Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám

1989. augusztus 16., szerda ÉSZAK-MAGYARÖRSZAG 3 Küldöttek — Arcok — Vélemények Küldöttek — ARCOK — Vélemények Csak egy másik MSZI-nek van esélye Bihall Tamás 1955-ben született Miskolcon. Pé­csett szerzett közgazdász oklevelet 1978-ban. Ké­pességei kibontakoztatá­sára első igazi lehetősé­get az Állami Fejlesztési Bank Miskolci Igazgató­ságán kapott, itt lett tag­ja az MSZMP-nek is, 1984-ben. 1985-töl a Ma­gyar Gazdasági Kamara észak-magyarországi te­rületi titkára. Sokoldalá közéleti szereplései közül Íme csak mutatóban né­hány: a Közgazdasági Társaság megyei elnöksé­gének tagja, az ifjú köz­gazdászok vezetője, a Miskolci Akadémiai Bi­zottság Vállalatfejlesztési M unkabizottságának tag­ja. Felesége is közgaz­dász, két gyermekük van. 1989. augusztus 7-én a Miskolci Városi Pártbi­zottsághoz tartozó 11 pártalapszervezet 600 tag­ját képviselő elektori kül­döttértekezlet egy ellen­jelölttel szemben a Buda­pest Bank Rt. MSZMP- alapszervezetének jelöltje­ként választotta meg köz­vetlenül a párt októberi kongresszusára küldött­nek. — Érdekes .küldöttértekez­let volt — gondolkodik el. — Hiszen .a pénzügyi, banki, adóhivatal i alapszervezeleK küldöttei mellett voltak fo­nodái, papíripari, és üveg­ipari alapszervi küldöttek is. A másik kongresszusi küldi.fiat például a fonodái­nk állíilotlák. Hangot is ad­tak véleményüknek, misze­rint mem biztos, hogy az én kongresszusi küldötté történt megválasztásom szerencsés az ö szempontjukból. Söl. még szakmabeliekkel is vi­tába kellett szállítom, hogy felfogásom szerint kikel kell képviselnem a kongresszu­son. — f's, mire jutottak? ... — Magúmban arra az el­határozásra jutottam, hogy szükségem vám valamiféle nézetazonosság kialakítására. Ezért elhatároztam, még a kongresszus előtt végigláto­gatom az általam képviselt alapszervezeteket, hogy meg­ismerjem álláspontjukat, s azokat összevessem a saját nézeteimmel, elképzeléseim­mel. Ma a tagság körében igen sokféle gondolkodás­mód különül el a part múlt­ját, jelenét és jövőjét ille­tően. S moha számomra igen nagy megtiszteltetés a jelö­lés. elképzelt) el etil ennek tar­tom. hogy azonosuljak mondjuk a még sztálinista modell talajún állókkal. 15 ilátogatássorozat után előáll­hat például olyan helyzet i... hogy kénytelen vagyok visz- szálépni, noha azt remélem, erre nemigen kerül sor. Ezért is fontos számomra an­nak hangsúlyozása, hogy a kongresszuson mint küldött, nem csupán az engem meg­választó halszáz párttagot; hanem saját nézeteimet, el­veimet is képviselem majd. Ez. lelkiiismeret dolga Is. s jóelőre lisztázmi kell küldő­immel és önmagámmal. — Milyen gondolatokkal készül az MSZMP történel­mi jelentőségű kongresszu­sba ? — Talán az engem kül­döttnek megválasztó elekto­ri értekezleten is többen azt várták. hogy valamiféle programnyilatkozatot, legyek. Én ezt akkor sem tettem, most sem teszem. Nem mintha nem lennének gon­dolataim, elképzeléseim, nem lenne mondanivalóm, ha netán szót kapnék. De- hát ma még végtére is ott tartunk, hogy inem ismer­jük az MSZMP .téziseit, programja is csak körvona­lazódik. Mi van akkor pél­dául. ha én az abban fog­laltakkal .nem azonosulok? Az egész tagságot foglalkoz­tatja például a pártvezetés által annak deklarálása, hogy a párt tagja vallásos, templomba járó ember is lehet. Számomra ez a párt­vezetés komprom isszu m ­készségének a jele. de ab­ban nem vagyok biztos, alapvető kérdésekben komp­romisszumot kell. vagy le­het kötni. De továbbmegyek. E beszélgetéskor még há­rom nap választ el bennün­ket augusztus 17-től, amikor a Minisztertanács megtár­gyalja a Borsod megyei sze r.lteze t á'ta 1 a k í 1 á s i p rogra ­mot. Sok mindent ‘behatárol, másokban és bennem is. hogy mi történik ezen, a megye lakossága szempont­jából. a jövőnk szempontjá­ból oly fontos napon a kor­mányülésen. — Ön első /kézből ismeri térségünk, az észak-magyar­országi régió megannyi gondját. Hogyan jelennek meg ezek Ön előtt most, hogy kongresszusi küldött is lett? — Noha nyilván egyetlen küldött sem tudja imagát függetleníteni saját régiója, az általa képviseltek gond­jaitól, meggyőződésem sze­rint a kongresszusnak az úgynevezett: „helyi gondok­kal" nem szabad foglalkoz­nia. Hiszen akikor ott tarta­nánk. mint sok helyi párt- értekezlet, amely Inkább hasonlít olykor termelési ta­nácskozásra. mintsem politi­kai küzdőtérre, 'politikai dőn lések meghozatalának színterére. Különben is. az MSZMP gondjai sajnos, most olyan óriásiak, annyi a kongresszuson megoldan­dó. pártpolitikai feladat, hogy ezek melllelt 'a megyei gondok eltörpülnek. Ám ugyanakkor a politika nem lehet mentes a gazdaságtól sem. s így nyilván teret kapnak majd olyan, minden megyére, az egész 'társada­lomra vonatkoztatható gaz­dasági kérdések is, mint a tulajdonlás, a szociális biz­tonság. a munkanélküliség kezelése, az elmaradt térsé­gek sorsának rendezése és így tovább. A kongresszuson egy olyan MSZMP-program- ról kell vitáznunk, amely képes kivezetni a gazdaságot a válságból. Ezért mondom, hogy néni oda való dolgo­kat nem lenne szabad a kongresszus elé vinni, noha kétségkívül lesznek, akik megkísérelik ezt. Gondolok itt a párton belüli szélsősé­ges véleményekre, megnyil­vánulásokra, amelyek miatt még a pártszakadás veszélye is reális napjainkban. A kongresszus egyik legna­gyobb eredményének tarta­nám. ha az. MSZMP elke­rülné a pártszakadást. D" ehhez a megújuló pártnak olyan programmal, olyan jövőképpel leéli most előlép­nie. amely mögé nem csu­pán maga a tagság, hanem az egész társadalom felsora­kozik. Ez alatt éppúgy ér­tem a reformkorokét, mint például a münnicheseket. Én magam nem vagyok tagja egyetlen reformkörnek sem. de rendkívül szimpatizálok gondolataikkal, ott voltam például kecskeméti lanács- kozásuikon és a miskolci reformkor alakuló ülésén is. Ugyanakkor meghallgattam az elektori küldöttértekezle­ten egy münniches felszóla­lását. és nagyon sok gondo­latával azonosulni tudtam. Sőt. még tovább megyek. Feleségem az SZDSZ prog­ramjával szimpatizál, s így sokat vitázunk otthon is. Igen sok olyan értékes gon­dolatuk van, amit én is el tudok fogadni; persze ehhez türelem, megértés, to'eran- cia szükséges. Határozottan kijelentem azonban, hogy a szélsőséges mézetekkel — akár az. MSZMP-n belülről származnak azok. akár vala­melyik ellenzéki párttól —, nem lehet mit kezdeni, ne­héz figyelembe venini őket. Ha ilyenek színre lépnek u kongresszuson, ott is el kell határolnia magát ezektől a pártnak. — Ha már eljutottunk az ellenzék említéséhez, hogyan látja Ön az MSZMP válasz­tási esélyeit? — Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy a pártnak szembe kell néznie negy­venéves múltjával, meg kell tisztulnia. magyarázatot kell adnia a történtekről, ha úgy tetszik, történelmi igaz­ságot kell szolgáltatnia. A mainak nem. csak egy új. a kongresszus utáni MSZMP- mek lehetnek esélyei. Ezért én is vallom, hogy soha többe nem térhetünk vissza a .sztálini gazdasági modell­hez. a pártállamisághoz, s híve vagyak a többpártrend­szernek. Ha ez. nem követ­kezik be, egyre csökkenő választási esélyeink is sem­mivé fosztanak. Ezért úgy gondolom, hogy a tömeg'be- fo.lyásottság megtartása ér­dekében együtt kell munkál­kodnunk. azokkal az ellen­zéki pártokkal is, amelyek erre hajlandóságot mutat­nák. Ehhez a párt zászlajá­ra egy emberközpontú tár­sadalom megvalósításának jelszavát kell felírnunk. Ez meg ke'll. hogy nyilvánuljon az, emberek általános telje­sítőképessége, tudassam tje és szakképzettsége növelésé­ben. Az elmúlt évtizedekben eluralkodott a szakképzet­lenség, a dilettantizmus, amely a párt káderpolitiká­jának egyik következménye. Ma például, felfogásom sze­rint a borsodi szerkezetát­alakítási program megvaló­sításának sem a pénztelen­ség .a legnagyobb akadály?., hanem a szakemberhiány, s a fővárossal szembeni esély­egyenlőtlenség. A pártnak — ha hatalmon .lévő párt akar maradni, akár egyedül, akár koalícióban. —. új. a múlttal azonosulni nem tudó arcok­ra van szüksége. Egyébként a teljes választási győzelmi esélyt a magam részéről il­lúziónak tartom. Ugyanak­kor az is biztos, hogy az MSZMP igen sok jól felké­szült vezetőt, szakembert tömörít soraiban. akikre nem csupán egy megújuló MSZMP-nek van szüksége, hanem a választási harcban esetleg győző más pártnak, vagy pártoknak is. A nem­zet érdeke az, hogy ezekről az emberekről egyetlen ha­talmon lévő párt se mond­jon le, aki lemond, az nem érdemli meg a nép. az or­szág, a választók bizalmát. Ezért gondolom, hogy leg­rosszabb esetben is koalíciós párt kell. hogy legyen az MSZMP. Persze, sok függ attól, ki mögé sorakozik fel a ma még mindig hallgató többség. — Visszatérve kongresszu­si küldötti megválasztására, vár-e, kap-e segítséget a fel­készüléshez valahonnan? — Először veszek részt kongresszuson, s mindjárt a párt egyik legdöntőbb ilyen tanácskozásán. Ügy gondo­lom — s erre nézve már hangzott is el ígéret —. hogy mind a városi, mind a megyei pártbizottság, illetve a pártközpont minden lehelő segítséget megad majd a felkészüléshez. Én azonban legfontosabbnak azt tartom, hogy a saját felkészültsége­met. véleményemet, ars poe­ticámat annak a hatszáz párttagnak a véleményével egészítsem ki, itegvem tel­jessé. akik nevében ott ülök majd a kongresszusi küldöt­tek között. Nagyon nehéz lenne utótag bárkinek is úgy a szemébe néznem, hogy azt higgyem, véleménye sze­rint nem képviseltem tisz­tességgel, becsülettel. Nyikes Imre Ili iparág: a diszítfiki-készités Egy, az Észak-Magyaror- szágban megjelent hirdetés hívta fel a figyelmemet a díszítőkőre — s mikor utá­nanéztem, derült ki, hogy komoly munkahelyteremtő, azt is mondhatni, új iparág kiterebélyesedéséről van szó. Mint Vichor Zoltán BÉM osztályvezető tájékoztatójá­ból kiderült, a kohászaton belül végbemenő szerkezet- változás kényszerítette arra a Borsodi Ércelőkészítő Mű­vet, hogy rentabilitása érde­kében, 20 évi működése után új termékek előállításával is foglalkozzon. Ennek során hozták létre 1988 végén a perkupái díszítőkőüzemet — amely azóta komoly vállal­kozássá fejlődött. Á vállal­kozás, amelyben a BÉM 70, míg az LKM 30 százalékos részvételt vállalt, ráirányí­totta a figyelmet: a helyi erőforrások fel-, illetve ki­használásával, mint amilyen a díszítőkő-készítés, eddig veszni hagyott értékek ment­hetők meg. Ugyanakkor pe­dig ebben a munkahelyszű­ke világban foglalkoztatási lehetőséget lehet teremteni. Amint Vichor Zoltán el­mondta: bár még a vállal­kozás csak a kezdetén tart eddig már mintegy 4500 négyzetméternyi díszítőkövei, értékesítettek, s felhasználták azt többek között a Rutex nagyáruháznál csakúgy, mint a Kabulon-bolt díszítésénél. De érdeklődtek a szomszé­dos Szabolcs és Nógrád me­gyéből is, ahová már több mint 1000 négyzetméternyi burkolóanyagot szállítottak. Hogy a fogyasztók közvetle­nül is hozzájussanak a több mint 10 különböző termék­hez, először Sajókeresztúron, a BÉM területén mintabol­tot nyitnak augusztusban, később pedig Miskolcon is. A díszítőkőgyártást azon­ban az eddigieknél to­vább kívánják fejleszteni. Ebből a célból alakult meg Edelény székhellyel a Bód- vavölgyi Általános Kőfeldol­gozó és Bányászati Kft., amely októbertől kezdi meg cégszerű működését. Tervei­ről Palla János, a Bökő Kft. megbízott igazgatóhelyettese elmondotta, hogy megyénk­ben a tornanádaskai, vala­mint a rakacaszendi bányák­ból kitermelt követ dolgoz­zák fel a perkupái üzemben. Az előbbi vöröses árnyala­tú. előtörés után cementtel kötött, belső terek díszítésé­re szolgáló, színpompás csi- szolatú anyagot ad. A raka­caszendi bányából kitermelt kő átkristályosodott mészkő, amely értékénél fogva már­ványként is alkalmazható. Mindkét bányában a robban­tásos technológia helyett a kövek felületi szépségének megőrzésére. nemkülönben pedig a megfelelő, hajszál - repedés nélküli minőség el­érésére a repesztő és rése- lő technológiát alkalmazzák, amelyeket korszerű NSZK bányaművelő gépekkel vé­geznek. Erre a technológiára külön 12 fős brigádot táni- tottak be, amely szükség szerint bányáról bányára dolgozik, s fejti a feldolgo­zásra kerülő követ. A feldol­gozást a perkupái díszítőkő- üzemben végzik. Palla, János azt is elmon­dotta, hogy az üzemben kü­lönböző műkőtermékek elő­állítására rendezkedtek be. Vállalják például emlékla­pok vésését is. Erre a cél­ra, a kőszobrász munkákra Kárpátaljáról hozott szak­emberek tanították be az ittenieket, akik új betűtípu­sokat is meghonosítottak. Az üzemet tovább kívánják kor ­szerűsíteni. Üj. automata gépsorokat állítanak üzembe a termelékenység, nem utol­sósorban pedig a minőség javítására. (Körmöczy) Miközben az iparvállala­tok jó része foglalkoztatási gondokkal küzd. a könnyű­iparban ezzel ellentétes fo­lyamat tapasztalható: az ágazatban összességében még mindig munkaerő­hiány van. Nyugat-dunántúli város. A borsodiaknak, különösen a miskolciaknak az örökös: „Bezzeg!” Ahol nem úgy van, miként, itt, egyáltalán nem, hanem sokkalta más­ként, sokkalta jobban! Tény, ami tény. Már oda közelítve is elfogja az em­bert az irigység, mert pél­dául a vonaton nincsenek ott azok a részeg, köteke­dő fickók, akik mifelénk mindennaposak, a város ut­cáin sem látja őket, nem találkozik lejmolókkal, nem állítják meg, hogyaszon- gya, most jöttem a kórház­ból, nem tudok hazamen­ni, adj komám egy százast, vagy ... És egyáltalán! Be lehet menni az éttermek, korcsmák illemhelyeire, ami bizony óriási dolog! Mis­kolcinak, borsodinak. Ott. az ország nyugati városá­ban (városaiban) még most is, továbbra is be lehet menni. És az utcák tele nyugati rendszámú kocsik­kal, minőket itt csak fil­meken láthatunk, egyikbe- másikba hatalmas, kerek, egész sajtokat pakolásznak, mely sajtokból mi itt sá­toros ünnepekkor tíz deká­kat vásárolunk, meg szé­pen rendbehozott, régi há­zak, hangulatos sikátorok, és közben tisztaság, és sze­mét sehol, miként illő 'is ez hazánk nyugati városai­ban. És persze ámulunk és bámulunk is, miként ugyan­csak illő nekünk hazánk nyugati városaiban. Büszkeség Belefáradva a sok ámu- lásba-bámulásba, helybéli barátunkkal, kísérőnkkel egyetemben beülünk egy szerény küllemű, közvet­lenül a piac szélén lé­vő akármibe, ahol in­ni is, enni is lehet, közön­sége leginkább a piaci te­herhordókból, az itt meg­forduló, nem szmokingos népekből adódik. (Nosztal­gia a Búza téri Lordok há­za iránt.) Az ember szisz- szenés nélkül fogadja a korsó sör 35 forintos árát, bár, helybéli barátunk meg- jegyi, hogy Miskolcon — sokat járt ott — elegán­sabb helyeken olcsóbban is adnak egy korsó serilalt. Bólintunk, így igaz, adnak olcsóbban és adódnak ele­gánsabb helyek. De nézzük inkább az ebédet, hiszen itt. hol túlnyomórészt fizi­kai dolgozók táplálkoznak, nyilván tisztesen, ehhez méltóan felkészülnek az ebédre, talán kicsinyég az idegenforgalomra is, lévén nyár, lévén szombat, lévén dél. Ebéd viszont nem lé­vén ... — Hogyhogy? Csak nem azt mondja, hogy a nyár kellős közepén, éppen szom­baton, éppen délben nincs ebéd? Hogyhogy? Ügy — mondja a felszolgáló, aki most nem szolgál föl — úgy, hogy most nincs gáz. Nemcsak ebben az étte­remben nincs — mondja fölálláshoz való készülődé­sünket látva —, hanem a város más éttermeiben sincs, mivel a gázzal kap­csolatos, bizonyos munká­latokat, bekötés, vagy át­kötés, vagy ilyesmi, éppen most végeznek el az illeté­kesek. Tűz nélkül meg főz­ni, ugy e ... A pincér nem érti, miért kezd minderre felderülni arcunk. Mármint nekünk, Miskolcról ideténfergett né­hány egyénnek. Hátradő­lünk, kihúzzuk magunkat, megveregetjük helybéli kí- sérőnk-barátunk vállát és mondjuk neki, hogy nem baj, csak jöjjön nyugodtan, mert Miskolcon déltájban viszont lehet ebédelni. Leg­inkább és általában lehet­séges. Vagy itt. vagy ott. vagy amott. És nem átall­juk még azt is hozzátenni, a pincérhez fordulva, hogy hozzon még egy kört. Ha már ilyen szép városban időzünk ... Priska Tibor Az Ipari Minisztérium tá­jékoztatása szerint a köny- nyűipari vállalatoknál ez idáig ,nem voltak foglalkoz­tatási gondok. Annak elle­nére sem, hogy a struktúra- váltás, a termékszerkezet korszerűsítése és a piac igényeihez való alkalmazko­dás a könnyűipari cégektől is számos átszervezést, és ezzel egyidejűleg létszám­átcsoportosítást igényelt. Az Ipari Minisztérium fel­mérése szerint az elmúlt 13 év alatt csak a ruházati iparból (18 ezer ember tá­vozott. A könnyűipari vál­lalatoknál hosszú ideje évi 4—5 százalékkal csökken á létszám. A folyamatos lét­számcsökkenésnek több oka is van. A könnyűiparban meglevő rossz munkakörül, mények miatt ezek az üze­mek nem vonzóak. Ráadá­sul a gyakran zajos, poros, többműszakos munkát vég­zők az Ipari átlagnál lénye, gesen kevesebbet keresnek: átlagosan mintegy 1500 fo­rintos a bérelmaradás. En­nél is rosszabb a helyzet a ruhaiparban, ahol a szak­emberek 2000 forinttal ke­resnek kevesebbet az ipari átlagnál. A könnyűipar jövedelem­termelő képessége továbbra sem teszi lehetővé, hogy az ágazat megújuljon. Az idén az első fél évben a cégek nyeresége egy'harmadára csökkent. Ez ugyancsak azt eredményezi, hogy a mun­kaerő a jövedelmezőbb cé­gekhez „menekül”. A struktúra-átalakítás foly­tatódása. új vegyes vállala­tok létrehozása, a modern, technika elterjesztése rövid időn belül helyenként fog­lalkoztatási gondot eredmé­nyezhet. Egyelőre azonban a könnyűiparban ezzel a vál­lalatok nem .számolnak. (MTI) II könnyűipar még mindig várja a munkaerőt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom