Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1989. július 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Többféle szakmára toépzöközpontot létesítenek Miskolcon Ózcfon is lesz kirendeltség is A kormány döntése szerint az ország első regionális átképzőközpontját Miskolcon hozzák létre. Az okta­tási bázist — amelynek Nyíregyházán és Ózdon is működik majd kirendeltsége — 400—500 millió forin­tos költséggel, a Világbank támogatásával alakítják ki 1991 végére. E döntés jelentős ellenérzést váltott ki a felnőttoktatásban érintett intézmények és vállalatok körében. Egyes szervezetek írásban is tiltakoztak azért, hogy miért költik ilyen új beruházásra az állam pén­zét, amikor erre a célra a már meglevő intézményeket is igénybe vehetnék. erőteljesen érezteti hatá­Gyalogosok, kocsik, lámpák, csomópontok és ... araszolgatás Miskolcon gyakorta a négy sáv is kevés Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalban ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a gazdasági szerkezet- váltás nem valósítható meg a dolgozók tömeges átképzé­se nélkül. A szakképzetle­nek már most is nehezen ta­lálnak maguknak új munka,- helyet. Borsodban például a munkára váró segédmunká­sok közül csak minden ötö­diknek jut egy állásajánlat. Az átképzések megkezdé­sekor úgy tűnt, hogy a meg­lévő oktatási intézmények­ben megoldható a munka- nélküliek szakképzése még akkor is, ha számuk jelen­tősen növekedne. Időköz­ben azonban kiderült, hogy más megoldásra is szükség van. A szakképzési lehetősé­gek korántsem olyan széle­sek, mint ahogy arról ko­rábban szó volt. Az oktatási programok nem igazodnak a munkanélküliek sajátos hely­zetéhez. Így például a mun­kanélküliekkel való foglal­kozást nem lehet nyáron azért felfüggeszteni, mert az iskolák szünetet tartanak. A hagyományos, a munkanél­küliek sajátos helyzetét fi­gyelmen kívül hagyó okta­tási programok hatékonysá­gát megkérdőjelezi az a Bizony a tonnák bűvöle­tében volt idő, miikor a 'bá­nyászember az amúgy is emberes szívlapátra, .talán épp az ügy .iránit! nagy szí­ve .miatt, rá hegesztetett egy acélszalagot, hogy egy len­dülettel miinél nagyobb mennyiséget tudjon emelni. Mert kellett a szén. Mind­egy volt, milyen áron. Ér­tendő ez anyagi, fizikai, er­kölcsi értelemben egyaránt. Az akkori széncsaták hő­sei. alkik megterítették az asztalt, mára már a mor­zsákhoz is alig jutnak. Nem egy volt sztahanovistával beszéltem; alig lát. gerince megroppant, ízületi bántal- mak gyötrik, oly alacsony a nyugdíja, hogy segélyre szo- *rul, de mindtiél jobban fáj, hogy mára a bányamunka leértékelődött, az eltartott- ság bélyegét viselik magu­kon a bányászok. Az alatt a nagy kalmár­ernyő alatt, ami ma az or­szágot beborítja, a pillanat­nyi érdekek diktálta kívá­nalmak szerint csakis a má­nak élő nyereség a mérce. Ezt a bányászat, a bányász nehezen viseli. Nem kívá­nok most belebonyolódni „gazdaságossági” okfejtések­be. de meggyőződésem, akik a bányászokra akarják rak­ni a viszonylagos vesztesé­gekért a terhet, igen rossz úton járnak, szakmailag, er­kölcsileg, s. félő, hogy potli- ti kai'lag is. Vallom magam is. hogy a bányásznak ns a saját zse­bén kelt érezni a hatékony gazdálkodás összes ódiumát. De tudomásul kelil venni, hogy vannak és a jövőben is lesznek tonnák, méterek, csúcsok, újabb csúcsok, lesz szakmai becsvágy, egymáson túltenni akarás. verseny, munkaverseny, ha úgy tet­szik. tanfolyamokon eddig általá­ban igen nagy volt a lemor­zsolódás. A munkaügyi szakemberek úgy vélekednek, hogy az át­képzések egy része megvaló­sítható az eddigi formák sze­rint, de szükség van olyan képzési lehetőségekre is, amelyekkel jobban segíthe­tő a munkanélküliek újbóli elhelyezkedése. Igv például tekintettel kell lenni arra, hogy a munkanélküliek je­lentős része kevésbé iskolá­zott emberek közül kerül ki, akiket először még tanulni is meg kell tanítani, s csak utána lehet bevonni valami­lyen szakmai képzésbe. Ugyanakkor megoldásra váró probléma az is, hogy ma Magyarországon egyénileg nemigen lehet bekapcsolód­ni az átképzésbe, s még ne­hezebb olyan intézményt ta­lálni, ahol az elméleti és a szakmai képzést együtt, egy helyen oldják meg. Az első regionális átképző­központ helyének kiválasz­tásakor alapvető szempont volt. hogy Borsod-Abaúi- Zemplén és Szabolcs-Szat- már megyében a legrosszabb a foglalkoztatási helyzet. Itt a munkanélküliek amúgy is jelentős táborában sok a szakképzetlen, ugyanakkor a szerkezetváltás már a szak­képzettek foglalkoztatásában Igen. munkaverseny. A meggyötört bányász érdekes módon mindmáig nem adta fel. Morog, de dolgozik, hajt, rekordokat hajt. Kondorosi Lacit régtől is­merem. Nem akarták, hogy brigádvezető legyen. Az vol.t ellene a vád. hogy önfejű. Még érnie kell. Meg ilye­neket mondtak. Miikor az­tán az ifjúsági brigád, nem­csak az üzemi — mármint a putnoki — viszonylatban ért el kiemelkedő vágaíhajtási eredményeket, hanem válla­lati. sőt országos szinten is, azok kezdtek a brigáddal dicsekedni, meg dicsérni Kondorosi Lacit, alléik (tették korábban a finom „nem azért mondom” megjegyzé­seket. Na, d'e hagyjuk. Ám ennyi elégtétel jár Lacinak. Miért hozom elő mindezt? Putnok a széngyár, Putnok az álombánya, és ki tudja mit írtunk, jómagam is nemegyszer erről a bányá­ról. De hát. az vesse rám az első meddőt, aki bújkált már vékonytelepi bányában, és sétálhatott, mint egy pa­lotában. a putnöki Heim- scheidt-pajzsok oszlopai közt. Nem tagadom, llenyűgözött a négy méter vastag szén- telep. a számítógépes vezér­lésű. kétlárcsás marógép. És persze, ugyancsak lenyűgö­zött, amikor több tonnás meddősziklák szakadtak le a fötéből, csak éppen más értelemben volit nagy ha­tással rám a látvány. Ek­korra ugyanis kiderült, hogy a viszonyok nem is annyi­ra optimálisaik ebben az ígéretes telepben. Csakis egy gyorsított vágathajtás segíthet a gondokon, minél gyorsabban átmenni egy má­sik telepbe. Vágathajtás és Putnok. Errő] az odavezényelt csa­patok tudnának igazán me­séin!. Víz. meddő, nyomás. sat. Az elképzelések szerint az átképzőközpontban egyide­jűleg csaknem 400 ember el­méleti és gyakorlati oktatá­sára nyílna lehetőség, több szakmában. A 'gyakorlati képzés során a résztvevők ugyanúgy megismerkednek a legmodernebb technikával, mint a hagyományos szak­mai fogásokkal. Az elméleti oktatás is a szakismeretekre koncentrálódna, így a kép­zés ideje általában nem ha­ladná meg az egy évet. Szó van arról, hogy az összetett munkakörökben — mint pél­dául a festő-mázoló-tapétázó — lehetőség lenne csupán az egyik szakma elsajátítására is, s ki-ki saját képességei szerint gyarapíthatná a to­vábbiakban a szakismereteit. Az elképzelések között sze­repel kisvállalkozói tanács­adó szolgálat indítása is. Az átképző központ tevé­kenységének kialakításához külföldi szakértők segítségét is igénybe veszik, hiszen a munkanélküliekkel való fog­lalkozás az iparilag fejlett országokban külön szakma, s a hagyományos oktatási rendszertől elkülönítve tör­ténik. A konkrét oktatási programok kidolgozásába pedig bevonják a különféle egyetemek, főiskolák, közép­fokú oktatási intézmények munkatársait is. Mivel az ország északi térségében az infrastruktúra fejlesztése sokáig nem halogatható, a hagyományos ipari szakmák mellett felvetődött a hírköz­léssel, a pénzügyi kérdések­kel, valamint általában vé­ve az elektronikus adatfel­dolgozással, illetve a vendég­látással. az idegenforgalom­mal kapcsolatos szakisme­retek oktatásának lehetősé­ge a térségben. (MTI) egyszóval az NSZK-t meg­járt csodacsapat is csak araszolt előre. Jöttek Újlaki Miklósék. Ez a csapat a hazai szénbá­nyászat történetében legen­dássá nőtte ki magát. Or­moson érték el az első si­kereket. majd Szuhavölgyön folytatták, s Put,nokon. is, igaz. ami igaz. kihajtottak egy hónap alatt 200 métert. Ez sokáig bántotta a put- nokiialk önérzetét, hogy per­sze könnyű úgy, hogy min­dent. megkaptak, kiszolgál­ták őket. visszahozták a sztahanovista kirakatpo- t'ilcát. csak azért, hogy lejá­rassák a puinokiakat... Elérkezett a pillanat a visszavágásra. A CTII-as front alapvágatának hajtása igen jó munkahelynek mu­tatkozott Kondorosi Laci­éit május 14-én kezdték meg itt a hajtást, s még májusban elértek 74 métert. Ezt követően június 15-ig kihajtottak 220 méter!. ami azt jelenti, hogy egy hónap alatt 274 méterre tolták ki ama csúcsot, amit Üjlakiék 200 méterrel tartottak, de azt is mondhatjuk, hogy két hét alatt 220 métert hoztak, am! önmagában is 20 méter­rel több. mint Miklósék ha­vi teljesítménye. Szóval a csúcs megdőlt, s bár neonreklám nem hir­deti majd a fiúk nevét a bányairoda fölött, sőt az új munkahely valószínűleg át­lagos teljesítményre húzza vissza őket, de azt a tisz­tes pénzt megkapták, s né­hány jó szót is hozzá. Meglehet, az ismert idé­zetet átformálva, sok van mi csodálatos, különösen ebben a látványdús, felszínen vil- lódzó világban, de lenn a mélyben, az emberben mun­káló bitnél, tudásnál, tisz­tességnél semmi sem csodá­latosabb. Karosi Imre De jut-e Borsodnak? A napokban aláírt meg­állapodás értelmében a Vi­lágbank 95 millió dollár kölcsönt nyújt hazánknak közlekedésfejlesztési célok­ra. A 15 éves lejáratú, ked­vező kamatozású hitelt négyféle „csomagban” le­het felhasználni. A közúti fejlesztésekre fordítható 53,8 millió dol­lárból az MO-ás autóút kö­vetkező — az Ml-es autó­pálya és a ß-os főút közötti — szakaszának megépíté­sére használnak fel jelen­tős hányadot. Várhatóan 1994-ben lesz kész, ez az útszakasz, amely lehetővé teszi, hogy a Hegyeshalom —Budapest—Röszkc vona­lon áthúzódó transzeurópai útvonal elkerülje a fővá­ros belső részeit. Ebből a keretből útkarbantartó, tengelysúly- és minőségel­lenőrző berendezéseket szereznek be. Ennek a keretnek a terhére készül egy fo­lyamhajózással, illetve ki­kötőbővítéssel foglalkozó tanulmány is, 25 millió dollárt pedig a magyaror­szági utak burkolatának megerősítésére, az útreha- bilitációs programra fordí­tanak. A Budapesti Közlekedési Vállalat fejlesztésére 3 millió dollár szolgál, ebből egyebek között korszerű forgalomirányító rendszert vezetnek be, s átalakítják a vállalati szervezetet. A Hungarocamion 6,1 millió dollárral részesedik a világbanki hitelből; in­tegrált számítógépes in­formációs rendszert állíta­nak üzembe, és tranzitel­osztó raktár berendezéseit vásárolják meg. A MÁV 25 millió dollárt kap a világbanki kölcsön­ből, korszerű szállításirá­nyítási információs rend­szerének kiépítésére, az eh­hez szükséges berendezé­sek, szoftverek beszerzésé­re, valamint sínfelújító üzem építésére, s felszere­lésére, továbbá pályakar­bantartó és -építő gépek vásárlására. A hitel további, valami­vel több mint 7 millió dol­láros része fel nem osztott tartalék-keretként szolgál. A hitelmegállapodást kö­vetően a lehető legrövi­debb időn belül kiírják a nemzetközi pályázatokat, amelyeken bárki részt ve­het. A megbízásokat azok a vállalatok nyerik el, ame­lyek a legkedvezőbb felté­telekkel, megfelelő garan­ciák nyújtása mellett vál­lalkoznak a feladatok el­végzésére. Egyébként a vi­lágbanki hitelből megvaló­sítandó program befejezé­si határideje 1994. decem­ber vége, s a kölcsön le­hívásának végső időpontja 1995. június 30-a. A közúti fejlesztési „cso­magon” belüli 25 millió dolláros útrehabilitációs hi­telezéssel kapcsolatban az MTI munkatársa további részleteket tudott meg. Ezt az összeget három év­re elosztva lehet felhasz­nálni, az idén és jövőre 10 —10 millió dolláros, 1991­ben pedig 5 millió dollá­ros részletben. A három­éves program munkáira nemzetközi versenytárgya­lásokat írtak ki, az ajánla­tok értékelése hamarosan megkezdődik, s azt köve­tően kerül sor a kivitele­zők megbízására, a mun­kák megindítására, össze­sen 300 kilométernyi útsza­kasz felújítására, korsze­rűsítésére, bővítésére le­hetett pályázni. így egye­bek között a 86-os út Mo­sonmagyaróvár és Csorna közötti szakaszának re­konstrukciójára, az Ml-es autópálya egy részének (a 80-as kilométerkő körül) átépítésére, illetve az M7- es autópálya újabb, 8 kilo­méteres szakaszának to­vábbépítésére. Az erre az évre terve­zett és a pályázati kiírás­ban is szereplő 300 kilomé­teres burkolatépítés körül­belül másfél milliárd fo­rintnyi ráfordítást igényel. Ennek csak egy részét — 35—40 százalékát — teszi ki a világbanki támogatás, a további csaknem 1 mil­liárd forintot az útalapból kell fedezni. (MTI) Munkaügyi és személyzeti szaktanfolyamok Az elmúlt héten kapták meg a szakszer­vezeti bizottságok az SZMT-tájékoztató ez évi különszámát, melyben a legfontosabb szakszervezeti állásfoglalások, ajánlások mellett tájékoztatnak arról is, hogy az SZMT képzési központjában szeptembertől felsőfokú szaktanfolyamok indulnak. A szo­ciálpolitikai, munkaügyi és személyzeti szak- tanfolyamokra július 15-ig lehet jelentkezni a tájékoztatóban található jelentkezési lap­pal. A beiskolázás során a szakszervezeti tisztségviselők elsőbbséget kapnak, az SZMT ily módon is szeretné segíteni az eredményes érdekképviseleti munkát. tény is, hogy az átképző­Sztahanovista kirakatpolitika? A bányász morog, do hajt is Dollármilliók a magyarországi ólakra

Next

/
Oldalképek
Tartalom