Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
1989. szeptember 1., péntek ÉSZAK-MAGYARÖRSZAG 3 A megyei pártérte kéziét előtt Megvitatta beszámolótervezetét a megyei pártbizottság tolt, véleményüket teljes Munka után politizálnak Együtt erősebb a csapat Eldőlni látszik a vita - bár talán ezt még nem ártana a párttagsággal megvitatni, s nem a feje fölött dönteni —: az MSZMP kivonul az üzemekből. Legalábbis a politikai egyeztető tárgyalásokon erre a megállapodásra jutottak (?) a résztvevők. Igaz, ezt a héten már cáfolták. Mikor leültem beszélgetni Gáspár Józseffel, a Diósgyőri Gépgyár MSZMP-bizottságának titkárával, még nem értesültünk e felemás elhatározásról, ám természetesen a kérdést, amely már hónapok óta ott vibrál a levegőben, nem lehetett megtenni, tehát kezdjük is ezzel: (Folytatás az 1. oldalról) szólalnak meg leggyakrabban és leghangosabban. Középen azonban van egy nagyobb űr. Növekszik, és már-már jelentős a tanácstalanok száma. Ebben a helyzetben az egyik legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolni a megyei pártértekezletnek és a kongresszusnak is, miszerint van-e annak elvi és szervezeti lehetősége, történelmi esélye és értelme, hogy az alapvető nézetekben is szembe került áramlatok együtt maradjanak. Lehet-e egy párt a politikai rendszerben kifelé hiteles, versenyképes, ha úgy tűnik, hogy belül a testében kibékíthetetlen ellentétek feszülnek. A kérdés megválaszolását nem a mai testületi ülésünktől, nem Önöktől, hanem a mostani izgalmas, rendkívül felelősség- és jelentőségteljes politikai időszaktól várom — mondotta, majd így folytatta: — Bevallom, eddig részben illúzió volt az a várakozás, hogy politikai programot, politikai helyzetértékelést a párt jelenlegi állapotában, és a korábbi történelmi időszak gyakorlatától terhelve, alulról fölépítve már most meg tudjuk oldani. Ennek biztos több oka lehet. Kevés helyről jött konstruktív, konkrét javaslat, amelyet a beszámoló és a feladati rész mintegy építőkockájaként tudtunk volna alkalmazni. Többnyire a minősítés, a helyzetmegítélés az, a'mit megfogalmaznak és eljuttatnak hozzánk. Itt meg kell jegyezni, hogy az országos tapasztalatok is azt mutatják: Koherens politikai programmal, programértékű dokumentummal eddig egyetlen politikai csoport sem jelentkezett. Részletkérdésekben ugyanakkor vannak és alakulnak elképzelések. Hogyan fogadták a vitaanyagot? Az elemző részt, helyzetünk megítélését többnyire és alapvetően helyesléssel fogadták a párt tagjai. Hiányolták viszont itt is az okok mélyebb feltárását. Az MSZMP-vel foglalkozó részről többen megfogalmazták, hogy udvariasan önkritikus, de nem tükrözi hitelesen: mit tett és tesz az MSZMP, annak megyei bizottsága a megyében. A programmal kapcsolatban leginkább azt kifogásolták, hogy túlzottan gazdaság- centrikus. A megjelölt irányok megvalósításához az eszköz- és feltételrendszer meghatározatlan, több olyan dolgot is felvállal, ami a párttagok szerint nem az MSZMP kompetenciája. Ezek után néhány konkrét témát emelt ki az előadó, amelyek körül szenvedélyes, itt-ott túlfűtött viták is voltak. Megjegyezte, hogy a párttagságunk egy része, annak vezetői, megválasztott megyei és kongresszusi küldötteink az eddig elvégzett munkáról, a testület tevékenységéről, törekvéseiről milyen szórványosán, vagy keveset tudnak. Szenvedélyes viták folytak a felelősség kérdésköreiről. A vélemények ebben erőteljesen szóródnak, a párttagság "tagoltságának, gondolkodásának, élményanyágá- nak, múltbeli kötődésének megfelelően, egymással szembe is kerülnek. Itt, a szélsőséges álláspontok között megfogalmazódott. hogy egyesek szerint értelmetlen, nem kell foglalkozni ilyen mélységben a felelősség kérdésével, hisz’ a személyes felelősség nagyon nehezen bizonyítható, azok többnyire kollektív döntések mögött rejlenek, illetve maga az a rendszer, az a konstrukció volt az, ami részben a kialakult helyzetet eredményezte. A másik véglet, hogy a párttagság egy része most egyetlen megyei pártfórumtól, vagy magától a testülettől várja el a felelősség sokkal konkrétabb megfogalmazását. Ezeknek a vélekedéseknek a megválaszolásához a testület segítségét kérte a megyei titkár. A másik dolog a társadalmi bizalom elvesztése. Az utóbbi másfél-két évtized elhúzódó válságának terhei miatt ez is úgy tűnik, hogy az MSZMP korábbi, jelenlegi tagsága és vezetésének vállára helyeződik. E felelősség terheinek megoszlásával — mint ismeretes — megoszlanak a vélemények a pártban. Következő kérdés, amire a vitaindító felhívta a figyelmet: a megyei pártbizottságnak, a testületnek és tisztségviselőinek 1981) óta végzett munkájának megítélése és minősítése. A párt tagjai e kérdéskörben rendkívüli szigorúsággal fogalmaznak. A politikától is az eredményt várják és becsülik, és a törekvéseket, szándékokat, döntéseket kevésbé tisztelik az emberek. Ezután a kétszintű pártirányítás fogadtatásáról szólt, egyben kért véleményt Tóth Lajos, majd hangsúlyozta: — A múlt értékelésével egyidejűleg a hibáktól való elhatárolódást nem egységesen, hanem másmás rendező elvek szerint értelmezik a vitázók, de abban többnyire egyetértés van, hogy ennek a markáns megfogalmazására, kimondására és tettekben megnyilvánuló megjelenítésére van szükség. Egyben a korszerű, megújuló pártmunka feltételeit lehetővé tevő, új szervezeti megoldások és személyi feltételek kialakítására. A napirend feletti vita négy és fél órán át tartott, s annak egész menetét mindvégig a számadással, számvetéssel járó felelősség jellemezte, itt is többször szenvedélyesen, az útkeresés és az előremutatás szándékával. A Drótos László, Nagy Zoltán, Tímár Vilmos, dr. Nagy Aladár, dr. Zelt- ner György, Póta János, Újhelyi Tibor, Sziícs Erika, Básti János, Béres László, Mérten János megfogalmazta gondolatokat a múltról, jelenről, jövőről; a helyi és a kormányzati munkáról, pártról, társadalomról alkoter.jedelemben itt nincs módunk részletezni. Azoknak csak főbb pontjait emeljük ki a testületi ülés hangulatának érzékeltetéséül. „ ... Nem fogadható el az az álláspont, amely csak csődtömeget emleget, és nem mutatja fel értékeinket. Ez a csőd így nem igaz. Cáfolja ezt még a vaskohászat is, de különösen a vegyipar. Miközben tehát gondjainkat, bajainkat, megoldandó problémáinkat sorra vesszük, a valóban létező és elismert eredményekről szinte szemérmesen hallgatunk, azokról éppen mi, párttagok nem beszélünk, márpedig az ilyen program nem lelkesít, hanem leszerel.” „... A helyzet értékelésekor az okokat hajlamosak vagyunk csak a kellően át nem gondolt rossz modellben keresni. Ez is tévútra vezethet. Arról is essék szó, hogy mai gondjainkban mennyire van benne a párt és a kormány munkája, a sokszor ellentmondó, kapkodó intézkedések. Vagyis: a megye mai gondjaiba — a vitathatatlan belső hibák mellett közrejátszottak a »felülről« kényszerített külső okok is.” „ . . . A pártértekezlet elé kerülő beszámoló akkor éri el célját, ha polémiára, vitára ingerel. A pártmozgalom és az egész lakosság ma ingerültebb, idegesebb állapotban van, mint azt a vitára bocsátott tervezet tükrözi. A veszélyérzet ma nagyobb, miközben nem elég erős a szolidaritásérzet.” „Felmerül a kérdés, milyen időszakot öleljen fel a beszámoló. Az elmúlt két évet, vagy a korábbi éveket is? Mindkét esetben világosan meg kell fogalmazni, hogy a pártbizottságnak milyenek voltak a lehetőségei, mekkora mozgástérrel rendelkezett. Sokan még mindig egyfajta mítoszt fonnak a pártbizottság köré, hogy mindent el tud intézni, holott ez már régen nem így van. Bármennyit talpaltak, kértek, és közben a kormányzati ígérgetések sorra nem valósultak meg. Ezekért nem vállalható ót a felelősség, ugyanakkor a helyi döntésekért. személyre szólóan kell azt megállapítani, hiszen a testületnek igenis volt befolyása az események alakulásába...” „A vitára bocsátott tervezet szembetűnően őszinte, de a feltett kérdések többségében adós a válasszal. A pártértekezlet, az egész párttagság elé világosan megfogalmazott, vízválasz- tóan igaz válaszokkal kell kilépni.” „Rendelkezzék olyan káderállománnyal a párt, hogy mint választó párt, nyerjen is a választásokon. A teljes generációváltással kapcsolatos felfogás nem állja meg a helyét, hiszen a rendszerváltás alternatívája nem ebben, hanem elsősorban a mozgalom hitelében van. A személyiség szerepét — legyen új, vagy régi — a hitelesség minősíti.” „Az elmúlt évekhez hozzátartoznak a sikerbeszámo- lók is . . . A mostani ennek az ellenkezőjét mutatja. A felelősségvállalás mellett az emberek arra is kíváncsiak, hogy mi a további teendő? A jövőt, itt, Borsodban körvonalazza a regionális fejlesztési program, amelynek a megyei pártbizottság volt a fő motorja.” A múltat vállaló, és a jövőért érzett felelősségtől áthatott vita mindvégig a párttagság széles rétegeit foglalkoztató kérdések körül forgott, nem lezártnak tekintve, csupán munkaok- mányként kezelve a beszámoló tervezetét. Az elhangzottakat — mint arra Tóth Lajos válaszában utalt — a szerkesztőbizottság figyelembe veszi, a küldöttek elé kerülő írásos előterjesztést ennek megfelelően átdolgozza, és minden küldöttnek időben eljuttatja. A továbbiakban a párt- értekezlettel kapcsolatos egyéb szervezési, szervezeti tennivalókról tárgyalt a megyei párttestület, majd a különfélék között a pártbizottság jóváhagyta az Észak-Magyarország fejlécének és impresszumának módosítását, amellyel először mai számunkban találkozik a kedves Olvasó. Ezután dr. Járai János, a megyei párt- bizottság pártgazdasági szervezetének vezetője adott tájékoztatást a tagdíjfizetés, a gazdálkodás jelenlegi helyzetéről. Dudla József, első titkár pedig arról a kormányülésről tájékoztatott, amelyik megtárgyalta és elfogadta az észak-magyarországi térség hosszú távú fejlesztési koncepcióját, különös tekintettel Borsod-Aba- ú.j-Zemplén megye társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására. A kormány modellértékűnek minősítette a koncepciót, átfogóan komplex társadalmi-gazdasági szemlélete, korszerű megoldási elképzelései alapján. Dudla József elmondotta : szóvá tették a kormány ülésén: nem szeretnénk, ha ez a döntés némely korábbi határozat sorsára jutna, amelyek többnyire ígéretek maradtak. Ez nagy bizalmatlanságot szülne. A fejlesztési program átfogó és tartós preferenciákat tartalmaz a munkaerő* ' foglalkoztatás biztosítására, a vállalkozások támogatására, a mezőgazdasági adósságállomány visszaszorítására, az ózdi térség infrastrukturális elmaradottságának megszüntetésére, a fejlesztés és az infrastruktúra ma jellemző ellentmondásainak feloldására, hogy csak néhány csomópontját emeljük ki a dokumentumnak. Nagy a jelentősége annak, hogy a kormány tárgyalta és elfogadta az előterjesztést, amely sok megyei szakember szellemi összefogásának is köszönhető — mondotta többek között Dudla József. N. Z.—O. M. — Szóval, ki megy-e az MSZMP a gyárból? — Ha központi döntés születik erről, .természetesen igen. Bár az is igaz, igen nehéz lesz megértetni és elfogadtatni az emberekkel: hogy itt a gyárban többet nem politizálhatnak .. . — No ez azért nem teljesen lesz így ... — Persze, hogy nem ... Ám a gépgyár hosszú-hosz- szú évek óta sarokbástyája az MSZMP-nek, nálunk a párt szervezettsége 26,5 százalékos, minden negyedik ember — több, mint ezeröt- százan — párttag. Mi itt pártmunkát mindig munka után, soha nem a munka rovására végeztünk ... — Mielőtt ' folytatná ..., ha már a számoknál tartunk, hányán léptek ki az MSZMP-ből az utóbbi egy év alatt? — Körülbelül kétszázzal vagyunk kevesebben. Közülük mintegy százan soron kívül nyugdíjba mentek, százan pedig kiléptek. — És mennyi új párttagok lett? — Belépés nem volt az MSZMP-be. — Ilyen magas szervezettség mellett? Nem tudtak megfelelően agitálni? — Nem erről van szó, bár kétségtelen, sokkal nehezebb agitálni mostanság. Elbizonytalanodtak azok, akik korábban jelezték belépési szándékukat, gondolkodnak, és ez természetes. Egy év alatt annyi minden történt ebben az országban, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha az emberek kapkodják fejüket, ha most nem azon meditálnak, hogy melyik szervezetnek legyenek tagjai. Számukra most az a legfontosabb, hogy megéljenek, hogy legyen kenyér a családnak. A DIGÉP párt- alapszervezeteinek korábban biztos utánpótlásforrást jelentett a KISZ. Ez is a múlté. Igaz, a KISZ működik a gyárban, de ez a funkciója akaratlanul is megszűnőben van. A fiatalok is hasonló cipőben járnak, mint az idősebbek ... — Akkor most folytassuk onnan: hogyan tovább MSZMP, gyár nélkül? — Elmúlt már az az idő, amikor mi határozatokat, majdhogynem kötelező érvényű tanácsokat hoztunk a gazdasági munkáról, annak javításáról, hatékonyabbá tételéről. Politizáló párt akarunk lenni, s végezetül már itt, azok is vagyunk. De hát azt megtiltani nem lehet, hogy az emberek, a párttagok. munka után az egyébként mindenki számára nyitott klubhelyiségükben leüljenek, mozgalmi életet éljenek . . . — Érthető amit mond, deltát egy párttagnak nem kell megnyernie a másik párttagot a pártért. — Világos, s ezt tudjuk mi is jól. Ki kell menni a lakóterületre, s ott (is) kell politizálni, ott (is) kell agitálni. Hiszen a választópolgárokat nem itt a gyárban kell megnyerni az MSZMP- nek. Szóval mindezzel mi tisztában vagyunk, de egy kitaposatlan ösvényen elindulni nehéz. Nem ehhez szoktunk ... — Ám ha hatalmon akar maradni az MSZMP, ezt kell tenni. — Hát persze! Legfontosabb, hogy hatalmon maradjunk, ám természetesen csakis demokratikus eszközökkel. — Tessék mondani: hányán élnek a pártból a Dl- GÉP-ben? — Senki sem. Ha arra kíváncsi, hogy a pártbizottságnak mennyi független munkatársa van, akkor a válasz erre az: négyen vagyunk. Két adminisztrátor, egy politikai munkatárs és én. Alaposan lecsökkent a függetlenített létszám, volt év, amikor tizenegyen voltunk. Egyébiránt a vállalat fizet bennünket. A terv különben az, hogy a pártbizottság titkára társadalmi munkában látja majd el megbízatását. — A. közelmúltban itt a gépgyárban pártértekezletet tartottak. Mire jutottak? — Elsősorban, mint minden gépgyári dolgozó, a párttag is nagy aggodalommal szólt a DIGÉP helyzetéről, gondjairól. Sajnos nehézségekkel küzdünk, s ezt valamennyien érezzük, meg- érezzük. A lakóterületi pártmunkáról szólva a tagság azt szeretné, ha az alapszervezetek, sejtek nem bomlanának szét, hanem gyárkapun kívül is együtt maradnának. Ha együtt maradna a csapat... Köny- nyebb volna agitálni a párt politikája mellett, a választásokon is. A közelgő megyei pártértekezlet anyagáról szólva megállapítottuk, hogy egyes részleteiben túl általános, több konkrétum kellene bele. A benne megfogalmazott célok távolinak tűnnek, a jelenre, a mára nagyobb hangsúlyt kellett volna fordítani. Remélhetőleg ez a különböző területi viták során még módosul. Ugyanis túl kell jutni végre a múlton való rágódáson, s elég volt már a védekezésből. Az ellenféllel (félreértés ne essék: nem az ellenséggel!) igenis harcolni kell. — önt megválasztották kongresszusi küldöttnek is ... — Harmadmagammal képviselem majd a gyárat. Már közhely, de nem lehet mást mondani: igen nagy várakozással tekintünk a kongresszus elé, érthető, világos célok kimondását várom. És azt, hogy az MSZMP-ből valódi néppárt válik ... I. S.
