Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23., szombat ESZAK-MAGYARORSZAC 5 Fellegvárunk átkai Akcióprogram környezetünk védelmében Állatkísérletek és az embereiken 'tapasztalt elváltozások alapján bebizonyosodott, hogy a rosszindulatú daganatok többsége környezeti, elsősorban vegyi anyagok hatására jön létre. Egyes vegyi anyagok az öröklődés törvényszerűségeit megváltoztatják, és ezek a változások a következő nemzedékben jelentkeznék. Vannak olyan, a környezetünkben jelen levő anyagok, amelyek a fejlődő magzatot veszélyeztetik különböző formában és mértékben. Fejlett ipari országokban a lakosság tíz százaléka túlér- zé.'keny valamilyen vegyi anyaggal szemben. A károsító hatás ilyen esetekben már igen alacsony dózis ba- . fására is létrejöhet. Hogy szűkebb pátriánk. B o r so d - Aibaúj - Zem pién megye milyen mértékben fejlett iparú, arról sokat lehetne vitatkozni, az azonban sajnos tény, hogy 25 év alatt az ipari fellegvárként e m le ge tet t. B o r s o d n á d a s d— Ózd—Lenin város sáv súlyos környezeti károkat szenvedett. Veszélyeztetettek a fő közlekedési utak menti folyosók és az infrastruktúra elmaradottsága miatt a gazdaságilag elmaradott térségek is. Egy országos vizsgálat, kapcsán tájékoztató jelentést: készített s témaköriben a .megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Megállapították, hogy a legtöbb gondot még mindig az egészségtelen vizű kutak okozzák. Tavaly még százhúsz településre kellett tasakos ivóvizet szállítani és két gyerek — .szülői gondatlanság miatt — megbetegedett a helyi kutak vizétől. A csatornázottság foka nagyon változatos megyénkben. A lakosságnak mindössze 36 százaléka vezeti a szennyvizet közcsatornákba, legkedvezőtlenebb a helyzet Ede- lény és Szerencs vonzáskörzetében. Levegőnk tisztaságát az ipar, a közlekedés és a fűtés . veszélyezteti. Miskolc, Sajószentpéter, Kazincbarcika, Ózd és Leninváros levegője a legszennyezettebb: k én - d i ox id, n i trogen - d i ox i d. korom és por van a levegőben. Ezeknek az anyagoknak az élettant hatása több — külső és belső — tényezőtől függ, jelenlétük akut vagy krónikus megbetegedéseket idézhet elő. A szen.v- nyezet.t levegő nemcsak az emberre káros, .hanem az állatvilágra és a növényzetre is. Továbbá — a gazdaságra, hiszen többször betegek azok az emberek, akik nap mint nap szennyes levegőt szívnak és munkabíró képességük is elmarad a normálistól. A fűtésből származó légszennyezés a városokban csökkent egyrészt a távhőszolgáltatás jóvoltából, másrészt pedig abból, hogy egyre több családi házat fűiének gázzal. A közlekedésből eredő légszennyezés néhol már az elv.iselhetőség határát súrolja. Nagy kárt tesz az emberek egészségében a zaj is. Miskolcon a 26. sz. fő közlekedési út belterületi szakaszán, valamint a 3-as iát göröm- böly—hejőcsabai szakaszán a közlekedési zaj messze túlhaladja a tűrhető értékeket. A népkor ti salak,motoros pálya .a délutáni és estébe nyúló edzések miatt keseríti meg a 'környék lakosságának életét. Túl nagy még a zaj Mezőkövesden, a 3-as út városi szakaszán, valamint az ipari zajoktól nyugtalan Ózd és a miskolci vasgyári lakótelep népe. Az iparvállalatok környezetvédő akcióprogramja l milliárd forint értékű fejlesztést tartalmaz, azonban az anyagi erőforrások hiánya késlelteti, lassítja a megvalósítást. A központi és megyei tanácsi környezetvédelmi alapok eredménye jó néhány helyen érzékelhető már, ám az ütemességet javítaná, ha a támogatások és a saját erőforrások egy időben, koncentráltan állnának a vállalatok rendelkezésére. A Központi 'Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálati adatokat számítógépes feldolgozásra alkalmas formában kérte a megyei vizsgálatokat végző szakemberektől. Az egyik ilyen adatcsoport a vállalatok környezet- védelmi önértékelését tartalmazza. A BVK és az LKM elfogadhatónak, a Borsodi Sörgyár, a iBorsodnádasdi Lemezgyár, a December 4. Dróitművek és a TVK élenjárónak értékelte saját, környezetvédelmi helyzetét. A szakemberek szerint a lemezgyár és a drótiművek önkritikája nagyon hiányos, ezek a vállalatok jóindulattal is legfeljebb elfogadható minősítésűek lehetnék. A lemezgyár h organ y ü z em é b e n például olyannyira kritikusak az állapotok, hogy a jelentés készítői célvizsgálatot javasolnak. 1. gy. Jármüvek sokasága szennyezi a levegőt. Fotó: Balogh Pápay Sándor Keresztury Sándor főorvos úr indíttatásával a nyilvánosság elé kell lépnem a megyei lap hasábjain. Sosem rajongtam a köz- szereplésért. Nincsenek ugyan különösebb gátlásaim, de mindig úgy éreztem, hogy mások majd megszólalnak helyettem is. Egyébként- Keresztury Sándorral valamikor egy gimnáziumba jártunk Karcagon. Mindketten pedagóguscsaládból származunk, csak éppen az életutunk lett ellenkező előjelű. Ö tanárnak készült, s orvos lett. Én el is indultam az orvosi pályán — jeles szigorlatokkal —, a katonaságnál gyakoroltam is a mesterséget, beosztott alorvos voltam a 7. Helyőrségi Kórházban, de sosem vonzott igazán, s végül otthagytam ezt a sokak által irigyelt pályát. Ebben közrejátszott a világháború, a katonaság, a fogság, de ennél fokozottabban a családi elkötelezettségem. — A családi hagyományok és személyes vonzódása ellenére miért jelentkezett mégis az Orvostudományi Egyetemre? — Egyszerűen oda vettek fel. A bölcsészkarra jelentkeztem, aztán a minisztériumból kaptam egy levelet, hogy van hely az orvosin, és édesanyám ösztönzésére elfogadtam a felajánlást, őseim visszamenőleg a dédapámig kálvinista papok, tanítók, tanárok. Dédnagya- pám 184í)-ben az ácsi csatában Kossuth tábori papjaként halt hősi halált, nagyapám tanító, apám tanárember volt. Édesanyám óvónő. 'Feleségem tanítónő, sőt az orvossá lett fiam sem lett hűtlen az oktatáshoz. Kardiológus adjunktus a Megyei Kórház I. Sz. Belgyógyászatán, és közben tanít az Egészségügyi Főiskolán. Számomra elsősorban a családi ház volt szellemformáló erő. Már egészen fiatalon sokat olvastam. 12— 14 éves koromban túljutottam Jókai, Mikszáth, Gárdonyi regényein, Tamásit, Nyírét, Krúdyt, Móriczot olvasgattam, sőt 13 éves koromban már Németh László első regényeit is meg tudtam emészteni. Később jöttek a »szakmai könyvek: Győrffy István cikkei, Nagykunsági krónikája, Szabó István A magyarság életrajza című műve. Ez utóbbit ma én kötelező olvasmánnyá tenném minden magyar középiskolában, hogy teljesebb legyen diákjaink nemzetszemlélete, magyarságtudata. — Hogyan lett az orvos- tanhallgatóból tanár? — A háború után a deb: receni — ma Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytattam tanulmányainkat. Magyar—történelem szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Visszatekintve ezekre az évekre, ma is hálás vagyok tudós proiesz- szoraimnak. Szabó Istvánnak, a magyar parasztság Európa-hírű kutatójának, Bárczy Gézának, a magyar . nyelvtudomány meghatározó egyéniségének. Karácsony Sándornak, a pedagógia szuggesztfv hatású szellemének, hogy ilyen gazdag út- ravalóval láttak el. Szerepet játszott gondolkodásom alakulásában u debreceni Református Kollégium és az abban működő Református Tanárképző Intézet. Itt az egyetemmel párhuzamosan néhány hallgatóval külön foglalkozott egv-egy egyetemi magántanár, kutató. Ránevelődtem az önálló gondolkodásra, elmélyültek ismereteim. Így formálódott meg bennem a tanárideál: alkotó szellemű, művelt, szakmailag jól képzett, sokoldalú, humanista ember. — Karcag és Debrecen után hogyan került Miskolcra? — Miskolcra a véletlen hozott. Egy háborúban szerzett kiújuló betegség, a szénanátha dobott orvosi tanácsra a sík Debrecenből a hegyes-dombos Bükk lábához. Negyven éve kerültem az egykori Fráter György — ma Földes Ferenc Gimnáziumba, egyébként a Fráternek én voltam az utolsó kinevezett tanára. Ma már ötödik éve nyugdíjban teljes óraszámban, sőt túlórákkal dolgozom. Közben maradt időm néhány szakcikk, tanulmány megírására is, 15 dolgozatom, cikkem jelent meg folyóiratokban. Néhány ritkábban művelt történelmi tudományággal is megismerkedtem, élelmezéstörténet, divattörténet, sporttörténet, magyar és egyetemes jogtörténet, vallás- és egyháztörténet. Később egyiket- másikat tanítottam is. — Belopta a gimnáziumi tananyagba a divat- vagy a sporttörténetet ? — A Földes Gimnázium mellett nagyon sok helyen tanítottam. Például az Ipari Felső-leányközépiskolában még oktattunk élelmezés- és divattörténetet is, a Testnevelési Főiskola miskolci kihelyezett edzői és sportvezetői tagozatán pedig sporttörténetet. Jogtörténetet rendkívüli tantárgyként ma is tanítok a gimnáziumban. — A negyven év alatt soha nem gondolt arra, hogy elhagyja a pályát? — Hosszú pályám során mindig elismerték a munkámat. Én erkölcsileg sosem éreztem megalázónak tanárnak lenni. Nem hiányzott a külső elismerés sem, hiszen 1975-ben a Parlamentben átvehettem a „Kiváló Tanár” kitüntetést, majd 1980-ban. tudomásom szerint hazánkban egyetlen köztanárként, pártonkívüliként, nem nyugdíj előtti adományként megkaptam a Munka • Érdemrend arany fokozatát is. Sokszor — legalább tízszer el akartak vinni erről a pályáról. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt megtisztelő vezető állásokat kínáltak. Hívtak az egri főiskolára, a debreceni egyetemre szakdidaktikusnak, az Újvidéki Magyar Intézetbe vendégelőadónak, de sohasem hagytam itt a diákjaimat. Nehezen értették meg még a felső szervek is, hogy mi tart ezen a látszólag robotos pályán, ahonnan az utóbbi évtizedekben oly sokan elmenekültek. Én nem akartam szellemi függetlenségemet semmiért feláldozni. Ezért mondhattam magas kort megért édesanyámnak, aki a halálos ágyán kérdezte meg: „Nem bántad meg. fiam, hogy tanár lettél?” — őszintén tört belőlem a szó: Ha újra kezdeném, ma is az lennék. — Milyen a jó tanár? Hogyan fogalmazná meg pedagógiai ars poeticáját? — A mi pályánk feddhetetlen erkölcsű, humanista, a tudományokat tisztelő és művelő, a munkában, magatartásban példamutató embert kíván. Ebben nem lehet megalkuvás. Ezek teljes vagy részleges hiányát sokszor láttam a pályatársaknál. Lehet valaki kiváló szaktudós, de rossz tanár — pedagógus lesz, ha nem szereti gyerekeket. Nem lehet álliberalizmusba, álhumanizmusba sem tévedni, mert a diákjaink, mint a legérzékenyebb műszer, reagálnak a tanár minden tévedésére, tétovázására. Az érdeklődő diákagyakat nem lehet céltalan feladatokkal terhelni. A tanárok — a pedagógusok akarva, nem akarva közéleti emberek. Naponta megméretünk, s esetleg könnyűnek találtatunk a diákok, vagy a szülők szemében. könnyen elveszthetjük hitelünket. Nekünk magunknak is meg kell ereznünk a fals hangot, mint a színésznek minden fellépése után. Nagy árat fizethetünk azért, ha mindig a diákban keressük, látjuk a hibát. Egy kamasz szemében a tanár példaképpé válhat, de válhat taszító példává is. Korunkban az értékrend általános zavaraival küzdünk. A pályánk egyik rákfenéjének tökintem. hogy elanyagiasodott társadalmunkban mindent, így a pedagógusok munkáját is teljesen anyagi oldalról közelítették meg, holott ez sokkal inkább társadalmi és erkölcsi kérdés. Mi egy nép nevelői vagyunk, éppen ezért a munkánk mércéjének csak az egyik oldala a pénz. Nekem hosszú, s eredményekben gazdagnak mondható pályámon mindig volt néhány vezérszavam, melyekkel mint „ósdi” fogalmakkal ritkán találkozunk a közéletben. Ilyenek: szeretet, szolgálat, alázat, türelem, tisztesség, szorgalom, őszinteség — de nem csak hangoztatva — minőség. Tudom, hogy egyeseket ezek már viszolyogtatnak, félnek is ezektől a poros fogalmaktól a nyersdalú jelenben. Én azt tapasztaltam, hogy ha ezeket nem gyakoroltam — még ha szóban hirdettem is — akkor becsukódtak a diáikszívek, de még az elmék is. Ha ezeket az elveket alkalmaznák a családokban is, kevesebb gondja lenne a családoknak, az iskolának. az államnak, s az egész nemzetünknek. Vallásos és nem vallásos embereknek egyaránt ajánlom olvasásra, ismételt átgondolásra a Bibliából, az Újszövetségből Pál apostolnak a KorinthusbeÜekhez írott I. levelének a 13. részét, a szeretet himnuszát. Jó lenne, ha egyre több ember gyakorolná ezt a tanítást. Ä tanárnak sokoldalúan képzett, érdeklődő, modern embernek is kell lennie, öregen is annak maradnia. Én örök .fiatalságot kapok diákjaim körében ma is. Otthonosan kell mozognunk az ifjúságot érdeklő minden szférában: politikában, sportban, a kultúra, a művelődés minden területén. Nekem nagy hasznomra volt, hogy ifjú koromban sportoltam — sok diákszívet felnyitottam ezzel is. Én még tudtam beszélni az aranycsapatot megelőző időkről, Sárosiról, Zsengel- lérről, Toldiról, meg a régi nagyokról. Megismerkedtem a modern zenével, a Beatle- sekkel, a rockkal, vagy akármilyen felkapott divat- irányzattal. Egyszer egy diákom azt kérdezte: „Hogy van minderre ideje a tanár úrnak?” Erre nem szükséges válaszolni. Így kell élni. A diák jobban elfogadja a tanára tanácsait, ha az is azonosulni tud az ő gondolatvilágával, s mem teszi fel a vaskalapot. Őszinte barátnak, megértő nevelőnek, de a számonkérésben, a teljesítmény mérésében következetesnek kell lenni. Ezt a diákjaink is megértik. — A tanár munkája nehezen mérhető. A „befektetés” megtérüléséhez sok idő kell. — Igen, a tanári pálya örök dilemmája a holnap alakulása, hiszen mi a mában dolgozunk, de 10—15 év múlva derül ki, hogy jó magot vetet tünk-e el. Naponta be kell vallanunk, hogy keveset tudunk, alig valamit, de szeretnénk többet, egyre többet tudni, öntelt. önző fiatalokkal nem lehet jövőt építeni,- olyan igényt leéli diákjainkban kifejleszteni, hogy amikor elhagyják az iskolapadokat, a tudás iránti alázatot, akarást vigyék magukkal, s ez a szemlélőt kísérje életútjukat. Nekem már megadatott, hogy figyelemmel kísérhetném volt tanítványaim tömegének pályafutását. Eddig 153-szor érettségiztettem, s ez mintegy 5000 diákot jelent. Törekvéseim bizonyítéka. hogy évente mintegy 30—40 diákom kerül egyetemekre szaktárgyaimból, elsősorban történelemből. Közülük ma már sokan országos hírű tudósok, művészek, közéleti emberek. — Mivel tölti a szabadidejét, a vakációkat tanár úr? — Ifjú korom óta igyekeztem szakmai műveltségemet maximálisra fokozni Magyarországon történelemmel foglalkozó szakmunka nemigen jelent meg. ami az én kezembe ne került volna. Minden reggel öttől hat óráig szakkönyveket olvasok. Lefekvés előtt is a szakmámmal foglalkozom. Nincs semmiféle különleges hobbim. Egyedül a sport az. ami ma is érdekel. Magam is labdarúgó voltam, régebben a meccsekre is eljártam. A vakációban sokat utaztam, de itt is a szakmám irányította az utamat. Az évek alatt felkerestem a történelmi Magyarország minden helységét, ahol valamilyen történelmi nevezetesség található. Többször bejártam Erdélyt, végig kísértem Ady útjait, de megnéztem Petőfi fáját a Tisza- parton, „ott, ahol a kis Túr siet beléje”. Nagyon sok íróval kerültem közvetlen kapcsolatba. Ady-rajongásom kapcsán ismerkedtem meg Dénes Zsófiával. Illyés Gyula egy tankönyv lapjára írva küldte el hozzám először üdvözletét, majd személyesen is megismerkedtünk. Találkoztam Tamási Áronnal, Veres Péterrel, Németh Lászlóval, Sinka Istvánnal ... — Kivel folytatódjon a megkezdett interjúlánc? — Gondolkodtam már ezen, hogy a tanítványaim közül kinek adjam át a stafétabotot. A tudós Kiss Sándornak, Kabdebó Ló- rántnak. Marosi Ernőnek, a közismert művésznek: Lukács Sándornak. Kóncz Gábornak. a közéleti Major Lászlónak, Szádeczki Zoltánnak. a költő Kalász Lászlónak. De hát velük, nevükkel telve a sajtó. így jutottam el Riba Dezsőhöz, a Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Vállalat főosztály- vezetőjének nevéhez. Mérnöki végzettségű. tudós, művelt, szellemes ember. Remélem, nem dobja vissza a felkínált stafétabotot, nem lesz belőle átokbumeráng. Filip Gabriella
