Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

1989. július 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Dr. Ladányi József cáfol Számlákkal, levelekkel bizonyít Hónapok áta tart a „saj- t'óhá'ború” dr. Ladányi Jó­zsef. a megyei tanács immár nyugdíjas elnöke ellen. El­sősorban az MDF mezőkö­vesdi szervezete az, amelyik megpróbálja aláírások gyűj­tésével is. rábírni az or­szággyűlési képviselőt, bogy mondjon le mandátumáról. Köztudott, hogy a Demok­rata Fórum képviselői is meghívták Mezőkövesdre egy kötetlen eszmecserére a választópolgárokkal. Arról az eseményről akkor tudó­sítottunk. s megírtuk azt is. milyen, kifogásokkal, indo­kokkal támasztották alá visszahívási köve te lésüké t. Ajkkor szóba került a me­gyei tanácselnök pingyomi. 220 négyszögöles telke (amit szerintük szabályosan, de etikátlanul szerzett meg dr. Ladányi József). A kövesd i tanácskozás szenvedélyesen kezdődött, de mert a képviselő jól felké­szülten, számlákkal, hívaita- los okmányokkal jelent meg. úgy ért véget, hogy azt gon­dolhatta a tanácselnök: az ügy le van zárva. Aztán he­tekkel később jelent meg a la­pokban a hír: összegyűlt any. nyi aláírás dr. Ladányi Jó­zsef visszahívását követelve, amennyi ahhoz szükséges, hogy a szavazást erről kiírják. (Ezt. nem befolyásolja az a tény. hogy több száz alá­írást Összegyűjtőitek a kép­viselő mellett is.) A következő támadás a Heti Hírnök (amely lap már foglalkozott a témával) jú­nius 28-i számában érte a ‘ nyugdíjas tanácselnököt. Eb­ben egy 'olvasó arról ír, hogy miként szerezte még dr. Ladányi József miskol­ci. Mikes Kelemen utcai házát. úgy. hogy a levél­írót megkérdezése nélkül ' kirakták a bérlemény eme­leti feléből. Ezután kérte Ladányi Jó­zsef. hogy .lapunkban nyi­latkozhasson az ügyben. Előbb a korábbi cikkel kap­csolatban mondta el. hogy a Zsóri-üdülőtelke, illetve nyaralója a le írtak kai ellen­tétben 1982-ben közel 700 ezer forintjába 'került, Az összeg egyre több lesz. hiszen pél­dául a telefont tavaly ve­zették be." másokéval együtt. Ma már nagyon örü-1 an­nak. hogy minden számlát, minden engedélyt, kalkulá­ciót megőrzött. Mutatja is sorban a kilónyi számlacso- mát; hőtárolós kályhák, tég­lák. kövek, vasbeton-geren­dák. faanyagok, ajtók, abla­kok. kerítés, szerelvények és a szemeteskuka számlája éppúgy megvan, mint az ■elvégzett munkákért kiállí­tott és befizetést igazoló papírok. — Ami pedig a Mikes Kelemen utcai házat illeti: ebben korábban Csészét Vilmos városi rendőrkapi­tány lakott, neki ajánlották fel megvételre a házat, ám ő nem tartott rá igényt, an­nak el cserélését ajánlotta, i sme r ve 1 akóhá z-vás ár 1 ás i szándékomat. A képviselő újabb papír­kötegel vesz elő: leveleket és válaszokat, amelyekben engedélyt kért és kapott a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­tala elnökétől a lakáscse­rére és a ház megvételére. — A házat akkor 500 ezerre értékelték és mivel nag.yrészben romos voll, ne­A kormány iíz evvel ezelőt­ti rendeletének módosításával nagyobb önállóságot adott a vállalatoknak a munkavédelmi tevékenységük szervezésében, irányításában is. A Miniszter­tanács több olyan központi előírást helyezett hatályon kí­vül, amelyek az elmúlt évek során elavultak, s betartásuk mára formálissá vált. A jövőben azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek nem tar­toznak államigazgatási irányí­tás - alá, nem kötelesek külön munkavédelmi tervet készíteni. Megszűnt az az előírás is, amely legalább ötévente egyszer kö­telezővé tette a munkavédelmi helyzet értékelését, a vezetők munkavédelmi beszámoltatását. Ezután a vállalatok, szövetkeze­tek első számú vezetői akkor és annyiszor tartanak munkavédel­mi szemlét, amikor és ahány­szor azt időszerűnek tartják. A kém több százezerbe került a felújítása, melyet kisiparo­sokkal, saját költségemre vé­geztettem el. Elhanyagolt épület volt, a faszerkezetek gombásodtak. mindent ki kellett cserélni. Az engedé­lyeket. az értékelést óvatos­ságból nem megyei, ha- nepi pesti szakemberekkel végeztettem, ők vizsgáltak, ellenőriztek mindent, nehogy azt mondják, hogy a helyi­ek bármiben is kedveztek nekem. Az emeleti lakáról nem tudok mit mondani, soha életemben nem üát- tam. nem ismerem azt az embert. Egyébként abban az időben nem is Rózsa Kálmán, hanem Bérezi Béla volt a miskolci tanácselnök. Végül köszöntő levelek sokaságát mutatja dr. La­dányi József. Magas rangú politikusok, miniszterek, me­gyei vezetők, gazdasági szak­emberek, barátok köszön­nek el a nyugdíjba vonuló tanácselnöktől. Legtöbbjük nem mulasztja el megje­gyezni. hogy meg van győ­ződve Ladányi József köz­életi tisztaságáról és min­denki tud történeteket fel­eleveníteni arról, mi min­dent tett a képviselő vá­lasztókörzetéért, a tanács­elnök, megyéjéért. munkavédelem irányítását a szabályok most inár nem kötik a legmagasabb vezetői posztok­hoz: ezt a feladatot a vezér- igazgatók, igazgatók „leadhat­ják” azoknak a munkatársaik­nak, akiknek kezében vélemé­nyük szerint a lehető legjobban összpontosítható e tevékenység. Az első számú vezetők munka­védelmi vizsgakötelezettségét is eltörölték. Az új szabályok sze­rint a munkavédelmi ügyek in­tézésére külön szervezetet — amely akár egyetlen munka­társból is állhat — csak azok a társulások kötelesek működ­tetni, amelyek 50 dolgozónál többet foglalkoztatnak. A dol­gozók munkaköri leírásának — ha van ilyen, erre ugyanis jog­szabály nem kötelez — ezután nem kell a munkavédelmi fel­adatokat is tartalmaznia. A módosításokat a Magyar Köz­löny 43. száma közli. Változások a munkavédelemben Itt csodálatos Ös-Duna, amott gépek és por... Vál­tozatos a szigetközi táj... A Szigetközt északról a Nagy-Duna. délről pedig a Mosoni-Duna fogja át „ölelőn-óvó szeretettel”. Vala­mikor az egészet a Duna élő- és holtágai, kisebb-na- gyobb erek és vízfolyások szelték kercsztül-kasul, és szinte minden községe egy-egy mini szigeten keletke­zett. Igazi vadvízország mivoltát az 1886 és 1895 kö­zötti Duna-szabályozásokkal vesztette el. Am növény- és állatvilága ma is egyedülállóan fajgazdag. Napjainkban ismét változik a táj. Dunakilitinél (és részben csehszlovák területen) készül egy tározó, amely a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer jelenleg is épülő (tehál nem leállított). objektuma. A tározó teljes tér­fogata 200 millió köbméter lesse és belőle indul a Hősre vivő iizemvízcsatorna. Jelenleg elég sivár a táj. Am talán nem is sokára csillogó vízfelszín, b részben üdülési célú létesítmények váltják ezt fel. De ahhoz, hogy majd gond nélkül élvezhessük, az is szükséges, hogy a bős—nagymarosi erőmű építésénél olyan meg­oldások szülessenek, hogy a Szigetköz varázsa és ro­mantikája a jövőben is élvezhető valóságában táruljon fel. Rekviem egy háborús nemzedékért Fogságom naplója II. — Az első részt ott fejeztük be Nagy László nyugdíjas sárospataki tanárral, egy­kori deportálttal, hogy 1044. december 6-án ezer fogolytársával. Vereckénél átlépték a magyar—szovjet határt. Hová vezetett az útjuk? — A harmadik nap estéjén érkeztünk meg a következő lágerbe, Sztrijbe. A há­rom napi úton ismét nem kaptunk enni, inni. Csak a sztriji lágerben kaptunk a megérkezésünket követő másnap reggel fél liter levest egy szelet kenyérrel. Sztrijben is három napot töltöttünk, majd tovább in­dultunk a zámbori lágerbe. Ezt az utat is három nap alatt tettük meg, mondanom sem kell. étlen-szomjan. A zámbori láger­ben a viszonyok valamivel jobbak voltak, mint az előző kettőben. Először is fedél alatt, mindenkinek jutott annyi hely. hogy a földön elnyújtózhasson. Az ellátás itt is a szokásos fejadag volt: leves és kenyér naponta egyszer. Itt. még vízhez is hozzá lehetett jutni, ugyanis egy kis erecske folyt a lágeren keresztül. A patak felső részének vizéből ittunk, az alsó végén pedig mosa­kodtunk, először két hét után. Egy hetet töltöttünk ott, majd december 17-én dél­előtt vagonokba raktak bennünket. — Megkérem, meséljen, az eddigi gyalog­menetei hogyan, milyen körülmények kö­zött zajlottak le? — Az egész útról általában elmondható, hogy reggel sorakozóval kezdődött. Általá­ban 7—8 órakor indultunk el. Délig pihenő nélkül meneteltünk.- Akkor valahol a me­zőn megálltunk félórára, ennyi volt ugyanis a minket kísérő katonák ebédideje. Mi ez­alatt néztük őket „hogyan fal egyre mind”. Ez idő alatt elvégezhettük a dolgunkat, s kicsit pihenhettünk. Utána sorakozó követ­kezett, számlálás és indulás tovább. Este 5—6 óra tájban érkeztünk meg az aznapi szálláshelyre, amely rendszerint egy közsé­gi iskola épülete volt. Útközben sem evés, sem ivás. Mosakodásról szó sem lehetett, hiszen még inni sem volt mit. Ha valaki a sorból kilépett bármilyen okból (széklet. vízvétel), azt azonnal agyonlőtték és ott­hagyták. Az agyonlőttek helyébe a falvak­ból fogdosták össze az embereket, mert az őrparancsnoknak a létszámmal szigorúan kellett elszámolni. Sem több, sem kevesebb nem lehetett a létszám. Előfordult például Szolyvánál, hogy a kísérő ruszin próbarend­őrt dobták be a sorba, természetesen előbb elvéve tőle fegyverét. Hogy a létszám meg­legyen. De az is előfordult, hogy a végéről az utolsót elzavarták, mert a létszám több vol t «.a kelleténél, ugyanis többet szedtek össze útközben, mint amennyit kilőttek. _ Térjünk vissza a zámbori bevagoníro­z áshoz... — Száz embert zsúfoltak össze egy mar­havagonba. Még leülni sem tudtunk, így állva aludtunk, mint a lovak. A külső hő­mérséklet —15—20 fok körül volt. — Miből állt egy ilyen vagon berende­zése? — Egy tölcsér az ajtó mellett, mely vé­céül szolgált, más semmi. Fűtés nem volt. A zsúfoltság következtében és a tisztálkodás hiányában megjelentek a tetvek. A beva- gonírozás után két-három nap múlva már nem lehetett kibírni tetvészkedés nélkül. Ha reggel kivilágosodott, egyenként húzódtunk a parányi ablakokhoz, ott félcsupaszra vet­kőzve kerestük a tetveket és öltük őket százával. 150—200 tetű megölése után öltöz­ködés és helycsere. És ez így ment minden­nap, míg csak meg nem érkeztünk utunk végállomására, az uráli Nyevjanszkba. Aki nem tetvészkedett, az egv-két nap alatt el­pusztult, megélték a tetvek. Három hétig utaztunk így összezsúfolva. Reggelenként bekiabált egy katona: kaput jesz? (Halott, van?) Azokat kivették közü­lünk, s egy 'gyűjtőkocsiba vittek. Azt soha­sem kérdezték meg, hogy beteg van-e. Mi­vel az út végére érve a vagonban a zsúfolt­ság enyhült — ugyanis 30 halottunk volt — már le tudtunk ülni, ha éppen pihenni, vagy aludni akartunk. — E három hét alatt, amit vagonban töl­töttek, milyen volt az étkezésük? — Minden reggel kaptunk tíz deka szá­rított kenyeret (szluhalkát). Ezenkívül még öt alkalommal kaptunk a kenyér mellé egy kiskanál kristálycukrot. Öt alkalommal kap­tunk egy fél liter levest egv sós heringgel. Ez volt a 21 nap kosztja. A három hét alatt vizet egyszer sem adtak. Én a sós heringet nem ettem meg, elcseréltem a cukorért. Talán ez volt a szerencsém. A vízigénye­met az öt fél liter leves, ha nehezen is, de kielégítette a kapott és elcserélt cukorral. De akik két heringet is megettek, a víz­hiány miatt nagy kínjuk volt. Akik már nem bírták a szomjúságot, kínjukban a vé­cé fölötti zúzmarás szöget kezdték nyaldos­ni (a vizelet párája fagyott a szögre). Ezek egy-két napon belül meghaltak. A 21 éves derék fiatalember. Szabó Géza kezdte a sort december 24-én este. Másnap már vagy öten haltak meg. A vagonunkban elhelyezett száz ember a megérkezésig, január 6-ig — mint már említettem — 70 főre olvadt le. Nyevjanszkban megérkezésünkkor az út- bainditott ezer emberből háromszázat hal­va szedtek le a vonatról. Nyevjanszk a Kö- zép-Ural ázsiai oldalán található. Az állo­másról a lágerbe másfél kilométer volt az út. Ezt az utat, aki bírta, gyalog tette meg. Ilyen alig volt száz fő. A többieket gépko­csi szállította a lágerbe. Én gyalog próbál­koztam, de az út egynegyedét sem tet­tem meg. amikor összeestem. így engem is felraklak a kocsira. — Hogyan nézett ki a nyevjanszki láger? — A láger be volt kerítve, a kerítés tete­jén többszörösen szögesdrót volt kihúzva, a sarkokon pedig őrtornyok állottak. A lá­geren belül 10—15 faépület, s egy-egy ilyen épület 50 méter hosszú és 10 méter széles volt. Egy ilyen teljesen üres faházba vit­tek először bennünket. Ez érkezésünkkor fütetlen volt. de megérkezésünk után befű- töttek. Itt már le lehetett heveredni a pad­lóra és hat hét után ki is nyújtózkodhat­tunk. Estefelé meghozták a kondérokban a várva várt teát. Egy főnek két decit adtak egyszerre. De a sort újrakezdve még há­romszor megismételtük a teaadag vételezé­sét. Hat hét után ez volt az első eset, hogy valamilyen folyadékot kaptunk. — S másnap? Hogyan kezdődött a nyev­janszki — öntől tudom — tíz hónapos lá- geréletük első napja? — Másnap reggel valamennyiünket für­dőbe vittek. Ruháinkat a fertőtlenítőbe tették, minket megnyírtak, megborotváltak, majd lefürödtünk. Amikor a fürdőből ki­mentünk az öltözőbe, csodálkozva láttuk, hogy a ruháját senki sem kapta vissza. Én egy rossz katonainget, egy még rosszabb köpenyt és egy facipőt kaptam. A jó ruhák eltűntek. Az én lengyel bundám például a lágerparancsnoké lett. (Folytatjuk) Hajdú Imre Változatok a Szigetközre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom