Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A harag rossz tanácsadó Küldöttek - Arcok m Vélemények Küldöttek - ARCOK ■ — Vélemények Ketten egy célért Az MSZMP kongresszusának közeledtével felgyorsult a politikai versenyfutás. Az összevont pártértekezleteken heves viták, nézetek, véleménynyilvánítások jelzik, hogy mit akarnak a kommunisták. A közelmúltban megtartott sajóbábonyi taggyűlésen is az új út keresésének lehetőségeit vitatták meg, s választottak küldötteket a megyei pártértekezietre. Az ÉMV-ben dr. Tóthné Takács Mária (41 éves) főosztályvezetővel és Osváth Zoltán (27 éves) osztályvezetővel megválasztásukat követően a párt jelenéről és jövőjéről beszélgettünk. Három levél érkezett szerkesztőségünkbe az augusztus 14-ii Falusi vesszőfutás ... c. cikkünkre. Mindhármat asszonyok írták Bodrog'keresztúrból illetve Bodrogszegiből. Egyiket, Tirpák Ferencné (Bodrogiszegii, Dózsa u. 6.). a másikat Halász Ferencné (B.-,keresztár, Pefcőfii u. 7/a), a harmadikat Balogh Istvánná (B.- kereszitúr, Felső út 82. sz.) küldte. Közös vonásuk az, hogy felháborodásuknak adtak hangot, amiért úgy 'mutattuk be egy két éve folyó per nyertesét, hogy miközben „sajnáltaitok”, másokat megsértettünk. De nézzük röviden, mii volt a cikk tartalma: Vámosii Gyulámé, a G A MESZ pénzügyi vezetője még 1986-lban egy vizsgálat után útilaput kapott a tanácstól, bár később kapott egy nyomozást megszüntető határozatot. Több per után a Legfelsőbb Bíróság visz- szaihelyezte munkakörébe az asszonyt, és meg kell fizetni részére a majd’ kétszázezer foriint kiesett munkabért is. Ezt már végképp nem hagyhatták szó nélkül, többek között ezért is írtak sze rk e s ztős égü nkb e. Tirpák Ferencné meg is írja levelében, hogy olyan dolgokat írunk az újságba, „aminek nem néznek utána a valódiságát illetően”, „az újságíró mindent leír, ami valótlan”. (Hogy ml a valótlan, azt nem írja meg a levélíró, ír viszont arról, amiről a oi'kk nem. Vámosiné ..Vásárolt egy Mitsubishi autót. OTP-lkötcsönölkből jár az NSZK-iba, butikban vásárol!', és a pincében levő pálinkának talán köze van a cii'klk megírásához. A Berci nevű majomnak öt kiló banánt vásárol egyszerre. Ilyen életvitelt nemigen engedhet meg magának egy munkanélküili.” Balogliné pedig azt írta, hogy a GAM'ESZ-t egyenesen Vámosi Gyufámé részére. a Szerencsi Járási Hivatal dolgozóija, dr. Poczkodi Lajos „erőszakkal, .többszöri szavazás után hozatta létre”, hogy Vámosiinénak ..megfelelő állást biztosítson”. „Ez az asszony az adófizetők pénzével hanyagul bánt. Bizonylat nélkül fizetett a boltban, mint a sajátjából. Egész éves rendezvényekről év végén szedegettek össze bizonylatokat, meg nem rendezett rendezvényekért fizetett ki ösz- szeget az adófizetők pénzéből, illetve a költségvetésből.” — írja Balogíhné. Levelében megjegyzi, hogy lapunk segítséget nyújt a ..korrupt csaló vezetőik tisztára mosásálhoz” .........;a falu t anácselnök nélkül maradt, szétfolyik a pénz. s a kezdeti sikeres fejlődés után ismét megáll a fejlődés a Bodrog-.paritii településen.” A levélíró végül szeretné, ha szót kapnának azok i.s, „akik eddig csendben tét tele a dolgukat, s a rendet tisztességes eszközökkel próbálták .fend tartani.” A harmadik levél íróija Halász Ferencné, aki azt nehezményezi: .„nagy előszeretettel emlegetik a nevemet az újságban. Miért cikkeznek rólam ... rosszindulatú sanda .szándékkal... ?” Pár nappal később felkerestük Halásznét, kértük, mondja el magnetofonra, hogy mi bántja a cikkéi kapcsolatban. A felvételtől elállt, így csak négyszemközti beszélgetésit folytattunk. amelyről nem lenne etikus beszélni, hisz’ „konszenzus” nem alakult ki a „felék” között. Ezután ismét levelet írt Halászná, melyben ismét nehezményezte .még a párbeszéd légkörét ,is. „Vártam, és elvártam, hogy a levelem kapcsán ez ■t beszélgetés meggyőzi arról (it. i. az újságírót — a szerk.), hogy mi nem olyanok vagyunk, amilyennek lefestett bennünket. De nem. Én ezzel szemben újabb megiburcolásnak tettem kitéve” — írja a panaszos, és hozzáteszi fenyegetését, ha nem kap megfelelő választ, akkor olyan, helyen keres, átlói meghallgatásra találunk”. A leírt vádakra sorrendben igyekszünk válaszolni. Tiiipálkné szerint nem nézünk utána a dolgoknak, hogy valódiak-e. A kényelmes nyugati kocsiról annyit: megnézheti a papírjait: az asszony ajándékba kapta nyugati rokonától. A másik: OTP-köcsöne nincs, amiből a nyugati útját finanszírozta volna. Majmot nem láthattam nála, miután két éve eladta. Az asszony egyébként két hold szőlőt művel, férje .is tisztességes munkás, nem törvényszerű, hogy elszegényedjen, ha nem volt munkahelye két és fél éviig. Hogy a pincéjében levő i talnak mennyi köze voi't a cikk megírásához, azt nemsokára ön bizonyíthatja, .ha már megvádolt ezzel. Mint ahogy bizonyítania kell majd Batognénak is dr. Poczkodi Lajos erőszakos álíászerzését Vámosdné részére. Hogy az asszony hanyagul bárif-e az adófizetők pénzével, azt a Szerencsi Rendőrkapitányság által kiadott határozat igazolja, melyet „bűncselekmény bizonyíthatóságának hiányában” címmel küldött meg. Lapunkban még soha nem használtak fel engem „korrupt, csaló vezetők tisztára mosásához”, Vámosinénaik a Legfelsőbb Bíróság adot.t igazai, helyezte vissza munkakörébe, amelyet mi megírtunk. Ez a segítség legfeljebb egy bírósági pert megnyerő asszony bemutatása. Amely egyébként éppen az elmúlt időben szétfolyó pénzről szólt, hisz’ abban az „eddig nagyon fejlődő községben” ezen .a pénzen megépíthették volna azt a 300—400 méternyi járdát, hogy a gyalogosoknak a Bodrog-part-menti közúton ne kellene állandó életveszélyben járni. Az új tanácstitkárukat pedig any- nyiira ismerem, hogy garancia lelhet személye arra: nem áll meg a fejlődés, nem folyik szét a pénz a felesleges perek, a tanácson tévesen kifizetett táppénz, a kártérítések, a késedelmes kamat kifizetése miatt. Halász Ferencnének azt válaszolom, hogy nem említettem a nevét egyszer sem. Sem előszeretettel1, sem „nagy előszeretettel”, mint ahogy írta. Így nem állt módomban cikkezni Róla, ami ugye legalább (két cikket jelentene. Ha pedig rosszindulatú, sanda szándékkal .írtam volna, akkor azokat az embereket idéztem volna, akik a mai napig pusmognak az ő prémiumairól, munkájáról, de — ha nem bizonyítottak —, valóban sanda 'és rosszindulatú szándékúak. A megjelent cikk bevezetőjében .ped.ig említettem, hogy a 'Vasárnapi Újságban hallottam a helyi kiskirályokról, a cezaromániás vezetőikről. És ezután indult ■a helyi konkrét riport. Akinek nem inge, nem veszi magára. Higyje el, bölcsen és okosan cselekedett az az ember, aki vezető létére nem érezte magát találva, így ne.k.i csak gratulálhatok. Az az érzésem, Ön ezzel az állandó (és bízom benne, felesleges) mosakodással csak árt ennek az embernek. Hogy e cikk révén Ön milyen „meghurco- lásnaik tett kitéve” arról nem írt, de a személyes beszélgetésikor sem említette. Nem tudom, ön mit tartana megfellelő válasznak”, mely után nem .keresne választ „olyan helyen, ahol meghallgatásra talál”. De e fenyegetést már többes- számban teszi („találunk ...”)??? Minit akkor mondtam, mi is ugyanazt a szekeret toljuk, ha gyakran más erőkkel, más módszerekkel is. Tavaslom, hogy forduljon bírósághoz, ha ön úgy érzi. személyében megbántottam. (Hátha az a per .nem tartana két évig, mint az emely- lyel kapcsolatban megjelent írásomra Ön és másik két olvasónk is olyan hevesen reagált.) Bekecsi Szabó László — Milyennek látják ma az MSZMP-t? Dr. Tóthné Takács Mária: — A párt helyzetét pillanatnyilag válságosnak ítélem. Lépéshátrányban van, de keresi a kiutat. És én abban bízom, meg is találja. Ezt arra alapozom, hogy mindig ki tudta „termelni” azokat a párttagokat, akik aktív részeseivé váltak a helyes megoldásoknak. Ma forrongás van a felső vezetésben, s harc folyik a különböző irányzatok között. Elengedhetetlennek tartom, hogy az egészséges alkotóelemek kerüljenek a felszínre, s ebben a küzdelemben a tisztességé tegyen az elsőbbség.' Túlzásnak tartom, hogy ma szinte mindenki reformkommunistának tartja magát. Osváth Zoltán: — A tagság ma zilált, hitehagyott. A négy évtizedes program úgy sikerült, nem oda vezetett, mint ahogyan azt a felső vezetés megtervezte. Nem az elvekre, hanem az emberre, a hivatásos apparátusra gondolok. Azokra, akik kidobták az ablakon a nemzet pénzét, megalapozatlan elképzelésekre, mint például a kohászat, a bányászat, az Adria-távvezeték, a bicskei erőmű, és folytathatnám a sort. Egy országon belül úgy akartak versenyeztetni, hogy az eleve kudarcra volt ítélve. És ebbe belerokkantunk. A nép — ha úgy tetszik, a tömeg — belefáradt, beletörődött. És most keressük a kiutat, a lehető legjobb megoldást... — Milyennek ítélik az MSZMP nyilvánosságra hozott programját? — Dr. T.-né: — Stílusában újszerű, érződik benne egy egészséges váltás. Érthetővé vált a hétköznapi ember számára is. Gyengéje, hogy túl óvatos, ebben a forrongó társadalmi légkörben nincs kemény kritikai hangvétele. Az én számomra inkább csak vitaanyag, amelyet a kongresszus fog átformálni, s akkor válhat igazi programmá. Az MSZMP ma nem lehet csak a munkásság és a parasztság pártja. Lényegesnek tartom, hogy sokszínűbb, sokrétűbb legyen, főleg, ha egy többpártrendszerű társadalomra gondolok. S az a párt győzzön. amelyik a legkedvezőbb célokat tűzi ki az országos választásokon. O. Z.: — A program reális, mert nem akar mindenki, minden egyes szervezet kedvében járni. Ugyanakkor nem lehet egyszerrel, egyforma súllyal felvállalni a pályakezdők, a nyugdíjasok és az aktív dolgozók érdekeit. Véleményem szerint elsősorban az aktív dolgozók érdekeit kell előtérbe helyezni, s ezzel kedvező helyet lehet teremteni a másik két réteg számára is. — És a megyei programtervezet? Dr. T.-né: — A két program lényegesen eltér egymástól. Míg az első sokat ígérő, szimpatikus, addik a másik megyei létére az általánosság talaján mozog, felsorolja az ország minden baját. Pedig elsősorban az itt élő állampolgárokat legjobban foglalkoztató kérdéseket kellett volna előtérbe helyezni. Hiányzik belőle az a törekvés, amely a térség gazdasági bajainak gyökereit tegye vizsgálat tárgyává. Mert országon belül, tájanként, más és más problémák foglalkoztatják az embereket, eltérőek a feszültséggócok, következésképp, más és más megoldás szükségeltetik. O. Z.: — A megyei programtervezet szinte ellentétje az országosénak. Mindent ígér, s ez még a régi stílusra utal, ugyanakkor, nemigen tud mit mondani a kilábalásról. Mindent fontosnak, lényegesnek tart. nem szelektál, szerintem ez káros. Ugyanis amíg az országos program súlyoz, addig a mi megyei elképzeléseinkben a teljesség igényével lépünk elő. Jobban kellene igazodni a helyi sajátosságokhoz. — Milyennek látják, ismerik a megye vezetőit? Dr. T.-né: — Személyüket, munkájukat nem tudom megítélni, nincsenek pontos ismereteim. Tizenkét éves tagságom alatt, a vezetői magatartás hatását akkor láttam, éreztem, amikor a vállalatnál a személyi ellentétek kerültek előtérbe. Az elmúlt évtizedekben a pártban a káderpolitika volt a legszörnyűbb. Jolly Jokerek serege nőtt fel. Egymást váltogatták a politikai és a gazdasági élet élén. Sajnos, még ma sem szűnt meg ez a módszer. A rossz káderpolitika hatása alacsonyabb szinten is éreztette, érezteti hatását. Nem lehetett pozitív irányba kimozdulni, de nem is volt ildomos „kilógni” a sorból. Fáziskéséssel küzdünk, de türelemre van szükség. O. Z.: — Több, lényegesebb változást vártam volna a vezetői posztokon. Csak két példa erre. Az ominózus januári Pozsgay-bejelentés- re való megyei reagálás, vagy az augusztus 20-i miniszterelnöki beszédre való SZOT tiltakozás. Egyik esetben sem kérdeztek meg, de az én nevemben is tiltakoztak! A vezetőkre bízott tá- lentumok elsorvadtak. Ha például jobban sáfárkodtak volna a felnövekvő nemzedékkel, ma nem lenne any- nyi gond. A jó elképzelések, az igazi megoldások hiányát tapasztalom, a vezetésben pedig azt a körhinta szerep- osztást, amely törvényesíti a presztízsveszteség-nélküli munkahelyváltást. Nagyon sok tehetséges fiatal vár arra, hogy bizonyíthasson. — Mif várnak a megyei pártértekezlettől? Dr. T.-né: — Egy olyan program elindítását, amely a kongresszus után a megyében élők jelentős részének bizalmát elnyeri. Elvárom, hogy elvégzi a múlt értékelését kritikusan, de előrevivőén, s a térségben élők sorsát jobbítani fogja. Elindítja a vezetés megújulását, az új politikai helyzetnek megfelelően. O. Z.: — Elsősorban személyi változást, új arcokat, energikus embereket, akik képesek tiszta szívvel felvállalni a megoldásra váró gondokat. Olyan egyéniségeket, akik meg tudnak küzdeni az ellenzéki pártokkal. A pártszervezetek tevékenységét elsősorban a lakóterületeken képzelem el. de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy hatásuk üzemeken belül is érvényesüljön. Persze, nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a társadalom bizalmát, a választásokat, kint kell megnyerni. Fekete Béla Fotó: Erdődiní Reformpárti-e a társadalom? Joggal mondhatja bárki, hogy már maga a kérdés is helytelen, hiszen napjainlklban szinte minden- k'i úgy érzi, hogy valamiféle változásra van szükség. Reformra, amely a jobbítás érdekében végzett változtatás, javítás, újítás. De milyenek ezek az újítások? Franois Bacon (állítólag tőle származik a mondás: A tudás hatalom) a XVIII. században így gondolta: „Amint az élőlények újszülöttei, szintúgy az újítások, az Idő szülöttei iís torzak eleinte.” Mint ahogy sokak számára furcsa és szokatlan napjaink jó néhány reformja, amely a régi társadalmi, politikai rendszer hibáit javítani alkaró, a múlttal szakító változás jegyében születik. A megújulás elméletét és gyakorlatú t sokféleképpen éljük át. Van, aki régi eszméit újra cserélve köpönyeget fordít, van, aki katarzissal és kínlódva éli a jelent és vált az új időikre. Az emlbereik többsége nem jelszavaikban és ideológiákban gondolkodik, és úgy véli, az új, jobbító eszmék nemcsak arra valók, hogy elgondoljuk, hanem megvalósítva átéljlüik őket. Sokan akarják a reformot általában, de amikor ez léiét zavarva, esetleg munka- nélküliséget és inflációt jelent számára, akkor tartózkodóbb lesz. Akarja a reformokat, de nyugalmat, biztos holnapot, garantáltató távlatokat is szeretne. Nem gondol Baconre, hiszen minek, miért ils gondolna, de bizonyára számosán egyetértenék vele abban: „Úgy volna hát jó, ha az emberek az újításokban magárnak az id önök a példáját követnék, amely bizony nagymértékben újít, de csöndben, alig észrevehető fokozatokban, mert egyébként minden, ami új, kelletlen, egyeseknek használ és másoknak árt, alkí nyer rajta, az szerencséjének tartja és az időnek köszöni, aki pedig vesztett, az csapásnak véli és kiieszelőj.ét. szidja.” De hát Ikli.t dicsérnek és kit szidnak napjainkban? Melyik reformert? Az újításokat kezdeményező, megosztott MSZMP-t, a részben azonos, de másféle változásokat is sürgető sokszínű ellenzéket? A manapság divatos címkézéstől — ami felér egy szidással — óvakodni kell, hiszen a reformer, a konzervatív, a centrista, a fundamemt'a'listiíj st.b jelzőik használata kevés jót ígér. Inkább kárral jár, hiszen nem a közeledés, a konszenzus, hanem a távolodás. a szakítás irányába múltai. Persze a tűz és a víz kizárja egymást, de tudjuk, hogy a társadalom ettől egy bonyolultabb képletet alkot. Az embereik élik az életűiket, közben átélik a törtéin elmet, s eközben megpróbálják formálni azt. Egy történelmi kísérlet részeseiként sokan szeretnék ezt minél békésebben végezni. Az MSZMP programnyilatkozatának tervezete szerint: „Pártunk legfőbb cél ja >a békés, fokozatos átmenet a d em ok rattifcu s szó dali zmus - b:a”. Figyelembe vehetjük-e a niapjaiimklban az angol materializmus és minden modern kísérteti tudomány igazi ősapjának intelmeit: „Helytelen továbbá az államgépezettel kísérletezni, hacsak nem sürgető szükségességből, vagy nyilvánvaló haszonnal, és nagyon kell ügyelni arra, hogy a reform hozza létre a változást, nem pedig a reform megvalósítása legyen a változás ürügye.” 'Mii szükségszerűségből és a haszon reményében újítunk. Az Idő sürget, hiszen fennáll a veszélye, végzetesen lemaradunk, ha úgy tetszik, európaiságunk a tét. Reméljük, hogy el tudjuk kerülni imindazokat a konf- illilkitusokiait, amelyek azt jelenítenék, hogy az „alulról” is igényelt, de napjainkban inkább „felülről” kezdeményezett történelmi változásokat a társadalom egyénileg egyre védtelenebb tagjai szenvedjék meg, akik bériből, fizetésiből élnek. Ök vannak legtöbben. 'Bacon századában, az angol polgári forradalom időszakában több évtizedes vajúdásban született meg egy dembkrat'ikusafob társadalom. Persze a példa túl régi, a hasonlat sántít, stb.. de miiközben az MSZMP az áldozatok vállalására hívja fel a nemzetet, biztosítékokat is ígér arra, hogy az emberék sorsa hamarosan jobbra fordul. tgy legyen ... (Petra)
