Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1989. augusztus 1., kedd rejti György az MSZMP Zala megyei pártértekezletéről Jóllehet a hétvégi Zala megyei párténtekéz-leien, szél­sőséges 'vélemények is meg­fogalmazód talk, az MSZMP sz.ervez.etii struktúrájának és működési rendjének átala­kításáról igazi politizálás folyt. Az értekezlet légköre beleillett abba a néha éles hangú és szenvedélyektől sem mentes vitasaroza.tba, amely nélkül nem lehelne ilyen léptékű a változás. Egyebek között, ezt mondta Fejti György, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára az MTI munkatársa n ak kérd ése i re válaszolva. Fejti György szerint nincs semmi rendkívüli abban, hogy a reformkori platform szándéka érvényesült, s a pártbizottság [helyett a jövő­ben választmány működik Zala megyében, s annak élén — társadalmi funkció­ban — elnök áll. A KB titkára ugyanakikor hangoz­tatta: a megye eddigi veze­tése a lényeget illetően a reformok, a változás híve volt. Hibájuk aibban kere­sendő, hogy nem ismerték fel korábban: elképzelései­ket a mozgalom megújításá­ról pártértekezlet keretei között kell legitiimizálni. A választás egyfajta bizalmat­lanságot tükrözött a reform­köri platformon, kívül álló MSZMP-tagolkkal szemben. Ez a magyarázata amj-ak, hogy „áldozatul esték” olyan személyek is, akik nem -te­kinthetők a haladás kerék­kötőinek. Tudomásul kell venni — mondta —, hogy e viták ilyesfajta „igazságtéte­lekkel” is együtt járnak. A megyei apparátus lét­számát. az ott dolgozó hiva­talnokok sorsát érintő kér­désre Fejti György elmond­ta: a tisztségviselői létszám áttekintése teljes egészében az új megyei vezetés felada­ta, a KB-tíitkár azonban ne,m tartaná szükségesnek az ap­parátus teljes lecserélését. # A Minisztertanács au­gusztus 1-jei hatállyal Doros Bélát közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhelyet­tessé, Farkas Istvánt pénzügy­miniszter-helyettessé. Kálno- ki Kis Sándort közlekedési, hírközlési és építésügyi mi­niszterhelyettessé kinevezte. Az újonnan ki,nevezettek Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettes elölt hivatali esküt tettek. (MTI) Felakasztották Higginst A Hezbollah hétfőn délután közleményben jelentette be,' hogy emberei felakasztották William Higgins amerikai al­ezredest. A kivégzésről videofelvételt is nyilvánosságra ho­zott. a síita szervezet. . George Bush elnök hétfőn William Higgins meggyilkolá­sának hírére Chicagóban bejelentette, hogy azonnal megsza­kítja kétnapos közép-nyugati körútját és visszatér Washing­tonba. Nem vámolták el Petőfi csontjait Üres kézzel jött haza Morvái (Folytatás az 1. oldalról) erre alkalmas stábja való­színűleg valamilyen — a magyar népet legszélesebb körben érdeklő — palesztin, vagy libanoni üggyel' volt elfoglalva. A földi 'maradványok azo­nosságáról dr. Kiszely Ist­ván, nemzetközi hírű antro­pológusunk nyilatkozott, aki — mint mondotta — három nappal barguzini utazása előtt még francia felkérés­re, francia királysírok tár­ta 1 m á n ák azo nősít á s átoan vall részt. Valóságos „el­len drukkerként” utazott Morvaiék felkérésére az ex­humáláshoz, és mély meg­győződéssel állítja, hogy va­lóban Petőfi Sándor marad­ványait találták meg. „Éle­lem kevés olyan esete — mondotta —, amikor biztos vagyok a dolgomban.” 11 azonosítási pontot sikerült ugyanis taláiínioik. beleértve a dagerrotípiával és a leírt farkiustogg'al (kiálló bal hár­mas szemfog) való tökéletes egybeesést, ami a • dagerrotí- pia nélkül is csalk egy a háromszázmillióhoz esetben fordulhatna elő. Mindezt pedig mintegy háromezer .dokumentum is megerősíti és alátámasztja, amelyeket Moszkvában hagytak őrizet­ben mindaddig, amíg sike­rül feloldani dk, illetve le­győzniük az illetékes itthoni hatóságok teljes közönyét és ellenállását. A dokumentu­mokat bárki bármikor meg­vizsgálhatja, és a mienkkel azonos eredményre l'og jut­ni, mint ahogy a moszkva' leningrádi professzorok és Bruce Latimer, valamint Clyde Simpson clevelandi igazságügyi orvosszakértők is, 'akik megvizsgálták a maradványokat — ugyanar­ra jutottak — mondotta dr. Kiszely István. Hozzátéve, hogy számára a Jókai által a Nemzeti Múzeumra ha­gyott 28 Petőfi-lhajszál és a sírban talált hajmaradvá­nyok azonossága — ame­lyekből a vér összetételét is meg lehet állapítani — már olyan bizonyíték, aminek cáfolásához a véletlen egy­beesést tekintve, .a föld .egész mai lakossága sem lenne elég. * A hazai illetékesek ellen­állása .miatt végül is nem le­het tudni, mikor kerülnek a szülőföldibe 140 évvel .ez­előtt Szibériába hurcolt nemzeti költőnk maradvá­nyai. Morvái- Ferencnek mindössze annyit ígértek meg, hogy .az expedícióra költött 10 millió 127 ezer forintért meg fogják bün­tetni. Ez nem lepné meg, hi­szen — mint mondta — 2 millió forint büntetést fize­tett azért is, mert 200 000 magyar gyereknek kiadta a szent koronáról szóló köny­vet. Gyöngyösi Gábor Gulyás Mihály: 11 r a levelet...” 1. A gyors politikai változások korát éljük. Annyira belemerültünk a mai „történelem- csinálásba”, hogy szinte megfeledkeztünk arról az igazi történelemről, amelyet az idő már hitelesített — a Magyar Tanács- köztársaságról. A 70 évvel ezelőtt vívott önvédelmi háborúnk dicsőséges csatákra emlékeztet, s a nagy összeomlásra, a Tria­nonba torkolló nemzeti tragédiára. Mára elvétve akad hírmondó a harcosok közül. Egy azonban még él közülük. Él­ményeit rögzítette az újságíró, mely a Borsodi Szemle idei 2. számában jelent meg. Az exkluzív folyóiratból vettük át a memoárt — hihetőleg a Magyar Vörös Hadsereg legfiatalabb, ma már 87 éves katonáját köszönthetjük Vadnai László személyében. * — Vadnai László vagyok, sajószentpéteri lakos, nyugalmazott bányász. — Hol született? — Ernődön, de én ott-csak megláttam a napvilágot. Utána, még csecsemő korom­ban nagyanyám vett magához — nyugod­jék békességben —, tulajdonképpen ő ne­velt. A születési anyakönyv bejegyzése szerint Vadnai íjászlót Ernődön hozta anyja világ­ra; de ha szülőfalun társadalmi-természeti környezetet is értünk, akkor a Borsod me­gyei nagyközséget, Sajószentpétert tekinti szülőfalujának, hiszen minden korai emlé­ke idel'űzi, oda tehát, ahol életét leélte. Nagyanyja iskolázatlan asszony volt, azt sem tudta, mi fán terem a tankötelezett­ség, unokáját tehát nyolcévesen íratta be az elemi népiskolába. Ezzel magyarázható, hogy Vadnai, László csak négy osztályt vé­gezhetett, mert akkoriban tizenkét évesen már nem jártak a gyerekek a tanító úr elé — magasabb fokra jutottak, az „élet iskolájába” kellett .„beiratkozniuk”. Mint kora társadalmának minden szegény gyere­ke, az iskola elvégzése után munkába ál­lott. Tisztában voltak ezzel a felnőttek is, tehát úgy igyekeztek nevelni a gyermeket, hogy tizenkét évesen kenyérkereső foglal­kozásra alkalmas legyen. Laci is kellő ed­zettséggel, testi-lelki erővel rendelkezett ahhoz, hogy a maga lábára álljon. Termé­szetes vágy élt 'benne, hogy dolgozzék, s ha nem is vihetett sokat a házhoz, de an.y- nyit igen, hogy ne nevezzék „kenyérpusz­títónak”, holmi munkakerülő semmittevő­nek, ami akkoriban különben sem volt szokás — egy tizenkét éves, „felnőtt gyer­meknek" már nem volt szabad lődörgéssel töltenie az időt; maga a felnőttek környe­zete is ebbe az irányba ösztönözte a fia­talokat. Lacinak legalább az önfenntartás­ról gondoskodnia kellett. Vízhordó lett a Sajószentpéteri üveggyárban — ugye, va­lahol el kell kezdeni ezt a nehéz szakmát, s lépcsőről lépcsőre hágva, emelkedni, be­dolgoznia magát a felnőttek társadalmába. Tizenhat éves koráig semmi érdemleges nem történt vele. Élte kora fiataljainak hétköznapjait. Dolgozott. Adta haza a ke­resetét, miközben „észrevétlenül megembe- resedett”. Igen, a munka felnőtté dajkálta. Elsajátította a munkások sajátos fegyelme­zettségét. Hamar megtanulta, hogy ebben a „szakmában” nem babra megy a játék, itt nincs félvállról vett parancs, mindent „halálkomolyan kell venni”. A háború már 4 éve folyt. Újság ritkán kerülhetett a ke­zébe, de ha hozzájutott — mindig kíváncsi volt a nagyvilág eseményeire —, töviről hegyire elolvasta. Felnőtt társaitól egyéb­ről se hallott: a „hatalmasok” vágóhídra hajszolják a szegényemberek százezreit, so­kan vannak, hadd „peregjenek”. Látta, hallotta, mivel jár a „behívó parancs” — ha az megjött, menni kellett, különben csendőrök állítottak be érte, mert az ál­lamhatalomnak ereje, eszköze volt ahhoz, hogy a paranccsal szembeszegülőkön elver­je a port. Keserves katonanóták divatja járta akkoriban, ettől voltak hangosak a kocsmák: „Hazamegyek, anyám. Haza nem­sokára, Hogyha nem pünkösdre, karácsony napjára... Vagy sohanapjára...”. Doberdó fennsíkját gyakrabban emlegették, mint saját falujuk egy-egy ismertebb szőlőhe­gyét. Laci nemigen tudta, merre van a „taljánok” hazája, de szinte tájleírást tu­dott volna adni a „doberdói fennsíkról’, a sziklás terepről, amit szüntelenül veret­tek az olasz ütegek — a lezúduló sziklák­tól több ember halt meg, mint golyótól. A háború messze Sajószentpétertől szed­te áldozatait, de híre nem rekedt meg a kertek alatt, belopakodott az otthonokba. Egy-egy szabadságra hazajött honvéd, nyo­morékon megtűrt katona elmondta, mi folyik a fronton, embervér, magyar vér öntözi Galícia földjét, a doberdói hegye­ket, „pereg az ember”. Lacinak azonban — és másoknak se — jutott eszébe, hogy a háború vihara ide, Sajószenlpéterre is eljuthat. Hamis a szöveg Szomorú aktualitása van a mai napnak. 70 évvel ezelőtt, augusz­tus 1-jén a világlapok cím­oldalon ez a Hír szerepelt: megbukott o magyar tanács­kormány! Igen, 133 napot „engedé­lyezett" a nagyantant a Magyar Tanácsköztársaság­nak. Engedélyezett? Hát ezt nem mondhatnánk. Alig megszületett, fegyver­re kellett kapnia. Északról a csehszlovák burisoá hadse­reg, keletről a román király katonái, délről szerbhorvátok támadtak rá. A Magyar Vö­rös Hadsereg a történelmi Magyarország- területén el­vesztette (pontos számukat ma sem tudjuk) 30—40 ezer emberét a jelentős, mégis folyton hátráló túlerővel ví­vott harcokban. A kisantant-államok nem diadalmas csaták árán ju­tottak a győzelemhez Clemenceau francia elnök (becenevén „Tigris”) ulti­mátumot intézett a - tanács­kormányhoz: ha csapatait nem vonja vissza a demar­kációs vonalig, Magyaror­szágra zúditja a nagyan- tont minden hatalmát. Az angolok szokták mon­dani; a 16. századtól vesz­tett csatájuk volt, de bukott háborújuk egy sem. Mi ennek ellenkezőjét mondhatjuk: utolsó győztes háborúnkat Mátyás vívta („nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára .. .”), azóta „diadalmas csaták" - vesztett háborúk sora . . . Ilyen volt 1919 is. Melynek hőseit még ma sem lehet az igazságnak megfelelően tisztelni. Az itt közölt fotón a szöveg ha­mis. A Magyar Értelmező Ké­ziszótár (Akadémiai Kiadó, 1972) szerint: „Fehérterror; a magyarországi proletárdik- tatúro bukását követő ter­ror.” 1919 májusában megkez­dődött a Magyar Vörös Had­sereg dicsőséges északi had­járata, A menekülő csehszlo­vák burzsoá hadsereg fog­ságába esett több vöröska­tona Perkupánál. Kegyetle­nül megkínozták, majd kivé­gezték őket. Kelten közülük borsodiak voltak. Miért hamis a szöveg? A gyilkosság 1919 május végén történt, hónapokkal a fehér- terror kezdete előtt. A már­ványba vésett feliratot tehát hozzá kellene igazítani a va­lósághoz, talán így: „cseh­szlovák intervenciósok hadi­fogolyként végezték ki". Mártírtársáról is találunk táblát Edelényben; „Antal György (189S-1919) Edelény község szülötte, a Tanács- köztársaság idején az ede- lényi járás vörös őrségének parancsnoka, a proletárdik­tatúráért folytatott küzdelem bátor harcosa, aki a fehér- terror alatt mártírhalált halt.” , A Győri kapu 53. sz. alat­ti fűszerüzfet falán elhelye­zett emléktábla nem az igaz­ságnak megfelelően emléke­zik a diósgyőri proletárfiúra - szinte gyerekként, 19 éve­sen végeztek vele. Honnan a késztetés a ha­misításra? Némelyek azt hiszik, szom­szédaink zokon veszik az igazságot. Nem. A szomszédos ál­lam már nem burzsoá, ha­nem szocialista köztársaság. (-ály> w Élésé?ém vémmAtmz • : Ptnswin tűm mmmm. sstiítt k>yHnrér, ff ÜÉÉ ■ - m i A Tiszai Vegyi Kombinát pályázatot hirdet villamosenergia-főosztályvezető munkakör betöltésére A KINEVEZÉS 5 ÉVRE SZÓL, A MUNKASZERZŐDÉS MEGHOSSZABBÍTHATÓ A vállalat székhelye: Leninváros Fő tevékenységi köre: poliolefinek előállítása, feldolgozása, műanyag késztermékek gyártása, festékgyártás, műtrágyagyártás A munkakör főbb követelményei: szervezi, irányítja | és ellenőrzi a főosztály munkáját, kooperál I a termelő gyárakkal, gondoskodik a külső és belső szabályozók érvényesüléséről Feladata a villamosenergia-szolgáltatás és -elosztás megszervezése, biztosítása, a rendszerek fejlesztése, üzemeltetése, javítása, karbantartása. Felelős a vállalat villamosenergia-gazdálkodásában a gazdaságosság és az ésszerű takarékosság érvényesítéséért Irányítja és felügyeli a főosztályvezető-helyetteseken keresztül a szervezethez tartozó öt üzem és két osztály munkáját A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSÁNAK FELTÉTELEI: erősáramú villamosmérnöki végzettség, legalább 10 évi szakmai gyakorlat, és 5 évi vezetői gyakorlat a villamosenergia-ellátás területén BÉREZÉS: MEGÁLLAPODÁS SZERINT A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó főbb személyi adatait, részletes önéletrajzát, eddigi szakmai és vezetői tevékenységének, valamint társadalmi és politikai szervezetben végzett munkájának részletes ismertetését A pályázatokat a megjelenéstől számított 30 napon belül kell személyesen benyújtani a TVK személyzeti és oktatási főosztályára I Cím: TVK, Leninváros I A pályázatokat bizalmasan kezeljük, 1 eredményéről a pályázókat értesítjük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom