Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

o ű XLV. évfolyam, 195. szám 77 /7\ 1989. augusztus 19. Szombat LLll\ ) Ára: 5,30 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja nMnnflBHaMBanHMii Történelmi utunk tanulságai Az MSZMP programnyilatkozata Az MSZMP KB kezdeményezésére létre­hozott bizottság Történelmi utunk tanulsá­gai, illetve Az MSZMP programnyilatkoza­ta címmel két dokumentumot készített el, s ezeket szombaton a Népszabadságban a párttagság, a közvélemény elé bocsátják. Az egyik rövid összefoglalás az elmúlt négy és fél évtized történelmi és politikai ta­pasztalatairól, a legfontosabb következteté­sek levonásával. A másik az MSZMP új programnyilatkozatának tervezete, amely­nek célja, hogy a jogállam, a többpártrend­szer és az egyesülési szabadság politikai vi­szonyai között megalapozza a megújulni ké­szülő Magyar Szocialista Munkáspárt tevé­kenységét, meghatározza egy új, modern, az európai szocialista értékeket vállaló, a de­mokratikus szocializmust célul kitűző poli­tikai mozgalom feladatait. A dokumentum bevezető­ben megállapítja: az MSZMP hosszú és ellentmondásos úton jutott el a felismerés­hez, hogy társadalmi szere­pét gyökeresen át kell érté­keimé. Megújulása azonban nem teljes tagadása múlt­jának; miközben nélkülözhe­tetlennek tartja a gyökeres változtatásokat, egyszers­mind vállalja a szocialista mozgalom értékálló hagyo­mány iáit. A második világháborút követő időszakról leszögezi: 1947-ig viszonylag kedvező légkörben kezdett formá­lódni az új típusú demokrá­cia. A szocialista erők által a nemzet elé állított jövő­képben lényegében a de­kratikus szocializmus sej­tett lel. A világpolitikai légkör megromlása azonban véget vetett e sokat ígérő jlődésnek. Az 1948-as for­dulat során Sztálin — Rá­kosiéit közreműködésével — Magyarországra is ráerőltet­te a szovjet modellt. A ket­tészakad Európában kül- kaipcsolataink egyoldalúvá váltak, eltéptük a fejlett világhoz fűződő szálakat. A szocializmus ez időtől kezdve a szovjet sémák másolásává torzult. A feszí­tett ütemű katonai felké­szülés. az elhibázott iparo­sítás és az erőszakos kol­1956. október 23-án nép­felkelés tört ki a magyar- országi sztálinizmus elsöp­résére, a szocializmus meg­újítására. Ezt azonban kez­dettől fogva a maguk javá­ra igyekeztek kihasználni a , szocializmusellenes erők is. Az. 1956. október 31-én Kádár János és Nagy Imre vezetésével megalakult Ma­gyar Szocialista Munkás­párt a jogos népi követelé­sek kielégítését a demokra­tikus szocialista megújulás elengedhetetlen feltétele­ként deklarálta. A szovjet vezetés azonban katonai beavatkozással leverte a felkelést. A Rákosi—Gerő- csoport restaurációjának fe­nyegető veszélyével szem­ben az MSZMP Kádár Já­nos vezette szárnya vállal­ta a konszolidáció felada­tát. Az. új vezetés — kez­deti elszigeteltsége ellenére — gyökeres változtatásokra törekedett. E történelmi helyzetből azonban megrázó emberi tragédiák és ellent­mondások következtek. Nagy Imre november 4-e után nem volt hajlandó semmiféle engedményre. Mártírhalált vállaló kiállása példaértékű. Kádár János Súlyos kompromisszumokra kényszerült. A nemzetközi kommunista mozgalom ve. z.etői és a belső konzervatív lektivizálás tönkretette az országot. A többpártrend­szer felszámolása, a dikta­tórikus pártállam nemcsak a népi demokratikus vív­mányokat, hanem a legjobb kommunista és a szociálde­mokrata tradíciókat is el­sorvasztotta. A párt mint politikai mozgalom lényegé­ben megszűnt. Az. intézmé­nyesített erőszak személyi kultusszal, és az élet min­den területének átpolitizá- lásával párosult. A nemze­ti érdekeket a nagyhatalmi érdeknek rendelték alá. a molotovi külpolitika a nem­zetközi kapcsolatok elemi normáit is felrúgta. Az életszínvonal erőteljes csökkenése, az emberek millióinak zaklatása, a tö­meges ■ jogtiprás és megfé­lemlítés. a nemzet megalá­zása egyre mélyülő elége­detlenséget szült. Ez azon­ban a terror és a külső nyomás miatt csak Sztálin halála után válhatott poli­tikai erővé. 1953-tól Nagy Imre kor- mó nyprogram já val azonban a magyar kommunista moz­galomban megszakítatlanul jelen van a nemzeti érde­keket képviselő reform­irányzat. s ettől kezdve a párt igazi története a sztá­linizmus elleni belső küzde­lem története. csoportok kíméletlen meg­torlást követeltek, beleértve Nagy Imre és társai kivég­zését is. Jóllehet, 1956 ve­gén Kádár János maga is elfogadta a többpártrend­szert. vállalnia kellett a monolitikus politikai beren­dezkedést. és a központosí­tott tervgazdálkodást, ennek lejében azonban igyekezett megvalósítani az MSZMP 1956-os törekvéseiből mind­azt. ami a szovjet beavat­kozások erőterében lehetsé­ges volt. A kompromisszu­mok politikája volt ugyan­is az egyetlen reális megol­dás. A kádári politika az I960 —70-es évek közép, és ke­let-európai közegében egye­dülálló viszonyokat terem­tett Magyarországon. Nem­zeti szuverenitásunk moz­A pártvezetés az 1980-as évek közepén a gazdasági reform folytatása mellett döntött. Az MSZMP XIII. kongresszusa 1985-ben vi­szont újólag túlértékelte az. ország reális lehetőségeit. Ugyanakkor a párt vezetése továbbra is mereven elzár­kózott a politikai rendszer átalakításától és a pártmoz­galom megújításától. Ez az gástere is kiszélesedett, bár szükségképpen korlátozott maradt. A politikai rendszer lé­nyegének változatlansága időről időre visszarendező­déshez vezetett, a kádári politika másfél-két évtizedes szakasza azonban — elleni- mondásaival együtt — a magyar társadalom legújabb kori történelmében példa nélküli fellendülést hozott. A reformerők csatavesz­téséről a dokumentum kifej­ti. hogy az 1972—-74-es visz- szarendeződés megmutatta a javított sztálini modell és egyben a 'kádári politika korlátáit, s a szocialista or­szágok körében sem szűnt meg a magyar reformpoliti­ka elszigeteltsége. Politikai reform hiányában felerősöd­hettek a reformeltemes irányzatok. Az MSZMP a 70-es évek közepétől a ro­hamosan avuló gazdasági szerkezet, és a megmereve­dett hatalmi viszonyok fog­lyává vált. Politikája jelen­tős társadalmi rétegek rövid távú érdekeivel találkozott ugyan, de súlyos ellentétbe került az ország hosszú tá­vú érdekeivel. A magyar külpolitika viszont ebben az időszakban nagyfokú rugal­masságot mutatott, és sike­reket ért el. A gazdasági reformok 1978-fól kezdődő óvatos továbbfejlesztése is erősítette hazánk nemzetkö­zi tekintélyét. A kompromisszumok ára­ként azonban az ország tel­jesítőképessége romlott, mind szőkébb lett a kor­mányzat mozgástere. Min­dennek alapvető oka az volt, hogy a gazdasági reform nem párosult politikai re­formmal. Mind e problémák követ­keztében egyre aggasztóbb repedések támadtak a hat­vanas-hetvenes években ki­alakult hallgatólagos nemze­ti közmegegyezés falain. A párt népszerűsége erőtelje­sen hanyatlott. A konfliktu­sok a politikai rendszer zártsága miatt elsősorban a szellemi életben jelentkez­tek. A társadalom többsége kívü.1 maradt a politikán. A feszültségek hatására a pár­ton belül ismét megerősöd­tek a reformkövetelések, de ezek nem érvényesülhettek nyílt formában. irányvonal rövid idő alatt súlyos kudarchoz vezetett. A párt reformerői számá­ra világossá vált, hogy a nemzet sorsproblémáit lehe­tetlen megoldani a'/- MSZMP belső megújulása és a poli­tikai intézményrendszer át­alakítása nélkül. E törekvé­seket nagymértékben segí­tette, hogy 1985-ben fordu­(Folytatás a 2. oldalon) D kompromisszumok politikája n gazdasági reform folytatása Feledy Gyula rajza Prága szerint beavatkozás Fiatal népművészek kiállítása „Magyar vagyok: lelkem érzésem örökséget kapott, me­lyet' nem dobok el: a vilá­got nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani.” — ezt a Babits-idézctet választotta hitvallásként Lukács László edelényi muzeológus, könyv­táros, aki közel húsz éve vászonszövéssel is foglalkozik. Lukács László 1986-ban kap­ta meg a Népművészet ifjú mestere címet. Alkotásaiból augusztus 17-cn nyílt kiállí­tás Miskolcon a Szakszerve­zetek Rónai Sándor Művelő­dési Központjának első eme­leti kilállítótermébcn. A szőttesek mellett ott ta­láljuk Horváth Kálmán fa­zekas agyagcsodáit is. A né­pi iparművész, Horváth Kál­mán 15 éve választotta tár­sul a korongot, az agyagot, | a mázakat és az izzó kemen­cét. Ezek a dolgok — a mű­vész szavaival: „Hol keser­vesen izzadva, hol gyerme­ki békességgel idomulnak egymáshoz. Igen «-elvárja« az agyag, hogy ismerjem meg minden «porcikáját«, minden «szeszélyét«, és ha érzi a biztos kezek gondoskodását, meghálálja azt. Még ma is izgalommal lesem a vörösen fénylő kemence mélyét, hogy egy-egy új próbálkozás eredményét mihamarabb ke­zembe vehessem. Ez a mun­kám nap mint nap, és én boldogan végzem.” Horváth Kálmán fazekas és Lukács László vászonszö­vő kiállítása augusztus 31-ig látható naponta 14—16 óráig. (fg) A csehszlovák hivatalos saj­tó „beavatkozásnak” minősí­tette a lengyel szejmnek az 1968-as csehszlovákiai kato­nai beavatkozást 'elítélő csü­törtöki határozatát. A CTK hírügynökség sze­rint a Szejm-határozat mö­gött a Szolidaritás áll. ameily ezáltal ismét beavatkozott Csehszlovákia belügyeibe. megkísérelve azoknak az ereknek a támogatását, akik Csehszlovákiában igyekeznek zavart -kelteni és megingatni a szocialista fejlődést. Vasasok sztrájkja Ez volt a figyelmeztetés Megyénk több nagyüze­mében és kisebb vállalatá­nál tegnap félórás sztrájkot tartottak a munkások és az alkalmazottak. A vasasszak­szervezet, valamint a SZOT felhívásához Borsod-Abaúj- Zemplénben — még nem végleges adatok szerint — több mint 20 ezren csatla­koztak, s a figyelmeztető munkabeszüntetéssel, továb­bá az állásfoglalásokban, a táviratokban és a levelekben megfogalmazott véleményük­kel fejezték ki elégedetlen­ségüket a kormány életszín­vonal-politikája miatt. A tiltakozásokat konkrétan a húskészítmények már beje­lentett és eldöntöttnek lát­szó áremelésével szemben fogalmazták meg. Vitatha­tatlan, hogy ez a lépés az utolsó utáni csepp volt a ke­serű pohárban. A bérből és fizetésből élők, a családosok és elsősorban a kisnyugdí­jasok már képtelenek elvi­selni a további terheket, és nem fogadják el, hogy az elhibázott gazdaságpolitika, a helytelen döntések követ­kezményeként újra és újra az ő életszínvonalukon csat­tanjon az ostor, ők húzzák meg ismét a nadrágszíjat. A Lenin Kohászati Mű­vekben, az Özdi Kohászati Üzemekben, a Diósgyőri Gép­gyárban, valamint a Borso­di Ércelőkészítő Műben a délutáni műszakváltás előtti fél órát jelölték ki a sztrájk időpontjául. A berendezések túlnyomó többsége tehát 13.30-tól 14 óráig állt, ám a folyamatos munkához szük­séges eszközöket üzemi hő­mérsékleten tartották. A dolgozók ugyanis nem vál­lalatuknak, gyáruknak, te­hát lényegében saját ma­guknak akartak kárt okozni. (Folytatás a 2. oldalon) Munkabeszüntetés az ércelökészitöben - néhány perc múlva megkezdődik a munkásgyűiés. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom