Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 1989. szeptember 30., szombat sport Moszkvában, az 5. ökölví­vó-világbajnokságon bronz­érmet szerzett Hranek Sán­dor, a Borsodi Bányász ki­tűnősége. A 81 .kilós súlycsoportban a döntőbe jutásért küzdhe- tett a nagyihírű kubai Ro­mero ellen. A találkozó mindössze ,1 perc 22 másod­percig tartott, amikor Papp László szövetségi kapitány bedobta a törülközőt. Széljegyzetek 4 Mi a feladata egy csa- ■ ■ patkapitóny.n ak ? A kérdés magában hordozza a választ. Egy közösség vezé­réről, életének irányítójáról van szó, olyan valakiről, aki bizonyos dolgokban társai tőié nő, kitűnik a szürkeség­ből. Egy csapat hétköznap­jai során adódhatnak prob­lémák, viták, nézeteltérések, ezek orvoslásáért a kapi­tány sokait tehet. Határozott fellépésével segíthet kibo­gozni a kusza szálakat, har­monikus kapcsolatot építhet ki társai és a szakosztály, illetve az egyesület vezetői között. Alakíthatja az öltö­ző légkörét, tekintélyével le­hűtheti iaz elégedetlenkedő­ket, orientálhat, s mozgó­síthat az együttes elé tűzött cél elérése érdekéiben. Sorolhatnám még teendő­it, de a legfontosabbakat ta­lán sikerült összefoglalni. Persze, mindezt csak abban az esetben tudja megvaló­sítani, ha példát mutat. Az öltözőiben, az edzéseken, a mérkőzéseken és a minden­napokon. Viselkedésével, mentalitásával, hozzáállásá­val, játékával. Igen, ez a legfontosabb, a teljesítmény! Mert ha a kapitány csak létszámot jelent, hiába a jó­szándék, az akarat, a ten- nivágyás, kérése egészen biztosan süket fülekre talál, pusztába kiáltott szó marad. A társak a nívós produkci­ót ismerik el, s ha a vezér rendre elöl menetel, megy utána mindenki. Követik, mert ,senki nem akar lema­radni, viszi őket a szív, a becsület és a tisztesség. Miért vetettem papírra ezeket a sorokat? Az utóbbi j hetekben többször volt al­kalmam látni a kazincbar­cikai labdarúgókat. Nem ta­gadom, meglepett az au- i gusztus! kapitány választás eredménye. Tartottam attól, hogy az egy-két éve statisz­táló Búza Zoltán előbb- utóibb kivívja a szurkolóik „kellemetlenkedő" megjegy­zéseit. Nos, mindez bekövet­kezett, a középpályás a je­lek szerint pedig teljesen el­bizonytalanodott. Amit nyújt, az nagyon kevés, ko­rántsem „vezérkedik” a pá­lyán. Hol vannak a gólok? A veszélyes szabadrúgások ? A pontos indítások? A len­dületes elfutások? Mára csak a lassú kocogás ma­radt. Ez édeskevés. De Bú­za még fiatal, javíthat. Per­sze, saját magának kellene felismernie, hogy jóval töb­bet várnak tőle. Túlórázá­sokkal. példás hozzáállással, Összeszorított fogakkal erő­feszítése sikerülhet. Ha ő is akarja. 2 Az utóbbi napokban • szóbeszéd tárgya lett a labdarúgás barátainak kö­rében, mitől megy annyira a Borsodi Építők Volán sze­kere. Az együttes vér.mesebb hívei már az NB II-ről ál­modoznak, a reálisabbak azonban tisztában vannak azzal, hogy minden sorozat véget ér egyszer. Tagadha­tatlan, hogy a nyáron az NiB, Mil-foa felkerült gárda bravúrt bravúrra halmoz. Hat mérkőzésből ötöt nyert meg, s közben a Magyar Népköztársasági Kupában is eljutott a legjobb Ifi közé. Legközelebb már élvonalbe- ] U társaságot fogadhatnak a ! uépkerti pályán! 1 Az eredményeket nekik i sem adták ingyen, kerhé- j nyen megdolgoztak értük, j Balázs András edző már a tavaszi, megyei bajnoki haj­rában megkezdte (!) csapatá- j val a felkészülést a maga­sabb osztály küzdelmeire. Tette ezt úgy, hogy szerep­lésük nem sínylette meg, ugyanakkor a nyáron ma­gasabb alapról indulhatott a társaság. A közlekedési lab­darúgók .is morogtak, de csinálták becsülettel a ki­szabott adagokat. A szakve­zető jó érzékkel igazolt, el­ve ugyanis, hogy tizennyolc, megközelítően azonos képes­ségű játékos szükséges egy csapathoz. Külön gondot fordított a kiválasztásra. Nála csak olyan futballisták jöhettek szóba, akik jó kö­zösségi emberek, hozzáállá­sukkal képesek a példamu­tatásra. Kizárólag a nyerő típusú labdarúgókat kereste, kutatta, mert a puhány, gyenge akaratú, harcolni képtelen játékos már az öl­tözőben elveszíti a kritikus összecsapást. A következetes munkálko­dás eredményei mostanság jelentkeznek. Gyarapodik a Népkertben a nézők száma, nő az együttes híveinek tá­bora, s közben nagy a harc a csapatba kerülésért. Ezek­ben a hetekben megnyugta­tó érzés a BÉV SC kispad- ján ülni. Balázs András vi­szont azzal is számol, hogy a széria esetleg megszakad. Éppen ezért inem rak sú­lyos terheket labdarúgói vállára, hagyja, hogy fel- szábadultan futkár ózzanak, s biztos áböan, hogy meg­rendítő erejű „ütést” egyet­len ellenfél sem lesz képes bevinni lelki tényezőkben is egyre erősödő csapatának. Q Érdekes .körülménye« között került a máso­dik fordulóba a BEK-ben induló Bp. Honvéd labdarú­gócsapata. A kispestiek a hazai f-O-ás győzelmet kö­vetően Újvidéken 2-1-re kaptak ki a Vojvodinától, és az idegemben rúgott gól ele­gendőnek bizonyult az aka­dály vételéhez. Nem érde­mes azon meditálni, hogy mi lett volna, ha... Tény: kezezés előzte meg a ju- goszlávok vezető gólját, a második aztán teljesen sza­bályos volt, s amikor 2-0- ra módosult az állás, keve­sen fogadtak volna a Both- legénységre. Most persze a piros-fehé­rek háza táján nagy az öröm, az elégedettség. Én mégis óva inteném az érdekelte­ket: tanácsolom, vizsgálják meg alaposain továbbjutásuk körülményeit. A kispestiek elkövették azt a „bravúrt”, hogy egyszer keveredtek a hazaiak lfi-osán belülre, s a Vojvodina kapusának mind­össze az öngól előtt kellett vetődve tisztázni. (Balsze­rencséjére, éppen saját vé­dője késztette megadásra ...) A Bp. Honvéd olyan harc­modort választott, amely nem hordozza magában a siker legparányibb csíráját sem. Kizárólag kapuját óv­ta, támadójátékát képtelen­ség minősíteni. Illetve: le­het, de nem nagyon érde­mes. Az ilyen továbbkerü- lést tíz éviben egyszer lehet „kivívni”, persze kell hozzá egy megfelelő, nem túl ve­szedelmes ellenfél is. Szer­dán a kispestiek játszottak a tűzzel, de arról nem fe­ledkezhetnek meg, hogy ennyire gyámoltalan táma­dójátékkal a későbbiekben aligha vihetik sokra. A sportág barátai alighanem kizárólag a továbbjutás té­nyét vették jóleső érzéssel tudomásul, a nyújtott pro­dukció kevés témát szol­gáltat. (doros) Páros OB a Népkeriben Vasárnap délelőtt 10 óra 20 perckor kezdődik a népkerti pályán az idei salakmotoros párosbajnokság negyedik for­dulója. Minden szakosztály a legerősebb összetételű gárdát állítja rajthoz, így a szurkolók élvezetes, izgalmas futamo­kat kísérhetnek figyelemmel. A BÉV SC színeit a Hajdú, Újhelyi duó képviseli. Itthon a DVTK, Szegeden a KVSE Palicskó: „Véget ér a rossz sorozat” A labdarúgás második vo­nalában .vasárnap a hetedik forduló mérkőzéseit játsszák le. A DVTK hazai környe­zetben fogadja a Baját, míg a Kazincbarcika Szegedre látogat, ahol az újonc Dó­zsa vendégeként lép pályá­ra. A diósgyőriek szerdán 2-0-ás győzelmet aratták a Borsodi Építők Volán elleni előkészületi találkozón, ám Palicskó Tibor vezető edző inkább az NB III. listaveze­tőjét dicsérte. Igaz, a vas­gyáriak 'közül többen víru- ao8 megfogással bajlódtok, ezért hiányoztak. A szegedi pontszerzést a szakvezető annak tulajdonítja, hogy együttesének tagjai felis­merték: csak akkor van esé­lyük a helytállásra, ha az első perctől az utolsóig .küz­denek. A döntetlennek azért van jelentősége, mert nö­velheti az utóbbi időben megtépázott önbizalmat. Per­sze. igazából egy győzelem lendíthetné át a holtponton a társaságot, s ennek a meg­szerzésére a holnapi össze­csapás jó alkalmat kínál. — Óva intek mindenkit az elbizakodottságtól — je­gyezte meg Palicskó Tibor. — Egyáltalán nem lesz könnyű a vasárnapi 90 perc, csak nagy akarással, el­szántsággal tarthatjuk itthon a három pontot. A szakvezető azt is el­mondta, hogy valószínűleg a Szegeden pályára lépett kez­dőcsapatnak szavaz bizal­mat. Újság Diósgyőrött, hogy az Ózdról igazolt Farkas Si­mon második hete nem lá­togatja az edzéseket, igaz, csütörtökön előkerült, s egy­fajta megbeszélésre ültek le véle a szakosztály irányítói. A lényeg: önkényesen meg­szegte munkaszerződését, ezért fegyelmi vizsgálatot indítanak ellene. A piros­fehérek nem szeretnék el­veszíteni, de a fegyelem mindenki számára kötelező. * Sorozatban négy győze­lem. aztán két vereség — ez a KVSE eddigi mérlege. Az utóbbiak azért fájdalma­sak, mert egy-egy góllal maradt alul ellenfelével szemben a gárda, s Nyír­egyházán, valamint legutóbb a Metripond ellen is jól játszott. Csak éppen a hely­zeteik kihasználása nem si­került ... — Ez jelenti pillanatnyi- lag a legtöbb gondot — mondta Varga Zoltán veze­tő edző. — Tímárt lábáról a hét elején vették le a gipszet, alapos orvosi vizs­gálat dönti el, szükséges-e műtéti beavatkozás. A Sa- jóbábonyból igazolt Temo- ván jelenleg Hajdúszobosz­lón tartózkodik, ahol gyógy­kezelésen vesz részit. Mind­két. labdarúgóra nagy szük­ség lenne, mert támadóso­runk „működése” nélkülük vérszegény. — Mire számít Szegeden? — „Harapni” fog a társa­ság, szeretnénk a helyün­ket megőrizni az élbolyban. Nem jönne jól sorozatban a harmadik vereség, erre nem is gondolunk. Szerencsére a játékunkban nincs vissza­esés, megfelelő a küzdőké­pesség és az erőállapot is. Bízom abban, hogy a Dó­zsával szemben eredménye­sek tudunk lenni. A két hete Nyíregyházán kiállított Szabó egyébként négy mérkőzésre szóló eltil­tást kapott, rá egyelőre nem számíthatnak. Ugyanaz a 16 játékos készül a szegedi ki­ruccanásra, mint akik leg­utóbb a szűkebb keretet al­kották. Diósgyőrött Mester, Sze­geden Fazekas bíráskodik a vasárnap délután 2 órakor kezdődő mérkőzéseken. A Keleti csoport további műsora: S. Síküveggyár— Mezőtúr, Szolnoki MÁV MTE—Szeged SC, DMTE— Kecskemét, iMetripond— Nyíregyháza, BVSC—D. Ki­nizsi, Szarvas—Eger. * A labdarúgás első vonalá­ban is fordulóra kerül sor a hét végén. A párosítás: Vasas—Tatabánya, Váci Iz­zó—Csepel, Pécsi MSC—Bé­késcsaba. Debrecen—Siófok. Ferenováros—Újpesti Dózsa, Videoton—Haladás (szomba­ton). Veszprémi SE—Rába ETO, MTK-VM—Bp. Hon­véd (vasárnap). Sorsoltak Zürichben Zürichben megtartották az európai labdarúgókupák 2. for­dulójának sorsolását. Az első találkozókat október 18-án, a visszavágókat november 1-jén rendezik. A BEK-ben a Bp. Honvéd a lisszaboni Benficát fogadja otthonában, mig a KEK-ben az FTC a bécsi Ad- mira Wackerhez látogat. A további összecsapások közül a legnagyobb érdeklő­dést valószínűleg az olasz BEK-védö AC Milan és a spa­nyol Real Madrid találkozója váltja majd ki. Egy interjú elült... Összefutottam a neves sportemberrel. A testnevelő- tanárral. A szakedzővel. Jóban voltam és vagyok ma is vele, így elbeszélgettünk. Szakmájáról, szakterüle­téről. Egy kocsiban ült, én pedig az utcán álltam. Nem vitt el sehová, bár megtehette volna, hiszen taxizik. Pályát, munkaterületet váltott. Azt mondta, valami­ből meg kell élnie. Rögtön interjút kértem. Váltsunk szót, javasoltam, és biztosra vettem, hogy megragadja az alkalmat. Hi­szen kibeszélheti magát, megkönnyebbülhet, értékel­het és átértékelhet, sőt az interjú egyenesen abban is segíthet, hogy egyenesbe kerüljön, visszatérjen. Manapság, ebben a forrongó politikai légkörben, a megélhetésért, a forintokért zajló csatában általában mindenki hallatja a szavát. Ki így, ki úgy, de véle­ményt formál, ítél és elítél, dicsér és korhol. A neves szakember kitért, kosarat adott. Elege van mindenből, hagyjam békén, értsem meg a helyzetét. Egy szó mint száz, mindenre vágyik, csak a nyilvá­nosságra nem. Ö győzött, én veszítettem. Nem tudtam szóra bírni. Azt azonban mégsem tilthatja meg nekem, hogy ne emlékezzek rá, ne foglaljam össze pályáját, legalábbis azt, amit tudok róla. Ugyanis tanulságosnak ítélem. Tanított, jó helye volt. Edzősködött is egy kis klub­nál. Fanatikusan dolgozott, nem ismert könyörületet. Sem önmagával, sem tanítványaival szemben. Amikor arra jártam, sohasem mulasztottam el üdvözölni, dis- kuráltunk a szakmáról, arról, hogy hogyan lehetne az ügyet előmozdítani, mire lenne szüksége, mivel ért egyet, mivel nem. Csak dolgozott, és egy szép napon legnevesebb ta­nítványa megverte Európát. A nyakába akasztották a kontinensbajnok címéért járó aranyérmet. Ettől a pil­lanattól kezdve emelkedett a szakember ázsiója. Aki ugyanis arra képes, hogy igazán sanyarú körülmények között Európa-bajnokot neveljen, annak a fejében csak van valami. Konfliktusai persze akadtak, kollé­gáival és a szövetséggel is, módszereivel sokan nem értettek egyet, de lehurrogta őket, az eredmény be­szélt! Később a szakembert kinézte az egyik „nagyüzem”. Jó lehetőségekkel, mozgástérrel, sok-sok pénzzel, re­mek feltételekkel várták. Ment is, Európa-bajnokával együtt. Óriási lendülettel látott munkához. Első nyilatkoza­tát nekem adta. Nagy port kavart a véleménye, hosz- szú időt nem jósoltak neki. Egy darabig rendben men­tek a dolgok, aztán jöttek a viták, veszekedések, vá­daskodások. Néhány kollégájának felmondott, felmond­tak, mások önszántukból vették kalapjukat. A szakosztály csaknem teljesen kicserélődött. A ve­zérkar kiállt érte, kell a szigor, rendet kell teremte­ni, a nem éppen szorgalmas edzőket munkára kell fog­ni! A szakember követelt is, nem tűrte a lazaságot, ha kellett, „ütött”. Az évek alatt pedig szinte észre­vétlenül csúszott ki a lába alól a talaj. Először ezzel, majd azzal romlott meg a kapcsolata. Nincs modora, sem pedagógiai érzéke, nem ismeri a dicséretet, ösz- szeférhetetlen, keresi-kutatja a „kötözködés” lehetősé­gét, számára senki nem megfelelő, csak önmaga. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket mondtak róla. Nekem is, ha megfordultam náluk. A végére, nyugodtan mond­hatom, mindenki mindenkinek esett. Az áldatlan hely­zetet csak egyféleképpen lehetett feloldani, mégpedig a szakember, a főnök eltávolításával. Körüljártam a témát, megszólaltattam a szakembert és az elnököt is. Meglepetésemre különösebbet nem mondtak, az volt az érzésem, hogy egymásra vigyáz­nak, megbeszélték, hogy nem teregetik ki a szennyest, kompromisszumot, vagy fogadalmat kötöttek, jobb a békesség, nincs értelme a csatabárd kiásásának. A szakember tehát ment, küldték. Jót nem mondtak rá, csak rosszat. Ahogy ilyen esetekben lenni szokott: el­maradt a tárgyilagos mérlegkészítés. Menesztése után kérdeztem, mihez kezd? Nem tu­dom, felelte, de az biztos, hogy pályát váltok. A ven­déglátóiparral kacérkodott, tudomásom szerint vala­miféle iskolába is belekezdett-----végül kikötött a ta­x iban. Utasai nem is tudják, hogy ki fuvarozza őket... Az elmaradt interjút nagyon sajnálom. A szakem­ber tanulságos dolgokat, tényeket mondhatott volna. Saját maga és mások számára is. Elősegíthette volna a közelmúlt hibáinak feltárását, és így tovább. Ha má­sért nem, akkor azért, hogy utódai ne essenek ugyan­ebbe a csapdába, okuljanak a történtekből, vértezzék fel magukat... A hallgatás, a csend megítélésem szerint most sem segített. Kiváltképp a szakemberen nem. Kar, hogy ő másképp látta, látja. Kolodzey Tamás Csak röviden... KÉZILABDA. Dunaújvá­rosi Kohász—Borsodi Bá­nyász 25-21 (14-7). Dunaúj­város, NB I-es női bajnoki mérkőzés. Vezette: Soltész, dr. Soós. B. Bányász: Ko­vács M.-né — Engine 4, Viinczéné 1, Kisgergely. Hol- lóné 5, Tóth I. 6.. Kovács I. 2. Csere: Demeter, Nagy A., Nagyné 2. Edző: Berzse­nyi Mária. Az első félidő­ben nagy különbség volt a két együttes között. A szü­net után rákapcsolt a Bá­nyász. de már késő volt .. Jók: Hollóné, Tóth I. A Borsod megyei bajnok­ság eredményei, férfiak: Sá­toraljaújhely—Alsózsolca 22- 30. Putnok—B'ÉV SC 19-24. Sárospatak—Eines 22-28. M. Vörös Meteor—Felsőzsolca 18-21. MEAFC—Sárospatak 28-19. MEAFC—Sátoraljaúj­hely 29-29. Nők: M. Vörös Meteor—Putnok 28-20. INGYENES JÁTÉKVEZE­TŐI tanfolyamot hirdet a Miskolc Városi Labdarúgó Szövetség. Jelentkezni Októ­ber 17-ig, a szövetség Sza­badság tér 5. szám alatti székhazában lehet. A tanfo­lyam október 24-án kezdő­dik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom