Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-06 / 210. szám
1989. szeptember 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 MÁV távközlési és kiállítás és A MÁV szervezeteiben 1949. március 15-én hozták létre a távközlési és biztosítóberendezési önálló szak- szolgálatot. A KPM ezzel az intézkedésével valójában megteremtette a vasút automatizálásának személyi, majd tárgyi, anyagi feltételeit. Vasúttörténeti érdekesség: 1962. december 12-én a Miskolci Vasútigazgatósághoz tartozó Vámosgyörkön helyezték üzembe hazánkban az első D—(55 típusú állomási automatikus biztosítóberendezést, 21 évvel később ugyancsak a „mi” vonalunkon levő Kál-Kápol- nán építették meg, szerelték fel a 200. ilyen berendezést. Másik vasúttörténeti esemény: a MÁV Miskolci Igazgatósága — az országban elsőként — a Hatvan— Miskolc—Mezőzombor közötti fővonalon építette ki a számítógépes központi forgalomellenőrző berendezést. Ennek lényege, hogy az igazgatóság épületében levő panoráma táblán a vonali üzemirányító vizuálisan is ellenőrizheti a vonatok közlekedését. Néhány ‘nap múlva így lesz a Miskolc—Hidasnémeti közötti nemzetközi vasútvonal esetében is. A szakszolgálat önállósításának 40. évfordulója alkalmából a Közlekedési Múzeumban a szakma fejlődését dokumentáló kiállítást rendeztek, amelyet augusztus 10-én nyitottak meg, A látogató itt megtekinheti a fejlődést tanúsító különböző korú. típusú hírközlő és biztosítóberendezéseket. közte a Miskolci Vasútigaz- gatóság székházában 1986. október 2-án üzembe helyezett számítógépes forgalom- ellenőrző és irányító berendezés kicsinyített mását. A szakszolgálat 40 éves jubileuma és a szeptember 10-ig tartó kiállítás befejező mozzanataként szeptember 7—9. között a szakágazat egykori és mai dolgozói megemlékezést tartanak. A találkozón vázolják az elmúlt négy évtizedben végzett munkájukat, beszámolnak az automatizálásban elért eredményekről — az előadók egyike a Miskolci Vasútigazgatóság képviselője — s, megvitatják a további korszerűsítésekkel kapcsolatos jelenlegi és jövőbeni elképzeléseket, tennivalókat. Húsz map vállalat a Ml vásáron Szeptember l$-én nyílik meg a csehszlovákiai Brnó- ban a nemzetközi gépipari vásár, »melyen ezúttal 20 magyar ipari és kereskedelmi váj,lallat állítja ki exportkínálatát. A magyar kiállításról kedden tartottak sajtótájékoztatót a bemutatót szervező Mahiir képviselői. Elmondták, hogy a brnói vásár a KGST-ovszágo'k egyik legrangosabb szakosított seregszemléje, amely ezúttal is elősegítheti a kétoldalú kereskedelmi forgalom dinamikus fejlődését. A magyar üzletemberek elsősorban vállalatközi együttműködéseket szorgalmaznák, és c sehsz 1 o v ák partnere ifcke 1 törekednek a kereskedelemben eddig alkalmazott állami kontingensek szűkítésére. regen m m m llét végén egybeesett az agronomusnap és a bányásznap, Ez évben így alakult. :Hogy miként ünnepeltek a bányászok, idén nem igen tűnik ki fényképekből, beszédekből. Csak következtetni lehet: hogyan ünnepel valaki, ha előtte jogos vagy vélt sérelmét-félelmét sztrájkkal, vagy ahogy finomabban mondják: „demonstrációval” fejezte ki —- transzparensen öles betűkkel, vagy „csak” hangos szóval. Nem nehéz elképzelni ilyen előzmény után a bányásznapot, ahol az év egyetlen napján őket ünnepeljük, és ők is ünnepük magukat. Bizonyára sokuk szája megkeseredett, és az sem csoda, ha nem a sörtől. Nem igazi ünnep az már, ha ilyen körülmények között adnak egy napot. Mi perspektíva áll az előtt az ember előtt, aki jegyre vagy jegy nélkül ezen a napon a sárga földig , leihatja magát, belerúghat a kerítésbe, szidhatja a főnököt. A mezőgazdaság aratósztrájkja korábban volt, s az agro- nómusok egy része tán cl is feledte a kombájnos demonstrációit. Ezen a hétvégi agronómusnapon talán már más szemszögből látták azt a nyári napot. Es most ők is ünnepelnek, ünnepük magukat. Mert nekik is megadatott ez az egy nap. Hogy feledjék mindannyiunk baját (mert hisz’ az ö bajuk — mindnyájunké) . De valahogy ők sem „úgy” ünnepelnek. Persze, hogy az egymásra talált szomszédok, a távolabbi szövetkezetek, gazdaságok szakemberei jól érzik magukat. A viszontlátás örömére? sűrűn koccannak a féldecis poharak, egy-két helyen még cigánybanda is húzza a nótát. Hanem több e nótázásbán a kesergő, az ö ünnepükbe olyan, mint ezelőtt. Amikor arra gondolt, hogy legalább ezen az egy napon nem kellett korán kelni, legalább egyszer kitombolhatta az évi szorongást, a lentröl-fentröl kapott rugdosást, örülhetett a hajdani munkatársának, akivel valaha együtt dolgozott, új barátot szerzett, danolászotl, és ezt az egész felszabadult napot valamelyik szórakozóhelyen fejezhette be, hazatérhetett pityókáson, abban a hitben, hogy most legalább jót mulatott, s a következő héten ezt az egy napot mosolyogták: a gépész, a növénytermesztő, a föállattcnyésztö vagy a közgazdász. Most inkább azt látni a nagy lótás-futásban, hogy kevesebben ülnek le a vendégasztalokhoz, nem szívesen teszik félre a napi megoldandókat, s ha megkérdik, miért nem volt egyik-másik, hát mondanak valami kifogást: hogy éppen arra a napra esett egy üzleti megbeszélés, másikat bíróságra citálják, vagy vendéget vár „odafentről”. Hagyományaink a legjobb szándék ellenére is —• így veszítenek rangjukból, lassan észrevétlenül tudomásul is vesszük a sóhajt: bezzeg régen . . . micsoda ünnep volt az . . . És tudomásul vesszük: hol van már az az idő? . . . (bekccsi) Menedzserképzés A budapesti Nemzetközi Menedzser Központban, az előzetes terveknek megfelelően, a hét elején megkezdték a fiatal vezetők képzési programját. A tízhónapos, angol nyelvű tanfolyam résztvevői a piacorientált menedzsment és az üzleti munka általános ismereteit, tudnivalóit sajátítják el. A programot a külföldi egyetemekkel közösen alakították 'ki, és a tanfolyamot nemzetközileg elismert magyar és külföldi professzorok vezetik. Az első szemeszterben a hallgatók a menedzsment több funkcionális területén (például a számviteli ügyintézés, a szervezetek makro- és mikroszintü tevékenysége, a számítógépek alkalmazása a marketing terén) kapnak alapismereteket. A második szemeszterben a pénzügyekről, a termelésirányításról, az emberi erőforrások menedzseléséről szereznek információkat, a harmadik szemeszterben pedig az elsajátított ismeretek összefoglalására és alkalmazására kerül sor. A program külföldi vállalatoknál, helyszíni gyakorlatokkal zárul. A hallgatókat az Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban, Finnországban, Ausztriában, Dél-Korcában és Kanadában fogadják. w llj konténer-pályaudvar A MÁV Szegedi Igazgatóságához tartozó békéscsabai vasúti teherpályaudvar bővítése 120 millió forintba került. A beruházás során hét vasúti vágány, 20 0000 négyzetméter burkolt rakterűiét építésére, különböző technikai eszközök - köztük egy 40 tonnás bakdaru - vásárlására került sor. A Ganz által gyártott daruval lehetővé vált a vasúti csomópont nemzetközi áruszállitásba történő bekapcsolása, ugyanis a berendezés alkalmas a nemzetközi szabványnak megfelelő méretű konténerek le- és felrakodására. (MTI-fotó) Áremelés, vagy.,.? Vajon mi történt volna akkor, ha sikerrel -jár egymillió dolgozó sztrájkja, és a kormány megtiltja a hús- készítmények árának emelését? Papírforma szerint akkor a fogyasztói árszínvonal néhány tized (!) százalékkal alacsonyabb marad addig, amíg a tilalom tart. CSÖKKENTE ÁRAT A SZTRÁJK? De biztosan helyesi ez a következtetés? Ha a kormány enged a tömegek nyomásának, akkor esetleg engednie kell a húsipar köÁrváltozás Pár sorban, tárgyilagosan A Next 2000-rő/ Az országos sajtóban javában dúl a vita a Next 2000 Kft.-ről. Mint ismert, a korlátolt felelősségű társaságot az MSZMP KiB jegyeztette be egy hónappal ezelőtt a cégbíróságon. Megyénk ebben közvetlenül is érintett, hiszen a kft. ügyvezető igazgatója dr. Járai János, a megyei pártbizot'tság pártgazdasági szervezetének vezetője. Öt 'kértem, tájékoztassa az olvasóikat. — Hányán alapították a kft.-t? — A Next 2000 egyszemélyes. Vagyoni betétjét, ami készpénz és apport (tehát bevitt tárgyi érték), az MSZMP KB egymaga adta. — Amint nyilvánosságra került a kft. bejegyzése, az ellenzék azonnal támadni kezdte, mondván: az MSZMP magántulajdonba adja a közvagyont. Mi erről a véleményük? — Erről szó sincs. A párt- ingatlanok állami tulajdonban maradnak, az MSZMP KB a kezelői jogukkal rendelkezik. A KB is csak használatra adja az ingatlanokat. a kft..-nek, mégpedig azért, hogy a lehető legjobban hasznosuljanak. Segítségükkel teremti elő a kft. a párt említett vagyonának hatékony működéséihez szükséges pénzt. Ennek az a célja, hogy az MSZMP állami támogatás nélkül és egyre inkább a saját lábán álljon meg. — Egyáltalán, mivel foglalkozik majd a Ikft.? — A cégbírósági bejegyzésünkben 33 tevékenység szerepel. Az idegenforgalomban, kereskedelemben, szolgáltatásokban, számítógépes szakterületen dolgozunk majd. De szükség esetén az a kör bővíthető. — Kié lesz az ebből származó haszon? — Természetesen, a működéséhez szükséges vagyoni betétet adó KB-é, pontosabban, az MSZMP-é. Itt jegyzem meg, hogy a kft.-forma azt is magában hordja: ha megbukik a vállalkozás, akkor a következményeket először maga a kft., végső soron az alapító viseli el. Érvényes ez minden kft-re ... — Miit tesznek, ha jelentkezik egy ellenzéki szervezet és azt mondja, adják neki az egyik, kft. által hasznosított ingatlant? — Erről mi nem dönthetünk, ebben csak azMSZMT mint párt határozhat, 'közösen például az ellenzéki kerékasztal résztvevőivel. Er az, ami kimondottan politikai kérdés. — És ha bérelni kívánják valamelyik létesítményüket7 — Ez már gazdasági ügy. amiben mii döntünk. Mégpedig annak javára, aki a legtöbbet fizet. Tehát a piaci viszonyok a meghatározóik úgy, hogy közben a kft. a lehető legjobban prosperáljon. Egyébként még nagyon az elején járunk az egésznek, így kezdeti elképzeléseknél többről nemigen lehet beszélni. m. sz. zs. vetélésének is. Márpedig a húsipar azzal állhatna elő, hogy ha a kormány nem engedi a lakossággal megfizettetni a termelés költségeit, akkor nyúljon a zsebébe ő maga: ellentételezze az elmaradt áremelést a költségvetés. S ha ezt a kormány és a költségvetés megteszi, akkor holnap ugyanilyen igénnyel léphet fel — amint azzal már próbálkozott is — a gabonatermelők tábora, majd az állattenyésztők, nem is szólva a szénbányászatról, a kohászatról, a tartósan veszteséges üzemek százairól. Tekintsünk most el attól, hogy a költségvetés súlyosan deficites, tehát hiába nyúlna a zsebébe, és tételezzük fel, hogy mindez lehetséges: mindenki megkaphatja a közös nagy kalapból azt, amire — kiadásai növekedésére hivatkozva — igényt tart. Ebben az esetben hamarosan eljutnánk oda, hogy az élelmiszerek. az iparcikkek ára hivatalosan, illetve elismerten nem emelkedne ugyan, de visszaállna az a kötött árrendszer, amelyhez évtizedeken át már „volt szerencsénk”, az áruhiánnyal egyetemben. Minden viszonylagosan olcsó volna, csak éppen nem lenne kapható. Jöhetnének ismét a szigorú árellenőrök, s büntethetnék az „árdrágítókat”, de azokat aligha tudnák nya- koncsípni, akik a hiány- helyzetet kihasználva csúszópénz ellenében juttatnák az amúgy hiányzó termékeket azoknak, akik hailan- dók azokért többet fizetni. T’phát azoknak, akik ily módon elismerik a magasabb árakat. Vagyis az árak a kormány akarata és a termelőket támogató kiadásai ellenére is emelkednének, ami a korrupció terjedése és sok más káros hatás mellett azzal is járna. hogy a többlet árbevétel a bolti eladók'zsebébe, nem pedig a termelők kasszájába jutna. Márpedig, ha a vállalatok nem remélhetnek több hasznot, de élveznék az állami támogatás biztonságát, akkor ismét teljes közömbösséget tanúsítanának a fogyasztókkal szemben. Óhatatlanul rontanák a minőséget, zsugorítanák a választékot. Hasonlóképp járnának el a szolgáltatók — miért ne követelhetné költségei megtérítését a kormánytól a Patyolat is? — és gyorsan eljuthatnánk oda, az érdekelt vállalatokhoz, a kényelmes igazgatókhoz, a központilag diktált árakhoz, bérekhez, gazdálkodási feltételekhez, a központi utasításos vezetéshez szükséges hatalmas, a gazdaság szereplőit ellenőrző apparátusokhoz, a nagyhatalmú kiskirályokhoz, és az általános hiányhoz. A PIACOT NEM LEHET SEMMIBE VENNI Túl messzire szaladt a következtetés? Aligha. Egyetlen lényeges visszalépés a piaci áraktól, a piaci viszonyoktól megállíthatatlan folyamatot indítana el. Elegendő egyetlen régi féket — mondjuk a húskészítmények százainak hatósági árát — visszaállítani, és a régi reflexek, mechanizmusok, intézmények tömege lépne nyomban működésbe. De akkor ki, vagy mi védi meg a dolgozók millióit a gátlástalan áremeléstől? Egy rendőri módszerekkel dolgozó árhatóságnál sokkal eredményesebben védheti meg a gazdaság szereplőinek olyan kölcsönös függése, amit összességében piacnak nevezünk. Mert a vállalatok is íüggnek ám a lakosság millióitól! Ha az állampolgárok milliói nem képesek megfizetni a vállalatok által szabadon alakított áraikat, akkor nyomban kiderül, hogy nem is olyan szabadok azok az árak. Akkor, ha a vállalatok el akarják adni termékeiket, kénytelenek alacsonyabb árakkal beérni, s ahhoz költségeiket innovációval, ésszerűbb gazdálkodással, jobb szervezéssel lejjebb szorítani. _ Amennyiben ezt nem teszik, lehúzhatják a redőnyt, és kenyér nélkül maradnak munkások és igazgatók egyaránt. Meglehet, sovány vigasz ez annak, aki már ma arra kényszerül, hogy a megszokott húsz helyett tizenöt deka disznósajtot vigyen haza. Mai érdeke valóban azt diktálná, hogy ne emeljék a disznósajt, se semmilyen más termék árát. Ám azt is tudja, ha nem túl fiatal, akkor meg is tapasztalta, hogy ez legkevésbé adminisztratív beavatkozással, kormányzati utasítással érhető el. És ha olykor vágyakozva tekint a bécsi vagy a frankfurti kirakatokra, akkor azzal is tisztában van.- hogy az ott látható árakat sem a hatóság diktálta; hogy az ott látható gazdagságot sem egy központi utasításokra hagyatkozó gazdaság teremtette meg. A TERVUTASÍTÁS EGYENLŐ A HIÁNYGAZDASÁGGAL Nem minden piacgazdaságú ország népe él persze jólétben, de valamennyi tervutasításra épülő gazdaság hiánnyal küzd, lemaradt a világ élenjárói mögött, és nem egynek a polgárai menekülnek el vagy vándorolnak ki hazájukból. A ma virázó piacgazdaságok is átvészeltek válságokat, amelyek a miénkhez hasonló inflációval, a miénknél súlyosabb munka- nélküliséggel jártak. A magyar gazdaság válságának mélyülését a többi között antiinflációs politikával — az árak fékentartásának indirekt módszereivel — is fékezni kell. és kidolgozni a válságot .enyhítő taktikát, az abból kivezető gazdaság- politikai stratégiát. Egyik sem lehet azonban képes maradéktalanul megvédeni a lakosságot minden tehertől, amivel a válság és az ecvideiü modellváltás jár, Gál Zsuzsa
