze után; ki az, aki ehelyett tőkéjét bi­zonytalan kimenetelű beru­házásokba fekteti? — Vannak központi forrá­sok is ... — A jelenlegi rendszerben ezek egy-egy vállalatnak jutnak, témák szerint pá­lyázat útján. A vállalat e forrásokból kifejlesztett le­hetőségeit monopolizálhat­ja, elzárja mások elől. Cél­szerű lenne a támogatást vagy annak egy részét az innovációs infrastruktúra fejlesztésére fordítani, nem pedig közvetlen nyereség- termelésre. Ehhez mindenki, aki épkézláb és sikerrel ke­csegtető ötlettel jelentkezik, hozzáférhet. Ez lenne az innovációs park, amely inf­rastruktúrát és szolgáltatá­sokat ad, és önmaga fenn­tartásához részesedik a ter­mék majdani hasznából is. — Milyen innovációs, tu­dományos-műszaki park len­ne az ideális Magyarorszá­gon? — Bármilyen nehéz is az ország pénzügyi helyzete, azt kell mondanom, hogy az innovációs parkokat alapí­tani nagyrészt központi illet­ve regionális forrásokból célszerű. Ezáltal biztosítható, hogy egy-egy park minden­ki számára hozzáférhető, ne tegye rá a kezét egy nagyvállalat, s hogy a park működtetése mentes legyen a rövid távú nyereség haj­szolásától. A park működ­tetésének finanszírozása vi­szont már magának a park­nak a feladata. Ez történhet a szolgáltatásai után felszá­mított díjakból, a betelepült vállalkozó eredményéből. Ugyanezen az alapon kép­zelhető el a menedzserek díjazása is. Az alapítók elő­írhatják, hogy meghatározott idő után az innovációs park­nak önfenntartóvá kell vál­nia. A tulajdonosi szemlélet kialakítása érdekében a park menedzserei saját tőkerészt is befektethetnek egy-egy témába. A témák csak meg­határozott ideig, (mondjuk eg,v-két évig) élvezik ezeket az előnyöket. Ezalatt eldől, hogy életképesek-e vagy nem. Ha igen, a hagyomá­nyos banki-vállalkozói szfé­rába kerülnek, vagy a vál­lalatok megvásárolják, és felhasználják a kutatási eredményt. — Van-e az országban ilyen tudományos-műszaki park? — A legjobban a Buda­pesti Műszaki Egyetemre épülő Innovatech Műegyete­mi Innovációs Park közelí­ti meg az eszményeket. Több parkban a rövid távú bevételre törekvő szemlé­let gátolja az igazi kutató­fejlesztő munkát. Erős a tö­rekvés a gyorsan eredményt hozó akciókra. Ez azért baj. mert elveszi a lehetőségeket az igazi nagy témáktól. Jelenleg Magyarországon nagyon sok változata van a parkoknak. Jellemző, hogy nemcsak a betelepülő inno- vátor vállalkozik, hanem a park is. A parkok egy része még lényegében menedzser­irodai funkciókat lát el. Természetesen eg.v ilyen iro­da is tölthet be rendkívül nagy szerepet az innováció felkarolásában. De fennáll a veszélye, hogy nem való­sítja meg a parki gondolat lényegét. Azt. hogy a szelle­mi bérmunkásból vállalkozó lesz, a mikrokörnyezet inno­vációbaráttá válik, megvaló­sul a teljes innovációs lánc, működik a vállalkozói saját és az úgynevezett „türelmes töke” is, amely nem tör gyors megtérülésre. Ha ezek nem valósulnak meg az in­novációs parkból nem vár­hatók igazi,' átütő sikerű eredmények, az alapitól-} csalódhatnak, így a nem igazi innovációs park lejá­rathatja magát az eszmét is. G. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom