Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

A haza mindenekelőtt

Az országunk szebb jövőjéről álmodó, s annak megvalósításáért aggódó magyar állampolgár szorongva kíséri JDigyellemmel mind bel-, mind külpolitikánk: eseményeit, történéseit, legfelsőbb vezetőink pöl it ilkal -gazdasági kiútkeresését, amely nyilván az egymás közötti elvi vitáktól sem mentes. Legfrissebb esemény a 4 tagú elnökség megválasztása.

Tudjuk azt, minél többen felelőseik valamiért, annál inkább nincs felelős, mert megvan az egymásra várás, az egymásra mutogatás, a felelősség elhárításának a veszélye. Reméljük, ez az állapot csak átmeneti, ideiglenes jellegű, de így is veszélyes, országunk belpolitikájának megítélését illetően. A „Négyék” között ki az, aki az ország nevében és felelőssége tudatában nyilatkozhat? Például Bush elnök közelgő látogatása esetén? Tárgyaljon egyszerre mind a néggyel? Ez kissé groteszk. Csak eggyel? Ez az egy meri-e vállalni az ódiumot a másik hárommal és a mögöttük levőkkel szemben? De hiszen mind a négy országvezető, egy pártA Hazafias Népfront Kazincbarcika Városi Bizottsága 1989. június 22-i ülésén úgy döntött, (hogy él a tanácsülés napirendjére tehető javaslattételi jogosultságával. (A tanácstörvény kimondja: mind a tanács, mind pedig a végrehajtó bizottság ülése napirendjének tervezetébe fel kell venni azt a javaslatot, amelynek megtárgyalását a Hazafias Népfront illetékes bizottsága indítványozza.)

A Hazafias Népfront városi bizottsága javasolja: a városi tanács testületé gondolja át, illetve tárgyalja újra — legkésőbb laz 1989 szeptemberi ülésén — a 2/1989. (IV. 28.) rendeletét a Városgazdálkodási és Ingatlankezelési Vállalat kezelésében levő házingatlanok eladásának feltételeiről.

Javaslatunkat azzal indokoljuk, hogy a rendelettel megemelt vételár miatt a bérlők elállnak vételi szándékuktól, így az eredeti cél, vagyis a lakások állagmegóvásának biztosítása tulajdonosváltozás revén nem lesz teljesíthető.

Ügy véljük, a döntéshozatalkor a tanács a lakások eladásából származó bevétel növelésének szükségszerű szándéka mellett nem fordított kellő figyelmet arra. hogy az állampolgárra milyen terheket ró a i— nagyon jutányosnak számító

na.k a itagjia. Kérdésiként vetődik fel, kik képviselik a páiltonkívül iéket, az ország 'lakosságának többségét?

Az újonnan szerveződött, vagy éppen szerveződő pártok, esetileg az alternatívok megbízottjai? Merít Bush elnök fel telhetőén ezek véleményére is kíváncsi. Ezek a vezetők a tömegék előtt ismeretlenek, mert nincs mindenkinek pénze az átlagosan 40—45 forintos heti, vagy még drágább havi folyóiratokra, amelyekből bővebben tájékozódhatna a honpolgár. Az anyagilag könnyebben hozzáférhető olyan napilap pedig még nincs Miskolcon, amely naprakészen, frissiben tájékoz- táthatná a közvéleményt a nézeteltéréseikről, az ellenvéleményékről, amelyre n agy szükség volna társadalmunk gyorsabb és felette kívánatos polarizálódása erdőkében. (...)

Értse meg minden magyar — párt, pártok, pártonlkívü- leilk, alternatívok,, a harmadik öldal, a különböző szerveződésék —, hogy most az

— vásárlással. Hiszen a vételáron túl a lakásvásárló állampolgárt fogja terhelni a fenntartás folyamatos közköltségbe beépített költsége mellett mindenfajta berendezés, tartozék, vagy hiba teljes javítása, vagy cseréje, és majd a lakóház-felújítás ráeső költsége is, ami már mai árakon is több százezer forintos tétel lakásonként. Mindehhez hozzá tartozik, hogy ,a házgyári lakások esetében a felújítás technológiája sem kimunkált.

Ügy Véljük, a tanács [hibát követ cl, ha a tanácsi bérlakások eladásánál az ebből származó bevételre helyezi ,a hangsúlyt, s az ármegállapítással kívánja a társadalmi igazságot megteremteni az OTP-, illetve szövetkezeti lakásokban élők költségei és a imái lakásárak között. Figyelembe ikcll venni, hogy az eladással a lakások állagmegóvása a cél.

Javasoljuk az eladási árat alacsonyabban megállapítani. és pontos felvilágosítást adni a vásárlással átvállalt terhek várható köréről és mértékéről. Javasoljuk, a tanácstagok választóikkal megbeszélve vegyenek részt a kérdés újragondolásában.

Ollári István

HNF városi elnök

Szalontai Lajosné

HNF városi titkár

országnak nem pántoslkodás- ra, belső meddő, lényegről elterelő, haltaimat eldöntő „küzdelemre” van szüksége. Sokkal inkább olyan [közmegegyezésen alapuló egyet- akarásra, egy irányba és irányra tartó törekvésre, együttmene telesre, amely mindenekelőtt és mimdenetk- feilett csak és egyedül az ország sorsát, a magyar nép érdekeit, közeli és távoli jövőjét tartja szem előtt, ba- ráitsáigiban minden néppel, nemzettel és nemzetiséggel.

Vida József Miskolc

*

(Olvasónk némely kérdésére már választ is kapott. Tudjulk, ki tárgyal Bush elnökkel és azt is, hogy az ellenzék képviselőivel is találkozik majd. A közmegegyezésről írt soraival egyetér- értünk, bár a megegyezést — természetesen — mindig viták előzik meg. — A szerk.)

A népfront viszonyáról a tanácshoz

— Kazincbarcika városban a népfront egyedüli hatalomként a demokratikusan választott tanáostes- tületet fogadja el.

— A népfront támogatja a tanácsot a város polgárai boldogulása, érdekében végzett tevékenységében, de szembefordul vele, ha a polgárok többsége érdekeivel ellentétes intézkedést hoz. vagy el mulaszt j0 az érdekegyeztetésit.

— Javasolja a tanács elnökének: felelősséget elsősorban a tana estest ü'let és ne a megyei, vagy politikai vezetés iránt érezzen.

— Kéri a tanács elnökétől: valósítsa, meg, hogy egyetlen fillér elosztása, vagy egyetlen döntés ne születhessen a tanácson a tanácstagok tudta nélkül. A A rendszeres pénzügyi tájékoztatás megvalósításával. Az apparátusnak legyen kötelessége szakmai tudásával segíteni a tanácstagok döntésre felkészülését.

— Legyen szigorú elv: minden a tanácstagokra tar. tozik. ami a testület nevében történik.

— Javasolja a népfront a tanácsi munka nyitottságá- hak. a lakosság tájékoztatásának javítását. Élni kell jobban a rendelkezésre álló tájékoztatási esziközölkkel is (ú'jlság, video, fotó. hirdetők).

A Hazafias Népfont Városi Bizottsága, Kazincbarcika

Levél a tanácstagokhoz

Újra a kis vasútról

Ahogyan egyre inkább távolodunk időben is a bodrogközi kisvasút felett kimondott ítélettől, annak végrehajtásától, a sínek sür- Sös felszedésétől, az utolsó mozdony utolsó, fájdalmasan hangzó sípjának jajgatásától, úgy erősödik és vátiik érthetetlenebbé, meg.magya ráziba - tatlonaibbá Bodrogköz népe előtt: miért kellett egy önmagát fenntartó, nélkülözhetetlen vasúti társaságot elpusztítani ?

Nem falurombolás, nemcsak tájegységrombolás történt itt, de sokkal súlyosabb — mert a falvakat újra be lehet népesíteni, a házakat felépíteni —: összetörtök ennek a népnek az állam törvényei iránti tiszteletét, bizalmát, egy vonatkozásban értelmetlenné tették az életét, megölték a munkakedvét, majdnem megutáltatták vele az életét. És ez minden dózeres

rombolásnál súlyosabb, mert nemzedékekre ki fog hatni.

Ha e félelem nem bénította volna le ezt a népet (mely még ma sem szűnt meg), a Bodrogközből tízezer embernek kellett volna az Országház körül éhségsztrájkot tartva tiltakozni, legfelső szinten a NULLÁI-* (N —P), a megyén pedig a kisvasút megszüntetése felett „halotti tort is tartó” érdéktelen (vagy erdőkéit?) Fáktor ők ellen, hogy idejében visszahőköl- telc volna ettől a végzetes, beláthatatlan következményű, nemzetgazdaságilag is esztelen szándékúiktól, melyet a nyírvidékiek meg is akadályozták úgy, hogy még ma is Balsáig jár a vonatjuk.

De az még érthetetlenebb, hogy most, amikor Csajka István ny. főtanácsos személyében olyan ember készített. és dolgozott ki tervet az egész Bodrogközt átszelő, széles nyomtávú villamos vasút beállítására, aki nem is bodrogközi, újra akadályokba ütközik.

Csajka István főtanácsos maga is jól tudja, hogy ő ezen a vonaton már nemigen fog utazgatni, ennék száguldásán örvendezni, hiszen már csak néhány lépése van a nyolcvanadik évéig, mégis fiatalt megszégyenítő lelkesedéssel, akarattal és hittel küzd, hogy legalább elvben, tervben legyen elfogadtatva a megye által, hogy eljuttatva a parlament elé, mint nélkülözhetetlen és megvalósításra váró vasúti terv, folyton asztalon maradjon.

Akii tudna jót tenni, mégsem teszi, vagy éppenséggel akadályozza, az nem lehet e népnék barátja.

Fodor J.

Bordeaux, Franciaország borászati szempontból legfontosabb városa kétévenként ad otthont a világ borainak közös kiállítása és a borászatban alkalmazott gépek bemutatkozásának. Ez évben, június végén szervezték meg az ötödik Vinexpót, a bor és alkoholos italok nemzetközi kiállítását. A kiállítás időszakát számos rangos esemény kísérte: nemzetközi borverseny, borárverés, nemzetközi borászati szimpózium. A Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát harmadik alkalommal vett részt ezen a rangos eseménysorozaton.

A korábbi években 1985-ben és 1987-ben a borversenyre benevezett boraik mindig aranyérmet nyertek és a megjelölt két évben különdíjban is részesültek. Így érthető volt a borkombinát szakembereinek gondos készülése -és várakozása a borversenyt illetően. Az 1989-es részvétel meghozta a várt eredményt. Mindhárom boruk aranyérmes lett: így a 4 puttonyos, az 5 puttonyos aszú és az aszúeszencia. Az utóbbi bor az aranyérem mellett elnyerte a borverseny egyik nagydiját is, amely méltó elismerése annak a munkának és borminőségnek, amelyet a Tokaj-Hegyalján élő szőlőművelők és borászok végeznek.

„Ol! folytatóin, altot abbahagyom...”

Egy vasutas a sok közül

A jól megtermett, ke- ménykötésű Hajdú László főművezetőt a nehéz, rögös életút, a kövesdiekre jellemző szorgalom edzette vasemberré. Meglehetősen szűkszavú. Csak az elejtett szavaiból lehet következtetni, hogy valaha ugyanaz a keserves, nyomorúságos sors várt rá, mint „matyóország” fővárosának sok száz, ezer nincstelenjére.

— Már 13 éves koromtól dolgoznom kellett. Erdőbé- nyén voltam szőlőmunkás, félkezes surnmás ... Utána három nyáron át egy kőműves kisiparos mellett dolgoztam, .majd ipari tanuló lettem. Egy év után a mesterem beadta az ipart, én bejöttem az egyik miskolci építőipari vállalathoz, ott szabadultam fel 1951 márciusában, és még annak az évnek a végén eljöttem a vasúthoz.

Ettől kezdve dolgozik a miskolci távközlési és biztosítóberendezési főnökségen. E szervezet feladata volt — több vasútvonal esetében ma is — a hagyományos vonóvezetékes vasútbiztosító berendezések építése és karbantartása. Ehhez neki és a többi kőművesnek rengeteg betonelemet kellett legyártani és beépíteni.

A MÁV a hatvanas évekkel kezdődően nagy technikai fejlesztést kezdett. Az automatizálási program megvalósításához is nélkülözhetetlenek a hagyományos szakmák, a lakatosok, kőművesek, műszerészek stb. munkája. Az új technika bontakoztatta ki a Hajdú Lászlóban rejtőző képességeket.

Vasúti hivatása r.émely vonatkozásban hasonlított a summásélethez. Nagy hátizsákba pakolt egész heti, élelemmel indult útnak, s csak a hét végén tért viszsza otthonába, akkor találkozott két gyermekével. És képzeljük csak el! A napi 10—12 órai kemény munka után fogta kezébe a gimnáziumi tankönyvet, s csak akkor hajtotta álomra a fejét, ha megoldotta a legkomplikáltabb matematikapéldát is. Levelező tagozaton 1966-ban érettségizett. Űjabb háromévi „levelezés” után végezte el a műszaki tiszti tanfolyamot.

Egykori, s mai vezetői elmondják, hogy az .új technikai feladatoknál mindig kíváncsi volt rá; ezt, vagy azt a munkát 'miért, s hogyan kell csinálni. Az új iránti fogékonyságának bizonyítéka, hogy a legkorszerűbb technika esetében is el tudott igazodni a tervéken, tudta, s tudja irányítani a feladatok végzésében munkatársait.

Milyen nehéz, s izgalmas esetekre emlékszik vissza? A MÁV Miskolci Igazgatósága elsőként a füzesabonyi állomáson építette meg az első korszerű állomási automatikus biztosítóberendezést. A munkát, a kábel- hálózat lefektetését, a jelzők és a fénysorompók beépítését Hajdú László és emberei kezdték, végezték. Társaival együtt nagyon izgult, •hogy a nagy vizsga — amely egyben a főnökség megmérettetése is volt — sikeres legyen. Ettől függött a további megbízatásuk. A kitűnő munkát dokumentálja. hogy ilyen feladatokat nemcsak a miskolci, hanem a budapesti és a debreceni igazgatóságtól is kaptak.

A főművezető kitűnő em- berismeretséggel is rendelkezik. Mindig tudta, s tudja, hogy kihez hogyan kell szólnia, mivel lehet jól hatnia rá. Mindenekelőtt azt tanulta meg; a legfontosabb érv a személyes példamutatás. Mindig ő ragadta meg elsőnek a szerszámot, s munkájával magával sodorta a többit. A ranglétrán felfelé haladva lett csoport- vezető. művezető, főművezető, s a pártalapszervezet titkára. Az utóbbi sok gondot, s nagy „vérnyomásfcilen- gést” okozott számára. A jelölőbizottságban volt, de a jelölt helyett — minden tiltakozása ellenére — őt választották titkárrá.

— Az igazat megmondva, nem örültem neki, de amit vállalok, azt teljesítem is. Lassan tizedik éve látom el ezt a megbízatást.

A gondjai? Azonosak a vasútéval. A dinamikus fejlesztés megszakadt. Az építési részlegnél is — ahová tartozik — leapadt a beruházási feladat, s a dolgozók létszáma is. A korábbi harminc helyett a hozzá tartozó két munkacsoportban 9—9 ember van. Ezek mindegyike hozzáértő, megbízható szakember. De az utánpótlás ... 'Egy kivétellel a két csoport tagjai életük derekánál tartanak, vagy éppen vele együtt közel vannak a nyugdíjas-életkorhoz.

A főművezető is készül a vasúttól való megváláshoz. 59 éves ...

— Mik a tervei?

— Ott folytatom, ahol valaha abbahagytam .. . Irtom a (régi) tőkét, s telepítem az új szőlőt. A különbség: ezt magamnak készítem, s talán három év múlva szüretelek is.

Hajdú László hivatását, megduplázott feladatát kitűnően, példamutatóan végezte,- s végzi. Ezt dokumentálja, hogy július 8-án. a 39. vasutasnap budapesti központi ünnepségen a Kiváló Vasutas kitüntetéssel tisztelték meg.

Csorba Barnabás

A siker kellékeiből