Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 1989. szeptember 20., szerda Küldöttok — Arcok — Vélemények Küldöttek — ARCOK — Véloményok Harcos ref o r m pá rtot! Miskolcon a közvetlen irányítású párta lapszer vezet ékből alakult 22. számú választási csoport (ahová több, mint negyven különböző munkahely, többek között a sajtó alapszervezetei is tartoznak) legnagyobb iolény- nyel tlr. Anger Gézánét, a Tudomány és Technika Háza oktatási, menedzserét választotta meg kongresszusi és pártértekezleti küldöttnek. — Kicsoda ön, dr. Anger Gézájlé? — Diósgyőrben születtem 1945-ben. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem. Mint politikai gazdaságtan—gazdaságföldrajz szakos középiskolai tanár hat évig tanítottam a közgazdasági szakközépiskolában. Azt követően, tizennégy esztendeig a TIT Miskolc városi titkára voltam. A Tudomány és Technika Házában mint oktatási menedzser, ez év február 1- jétűl dolgozom. 1968-tól vagyok MSZMP-tag, a jelenlegi pártfunkcióm, alapszer- veze'ti titkár. — ö?t már jelöltként — amikor többi jelölttársával együtt bemutatkozott a több mint negyven alapszervezet elektorai előtt — nagy sikert aratott, amit később (mint már említettem) a választás is egyértelműen igazolt. Mivél magyarázza sikerét? — Az elektorok előtt arról beszéltem, amit érzek, amit gondolok. Utólag kiderült, a többségük ugyanezt érzi, s gondolja. Későbbi találkozásaink során ugyanis ezt megváltották nekem. — Ezt mi is pontosan így gondoltuk, gondoljuk — mondták —, csak maga ehhez még hozzátette a szívét is. — Ezek után lássuk, mi az, amiben dr. Anger Gézáné, s az őket megválasztó elektorok egyetértenek, mi az. amiről ugyanúgy gondolkodnak? — A proletárdiktatúra, a pártállam gyakorlata helyett számomra a demokratikus szocializmus eszméje a vonzó. Ezért támogatom azokat a törekvéseket, amelyek a többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia megteremtését, a jogállamiság létrehozását célozzák. Megyénkben a politikai reform megvalósításához szükséges társadalmi átrendeződési folyamatok, ha ‘késve is, de megindultak. E változások akkor lesznek eredményesek és hosszú távon Nfenntarthatok, ha mindezek egy gazdasági és termékszerkezet-váltással, hatékony és jövedelmező gazdálkodással párosulnak. Sajnos, a megyei pártértekezlet vitaanyag-tervezete keveset mond a szerkezetváltásról, feltételeinek megteremtéséről. Viszont a megyei fejlesztési koncepció, a változás, a továbblépés gazdag lehetőségeit tárja fel. Csák az nem ismert még a párttagság előtt sem, hogy az érintett vállalatok, községek milyen szándékkal gondolkodnak önmagukról. Nekünk pedig nem közömbös a kohászat és a gépipar sorsa, és az sem, hogy milyen új munkahelyek megteremtését támogatja az MSZMP politikai eszközeivel. Ezért ilyen dolgokról is essen szó a megyei pártértekezleten. — Konkrétan miket tart fontosnak? — A legfontosabbnak a megfelelően gazdálkodó egységek jövedelemtermelő képességének fokozását tekintem a gazdasági szabályozás reformja segítségével. (Pénzügyi alapok nélkül semmilyen fejlesztés nem kezdhető el önerőből, de vállalkozni és külső forrásokat igénybe venni sem lehetséges.) A második lépés a termelést és településfejlesztést elősegítő infrastruktúra lehető leggyorsabb ütemű létrehozása, helyi és központi erőforrások felhasználásával. Megfelelő energia- és vízellátás, közlekedés-, telefon-. valamint kereskedelmi hálózat nélkül a gazdasági fellendülés nem érhető el. A harmadik lépés a képzés, a továbbképzés és az átképzés fejlesztése, vagyis az oktatási rendszernek szerkezetváltást elősegítő átalakítása. A modern technika jó, korszerű ismeretekkel rendelkező szakembert kíván, s felkészítésüket az oktatási rendszernek kell megoldania. A ,,majd beletanul valamibe” szemléletet fel kell adni, mert erre a munkahelyeken sem idő, sem pénz nincs. A szakemberek rendszeres továbbképzését a vállalatok támogathatnák. A felesleges munkaerővel rendelkező vállalatok pedig anyagilag is segítsék dolgozóik átképzését. Jó gondolat a világbanki hitellel támogatott átképzőközpont létrehozása Miskolcon. Ügy tűnik, koordináció- és döntéselmaradás miatt e kérdésben is lépéshátrányba kerültünk. — Milyen párt legyen az MSZMP? Mi a véleménye a szervezeti szabályzat- tervezetről? — Legyen nemzeti párt, és ezért a nevét változtassa Magyar Szocialista Pártra. Hia csak munkáspárt akar lenni, kizárja az értelmiségiek nagy részét soraiból. A szervezeti szabályzat általános rendelkezéseibe kerüljön be szövegszerűen, hogy a párt politikai párt kíván lenni. A megújult pártunk legyen reformpárt, hívja soraiba mindazokat, akik a demokratikus szocializmus megteremtésén fáradoznak. Javaslom, konkretizálják, hogy a párthoz való csatlakozás szándéka esetén milyen erkölcsi magatartás kifogásolható a pártalapszervezet részéről. A lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása számomra a realitások elfogadását jelenti. A pártnak legyen politikai programja minden fontos társadalmi, gazdasági és kulturális kérdésben. A csoportérdekek érvényesítését a platformszabadság biztosításával teremtse meg. A párt legyen a párttagoké, ezért juttassa érvényre a pártdemokráciát. A párt támogasson minden emberi értékel. Vállalja saját múltját ás kritikusan értékelje azt, és eredményeit, értékeit vigye tovább. Többpártrendszer esetén segítse elő a közmegegyezést. Egyik küldött-társam gondolatát megszívlelve: nem elég. ha pártunk reformpárt, legyen harcos párt is! Hajdú Imre Ha beköszönt a munkanélküliség Átképzés állami támogatással A nyugati országokban előbbre tartanak Sokan felkapják a fejüket, ha a meglevő, illejve a várható munkanélküliségről esik szó. Pedig, akármennyire sajnálatos is, a foglalkoztatási helyzet egyre inkább romlik, fel kell tehát készülni a gondok megoldására, helyesebben azok enyhítésére. Annak idején, amikor az átképzési rendszer bevezetése szóba került, úgy tűnt, megoldható az oktatási intézményekben és a vállalatoknál a munkanélküliek szakképzése. Később azonban bebizonyosodott, hogy mindez nem elegendő, más megoldásra is szükség van. A helyzeten ugyanis az sem segített, hogy időközben az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal módosította korábbi rendelkezését és lehetővé tette, hogy a munkaviszonnyal nem rendelkezők is részt vehessenek az átképzésben, illetve átképzési támogatásban részesüljenek. Visszatérve az átképzés eddigi rendszeréhez: az élet ligazolta, hogy az oktatási programok nem igazodnak kellően az munkanélküliek sajátos helyzetéhez. így például nem lehet arról megfeledkezni, hogy a munkanélküliek jelentős része kevésbé iskolázott emberek közül kerül ki, akiket először még a tanulásra is meg kell tanítani. mielőtt valamilyen szakmai képzésbe bekapcsolódhatnának. Arról nem is beszélve, hogyan lehet ma egyénileg részt venni a képzésben, hol talál valaki olyan intézményt, ahol az elméleti és a szakmai képzést együtt, egy helyen oldják meg. Ezért döntött úgy az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal, hogy átképző-központot létesít az országban. Mint ismeretes, az első regionális bázist — amelynek Özdon és Nyíregyházán működik majd kirendeltsége — Miskolcon hozza létre. A hely kiválasztásában figyelembe vették, hogy Borsodban és Szabolcs-Szatmár megyében a legrosszabb i foglalkoztatási helyzet. A tervek szerint a Világbank támogatásával alakítják ki a miskolci átképző-központot. mégpedig 1991 végére. Érdekes módon, alig röppent fel az átképző-központ létesítésével kapcsolatos hír, egyes szervezetek máris tiltakoztak az ellen, hogy ilyen beruházásra költsék az állam pénzét, mondván vegyék igénybe a meglévő intézményeket. Igen ám, csakhogy a világbanki támogatásra csak akkor lehet számítani, ha az adott épület, intézmény minden tekintetben megfelel az átképzéssel szemben támasztott követelményeknek. Az épület ügyében a kötélhúzás még tart. a döntés október elejére várható. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a szakemberek ölbe tett kézzel várják, amíg pont kerül a leendő épület ügyére. S mert az átképzésben rendkívül szegényes tapasztalatokkal rendelkezünk, a közelmúltban egy szakértőcsoport külföldön ismerkedett a fejlett ipari országokban már régóta működő hasonló, az átképzéssel foglalkozó szervezetekkel. A tanulmányúton, a szakértő-csoport tagjaiként részt vett Kókai Sándorné, a megyei tanács közgazdasági főosztályának fömunkatársa. Ami magától értetődő, hiszen az átképző központ Borsodban, Miskolcon létesül. másrészről Kokainé munkaterülete éppen a szervezett keretek között folyó képzés, illetve átképzés, ezzel foglalkozik már évek óta. A kiválasztásnál Kákainé mellett szólt még az angol nyelvtudása is, ami az ilyen külföldi utakon korántsem elhanyagolható szempont. — Hol jártak az egy hónap alatt? — kérdeztük. — A legtöbb időt az USA- ban töltöttük, de jártunk Anglia és Írország több városában, továbbá Franciaországban és Ausztriában is. ahol számos átképző központot tekintettünk meg. Természetesen, ahány ország, annyiféle képzési forma. De még mielőtt. erről beszélnék, feltétlenül meg ‘kell említeni, hogy ha szerkezetátalakítást akarunk végrehajtani a gazdaságban. akkor számolnunk kell arra, hogy munkaerő szabadul fel, azaz tömeges elbocsátásra kerül sor. Persze, lesznek olyanok, akik máshol szekképzettsé- güknek megfelelően el tudnak helyezkedni, ám lesznek nem kevesen olyanok is, akiknek új szakmát kell elsajátítaniuk. — Természetesen az egy- egy ország gyakorlatát nem lehet szolgai módon teljesen átvenni — folytatta Kókai Sándorné. — Okulni azonban mindenképpen kívánatos. Az USA-ban például a képzésnél két réteget különböztetnek meg. Az egyik ilyen csoportba tartoznak azok, akiket gazdasági okok miatt bocsátottak el, míg a másik réteg az úgynevezett szegények rétege. Mert különbséget tesznek munka- nélküli és munkanélküli között. A támogatás ugyanis csak a szegény réteget illeti meg, s hiába munkanélküli yalaki, de megfelelő anyagi körülmények között él, az állam nem támogatja a képzésben. Persze nem csak állami kezelésben lévő átképző központok (ismert nevükön népfőiskolák — szerk.) léteznek már több évtizede az Egyesült Államokban, hanem különböző szervezetek (például Gazdasági Kamara — szerk.), magánvállalkozók és számos nagy cég is működtet ilyen intézményt. Többek között a General Motors saját átképző központ létrehozásával biztosítja már hosszú idő óta szakember-szükségletét. — S még egy lényeges tapasztalat: a képzés során nagyofkú rugalmasságra törekednek, szem előtt tartva azt a nem elhanyagolható szempontot, hogy minél rö- videbb idő alatt készítsék fel a résztvevőket egy bizonyos feladat ellátására. Nem ritkák az egy-két hetes, illetve hónapos kurzusok sem. — Mielőtt valaki képzésre, illetve átképzésre adná a fejét, megmondja valaki, hogy az illető egyáltalán alkalmas az . ismeretanyag, az adott szakma elsajátítására? — Szinte mindenütt igen nagy súlyt helyeznek a képességvizsgálatra, egyénenként felmérik, kinek milyen a tudásszlntje. egyáltalán szükség van-e valamilyen kiegészítő képzésre, mielőtt valaki belefogna egy-egy szakma elsajátításába. — Látni kell. hogy a fejlett tőkés országokban több évtizedes múltja van a szervezett keretek között folyó képzésnek, átképzésnek. Mi, akik ezen a területen még gyerekcipőben járunk. Igyekszünk az ország sajátosságának megfelelő tapasztalatot, módszert átvenni és azokat a leendő átképző központ minél eredményesebb működtetése érdekében hasznosítani — mondta a beszélgetés végén Kókai Sándorné. L. L. Csalódottság a konipromísszum jegyében Elutazott a vologdai vendéglátás delegáció Amint arról már beszámoltunk, a Vendégvárás az Avas alján című miskolci vendéglátós rendezvénysorozatra vologdai vendéglátós delegáció érkezett Miskolcra. A Miskolci Vendéglátó- ipari Vállalat vendégei tegnap a központi hidegkonyhai üzemet és a Salátabárt nézték meg, ahol Kandik Ferenc üzemvezető mulatta be az ország egyik legszebb hidegkonóha üzeméi, s a mellette üzemelő Salátabárt. Még ugyancsak délelőtt a vologdai vendéglátósok ellátogattak a vállalat Gasztro- fol üzemébe is, majd a vállalat központjában beszélték meg a többnapos Itt-,tartózkodásuk során szerzett tapasztalataikat a miskolci vendéglátósokkal. A vologdai vendéglátósok ina a kora reggeli órákban elutaznak Miskolcról. Nehéz idők jármaik To- • kaj-Hegyialjára. Nehéz időik, többszörösen is. Egyrészt, mert bár "a szőlősgazdák ültetvényeiket hosszú évekre a jövedelemkiegészítés reményében telepítik, ám ha az inflálódás mértéke nem tart. lépést a szőlők felvásárlási árnövekedésével, akkor már közepes termést adó esztendőben ráfizetést termelnek a szőlős- kertek. Nem kerül jobb pozícióba a- borászai sem. Köztudott, a jó tokaji több esztendőnyi pinceérlelést igényel, a borász'kodás ugyanakkor több pénzt nem hoz, tekintettel arra. hogy az eltelt időszak munkaigénye az árban nem jelenik meg. így az a furcsa helyzet alakul ki, hogy a Hegy- alján nemesedő borok csak ízben, zamatban érlelődnek, valójában azonban relatíve leértékelődnek. Nem véletlen tehát, hogy a hegyaljai szőlősgazdák az elmúlt évek során mind fokozottabb elégedetlenséggel várták — sajnos idén is — a szüret kezdetét. Az idei szüretet, Illetve az azt megelőző egyeztető tárgyalást ugyanakkor szokatlan módon egy gyors riposztváltás- sal kezdte a termelő és a feldolgozó. Lapunk szeptember 12-i számában a szőlősgazdák fogalmazták meg követeléseiket nyílt levél formájában. A szeptember 14-i Észak-Magyarország a felvásárló szerv válaszlevelét közölte. Ennek megfelelően 14- én már kiélezett hangulatban várták a termelők az idei szüret kezdetét, illetve a felvásárlási áraikat meghatározó egyeztető tárgyalást. A hangulatot mi sem jelzi jobban, minthogy hosszú vita folyt még arról is, hogy mikor kezdjék a termelők a szüretet. Végül a borkombinát elfogadta a termelői javaslatot, azaz a szőlő felvásárlása ez évben október 8- tól indul Hegyalján. Az egyeztető tárgyaláson azonban a .legkisebb mértékig sem született konszenzus a többi kérdésben. Ügy látszik, hiába alakult meg a- kombinát kezdeményezésére a Tolkaj-'hegyaljai Szőlő- és Bortermelők Egyesülete. Éppen ezen egyesület tagjai fonódnak mostan fojtogató- am a borkombinát nyalka köré. A tény persze a megkeseredett és indulatoktól sem mentes tanácskozáson még tény maradt. Nevezetesen, a felvásárló szerv, azaz a bor- kombinát nem képes megadni a szerződő felek kívánta felvásárlást árat, jóllehet árajánlatával túlszárnyalta az előre megtervezett határértéket. Igaz, a termelőik hajlandók engedni követeléseikből, s így ,megelégednének a borkombinát eredeti áremelésének további 10 százalékos növekedésével, a kombinát azonban nem tud ilyen mértékben felvásárlási árat növelni. Ekképpen az egyeztető tárgyalás patthelyzetre futott, hiszen az üzletfelek nem tudtak megállapodni. A borkomlbinát vezérigazgatója, Mit ró László azonban ígéretei tett arra, hogy a vállalati tanács újra tárgyalja az árajánlatát, és amennyiben a tanács tagjai további emelés mellett döntenek, úgy azt nyilvánosságra hozza. Akárhogy is dönt azonban a Tokaj-begyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vezetése, egy azonban bizonyos: hogy a 1989-es szüret a csalódottság évjárataként fog az utóikor emlékeiben megmaradni. Hiszen most már bizonyos, az elmúlt időszakban folyamatos ráfizetéssel szölészkedők az idén sem lehetnék pénzüknél De az is valószínű, hogy a borkombinát 10 százaléknyi felvásárlási árnövekedés fölé nem mehet anélkül. hogy e tevékenysége veszteséget ne hozna. * Szeptember 18-án. hétfőn összeült a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vállalati tanácsa. A napirend a felvásárlási ár meghatározása volt. Dr. Kardos János, főosztályvezetőtől megtudtuk, hogy lényeges ármódosítás nem történt, bár a borkomblnát további engedményeket tett. így összességében az előző esztendőhöz viszonyítva az idén átlagosan 10.8 százalékkal tudnak többet fizetni. (Emlékeztetőül: a termelők eleinte 20, majd később 15 százalékot követeltek.) A szőlő felvásárlási ára átlagban 12 százalékkal, a musté 10 százalékkal, a fejtett bor 7 százalékkal emelkedik. A szamorodni és aszú bor fel- vásárlási ára 20 százalékkal növekedik. Ennek*megfelelően például az 1 A minőségű must ára 19 cukorfok felett literenként 26 forintot ér a borkom'binátnak. (balogh a—illésy)
