Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
1989. augusztus 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Negyvennégy előadás és korreferátum Különösnek nevezhető tudományos kon l'erene i á n u k adott otthoni egy héten át Sárospatakon a Comenius Tanítóképző Főiskola. A N emzetközi Élesztőgomba Bizottság ugyanis, amely kétévenként más-más országban tartja tanácskozását, az 19119-es konferencia megrendezésével a Magyar Élesztő- gomba Bizottságot bízta meg. Amint dr. Novak Kivin professzor, a szakosztály elnöke tájékoztatott, két évvel ezelőtt a csehszlovákiai Smolenice volt a konferen- cia színhelye, s most azért választották Sárospatakot, mert a nagymúltú város adottságai, történelmi, művelődéstörténeti hagyományai és a mai intézményei igen alkalmasak nemzetközi tudományos konferenciák tartására. Bizonysága ennek az a nagy érdeklődés is. amely az egyhetes konferencia iránt a szaktudósok körében megnyilvánult. A magyar tudósokon „ívül Csehszlovákiából 15, az NDK-ból 9, a Szovjetunióból 5, Bulgáriából és Egyiptomból egy-egv résztvevője volt a konferenciának. Egy hét alatt — délelőtt és délután — 44 előadás és korreferátum hangzott el. Az előadók sokoldalúan világították meg az élesztőgombáknak a gyógyszergyártásban. a mezőgazdaságban, az élesztő- és szeszgyártásban. a sörgyártásban, a borászatban — így például a tokaji borok érlelésében — való hatását, a különféle alkokul termékekben való szerepét. Beszámoltak az élesztőgombákkal végzett kísérletek eredményeiről, azok lehetséges biotechnológiai fel- használásáról. A tudományos elméleti előadásokat élesztőstermék- bemutatók követték. A hazai és a külföldi vendégek programjában Sárospatak nevezetességeinek megismerése: a Rákóczi-vór, a Tudományos Gyűjtemények nagykönyvtarának és iskolamúzeumának megtekintése is szerepelt. — Nemigen jár erre sen- !lci, úgy megy tönkre minden, mint a ház, ha nem lakják — szólal meg az elöljáró, miközben egy mellék- útón baktatunk, hogy fent- ről is szétnézhessünk. — Változik, romlik a világ. Sokan, ha van egy kis szabadidejük, mennek a kocsmába. Valamikor a régi időkben az ember nem tudott volna úgy megcsinálni valamit, hogy a másik ne segítsen. Persze, régen sem egyezett a parasztság véleménye, ám ma ez még inkább kijön. Van, aki dicsér, s van. aki átkoz ... Dobos Klára Régen volt ám a faluban élet, szórakozás, kultúra. Felejthetetlen bálok, fooicsa- pat, évente legalább két szi- nielöadás ... Ma szinte semmi ! A bolti ellátásra igazából nem panaszkodnak, bár töltelékáru hetente csak egyszer érkezik. A közlekedés is megfelelő, az egyetlen, amit szeretnének, hogy a vasárnap este .hat órakor Üjihelyből induló busz ne kerül je ki e falut... Orvos — elvileg — kéthetenként kedden jár ide. Ám olyan ez sok esetben, mint a kutya vacsorája, hisz’ közbejöhet bármi... Két évig fizették a területfejlesztési adót, amelyből nemrég felépült a gázcseretelep. — Ügy döntöttünk, hogy ha a kutya a kovászba ugrik, akkor is visszaköveteljük ezt a pénzt — mondta egyikük. — Aztán volt még abban társadalmi munka is. Nyugellátások Változásra készen A nyugellátások helyzete kritikussá váll Magyarországon. A még jelenleg is működő rendszer ugyanis arra a megfontolásra épült, hogy a járulékokból az .ellátások biztonsággal fizethetők. Ez addig igaz is. amíg az aktív lakosság lélekszámú és reáljövedelme növekszik, illetve a nyugdíjasok száma az aktív járulékfizetőknél kevésbé gyarapszik. Nálunk viszont éppen fordított a helyzet. Az elmúlt 30 esztendőben sokat változtak a nyugdíjfolyósítás feltételei. A legmarkánsabb differencia, hogy míg lflifiO- ban még 000 ezer nyugdíjas volt az országban. addig tavaly kis híján két és félmillió. A bővülés persze nemesük abból származott, hogy az éleikor megnövekedőit, hanem abból is. hogy a társadalombiztosítás lényegében ma már minden állampolgárra kiterjed. szemben a három évtizeddel ezelőttivel, amikor például a szövetkezeti tagok vagy a kisiparosok és kiskereskedők nem részesültek ilyen ellátásokban. Akárhogy is, a nyugdíjrendszer hamarosan fizetési nehézségekkel fog küzdeni, hacsak át nem alakítják egész rendszerét. A TÍZMILLIÁRDOS HIÁNY ÁRNYÉKA A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a jelenlegi módszerek to- túbbi alkalmazásával 1990- ben legalább tízmi lliúrd forint hiánnyal zárja majd az ével a nyugdíjbiztosítási rendszer. S ez a hiány a későbbiekben csak növekedhet. Mit lehet hát lenni, hogy ez ne következzék be, azaz a nyugdíjasok minden hónapban pontosan megkapják a pénzüket, s ma is nehéz sorsukat még egy újabb, rajtuk kívülálló ' okokból származó baj - ne tegye nehezebbé? Kézenfekvőnek tűnik, hogy meg kell emelni a nyugdijjárulékokat s ekképpen fedezni a növekvő kiadósokalt. Igen ám, de sem a lakosság, sem a vállalatok nem képesek több terhet elviselni. Már ma is minden 100 forintnyi bér után 43-! 10 forint a társadalombiztosítási járulék (43-al fizetnek a vállalatok. lll-et a keresők). Sebből az 53 százalékból éppen 30 jut a nyugdíjakra. A többiből kellene fenntartani a/, egészségügyet, fizetni a gyest; a gyedet stb. Az összes befizetés óriási összegre rúg. több mint 250 milliárd forint. Részben ez is magyarázza. hogy súlyos gondokat kell megoldani, hiszen egyénenként 100 forint nyugdíjemelés 3 milliárd forint többletköltséget jelent a társadalombiztosításnak. -» Más elképzelés szerint meg kellene emelni a nyugdíjkorhatárt, így csökkenne a nyugdíjba vonulók száma, többen maradnának a járulékot fizető aktív dolgozók. Ez is logikusnak látszik. Ám mégsem hibátlan. Részben, mert akkor, amikor a munkanélküliség réme is fenyeget általánosan, munkában tartani égés/, korosztályokat. szerfelett vesA;- lves. Részben lsedig azért, mert igazságtalan volna egy ilyen rendszer egyik napról a másikra történő bevezetése, hiszen a nyugdíjasok már évekkel előbb elkezdik a felkészülést arra a/, időre, amikor befejezik aktív pályafutásukat. Ennek érdekében megla-. karítanak, beruháznak, átprogramozzák életüket. Hirtelen külső beavatkozás ezekbe a folyamatokba beláthatatlan következményekkel járna. Ezért hát csak lassan, fokozatosan és rugalmasan lehelne a korhatár-módosítást bevezetni. Pontosabban szólva, nem az. életkorhatáron, hanem a kötelezően letöltendő szolgálati időn kellene változtatni. Akinek megvan a harminc, negyven, esetleg ötven év munkaviszonya, annak megfelelően kapjon nyugellátást. És ha valaki 55 évesen éri el a megszabott szolgálati idejét, az akkor mehessen nyugdíjba, aki meg csak 65 évesen, az csak akkor. NEM NÉPSZERŰ VÁLTOZTATÁSI JAVASLATOK Ebhez kapcsolódik, hogy a nyugdíjfolyósításhoz szükséges, kötelezően előirt szolgálati idő hosszát a szakértők szerint a jelenlegi tízről hamarosan húsz esztendőre kell változtatni. Valamint arra is szükség lesz, hogy megváltozzék az úgynevezett nyugdíjskála is. Eszerint ma a munkában töltött első évek után még kettő, az utolsó évek után mór viszont csak tél százalék nyugdíj- emelés jár. Az elképzelések szerint ezután viszont minden egyes évben egy százalékkal növekedne a nyugdíj. Ezzel párhuzamosan szükség van arra is. állítják a szakértők, hogy az indulóalapot az átlag- kereset 53 százalékáról 48 százalékra mérsékeljék. Ez azoknál, akik 25—30 évet dolgoztak, akár 10—15 százalékkal is csökkenthetné a nyugdijat ahhoz képest, mini amit a jelenlegi rendszerben megkaphatnának. Ám az államnak az így kialakult ellátások értékmegőrzésére garanciát kellene adnia. A TOL MAGAS NYUGDIJAK Sokakat irritál, hogy számosán igen magas nyugdíjat húznak. S gyakran ezt nem munkájukkal érdemelték ki. hanem az utolsó aktív években végzett különféle manőverekkel. Ezt a jövőben meg kell akadályozni! Az egyik elképzelés szerint egy bizonyos kereset . feletti összeget már nem lehetne beszámítani a nyugdíj összegének kialakításába. Igen ám, de kérdés — s erről ma nagy vita folyik —, hogy a járulékot u teljes fizetés után, avagy csak .a határig kelljen-e fizetni. Mert ha elengednék a betizetéseket, az azonos lenne a fizetés- emeléssel, s így megint csak a magas jövedelműek járnának jól. A nézet képviselői szerint viszont az, akinek a jövedelme átlép egy bizonyos határt, ne vehessen részt a hagyományos társadalombiztosításban, hanem magánbiztosítást kelljen kötnie. Egyébként ez a gyakorlat volt érvényben a harmincas években Magyarországon. Végül is ma a Társadalombiztosítási Főigazgatóság szakemberei úgy vélik, hogy 1990-ben meg kellene állapítani a minimális és maximális nyugdíjakat, illetve azt a rendszert, ami a kívánatos ellátások határait garantálná. M. Z. Sárospatakon ,.A nemzet életének hordozója, hagyományainak megőrzője, a népi őserök legmélyebb tartálya a falu. És a falu lelkében gyökerezik legmélyebben a hit is.” (Márton Áron) — A legfőbb gond talán az lehet a falvaknál, hogy hiányzik a szellemi vezetés. A itanítók sem olyan jeles emberek, mint a régi időkben. Sok helyen pedig egyáltalán nincs sem pap. sem iskola ... Ám ennek ellenére mégis erősek e helységek. Emberileg, lelkileg egyaránt. Erősségük pedig leginkább a közösségben, a munka, s a föld szeretekében van... — mondta Ács István egri segédpüspök, íü- zéri plébános, amikor is azt hívén, hogy Kajatára ő jár ki, meglátogattuk. Ám mint megtudtuk, ez elég ritka alkalom, hisz' Füzérkajata református falu. — Nem tudom én ezt kitölteni, aranyoskám, nem tanultam - olvasni. Azért hagyja csak itt, talán majd segí tenék a szomszédok ... A kérdőíven 50 kérdés szerepel. Kitölteni is hosz- szadalmas. Néhány kiragadott gondolat álljon itt: — Véleménye szerint az utóbbi 10 évben hogyan fejlődött a magyar mezőgazdaság? Általános válasz: — Lényegében stagnál, egy helyben áll. — Milyen előnyei vannak az ön szempontjából a településnek? 69 éves férfi: — Itt születtem, nyugdijat szereztem, jó a mindennapi 'békés, csendes élet, és a tiszta levegő ... — Hátránya? 28 éves nő: — Nincs bevezetve az ivóvíz, nincsenek ruházati, cipőboltok, nincs szórakozási és művelődési lehetőség, és a gyerekeknek sincsenék meg azok a lehetőségek, amelyek a városiaknak. — Melyek a községben a legsürgősebben megoldandó problémák? 49 éves nő: — A vízvezetékről, a vizet a lakásokba bevezetni. Ha tehet valamit, megköszönjük... A falu felé közeledve, végignézve az út két oldalán, önkéntelenül is a fejünket csóváljuk. Hisz’ a szó szoros értelmében virágzik a mezőgazdaság. Éppen csak nehéz eldönteni, hogy a sok virág közül melyik az, amelyiket be is szeretnének takarítani ... — Régebben, annyi cukorrépa termett a határban, hogy nem győzték élhordani — meséli Latka András, a falu elöljárója. — Most csak a műét két oldala van bevetve, s az összes 'határ mind bozót. Sem nem kaszálják. se nem legeltetik. Pedig jó füvű legelő lenne. A ’40-es években kétszáz, kétszázhúsz tehenet is eltartott, ennyi volt a faluiban. Akkor még kondás is volt, ősszel maik'koltatták a hízóikat. Ma? Egy embernek van két lova, meg tálán négy tehén, ha lehet a környéken. De csoda ez? Hisz’ a 200 leiekből 84 nyugdíjas, közülük vagy 30 özvegyasz- szonv... Nagyon elöregedett a falu. Hogv látunk gyerekeket, az valószínűleg a nyárnak köszönhető. Az iskolát már régen megszüntették. Ahogy Kajatia földje, úgy tanácsa is Pálházához tartozik. Az itteni embereknek leginkább már a múltjuk az érték, szórakozásük pedig az emlékezés. Szívesen mesélnek a régi időkről. Az ’50—’60-«s években napszámossággal és földműveléssel keresték az itt élők a kenyerüket. Esetleg a füzér ra dván y i kaol i nbá ny á ba, vagy később a Hollóház! Porcelángyárba jártak el dolgozni. Nemcsak az ételt, ruhájukat is a földből termelték ki, az asszonyok szőtték az anyagot. A második világháborúig a terület gróf Károlyi László tulajdona volt. Az emberek a 4—12 holdnyi földjükön burgonyától kezdve, a búzán, zabon át mindent megtermelték. Nagy volt az ösz- szefogás, sok munkát, mint például a csóplést, közösen végezték. Itt kulák a földje által nem volt, esetleg gép- tulajdonosként.
