Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

XLV. évfolyam, 184. szám 1989. augusztus 7. Hétfő Ára: 4,30 Ft ■■BBWSKBBPWMMBWgJMBBWaraZWMBBMBHMUIWUHMMWIM'IIIMWWBWCTSgMBBBBrej II IWIWIIIWIIimn ....I.....U HiOTt^ ' I ■■l mi—milli IIIMHUIIIIliililllllll#lllillllii E H. IMWaWfMMMIfTWIMgUflmWUEJ« Baaaanai ZXSHDSKKNEatVtt Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplen Megyei Bizottságának lapja THUIBulin■ ITilTTIlIIIIIMBifWl'iliírili TU" iTTTI1 nil H H W II flIilimilBO íj58BÍ&52&8S&aBB f Vasárnap délelőtt a megyeszékhelyen Jó szén külfejtésről Az Express étteremben zárásig volt kenyér és tejtermék Több évvel ezelőtt szüle­tett az a miniszteri rende­let, amelynek értelmében az ország városaiban és nagy­községeiben a kijelölt ven­déglátó egységek a hétvé­géken, vasárnap is kötele­sek tejet és kenyeret áru­sítani. Mindezt az tette szüksé­gessé, hogy sokan vannak olyanok, akik vagy munka­helyi elfoglaltságuk, vagy csupán feledékenységük miatt szűkében vannak az említett alapvető élelmek­nek a hétvégeken. Tegnap a reggeli órákban annak néz­tünk utána, hogy a megye- székhelyen miiként gondos­kodnak a tej-, és kenyérel­látásról. Elsőként az Express étterem vezetőjétől. Var gr Barnabástól érdeklődtünk. — Vasárnaponként fél héttől fél 11-ig állunk a la­kosság rendelkezésére az említett árucikkekkel, s a tapasztalat az, hogy az idő­járás rendkívül befolyásol­ja a vasárnapi forgalmat. Általában azonban elég az a mennyiség, amit egy alka­lomra rendelünk. Egységünk a tejen és kenyéren kívül tejfölt, péksüteményt és dohányárut is forgalmaz. (Folytatás a 2. oldalon) Teljes erővel dolgoznak a Vadna—II. külfejtésen. A márciusban indított szén- termelés ma már napi 1500— 2000 tonna, 3000 kalória fű­lőértékű szenet .ad, az igé­nyeknek megfelelően, a be- rentei mosó számára. Bujnóczky András, a kül­fejtésen fővállalkozóként dolgozó 21-es Volán bánya- művelési vezetője szerint: — Az itt és így bányászott szén a mélyművelésűhöz ké­pest olcsóbb, annak csupán egyharmadába kerül. Folya­matosan termelünk, szomba­ton és vasárnap is dolgo­zunk, noha szenet csak a nappali órákban szállítunk. Átlagosan 30 teherkocsi üze­(Folytatás a 2. oldalon) Vasárnap délelőtt két kucsmás, gatyás fiú nagy­bőgőt cipelt Mezőkövesd főutcáján. A művelődési házból a szabadtéri szín­padra igyekeztek. Ott már szólt a muzsika, éppen a svédországi Vissefjarda együttes szórakoztatta a közönséget. A téren a kü­lönböző tájegységek nép­viseleteibe öltözött fiata­lok vegyültek az érdeklő­dők közé. Az alkalmi szín­Árvíz és belvíz nyomán... Mezőgazdasági üzemeink vezetői nemcsak optimisták (talán túlzottan is azok), de meg szemérmesek is. A világért sem terhelnék saját gondjaikkal-bajaikkal mások életét. Sokan egy-egy részproblémáról olyan óva­tosan beszélnek, hogy az ember azt hinné, nincs is nagy baj régiónk mezőgazdaságá­ban. Ha el is hangzik egy-egy panasz, azt rögtön túlharsogja más üzem, más jellegű „álproblémája”, ami egy-egy hivatalos be­szélgetés végére átcsap dicsekvésbe. Jégvihar után .. . Fotó: Balogh-Fojtán Erre még rá is teszünk néha olyan fellengzős híre­ket, „a harmadik legjobb esztendő várható búzater­mésből” (MTI). És a kívül­álló megnyugszik, hogy nincs itt olyan nagy baj: a kenyérgabona 95 százaléka már a magtárban van, a rozs kétharmadát learatták, ötven százalékot kapnak az üzemek az exportfelárból. Megspékeljük azzal, hogy óriási volt a kajszitermés, sok volt a málna, sok a zöldség, a gyümölcs a piaco­kon. Aztán egyszer csak más hírek, más számok is kez­denek elterjedni, általában már csak akkor, amikor vég­képp nincs más megoldás, mint a bajok ismertetése, hátha így lehet majd rajtuk segíteni. Így jutott tudomá­sunkra Borsod megye me­zőgazdasági üzemeinek ag­gasztó helyzete, melyet dr. Farkas Attila, a TESZÖV munkatársa így ecsetelt: — Borsod, Szabolcs és Hajdú megye mezőgazdasági üzemeit, településeit 1989. tavaszán ismét nagyarányú ár- és belvízkár sújtotta. Az 1970-es évektől napjain­kig ezek a káresemények mind nagyobb gyakoriság­gal megismétlődnek — egyre katasztrofálisabb mértékben. Az ár- és belvízkárok ren­dezése a korábbi időkben (Folytatás a 3. oldalon) pádon folyamatosan mu­tatkoztak be a tánccso­portok. Járták a kalota­szegi legényest, a dél­alföldi ugrást vagy éppen a négyes polkát. Igazi fesztiválhangulat volt a városban. A galériá­ban a VII. matyóföldi nem­zetközi néptáncfesztivál tisz­teletére a hímzések mellett Kovács András és fia, Ko­vács Szabolcs népi iparmű­vészek által készített fes­tett bútorokból nyílt kiállí­tás, a Fő téren népművé­szeti kirakodó vásárt ren­deztek. A kismesterségek képviselői, szövők, fafaragók, mézeskalácsosok kínálták a portékáikat. De árultak itt műsoros kazettákat is, a néptáncosok számára fel­állított színpadtól alig né­hány méterre bömbölő „Álmodj királylány” most, és éppen itt a szokottnál is fül­sértőbb volt. A délutáni színpompás felvonuláson közel hatszáz ember járta a táncot Mező­kövesd főutcáján. Az. esti ünnepélyes eredményhirde­tésen a legjobb csoportnak kijáró fődíjat, és az ezzel járó matyóládát az éppen fennállásának tizedik évfor­dulóját ünneplő Tiszafüred néptáncegyüttes vette át. A második helyezett a hajdú­(Folytatás a 2. oldalon) Négy külföldi, kilenc hazai néptánccsoport, közel hatszáz részt­vevője dalait és táncolt a maguk és a közönség örömére a VII, matyóföldi nemzetközi néptáncfesztiválon. Fotó: Laczó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom