Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
ÉSZAK-M AGYARORSZÁG 2 1989. augusztus 12., szombat Ülést tartott a megyei párt-vb (Folytatás az 1. oldalról) 1027-en részesültek rövi- debb-hosszabb ideig .munkanélküli-segélyben. Közülük időközben 313 személynek biztosítottak munkát. Az országon belül megyénkben kaptak eddig a legtöbben munkanélküli-segélyt, amely az országosnak 25 százaléka. A segélyt igénybe vevők az első fél évben átlagosan nyolcvannyolc napon át részesültek támogatásban, de ez az időtartam az év hátralevő részében folyamatosan növekszik. A havi segély bruttó összege fejenként átlagosan 3360 forint volt, ez azonban területileg is és személyenként is jelentős szóródást mutat. Legtöbb a segélyezett Miskolcon és-kör- zetében: 232, száz fölött van az“ ózdi. a kazincbarcikai, a szerencsi és a sátoraljaújhelyi körzetekben, míg a megye többi városában- és környékén egyelőre nem éri el a százat. A megyében 350 ezer a foglalkoztatottak száma, és ma mintegy ezren vannak munkanélküliek. Nemzetközi összehasonlításban ez nem nagy szám, körülményeink között azonban ez is gond. A vitában a napirend előterjesztője dr. Majoros László rámutatott, hogy az illetékesek a megelőzésre is hagv gondot fordítanak. Ezt jelzi, hogy az utóbbi három- négy évben közel 4 ezer úi munkahely létesült. A feladatot pedig jó eredménnyel látja el a Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda a körzeti ki- rendeltségekkel. A vitában többen szóltak az átképzés fontosságáról, az egyén felelősségéről, és arról az ellentmondásról, amit a munkaerőhiány és a munkanélküliség együttes jelenléte okoz. Ennek oka abban keresendő, hogy igény leginkább szakmukások iránt van. a kínálat viszont a képzetlen, iskolázatlan munkaerőben mutatkozik. Sajátos gond a megyében a pályakezdők problémája, kivált amiatt, hogy 27 százalékuknak semmilyen szakképesítése nincs. A »fenti napirendeken kívül a megyei párt-vb előzetes eszmecserét folytatott az országgyűlési és' a helyi tanácstagi választások politikai és szervezeti előkészítésének megyei feladatairól. Áttekintette a pártszervezetek és az oktatási intézmény 1989. első félévi gazdálkodását, valamint javaslatot fogadott el a megyei pártértekezlet ügyrendjére, •az előkészítés egyéb tartalmi és szervezeti feladataira. (nz) Felszabadították a tartalékolt húskészleteket (Folytatás az 1. oldalról) A húsipari vállalatok a húsoscsont terméket' megváltoztatott áron kívánják forgalomba hozni, amit lehetőségeik, anyagi helyzetük miatt elsősorban az alacsony jövedelműek, nyugdíjas rétegek vásárolnak. A tervezett áremelés az egyébként is nehéz körülmények közölt élők megélhetési gondjait fokozná, így az áremeléssel a Fogyasztók Országos Tanácsa nem ért egyet, azt ellenzi. E véleményüket a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet kalkulációs bontásának eredményei is alátámasztják, amelyek szerint 10—10 karaj próbabontásakor az iparvállalatnál csak ezen a mennyiségen és a jelenlegi árakon 539,82 forint, a kereskedelemnél 275,08 forint haszon keletkezett. A tervezett áremeléssel az ipar további indokolatlan haszonhoz jutna a fogyasztók, különösen az alacsony jövedelmű rétegek terhére. (MTI) Van elég építőanyag Kiegyensúlyozott, nyugodt kereslet-kínálati viszonyok jellemzik a hazai építőanyag- piacot — erről adtak tájéko- tatást az Ipari Minisztériumban az MTI munkatársának. Ex annak ellenére így van, hogy a népgazdasági terv 1989-re egyszázalékos növekedést irányzott elő, az első leiéves adatok szerint azonban várhatóan nem következik be: a múlt év hasonló időszakához képest az áru- értékesítés csak 98—99 százalékos. Ez mindenekelőtt annak tudható be, hogy feltöltődtek az iparági készletek, mivel az új, a jelek szerint a lakosság számára előnytelennek bizonyult építési hitelkonstrukció visszavetette az építkezési kedvet. Ez elsősorban a családi házépítések és a felújítások területén mutatkozik meg. Az Országos Takarékpénztár az első fél évben az új hitelfeltételek szerint csupán feleany- nyi hitelt nyújtott családiVá I la lati párttitkárok mondják Vélemények a pártértekezlet anyagáról A meghívó arra kérte a címzetteket — több mint 20 vállalati, üzemi MSZMP pb- titkárt —, hogy vegyenek részt abban a - vitában, amely pénteken lesz a megyei pártbizottságon. Mondják el véleményűiket, a szeptember 23-i megyei pártértekezletre készített állásfoglalásról, egészítsék ki azt személyes észrevételeikkel. Sőt, e tegnap délutáni munkaértekezlet résztvevőit már a beszélgetés elején arra is felkérte a megbeszélés vezetője, Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára. hogy a pártot érintő napi politikai kérdésekről is fejtsék ki véleményüket, ne kíméljék sem az apparátust, sem annak vezetőit. A több mint két és fél órás tanácskozás felszólalóit nem-kellett kétszer kérni, s mondhatni izgalmas párbeszéd alakult ki a résztvevők között. Például szóba került, hogy kissé későn kerül sor a megyei pártértekezletre. Mások a pártszervezetek munkahelyről való kivonulását kifogásolták, mondván, sok helyen nem értenek ezzel egyel egy esetleges ilyen lépéssel. A pb-fitkárok megfogadták a vitavezgtö azon kérését is, hogy az ő személyét se kíméljék. Kapott is kritikát, amiért utólag köszönetét mondott, mert — mint megjegyezte — azt érezte belőlük, hogy azok segítő szándékúnk. Az őszinte, nyílt hangú megbeszélést a megyei első-titkár összezte, méghozzá azzal az ígérettel, hogy az észrevételeket feltétlenül figyelembe veszik a végleges előterjesztés elkészítésében. ház-építésre, mint az elmúlt év' azonos időszakában, s az összeg 25 százalékkal kevesebb a felújításoknál is. így összességében a különféle építőanyag-ipari termékekből — tégla, cserép, nyílászárók stb. —• alapvetően kínálati piac alakult ki, a vevő megtalál mindent, ha nem is mindig olyan választékot, amilyet keres. A kiegyensúlyozott ellátáshoz az is hozzájárult, hogy az utóbbi években folyamatosan és jó ütemben haladt az iparágban a szerkezetátalakítás. Több új beruházás került tető alá, s külföldi tőkével működő vegyes vállalatok is alakultak az utóbbi időben. Az elmúlt évek egyik jelentős beruházása volt a Bramack Tető- cserépgyár, osztrák közreműködéssel. Szintén osztrák segítséggel bővült Lábatlanban az azbeszt tetőfedőanyagok gyártása, s még ez évben megkezdik a termelést Salgótarjánban, az üveggyapotkészítőben, japán tőke bevonásával. (MTI) Gulyás Mihály íi. Másnap reggel... hát igen, mintha kicserélték volna. Ki- y nyalta magát, mert jelentkeznie kellett a helyi hatóságoknál is. A községházán azt kérdezték, hogy a kezem fején, arcomon ... ugye, azok a piszkos románok. . . Laci sosem volt dölyfös, rátarti ember, de szerette az igazságot, ezt mondta a főjegyzőnek: „Nem, tekintetes úr, azok a piszkos magyarok, egy rohadt főhadnagy... amit a románok adtak, régen kihevertem, nyoma sincs rajtam”. Inkább hallgatott volna- róla — a főjegyző menten átküldte a csendőrségre (talán abban reménykedett, jól elhúzzák ennek a nagypofá- jú suhancnak a nótáját...) A csendőrparancsnok nézegette a papírját — tele. volt az már pecséttel, nevekkel — és tovább „passzolta” a főbírói hivatalba. Megvárakoztatták. A bíró úr nem ért rá. Közben nemcsak az órák, a napok is teltek — a negyediken kerülhetett a főszolgabíró magas személye elé. — Sose fogom elfelejteni a nevét. Aki nagyon rosszat, vagy nagyon jót tesz az emberrel, neve megragad a fejében. Bónisnak hívták a főszolgabíró urat. Igen komiszul beszélt velem, hallgatni is rossz volt. Azt mondta, menjek a szeme elől, a vörösöktől elfogja a hányinger. Mit tehettem? Mentem. Már az egyik hivatalnok is megsokallta, amit velem művelt. Fülembe súgta: „Menj be a főispáni hivatalba, de a nevem ki ne ejtsd a szádon, mert úgy kirúg, a lábad se éri a földet.” — Akkoriban még ritkán meg összevissza járt a vonat, én már a koraival beutaztam Miskolcra. Sokáig ténferegtem a városban. Menjek, ne menjek? Nem tudom már, alispánhoz vagy „Vito 8 levelei...” főispánhoz, de talán mégiscsak főispán, mert a mostani megyei tanács épületébe kellett menni. Végre elszántam magam. Elém áll egy nagybajszú portás, mit mászkálok itt, mit akarok? Hát én a főispán úrhoz akarok bejutni. „Oda nem lehet csak úgy bejutni, azt kérvényezni kell. Tűnj el innen!” — Várjon csak Laci bácsi — akasztottam meg az elbeszélésben —, én gyakran megfordultam abban az épületben, és volt ott egy idős portás, már nyugdíjas volt, csak néha „beugrott” helyettesíteni. Azért jegyeztem meg, mert „oltárinagy” bajúsza volt, a Ferenc Józsefé bújjon el mellette. — Csakugyan! — kiáltott fel az öreg harcos. — A számból vetted ki, mintha Ferenc Jóskát akarta volna utánozni. Kizavart. Állok a járdán. Jön egy úr. Láttam, befelé igyekszik. Eléje állok — ugye, csak nem harapja le az orrom — „méltóságos úrnak” neveztem. Jóleshetett neki, mert szóbaállt velem. „Mi bajod?” Mondom, és mutogatok a nagybajszú- ra. „Gyere velem!” Megdorgálta a portárst — a koma majd megölt a szemével —, és felkísért az első emeletre. Ott balra fordultunk és rámutatott egy nagy ajtóra. Kopogtam. Beléptem. Egy úr ült az íróasztalnál. „Hát téged mi szél hozott ide?” Amikor megmondtam, elnevette magát, hogy bátor legény vagyok, a megye első emberéhez csak úgy be merek állítani. Leültetett. A méltóságos úrnál most vendégek- vannak; Ha elmentek, bejelent. Elmentek. És kitárult előttem a nagy ajtó. Meghajoltam, no, nem egészen a földig, csak egy kicsit, ahogy az illem kívánja. Méltóságos úr — kezdtem — nagy bajban vagyok. Tavaly vöröskatona voltam, öt napja jöttem meg román fogságból, de a falumban csak küldözgetnek egyik helyről a másikra, a szolgabíró úr úgy beszél velem, mint kondás a malacával. Apám elesett 1915-ben, özvegy anyámról, két húgomról kell gondoskodni, de amíg otthon nem igazolnak, munkát nem kaphatok. Hát lopjak, törjek be, embert öljek? A méltóságos úr rögtön vette a telefont. Ezt mondta: „Ide figyelj! Vad- nai Lászlónak hagyj békét! Helyezd el az üveggyárba.” Az alispán, vagy főispán úr lelkemre kötötte, menjek vissza a szolgabíró úrhoz, ő majd mindent lerendez. Hát így is cselekedtem, hazatérve, első utam hozzá vezetett. Mintha kicserélték volna, ég és föld. Másnap már munkába állhattam az üveggyárban. — Idén, február 27-én töltöttem be a nyolcvannégyet. 1964-ben, hatvankét évesen mentem nyugdíjba, a bányától. Rossz időben, akkoriban kevés volt még a fizetés, így a nyugdíj is. De azért nem panaszkodok. Az egyik lányom Miskolcon él. Sokszor vagyok nála, de legszívesebben mégiscsak Sajó- szentpéteren tartózkodók. A lányom nem hagy cserben, ő is szeret itthon lenni, a mi kis házunkban. Csak az fáj, igen-igen fáj, hogy életem társát tavaly elveszítettem. — Laci bácsi leejti a fejét, hangjában sírás bujkál. — Elém tolakodott, ő ment el hamarább. Ez nincs rendjén, de ebbe már bele kell nyugodni. „Évfordulós” napon, 1986. május 22-én, Miskolc vörösök által történt felszabadulásának 67. évfordulóján jegyeztem fel az öreg harcos, Vadnai László nyugdíjas bányász 19-es történetét. Hitem szerint ő volt a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének legfiata labb katonája. (Vége) Fölszámolt harckocsidandár A szabadszállási Kossuth Lajos laktanyában pénteken ünnepi állománygyűlésen hirdették ki Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter parancsát, miszerint az itteni harckocsidandárt felszámolják. Mint ismeretes, a magyar katonai vezetés javaslatára a kormány olyan döntést hoBeszélgetés közügyekről, politikáról Ma délben sugározza a Magyar Televízió l-es csatornáján a Miskolci Városi Televízió azt az interjút, amelyet Kecskés Sándor készített Dudla Józseffel, az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával. Az interjú megírásának kezdete 12 óra 50 perc. (Képünkön: Dudla József a lakásán nyilatkozik a Miskolc Városi Televíziónak.) Fotó: Balogh Imre zott, hogy 1989-ben és 1990- ben mintegy 9 százalékkal csökkenti a néphadsereg létszámát, illetve ezzel párhuzamosan fegyverzetét és haditechnikai eszközeit. A nemzetközi bizalom és biztonság erősítése jegyében elhatározott, előre bejelentett csapatcsökkentés első üteme Szabadszálláson történt. A harckocsidandár feloszlatása a legjelentősebb lépés ezen a területen, a továbbiakban részleges létszámcsökkentésre, illetve ennél kisebb laktanyák felszámolására kerül sor. A Kossuth Lajos laktanyában rendezett ünnepségen^ ott voltak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon részt vevő magyar küldöttség tagjai is, Meiszter Dávid nagykövet vezetésével. Megjelent 15 ország budapesti diplomáciai képviselője. Igen nagy érdeklődést tanúsítottak az esemény iránt a hazai és nemzetközi sajtó munkatársai, s különösen nagyra értékelték, hogy a még nem teljesen kiürített laktanyában szabadon mozoghattak, bármit megnézhettek, s bárkivel szót válthattak. A katonai tiszteletadás külsőségei között lezajlott ünnepségen Végh Ferenc alezredes, a helyőrség és a harckocsidandár parancsnoka adott táiékoztatást az eddig itt szolgálatot teljesítő katonák, illetve a polgári al- kálmazottak és a haditechnikai eszközök további sorsáról. Elmondta, hogy az itt levő, mintegy 700 technikai eszköz jelentős részét a dunaújvárosi Dunai Vasműben beolvasztják. Egymillió forint Koraszülött gyermekek megmentésére Együttműködési megállapodást kötöttek pénteken a MÉH Tröszt és a Peter Cer- ny Alapítvány képviselői. A megállapodás értelmében a MiÉH Tröszt egymillió forintot bocsát az alapítvány rendelkezésére. A Perinatológiai Kutatásokkal Támogató Egyesület, keretében működő, „A beteg koraszülettek gyógyításáért” elnevezésű Peter Cerny Alapítvány célja, hogy Magyar- országon speciális kezelési, szállítási és magas szintű intenzív ellátási módszert vezessenek be az újszülöttek halálozási arányának ■ csökkentéséért. Jelenleg egy speciális mentőautó szolgál erre a célra, de további egészségügyi berendezések beszerzésére is szükség van. így például inkubátorra, lélegeztető készülékekre, ultrahangos szív- és agyvizsgáló berendezésre, Mindezek jelentős összeget igényelnek. (MTI)
