Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. augusztus 5., szombat FECSKE CSABA Hűség, önmagamhoz Bár niszek mindenkinek, tudom, oly nehéz jót a rossztól szétválasztani, nem akarom hát igazságotokat verítékezve cipelni, s nem várom el, hogy enyémet, mint gránittömböt vállatokra vegyétek. Győzni ott mért akarnék, ahol a párharcnak értelme nincsen Szabad teret óhajtok csupán életemhez, a madarak tágas egét. Nem gyűlölöm aki nem issza borom, ki nem ül asztalomhoz, ám más se várja el tőlem ezt, ha nincs ínyemre a trakta. Nem a kövek érzéketlenségével élek: méltó vagyok talán a szenvedésre, vannak fájó sebeim, kimondhatatlan titkaim, emberi gesztusaim ... i&nyvekg tervek Kiadói vállalkozás a népfrontnál Az alcímben jelzett vállalkozás talán nem is helyes meghatározás, hiszen mindannak a kiadói tevékenységinek, amelyhez a Hazafias Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága hozzálátott, a klasz- szikus értelemben vett vállalkozáshoz kevés köze van, főleg pedig anyagi haszna nincs semmi. Eszmei annál inkább. Legalábbis sok ilyet várnak tőle. De nézzük a tényeket. Sorsok címmel új, újságformátumú kiadvány tűnt fel az elmúlt hetekben Borsod megyében, de olvasható Nyíregyházán és Egerben is, elsősorban az ottani tanárképző főiskolások körében. Az új lap első száma júniusban jelent meg és beköszöntő cikkében többek között ez olvasható: „A fiatal egyetemisták és kezdő értelmiségiek lapalapítási szándéka egyértelműen a közéleti l'órumleremtés része. Törekvésükkel megegyezően a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága olyan megnyilatkozási lehetőséget és érdekérvényesítési terepet próbál, igyekszik teremteni, amelyben ezek a csoportok, a dolgok eddigi rendjétől eltérően nagyobb lehetőséget kapnak hogy hallassák hangjukat, részt kapjanak a gondolkodás szabadságának felelősségéről. A törekvés és a szándék önmagában persze nem elég. Kellett és kell hozzá az a fiatal értelmiségi, sajátos szellemiséggel és erkölcsiséggel, amelyik vállalja is a tényleges cselekvést. Ennek a lapnak hasábjain minden — az érdek- tagolt társadalom valóságos viszonyait, mozgását bemutató elemző — írásnak helye van. Egyetlen mérce a közölhetőség, tehát a minőség. Ideológiai és világnézeti közösségek nélkül, még pontosabban azok mesz- szemenő tiszteletben tartásával...” Böngészve az első két számot, mert annyi jelent meg eddig, úgy tűnik, a Sorsok sokszínű olvasnivalót és megnyilatkozási lehetőséget kínál. A szépirodalom mellett, amelyben már ismertebb írók, költők és kevéssé isimertek egyaránt jelen vannak, helyet kapott a portré, a riport, a publicisztika, az egyház és a társadalom kapcsolata, a szociálpolitika és sok egyéb, sőt a második számban már két nagy újságoldal a gyermekeknek is, amelyet ők maguk írnak, sőt már mozgalmat is indít a lap például Bar- tók-emlékdíj alapítására és a néhány éve elhunyt miskolci grafikus- művész emlékét ápolandó Lenkey Zoltán emlékház létrehozására. A lapot szerkesztőbizottság készíti, amelynek elnöke Ződi Imre, a nép- t'rontbizottság megyei titkára, a felelős szerkesztője Szalóczi Katalin. Ződi Imrével beszélgettünk a lap kiadásáról, s a népfront egyéb kiadói vállalkozásairól. Mint elmondotta, a Sorsok az első szám beköszöntőjében írtaknak megfelelően elsősorban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, a nyíregyházi és egri tanárképző főiskolák hallgatóinak, valamint fiatal borsodi lelkészeknek a kezdeményezésére született. Az ismertebb szerzőkön kívül a lapban publikálok többsége is ebből a körből került ki. De igen jelentős szerepet biztosítanak a miskolci Kelet irodalmi körnek is. Utcai árusításban még nem kapható a lap, a postai terjesztést még nem tudták megoldani, így a népfront aktivistái útján lehet eljuttatni az olvasókhoz, Egerben és Nyíregyházán pedig a főiskolások közvetítésével. E két tanárképző főiskola fogadja be a borsodi fiatalokat, és biztosítja a megye számára az általános iskolai tanárokat, tehát a velük való kapcsolattartás rendkívül fontos. A Sorsok nem kíván kötődni semmilyen szervezethez. A szerzői gárdából senkit nem zárnak ki, mégis elsősorban a most készülődő és helyét kereső fia tail értelmiségnek kíván a lap megnyilatkozási lehetőséget adni. Beszélgetésünk közben szóba került, hogy a Borsod megyei nép- frontbizottság a Sorsok megjelentetésén kívül más kiadói munkát is tervez. Sőt, már nemcsak tervez, hanem végez is, egyelőre főleg más szervekkel történt társulás alapján. Például a közelmúltban megjelentették a Miskolci Akadémiai Bizottsággal közösen a Bodrogköz — Ember, táj, mezőgazdaság cíniű nagyszabású tanulmánykötetet — erről lapunk is beszámolt —, amelynek szerzői debreceni egyetemi tanárok voltak. A miskolci Herman Ottó Múzeummal közösen adták ki Seres János miskolci festőművész kismonográfiáját, amelyet Végvári ’ Lajos művészettörténész írt. Már megszerkesztve, közvetlen kiadás előtt áll Pető János miskolci grafikus- és festőművész kötete, amelyben a művész 21 alkotása és az ahhoz. írt 21 verse jelenik meg. A további kiadási tervekben szerepel Regék és mondák a borsodi várakról címmel az általános iskolások részére olvasókönyvként alkalmas kötet kiadása, s abban Balogh Béni, a megyénkből elszármazott ifjúsági író válogatott munkái jelennek meg Sle- zsák Imre edelényi könyvtárigazgató szerkesztésében. Végül egy tanulmánykötetet is terveznek a mindennapi filozófiai élet kérdéseiről. Mint Ződi Imre elmondta, alapvető céljuk a veszendőbe menő értékek mentése. Elsősorban az itt született értékeké. Nem szépirodalmi fórumot kívánnak elsősorban teremteni, de természetesen azt sem zárják ki. Nem szenzációkkal, lapos és sunyi oldalvágásokkal kívánnak izgalmat okozni a Sorsokban, hanem a lap szellemiségével, mértéktartással. És egyéb kiadványaik is hasonló szellemben születnek. Amikor az újságos pavilonok a könyvárusok tele vannak szenzációt haj-hászó kiadványokkal, a borsodi népfront- bizottság mint kiadó szerv nem akar ezek sorába becsatlakozni, hanem tájegységünk szellemi, gondolati közállapotának mindenkor hiteles képet nyújtó jelzőrendszerét kívánja megteremteni. (benedek) A nyomdászszakma a millennium évében A millennium éve a inemzet számára az ünneplés, a visszatekintés és az összegzés éve volt. Nemcsak a politikusok, történészek készültek erre a jeles évfordulóra, de a zenei, a képzőművészeti élet is megpezsdült. Sőt, számvetésre és egyúttal nemes önvizsgálatra készült fel majd mindegyik szakma: felsorakoztatva kiemelkedő képviselőinek tetteit, alkotásait. Az egyes szakmák legjobbjai éppen az ezredforduló emel- kedettebb hangulatú ünnepségeit találták alkalmasnak arra, hogy hangot adjanak jobbító szándékú kritikáiknak, észrevételeiknek. Megragadták a lehetőséget, hogy utat mutassanak a szakmában legjobb eredményt produkáló mellé való felzárkózáshoz. Ezek után nem szükséges különösebben hangsúlyozni, hogy a nagy múltú magyar nyomdaipar is rangjának megfelelően képviseltette magát az ezredéves kiállításon. Kiemelkedő nagyságú és díszes pavilonban kapott helyet a szakma. Bőven akadt dolguk azoknak, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy hű képet tárjanak a kiállítás nézői elé a nyomdászat múltjáról, jelenéről. Az akkor már 422 éves hazai nyomdászat bőséges tárgyi emlékanyagot biztosított, így nem lehetett könnyű helyzetben a körültekintő rendezés. Annak az igyekezetnek viszont, amelyik a hazai nyomtatást, ezen belül pedig a könyvnyomtatást kívánta felmutatni évszázados küzdelmeivel, törekvéseivel együtt, még nehezebb volt megfelelni. „Mert miként is tárható a" pavilon látnivalói előtt elhaladók elé az a tengernyi igyekezet, amit a szakma felemeléséért, rangjáért, fennmaradásáért. tettek a nyomdászat legjobbjai?” — tette fel a kérdést a korabeli lap. Igaz ugyan, hogy a hazai nyomtatás fényes környezetben, a budai udvarban lelt először otthonra Magyarországon, azt azonban mégsem mondhatjuk el, hogy bölcsőjét bíborban, bársonyban ringatták volna. Sőt később is meglehetősen rögös volt a fejlődés útja. Szerencsére mindig akadtak, akik vállalták a sorsközösséget és nem ismerték az önelégültséget, a szakmai sovinizmust. Annál inkább hajtotta őket az újat teremtés gyötrelme-öröme. A millennium évében vetette papírra gondolatait Ács Mihály: — Jön a nagy ünnep, midőn múlt és jelen képét iparkodunk minél hiúbb színekben a szemlélő elé tárni: íme e fegyverekkel szerezték és védelmezték meg a régiek e hont és ilyenekkel — gyalu, kalapács, fűrész, ekevas — akarják megtartani az utódok. Ott lesz az eszmék terjesztője a könyvnyomtató sajtója is, régi és újabb termékeivel: abból az időből, amikor még elszigetelten működtek a sajtók, egész napjainkig, amikor annak termékei mindenkire nézve életszükségletté váltak .. . Nagyobb nemzeteket megelőzve talált otthonra nálunk a nyomtatás. A jó kezdet után aztán hosszabb szünet következett. Rangot adott aztán e szakmának az, hogy a korszak magyar könyvnyomtatói többnyire tudományos felkészültségű emberek voltak, így a nyomtatásban is magas képzettségre tettek szent. Itt említhetjük Szen- czi Kertész Ábrahám, majd későhb Tótfalusi Kis Miklós nevét. Aztán pedig ismét jeles dinasztiák követték egymást, mint például a Länderer, a Trattner család legjobbjai, akik sokat adtak arra, milyen munka hagyja el nyomdájukat. A szépre való törekvés nem mindig találkozott a megrendelők elképzelésével, mégis vállalták a kísérletezést, a szakma gazdagítását. A korabeli írások szívesen hivatkoznak arra hogy az ezredéves kiállításon mindezeket szépen reprezentálta a nyomdászat, megbecsülve önmagát, a szakma művelőit. Nagy József A nyomdószati pavilon az ezredéves kiállításon Sárospataki diák Amerikában A Daiy Press június 2-i számának egyik fotója az egyik Virginia állambeli iskolában készült. A háttérben a táblán angol és magyar nyelvű felirat: Minden erőre létezik egy ellenerő. A tábla előtt egy fiú áll. A képaláírás szerint Sziklai Gábor ugyanúgy néz ki, mint bármelyik smithfieldi iskolás, de csak ő tudja magyarul felírni a fizika első törvényét, A féléves távoliét után Gábor már itthon tölti a nyári szünidőt. Most is tanul, mert — bár .a 10. osztályos bizonyítvány nagyon jól sikerült —, a gimnázium első osztályának második félévi anyagából vizsgáznia kell. — Hogyan kerültél a smithfieldi iskolába? — A putnoki I. Számú Általános Iskolából a sárospataki gimnázium két tanítási nyelvű gimnáziumába jelentkeztem. Ott befejeztem a 0. 'tanévet, ami a nyelvtanulással telt, aztán elsőben az Open Door szervezet diákcsereprogramjának köszönhetően január 23- tól június 22-ig Amerikában tanulhattam. — Hogyan esett rád a választás? — Előbb megbeszéltük itthon, hogy a család vállal-, ja-e a költségeket, pontosabban a repülőjegy árát Washingtonig és vissza. Csak ezután pályázhattunk a két helyre, utána már a tanulmányi eredményeink alapján döntöttek, hogy ki utazhat. öten mentünk Magyar- országról, ebből ketten Patakról. — Milyen volt amerikai diáknak lenni? — Egészen más az ottani iskolarendszer és maga az iskola is. Attól függően állítják össze az órarendet, hogy ki milyen tantárgyat akar tanulni. Persze ott is vannak megkötések, hogy például az egyes tantárgyakat hány évig kell tanulni. De ezen belül is van választási lehetőség, 6—7-féle matematikai irány közül mindenki azt tanulhatja, amit éppen szeretne, vagy a választandó szakmájának megfelel. Mindennap ugyanazok az órák ismétlődtek az órarendben. Én világtörténelem, angol, műszaki rajz, testnevelés és fizika órákra jártam. • — A bizonyítványodban kódszámokat, betűket látok. Hogyan értékeltek benneteket? — Szóban egyáltalán nem feleltünk. Teszteket, kvízeket oldottunk meg, értékelték a házi feladatot, és hathetenként a szerzett osztályzatok átlaga is bekerült a bizonyítványba a félévi és az év végi vizsgák eredményei mellé. Pontosabban A, B, C, D és F betűk. A mi jelesünknek megfelelő A-hoz legalább 94 százalékos teljesítmény szükséges, de már a D-hez is legalább 70 százalék kell. A bizonyítványomba csak átlag fölötti bejegyzések kerültek. — Hogyan fogadtak az ottani iskolában? — Volt, aki még nem hallott Magyarországról, de volt, aki sok mindent tudott rólunk. Előbb furcsának tartottak, persze az itthon is elég szokatlan, hogy ha szórakozni akarok, .akkor előveszek egy matekpéldát. — Ezek szerint matematikusnak készülsz. — A matematika, mint az angol is csak eszköz. Biokémiával vagy ökológiával szeretnék foglalkozni. Gábor számtalan történettel érkezett haza Amerikából. Iskolai élményeiről, sítúráról, baseball-meccsről, az ottani húsvétról mesét Szóba kerül, hogy milyen más volt az angol eredeti után magyarul olvasni a Hamletet. Erre már a nagymama is felfigyel, s mosolyogva emlékszik, hogy mekkora fej- törtést okozott a családnak, amikor unokája az egyik levelében arról számolt be, hogy éppen most tanulják angolból a Házsártos feleség idomítása című drámát. Azóta persze Gábor is a mű nálunk használatos- Makrancos hölgy címet mondja. És látszatra olyan, mint ;l többi magyar diák, de csak ő tud arról beszélni angolul, hogy milyen a smithfieldi iskolában a fizikaóra. Filip Gabriella A vendéglátó család fia (balról) és Gábor, a megérkezés pillanatában
