Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
1989. augusztus 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Miiniicli Ferenc Társaság Faiakon Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel keressük meg Önöket, hogy az. alábbi ..Üzenet” közzétételével segítsék azt a kutatómunkát, amelyet a II. világháború mezőcsáti áldozatai után folytatunk. Üzenet az élőknek Több mint negyvenévnyi hallgatás, feledés homálya borul számtalan mezőcsáti halottra is. Őket még mindig nem temettük el emberi tiszteséggel. Tőlük még mindig nem vettünk méltó végső búcsút, holott ők is emberek voltak: egy embertelen háború áldozatai. De ki tudja, kik voltuk azok, akik itt éltek, amíg be nem masíroztatták őket a halál légiójába? Kik azok. akik itt éltek, míg el nem tűntek a párás szemű inte- getők elől — távolodva a halálba? Kik az.ok, akik itt. éltek, míg útra nem keltek a halálkanyar felé? Kik azok, akik itt éltek, míg neki nem lódultak velük a halál-vonatok szerelvényei ? Kik az.ok, akik itt létek, míg értük nem jöttek a halál-« gyárak kisegítő hóhérai? S kik azok, akik itt éltek, míg a saját földjükön, a saját otthonukban célba nem vette őket is a körös-körül csapkodó, kavargó halál? Kik voltak a soha vissza nem térő katonák? Kik voltak a szörnyű pusztulásba hurcolt zsidó áldozatok — különülő csöppségektől az aggastyánig? Kik voltuk a la- lut sem kímélő harcok helybeli halottai: a soha i'el nem nőtt gyerekek, az. épp csak felserdült leánykák s legények, a túlélésért hiába imádkozó fejkendős asszonyok, a sokat fáradt, sokat tűrt férfiak, -a reszketeg kezű öregek? Kik voltak ők? S kik őrzik még őket titkon, soká tiltott emlékezéssel? Rokonok, utódok, barátok, bajtársak, szomszédok, ismerősök: kérjük nyissák föl lelkűkben a halottak, az áldozatok kriptáit, sírjait, a képzeletükben - állított fejlakról és keresztekről hadd kerüljön minden név örök időkre szóló kőtáblákra, hogy mindenki tudja, mindenki lássa, mindenki olvassa a jövendőben, kik voltak ők — az embertelen háború áldozatai! Emlékművük legyen figyelmeztetés: többé ne szakíthassa félbe senkinek az életét semmiféle háború! Kérjük hát mindazokat, akik ismertek őket, akik még emlékeznek, az egykor itt élt emberekre, tárják föl idáig őrzött titkaikat nekünk. az utókornak, hogy megkésve bár, de adjuk meg a végső tisztességet minden halottunknak! Kérjük, aki bárkiről tud — lett légyen az katona, hadifogoly, lágerben megölt zsidó, a háborús események következtében elpusztult polgári áldozat — tudassa velünk, hogy vállalt kötelességünknek megfelelően a háború valamennyi mező- csáti halottjának nevét megörökíthessük. Pestovics János Pásztor Károly Kiss József Művelődési Központ és Könyvtár Mezöcsát, Vörös Hadsereg útja 21. A Münnich Ferenc Társaság sárospataki tagcsoportja július 14-én .tartotta alakuló ülését. Az alapítótagok meghallgatták a társaság alapító szabályát, amely javasolt formában került a tagság elé, ezután a jelenlevők elmondták megjegyzéseiket, majd megválasztották a tagcsoport elnökségét, benne .az elnököt, az ügyintéző titkárt és a szervező titkárt. Megállapodtak. abban, hogy a tagok toborzása változatlan ütemben kell, hogy folytatódjék. Ezt a kérdést kiemelt helyen kezeljük: Sorainkba ivarjuk mindazokat. akik: — a szocialista társadalom vívmányainak védelmében ; — a szocialista demokratizálás kibontakozásának elősegítéségben; — a gazdasági és politikai intézményrendszer szerkezeti átalakításának szorgalmazásában; — a társadalmi igazságosság és létbiztonság megteremtésében; 1 — az egyetemes emberi, nemzeti és nemzetiségi jogok érvényesítésében; — az emberi környezet védelmében; — a közélet tisztaságának megteremtésében és védelmében: — a magyar és nemzetközi forradalmi hagyományok ápolásában; — a tudomány, a kultúra, az értékteremtő szellemi ,és fizikai munka természetes anyagi és erkölcsi rangjának helyreállításáért részt kívánnak venni. Várjuk a munkásosztály, a parasztság, a baloldali értelmiség, a tenni akaró ifjúság tagcsoportunkba való jelentkezését. A Münnich Ferenc Társaság sárospataki tagcsoport elnöksége De ki fog dolgozni? A múltban nem volt probléma azzal, hogy kii eteti az áll a tokai, ki ápolja, gondozza ő'ket. (kii pakolja a műtrágyát, ki áll rá a vetőigépre. Most probléma. Sajnos, akiknek erre oda kellett volna figyelni azt hitték, hogy az a generáció, aki elkezdte és megvalósította a tsz-szervezést. a ter- melőszövetkezetii mozgalmat. >az örök életű! Ezek az errtberek szívesen, szívvel-lélek-' kel dolgoztak, megszakadtak a munkába — hitez sokszor nemhogy ők kaptak volna valamit a tsz-tőj. hanem még nekik kellett a sajátjukat odaadni, hogy meg tudjanak ételi — megvalósították számukra a jólétet és (biztonságot. S őik ebből mit kapnak most? Semmit! Amiből az elmúlt évtizedekben megélt az ország azt őik teremtették, s teremtik a mai napig. De mi lesz ezután? Kii fog dolgozni ? A vezetőink csak a legnagyobb lyukakat tudják a gazdasági életünk hajóján, befoltozni. és ez úgy-aihogy sikerült is eddig. Sokat beszélünk ma a változás, változtatás lehetőségéről,, a sok reform- és nem reform párt is tátija a hibákat, leírják, elmondják. hogy másképp kell csteátaH.' De hol von az, aki becsülettel megfogja a villa nyelét??? A megszaporodott szervezetek tanácskozásai!,n még egyszer sem hallottam, hogy elvtársak (szaktársaik, uraim, stb.). akkor beállunk mi is az igába, húzzuk-tolijuk (nem visszafelé) a szekerünket, nemcsak rajta ülünk; segítünk, hogy a kátyúból kijuthassunk. Másképp ez nem megy! A munka nem szégyen, a fizikai munka sem. Sőt! Azt mindenki tudja, hogy csak szép szóval nem lehet motiválni a dolgozókat, azt nem lehet megenni, nem lehet az éhező szájat betömni vele. Ki az a bolond, aki a mezőgazdasági munkát választja, csak mert azt mondják neki, hogy nagyon szép hivatás az embereknek kenyeret adni? Senki. Ha pedig senki nem választja, akkor ki fog dolgozni? Földvári István agrárvezető, Bánhorváti Hozzászólás a „Kiegyezés hiányai”-hoz Nem tehetem me*R, hogy a Kiegyezés hiányai című, az Észak-Magyarországban közölt eszmefuttatáshoz saját mondandómat ne fűzzem hozzá. Talán hely hiánya miatt nem lehetett bővebben kifejteni néhány tézist Jaubcrt, Voltaire, Platon aranyigazságai mellett. Nos! Így a szöveg: „Lenin mindig gondos különbséget tett ellenfelei között . . (ezután némi magyarázat, hogy vannak ellenfelek és ellenségek), mert az ellenséget nem meggyőzni .... hanem legyőzni kell. Nagy igazság ez! Az ellenséget ki kell választani! Én emlékszem olyan történelmi alakra. aki kiválasztott 3,5 millió zsidót ellenségének és le is győzte őket (kitűnő gáztechnikával), azzal a felkiáltással, hogy a győzteseket nem számoltatják el. Ebben tévedett. De ettől is rosszabbul járt az a — történelmileg nevezetes — személy, aki győztesen hagyta el a „síkot”, mégis kezdik emlegetni azt a 20 millió ellenséget. akit a föld alá küldött. Még bennünket — magyarokat is — megszabadított több ezrektől, akik marhavagonban elutaztak a nekik való helyre. Ami az egyezkedést illeti, idétlen kormánykörök egyezkedni kezdenek olyan ellenséggel, akik Rocskcn üdülték végig a harcos időket. Hát ennyit az ellenségről. Folytatom az idézetet: „A politikában a becsület az erőből fakad, az alakoskodás a gyengeségből.” Milyen nagy igazság ez! Mindenki tudja, hogy Horthy. Szálassy, Péter Gábor erős csendőrsége, rendőrsége (csupa becsületes, jó fiúk) a gyengeségben szenvedők alakoskodásával (olykor bujkálásával) mennyit viaskodtak. A közeli hetekben Pekingben a becsület erős hadserege 2000 olyan gyenge diákot küldött a másvilágra, akik cgyszál fehér ingben állítottak meg harckocsikat. így alakoskoditak. De „rá is fáztak”. mert győzött erőből a becsület (vagyis a hadsereg). El is kell hinnem, van abban valami igazjság, hogy a becsület az erőből fakad (es nem fordítva), mert az erősebb gyo», a győztest nem számoltatja el senki, így a becsület akár dek- ralálható is.* (Romániában ezt régen tudják, mi ezt is elfelejtettük.) Az a bizonyos „hallgatag többség” is szót érdemel. Ezek nem olvasnak klasszikus filozófusokat. (még „ideit” sem), és csak azt hiszik, amit látnak, vagy látni kellene, de nincs. Ezek ilyenek, de beszélhetünk ezeknek. Csapó András Miskolc Sátoraljaújhely ’89 Az ni elnökkel - régi és új — A júliusi tanácsülésen nem állt elő programbeszéddel. Lényegében arról szólt, hogy a soros, napi feladatok szabják meg a munka tempóját, irányát, tartalmát. Beszélne ezekről egy kicsit bővebben? — Említettem, úgy vállaltam az elnökséget, hogy nem tudom, mi lesz a választások után. Mindenesetre azt tűztem ez időszakra a zászlómra, hogy a város eredményesen, visszaesés nélkül teljesítse ez évi iterveit. Ezen belül a tanácsi intézményhálózat — oktatás, egészségügy, stb. — zavarmentesen működjön. Ne legyen fennakadás a kommunális ellátásban, a városüzemeltetésben. Ezekre a pénzünk megvan. Be kell fejezni a kórházberuházást, a kivitelező csúszása így is tetemes. Folytatni kell az OTP-beruhá- zásban megkezdett (de hónapok óta stagnáló) 96 lakás építését. A napokban megkezdtük a Pipa utcai ABC és öt lakás építését, ez is több éve húzódó ügy, szeretnénk a jövő év végére befejezni. Bízom benne, hogy a város egyik kedvelt, meghatározó pontja lesz ez, a déli kapuban készülő impozáns, egyedi tervezésű, szép létesítmény ... Szóltam elnökké választásomkor a hivatali munkához kötődő feladatokról is. Nálunk is egyre jobban érződik az elszegényedés. Azt mondtam — s ez is értékelhető napi feladatnak, — hogy azoknak, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen hátrányos helyzetbe. azoknak a teljes körű szociális gondozását fel kell vállalnunk és meg kell oldanunk! A segélyezésre is gondolok, de nem kizárólag anyagiakról van szó. Az ebédkihordás, a magatehetetlen emberek napi életének segítése is ide tartozik. Megkezdtük a «teljes körű felmérést, hogy pontosan tudjuk, kikről is van szó. kik a rászorultak. Rudabá- nyácska. Széphalom, Károly- íalva városrészben ebben az évben már megoldódott az ebédkihordás, Újhelyen bővült; ez egyfajta gondoskodást jelent, de más formákat is szeretnénk tartalommal megtölteni. Sátoraljaújhely tanácselnöke, Gyarmathy László fiatal ember, 43 éves. Itt született, ide köti minden: a család, a gyerekkor, az ismeretségek, barátságok. Szereti szülővárosát. A gimnázium elvégzése után Sopronban folytatta tanulmányait, az erdészeti egyetem erdőmérnöki karán szerzett diplomát. Szülővárosába kívánkozott vissza, de kis kitérőt kellett tennie; egy évig Sárospatakon, egy évig Miskolcon dolgozott. És bár végzettségétől távolinak tűnik a munkakör: 1971-ben megpályázta a sátoraljaújhelyi tanács műszaki osztályának csoportvezetői állását. Azóta dolgozik a tanácsi apparátusban: — Elsősorban a műszaki ismereteim gyarapítására tovább kellett tanulnom, elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának városépítés-város- gazdaság szakát. A tanács műszaki osztályát 1973-tól megbízással, 1977-től kinevezéssel vezettem ’83-ig. Akkor az átszervezések folytán kommunális és üzemeltetési csoportvezető lettem. Amikor országosan létrehozták a városi főépítészi hálózatot — 1986-ban, — ezt a megbízást kaptam, majd 1988 nyarán tanácselnök-helyettessé választottak, főépítészi feladataim meghagyásával. És most jött az utolsó állomás: július 12-én elnökké választottak. — Ez a pályafutás nyilván azt is jelenti, hogy nem ismeretlen önnek a tanácsi munka, a városépítés, részese volt a fejlesztéseknek és tudja a gondokat.. . — Ez a több évszázados város már a századforduló környékén magas fokú infrastrukturális hálózattal rendelkezett, ez így volt az 1900-as évek első évtizedeiben is. Aztán az idők múltával ez az előny hátránnyá változott: mivel „metodikai- lag” Sátoraljaújhely „ellátott terület”-ként szerepelt, a bővítésekre, fejlesztésekre nem sok pénz jutott. Ugyanakkor egyre erőteljesebben jelentkeztek az .avultság jelei. Az a 18 év, amit itt töltöttem, sok szempotból előnyös is volt. Belecsöppentem a városfejlesztés klasszikus időszakába, az emelt szintű, tá- mogatás révén kétezer lakásban kezdődhetett meg a felújítás, a közműberuházások, közműbővítések együtt haladhattak. Sajnos, az utóbbi években nőttek a pénzügyi gondjaink, lassult a beruházások üteme. Például a szennyvízcsatorna kiépítésénél ... A nyolcvanas évek elejére tehető a magánlakások építésének felfutása, amely az új hitelpolitikával — a kedvezőtlen kamatok miatt, — már gyakorlatilag a nullára csökkent... — A gondok adottak, de egy korábbi tanácsülésen azt is hallottam, hogy az utóbbi három-négy évben a városépítés nagyon dinamikus jelei foghatóak. És erre kéne alapozni a jövőt... — Nemcsak, mint tanácselnök, hanem .mint a városhoz minden porcilkájával kötődő „újheli" mondom fontos számomra: őrizzük meg ennek a városnak a hangulatát, az urbánussá - gát, legyen ez érezhető az itt élők és az idelátogatók számára egyaránt. Nehéz igazán megfogalmazni, mi van abban, mi minden érzés és tartalom, hogy: „új- helii” vagyok ... Büszike vagyok rá, hogy miközben itt 2000 lakás épült, s ezért a város régi részeit le kellett bontanunk, a városközpontunk mégis megmaradt. Igaz, ugyancsak leromlott állapotban, de eljutottunk most oda, hogy a rehabilitációt elkezdhettük néhány éve, és folytatni fogjuk. Tehát ezzel is átmentjük Sátoraljaújhely egy olyan sajátosságát, amely nem minden magyar városban sikerült így ... Az elmúlt években sokat léptünk előre. Abban, ami nem pénzkérdés elsősorban, hanem a nagyobb odafigyelés körébe tartozik. Az például, hogy: tisztább legyen, több zöldfelülettel rendéikezzen, hívogassanak intimebb és hangulatos parkjai pihenésre, nyugalmas terei legyenek ... Mindez kell, hogy az itt élő emberék jól érezzék magukat, a családok egyéb gondjai mellett legalább az ilyen jellegűek ne „tépjék az idegeket”. így próbáljuk tehát, a mérleg megbillent nyelvét valahogyan függőlegesbe hoznü ... — Ha már a hangulatról szó esett, meg kell kérdeznem: ma, a mindenféle hírek szerint „forró, zajló" magyar életben mennyire tartozik ez a húszezres város a „hallgatag vidék" fogalmába? (Hogyan jellemezné Sátoraljaújhely közéletét? — Itt élünk az ország szélén. Ez sOkáig igen hátrányos volt, különösen az ♦ ötvenes évékiben. Sokáig igencsak „(bezárták” a városunkat ... nyugodtan mondhatnám a visszafejlesztés időszakának is azokat az évéket. A hatvanas évek közepétől, .bátran merem mondani, intenzív fejlődés kezdődött, kinyílt a város az országnak ... Ami a kérdés lényegét illeti: a pluralizmus jegyében néhány alternatív szervezet itt is létrejött, úgy érzem, politizálnak a városban élők. Ennék számos fórumát, támogatj.uk és az az alapállásunk: mindenkivel, legyen bármelyik alternatív és jószándékú szervezet tagja, együtt dolgozunk — ha Sátoraljaújhely jobb jövőjét akarja építeni. Mi mindenről-nem beszéltünk még?! Beszéltünk, de nem fér e híradás keretai- ■ be. Sátoraljaújhely iskolaváros ... kulturális élete lendületben van... a köz- biztonság nem „életveszélyes”. — és így tovább. De nem leltárt akartunk készíteni. Azt. a mindennapok gya-. konlata készíti el. Szöveg: T. Nagy József Fotó: Balogh Imre „Ez a szülővárosom ..
