Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. július 1., szombat „Búcsú" Feledy Gyula rajza Hatvanmilliót nyerhet Hatvanmillió, forintos pályázatot írt ki a Művelődési Minisztérium Közművelődési Alapja. Igaz, ezt az összeget nem egy pályázó nyerheti el; ennyi pénz áll rendelkezésre a közművelődés új formáinak támogatására, az újszerű kezdeményezések ösztönzésére. —- A pályázat kiírói mire gondoltak? — kérdezem dr. Schiffer Jánostól, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőjétől. — Két témakörre. Egyrészt a kulturálisan gyengén vagy egyáltalán nem ellátott településeken új közművelődési formák kialakítására. Olyan tevékenységekre, amelyek segítik a lakosság művelődési, szociális, mentális igényeinek kielégítését, a helyi kulturális hagyományok felkutatását. A másik téma a tavaly ugyancsak pályázati támogatással megteremtett közművelődési, közhasznú információs hálózathoz való csatlakozás technikai feltételeinek kialakítása. A cél az, hogy a hálózat tagjaiként gyűjfeék az oktatással, a művelődéssel, a közélettel, a szabadidő eltöltésével kapcsolatos adatokat, ezeket rendszerezzék, és adják tovább. A berendezések költségeinek felét a pályázóknak maguknak kell biztosítaniuk. — Mindebből kiderül, hogy nem a folyamatos .működéshez járulunk hozzá, nem költségvetési támogatást adunk, hanem új módszerek, új kezdeményezések kipróbálására szánjuk a pénzt. Éppen ezért a nyertesek legfeljebb két éven át kaphatják a támogatást. A pályázóknak természetesen nem kötelező a fenti témákhoz ragaszkodniuk, egyéni elképzeléseket is támogatunk, amelyek a művelődés megújulását eredményezik. — A közművelődési alap 1974 óta támogatja a közösségi művelődést. Milyen eredménnyel? — Sok sikeres kezdeményezés valósult meg azóta. A 70-es években a könyvtárak zenei részlege jött létre, majd a művelődési intézmény nélküli lakótelepek lakóklubjai szerveződtek. Később a video- és a számítástechnika közművelődést segítő szerepének kibontakoztatására, a kistelepülések élő műsorral való ellátásának biztosítására kiírt pályázat volt emlékezetes. — Üj közművelődési vállalkozásokra kölcsönt is biztosítanak ebből a keretből? — Igen. Olyan vállalkozásokra, amelyekből bevétel származik, s az a közművelődést gyarapítja. Tavaly tízen kaptak kölcsönt; buszvásárlásra, nyomda működtetésére, elhagyott iskolaépület kézművesházzá való alakításához. A kölcsönről esetenként dönti el a zsűri, hogy kamatmentesen vagy nagyon alacsony kamattal nyújtják négy évre. — Kik pályázhatnak? — Az első témára a közművelődéssel kapcsolatban, levő egyesületektől, szövetségektől, szervezetektől várjuk a jelentkezést. A második témára csakúgy, mint a hitelre, bárki pályázhat. — Hogyan? — Részletes tartalmi és költségvetési tervvel. Ezt a pályázóknak a kezdeményezésüket támogató társadalmi, gazdasági szervhez, tanácshoz, hazafias népfronthoz stb. kell benyújtaniuk 1989. július 15-ig. Az előterjesztők minősítik a kérelmeket, de ettől függetlenül minden pályázatot továbbítaniuk kell a Művelődési Minisztérium Közművelődési Koordinációs Főosztályához, július 31-ig. Majd a Művelődési Minisztérium által megbízott kuratórium október 31-ig elbírálja a pályamunkádat. A döntésről a pályázók értesítést kapnak. (kádár) a hit nem rendült meg az alkotókban..." Beszélgetés ]ancsó Miklóssal A közelmúltban több szakmai fórumom is szóba került, hogy mind veszedelmesebb arányt képviselnek a mozikban az értéktelen, gyakorlatilag szellemi környezetszennyezést jelentő munkák, amelyek igénytelenségüknél fogva igen nagy tömegeket vonzanak és sokakkal hitetik el, hogy az a . filmművészet. Fokozottan áll ez a veszély a video esetében. Éppen a miinap mondta el a filmfőigazgató a VILI. országos közművelődési filmfórum miskolci megnyitóján tartott előadásában, hogy 6 és 9 százezer közé tehető a hazánkban napjainkban használatban lévő videokészülékek száma, és azok filmellátása teljesen áttekinthetetlen, döntő többségben az ellenőrizhetetlen feketepiacról származó, művészileg értéktelen, ugyancsak a szellemi környezet- szennyezést jelentő szalagokat nézegetik az otthonok százezreiben és cserélgetik azokat egymás között. Jóllehet. a selejtes mozidarabok iránt is csökken az érdeklődés, nemcsak az értékes filmek nézőtere lesz egyre foghíjasabb, s már a kultúra gyomnövénye sem kell, továbbra is fennáll a kínált filmek között a silányság dominanciája. Egyes megállapítások szerint manapság a mozikban mindössze öt százalékot jelent a jegyet váltó nézők körében a tartalmas, értékes filmeket kívánó igényesebb közönség, s már 95 százalékos az a nézői igény, a mélyet korábban nem vettek eléggé figyelembe és most elemi erővel tör ki, kívánja az értéktelenségeket. S mert a gazdaságossági követelmények szorítják a forgalmazókat, ennek orvé alatt rendkívül nagy buzgalommal igyekeznek a deformált kívánalmakat kiszolgálni, sőt, azokat még fokozni is. Az értékes mű pedig egyre inkább kiszorul a mozikból, származzék az a nagy múltú nyugati filmgyártó országokból. vagy akár hazai stúdióból. Ezeket a gondokat említettem Jancsó Miklós, filmrendezőnek, a Magyar Fiirn- és Tévéművészek Szövetsége elnökének. — Kíván-e a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége, amely a hazai filmalkotók érdekvédelmi és értékmentő szervezete is, a magyar film alkotó és közönség közötti kapcsolatának is részbeni irányítója, valamit tenni a filmértékek további háttérbe szorulásának meggátlására, egyáltalán, miként értékeli á szövetség ezt a helyzetet? — kérdeztem bevezetőben. — A magyar filmalkotók, a szövetség tagjai és vezetői ismerik a sajnálatos állapotokat, azonban annak megítélésére testületi állás- foglalás még nem született, de a közeljövőben várható, így a szövetség nevében nincs módom nyilatkozni, csak a saját nevemben. — Ennek is nagyon örülök, hiszen Jancsó Miklós alkotói rangja, szakmai tekintélye, művészi hírneve az egyéni véleményt is rangossá, súlyossá teszi. Kérem hát, fejtse ki álláspontját. — Azzal kell kezdenem, hogy a kulturális szemét világáradata nem állt. nem állhatott meg a magyar határnál. Ez világjelenség, s .mert ezzel mindig könnyebben lehetett pénzt keresni, miint értékes művekkel, szinte természetes, hogy igen sokan erre a lóra tettek. e mellé álltak. Az az ember, aki a legkülönbözőbb hatások által, sok minden úton kondicionálva van, hogy az értékeket ne ismerje fel, évezredek óta ismert. Napjainkban is így van. Nem nagy vigasz, de nemcsak nálunk van ez így. A társadalmi struktúra, a hatalmi struktúra megrendítette a jobbat akarás hitét, de ez a hit nem rendült meg az alkotókban, s nem rendült meg a nézőkben sem. — Bocsásson meg, de a nézők igen nagy hányada éppen az értéktelenségeket nézi. Nem azzal a problémával állunk szemben itt, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, a mi esetünkben: azért nézik a selejtes műveket, mert a filmforgalmazás azokat kínálja, vagy azért kínálják a nézőknek a kulturális selejtet, sőt, szemetet, mert azt igénylik? — A kínálat nem hagyható figyelmen kívül, nagyon fontos. És fontos az -emberek gondolkodása, ízlésvilága, amelyet a kínálat befolyásol és ront el. Itt hozzá kell tenni, hogy nemcsak a mozi a ludas, nemcsak a filmforgalmazás, hanem a roppant tömegekre ható televízió, a video, a könyv- és lapkiadás és az emberek ízl ésvilágá t, érdelkl ődés én ek irányulását befolyásoló sok más kommunikációs lehetőség. A mi esetünkben talán maradjunk a mozgókép különböző jelentkezési formáinál, a filmnél, televíziónál, videónál. De ez is, mint már említettem, nemcsak nálunk hat, ez világjelenség. — Viszont a világ bajaiból legjobban a saját dolgunk érint, a miénk érdekelhet minket. Mit lehetne, vagy inkább mit kell tenni ennek a folyamatosan romló helyzetnek a megváltoztatására, a film iránti érdeklődésben tapasztalható nagyon egészségtelen arányok javításáért? — Alapvetően azt, hogy a támogatásinak a másra, az eltérőre kell elsősorban irányulni. A támogatás minden eszközének és lehetőségének. Ennek a módszereit kell megkeresnünk és megtalálnunk, s persze alkalmaznunk. Alkotóknak, forgalmazóknak, mindenkinek, akinek a filmhez köze van. — Miként látja ebben a forgalmazás szerepét? — A film elsősorban terjesztés. Ugyanis mindaddig, amíg az alkotó készítette film nem jut el a közönséghez, a mind szélesebb közönséghez, addig nem késZi addig nem film. Ezért mondom, hogy a film elsősorban terjesztés. Meg kell változtatni a film, a televízió és a forgalmazás viszonyát, át kell szervezni a film és a közönség egymásra találásáSárospatakon Országos népiskolai tanácskozás Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött hazánkban — finn, dán és svéd példák nyomán — a népfőiskolái mozgalom. Az elsők között a Sárospataki Református Kollégium falukutatással, faluszociológiával foglalkozó tanárai és diákjai szerveztek bentlakásos népfőiskolái tanfolyamot 1936-ban. Ezt attól kezdve egészen 1948-ig mindig megrendezték. A téli hónapokban néhány hétre 40— 50 tehetséges munkás- és parasztfiatalt „begyűjtötték'’ a kollégiumba, akik együtt laktak és a konviktusban együtt étkeztek a diákokkal. Neves írók, költők, mezőgazdászok, közgazdászok, orvosok, mérnökök, tanárok előadásokat tartottak a pataki „csizmás diákoknak” irodalomról, történelemről, korszerű gazdálkodásról, a falusi építkezésről, egészség- üeví kérdésekről. Az 1940-es évek végén — mint oly sok szervezetet, egyesületet, egészséges kez- deménvezést — a nénfőiskolai tanfolyamokat is beszüntették. A legutóbbi években azonban, főképp az 1980-as évektől kezdve — a Hazafias Népfront égisze alatt — az országban mind több helyen újraélednek a népfőiskolák, természetesen korszerű tantervekkel és tartalommal működnek. Napjainkra pedig annyira elterjedtek, megerősödtek, hogy megalakult a Magyar Népfőiskolái Társaság, amely szükségesnek látta, hogy a Sárospataki Népfőiskolái Baráti Körrel és a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeivel közösen Sárospatakon megrendezze az első országos népfőiskolái tanácskozást. Ai tanácskozás július 6-án, csütörtökön kezdődik. A négynapos, gazdag programban előadások hangzanak el a népfőiskolái hagyományokról, az új népfőiskolái mozgalomról: problémáiról, tapasztalatairól, eredményeiről. Külföldi előadói is lesznek a tanácskozásnak, főkénoen Svédországból, akik a navy múltra visszatekintő svéd népfőiskolák történetéről, mai célkitűzéseiről, munkájáról tájékoztatjuk majd a hallgatóságot. Az előadásokon elhangzottakat és a felmerülő kérdéseket az ország különböző népfőiskoláinak vezetői, küldöttei megvitatják. Pénteken este a Művelődés Házában irodalimliszínpadi műsorban, énekkari, zenekari számokban gyönyörködhetnek az országos népfőiskolái tanácskozás résztvevői és az érdeklődő közönség. Vasárnap délelőtt a református templomban ökumenikus istentiszteletet tart számukra egy-egy református, római katolikus és evangélikus lelkipásztor. Utána a református temetőben megkoszorúzzák a népfőiskolások Szabó Zcyltán, Cs. Szabó László, Móricz Miklós és Koncz Sándor sírját. nak .lehetőségeit. De már megelőzően hozzá kell kezdeni a film értésére neveléshez a legkülönbözőbb direkt és indirekt eszközökkel. Ennek helyet kell kap' nia az iskőlai oktatásban a .legkülönbözőbb fokokon, hiszen a felnövekvő generációk gyerekkoruk óta a mozgókép hatása alatt áll' inak, s nem közömbös, hogy felserd'ülvén, a szellemi selejtet, vagy az értéket igényüik-e. Ez nem a filmesek érdeke, hanem az össztársadalomé. A selejtes dolgokkal szemben a másikat kell minden eszközzel erősíteni, szellemi és anyagi támogatással egyaránt. Egyetlen módon nem szabad beavatkozni: rendéletileg. tiltásokkal, adminisztratív módon. Mert ez csak ellenhatást válthat ki, és az csak még rosszabb állapotokat eredményezhet. — Köszönöm a beszélgetést, s érdeklődéssel várom, bizonyára igen sokadma- gammal az elnök gondolatai után « filmművészszövet- ség testületi állásfoglalását is. Benedek Miklós
