Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
1989. július 26., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Lesz-e nemzeti televíziónk, s milyen? Néhány reflexió egy sajtótájékoztató utón Lehet, hogy mire ez az írás megjelenik, újabb jelentős fordulat következik be a Magyar Televízió berkeiben. Ugyanis e hét első felében nyújtja be Baló György, az ismert televíziós személyiség — aki egyébként két társadalmi szervezet elnöki tisztségét is betölti: a Magyar Újságírók Országos Szövetségénél és a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének televíziós tagozatánál —, a Magyar Televízió főmunkatársa az elképzeléseit arról, miként képzeli el a Tv? műsor működését, programját, szerkezetét, milyen adottságok esetén hajlandó elvállalni annak — Hor- vát János lemondása nyomán megüresedett — igazgatói tisztségét. Ez a televízión belüli személyi-szervezeti kérdés messze meghaladja az intézmény kereteit, igen sok embert foglalkoztat az • országban, mert nagyon sok minden kiszivárgott a Szabadság téri épület vaskos falai közül, aí ügy szereplői közzül többen nyilatkoztak is országos lapokban, s a közönség mindig is. éhes az ilyenfajta ügyekben való jólér- tesültségre. De indokolja ezeknek a közérdekűségét az is, hogy a televízió fokozottabban előtérbe került napjainkban, a felgyorsult társadalmi változások, politikai átalakulások időszakában, különös tekintettel a közelgő választásokra e páratlanul nagy hatású tömegkommunikációs médiának óriási szerep jut. Nem közömbös, hogy a gyakorlatilag az ország minden lakásához eljutó televízió miként tudja teljesíteni e feladatát. Az elmúlt péntek esti Tv-híradóból, meg a Tv2 aznapi késő esti adásából, nem utolsósorban a másnapi hírlapi közleményekből igen sokan értesülhettek arról, hogy pénteken nagyszabású sajtótájékoztatót tartott Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke az intézmény életének néhány fontos kérdéséről. (Szombati lapszámunkban rövid MTI-tudósítást mi is közöltünk minderről.) Nagyjából három évtizede veszek részt a Magyar Televízió tájékoztatóin, ám hasonlón még eddig sosem. Megpróbálom néhány gondolat köré csoportosítva elmondani, miért is volt igen jelentős ez a tájékoztató. A Magyar Televízió mai elnöke, Bereczky Gyula 1987. áprilisa óta látja el feladatát. Már első megnyilatkozásaiban, s azóta minden alkalommal a Magyar Televízió nemzeti jellegének ápolását, erősítését jelölte az intézmény legfőbb feladatának. Hivatalának átvétele után következtek be a nagyarányú fordulatok hazánk kormányzati politikájában, a párt irányításában, születtek meg az alternatív mozgalmak, az új, illetve újraéledő pártok, s mindezek létrejötte még nagyobb súlyt adott a nemzeti program szükségességének. Nem érdektelen annak megemlítése sem, hogy szemben a korábbi sajtóirányítási renddel, a Magyar Televíziót és más szerveket kivonták a pártirányítás alól, s kormányirányítás alá helyezték, személy szerint Pozsgay Imre államminiszter felügyeli. Napjainkban viszont tulajdonképpen válsághelyzetről beszélhetünk a Magyar Televíziónál. Akkor, amikor növekszik az iránta való érdeklődés a fentebb írt okokon túl azért is, mert az általános politikai érdeklődés is nő, de a nézők igen tekintélyes hányada anyagi nehézségei miatt nem jut moziba, színházba, koncertekre, kevesebbet költhet újságra, s szinte mindenfajta tájékoztatást és szórakoztatást a televíziótól vár, az intézmény kénytelen az adásidejét a heti 120 órányi átlagról 105-re csökkenteni fél esztendővel a második műsor új szerkesztésének jelentkezése és a hétfői adásnap bevezetése után. A. tévéelnök a sajtótájékoztatón keresztül elnézést is kért a közönségtől emiatt. Ám az a rideg tény, hogy televízión kívüli — kormányzati — szervek gazdasági intézkedései miatt a jövő évi gyártási tervet 280 millió forinttal kellett csökkenteni, visszaterveztetni, azt is jelenti, hogy változik a filmválaszték, , erősen csökken a drágább előállítású mű- jíf vek gyártása, végletesen lelassul a nem- I' zeti program megvalósulása. (Az import filmdömping kitöltheti ugyan az adásidőt, de nemcsak nem segíti a nemzeti programot, hanem sok tekintetben ellene is dolgozik annak.) Hozzáteendő még ehhez a Magyar Televízió sokféle, a múlt évtizedekből fakadó anyagi gondja, technikai elmaradottságának már-már helyenként végzetes volta, adósságterheinek sora, amelyek ebben az évben kezdenek részben kiegyenlítődni a Bojtár utcai új gyártóbázis elkészültével (például nem a MAFILM műtermeiben kell majd drága bérmunkában filmeket forgatni!), s még más anyagi-gazdasági vonatkozású gondok is nehezítik a munkát. A visszatervezés viszont igen érzékenyen érintette a valójában még csak szárnybontogató Tv2-t. E műsor felkarolása az egyik legfőbb feladat most, s 1990-ben szeretnék a Tv2-vel kapcsolatos elképzeléseket most már megvalósítani. Ide kapcsolódik, ami már hetek óta köztudott, hogy Horvát János, a Tv'2 műsorigazgatója lemondott tisztéről, az elnök Vitray Tamást kérte fel e feladat elvállalására. Vitray tanulmányt dolgozott ki, mint képzelte a Tv2-t, milyen feltételeket szab megbízatása elfogadásához. Az elnökség megvitatta, majd megígérte e kikötések teljesítését, amikor július 20- án, az erről tárgyaló ülésen Vitray mégis visszalépett — ezt a sajtótájékoztatón is megindokolta azzal, hogy a kívánalmak meghaladják a képességeit és maga helyett fiatalítást javasolt —, így került sor a bevezetőben említett újabb megbízásra, s most Baló György elképzelései kerülnek majd terítékre. Közben pedig múlik az idő, a néző türelmetlenül ül a készülékek elé, nézi az értéktelen filmkészítményeket, várja a hazai tévéjátékokat és tévéfilmeket, egyéb, a saját életét közelebbről érintő produkciókat, s egyre fogyó hittel hallgatja a következő évre vonatkozó ígéreteket, amelyeknek anyagi alapja a miniszterelnök és a pénzügyminiszter és a tévéelnöknek adott ígérete. Sürgős lenne pedig az előrelépés mind anyagi, mind személyi és szervezeti vonatkozásokban, mert a felgyorsult politikai élet is sürget. Mint a sajtótájékoztatón is megmutatkozott, nem kevés bizalmatlanság veszi körül most a Magyar Televízió vezetőit mind az újabb politikai alakulások, mind pedig saját személyi állományának egyes csoportjai részéről. Több tévévezető is hangoztatta a sajtó- tájékoztatón, hogy a nemzeti televízióban olyan műsorok szükségesek, olyan tájékoztatások kellenek, amelyek egyforma távolságra állnak minden politikai szervezettől, s a tájékoztatás milyenségét nem az éppen szereplő műsorvezető, vagy egyéb tévés egyéni politikai érzelmei határozzák meg, — mint az napjainkban olykor tapasztalható —, hanem egyformán szólnak e nemzet minden tag- . jához, a pártharcok pedig az épület falain kívülre szorulnak. Némely alternatív sajtótermék képviselőinek, egy-két televíziós alkalmazott megjegyzéseinek és a vezetők többszöri válaszainak tükrében úgy látszik, ettől még messze vagyunk, legalábbis a vezetőkkel, az MSZMP-vel szembeni türelmetlenség már-már túl is lép az ellenzéki szervezetek igényein. Itt említendő meg a hamarosan jelentkező nagy feladat, a választási iroda munkája, amelyet Baló György fog irányítani és amelynek létrehozásában jó az együttműködés a Magyar Televízió vezetői, valamint az Ellenzéki Kerekasztal képviselői között, ám annak majdani működéséhez még sokféle garancia szükséges. Alapvetően a különböző nézetek képviselőinek egymás iránti toleranciája, higgadtsága. De okvetlenül szükséges az egész további működéshez annak elismerése egyes ellenzéki hangok képviselői részéről, hogy a tévés személyiségnek az MSZMP-hez való tartozása nem zárja ki annak hozzáértését, tehetségét, a nemzeti televízióban való értékes munkálkodását. Persze, még igen sok más téma is szóba került ezen a sajtótájékoztatón. Szű- kebb értelemben szakmai kérdések — mint például a Tv2 belső szervezeti rendje, lehetőségeinek biztosítása stb. — és általánosabb problémák egyaránt, különösen gazdasági gondok. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el, hogy a Magyar Televízió az államnak befizetett tévéelőfizetési díjból nagyobb, érdemibb részesedést kapjon, legyen mód a műszaki fejlesztésre, ami már a napi működés fenntartásához elengedhetetlen, s egyáltalán mind személyi, szervezeti, mind technikai vonatkozásban is biztosíttassék a televízió működése. A Magyar Televízió a most ráváró, igencsak megnövekedett feladatokat, eg.y megújuló társadalom nemzeti televíziózását csak kiegyensúlyozott politikai légkörben, megfelelő személyi és technikai adottságokkal oldhatja meg. Ezek hiányában tele lehet tölteni a műsoridőt importált filmipari gyártmányokkal, de az nem nemzeti televízió, az valóban csak „a szem rágógumija”, olyan mintha nem is lenne. Benedek Miklós Kössük koszorúba Az aratási koszorúban minden benne legyen, amit az ember aratott - tartja Kállai József- né, az albertirsai Szabadság Mgtsz tagja. Búza, árpa, zab, nem hiányozhat a műalkotás igényű munkából. Idős emberektől tanulta meg a koszorúkészités mesterséget felelevenítve a 4-5 évtizedes hagyományokat. (MTI fotó) Kőszállítás a Tiszán Méltóságteljes lassúsággal naponta egy-két szállítóvonta úszik le a Tiszán, az Északmagyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság sárospataki bányájából szállítva a követ a szolnoki térségbe. Egy-egy vonta átlag 2 kővel megrakott uszályból és egy vontatóhajóból áll. A néhány éve megnyitott sárospataki kőbánya kiváló minőségű terméket ad mind a mederbiztosításhoz, mind pedig az úgynevezett forgácsköves útépítéshez. Ezeket elsősorban az alföldi részekre továbbítják, de szállítanak a Tisza felső folyásánál helyenként szükséges parterősítéshez. Bebizonyított tény, hogy a vízi szállítás a legolcsóbb — bár a tiszai útvonalat korántsem használjuk ki adottságainak megfelelően. Korábban Leninvárosból, a Tiszai Vegyi Kombinátból is ezen a vízi úton szállították a műtrágyát az alföldi megyébe. Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság elsősorban a ki- és berakodáshoz olyan módszert alkalmaz, hogy nem szükséges kirakodóhelyek, kikötők létesítése a szállítmány partra juttatásához. Sárospatakon csúszdán keresztül juttatják a követ az uszályokba, míg a kirakodásnál markolókkal teszik a követ a partra. Ezzel a megoldással gyakorlatilag a felhasználás helyén tudják kirakodni a szállítmányt, s ez is hozzájárul, hogy a vízi szállítás gazdaságos, olcsó. A szolnoki térségbe a sárospataki bányából mintegy 13 ezer tonna követ szállítanak. A fuvarozás gazdaságosságát növelik azzal, hogy visszamenetben az üres uszályokat Tiszakeszinéli kaviccsal töltik meg, s azt a sárospataki építkezéshez szállítják. Ezáltal elmarad az „üresjárat”, oda-vissza kihasználják az uszályok rakodóterét. Ez esetben nem azoknak a jobb szemű olvasóknak van igazuk, akik az utolsó t-t feleslegesnek tartják. Nem egy hattagú zenélő együttesről van ugyanis szó, mert azt kötőjel és az utolsó it- nélkül írtam volna én is, hanem olyan valóságos tettről, sex-tettről, aminek nem a latin hathoz, hanem a magyar nemi felvilágosítás új vívmányához van köze. Mint köztudott, megjelent ugyanis néhány hónappal ezelőtt az első magyar sex- kazetta, körülbelül abban az időben, amikor a keresett és népszerű mozgóképes termékből egyet — nem magyar készítményt is — szabadon be lehetett már hozni az országba. Utóbbi, tehát a nem magyar származású behozatalának felszabadítása sok izgalmat. nem okozott, mert addig is behozták, de újabb résként a 'minduntalan szigorodó vámszabályrendeletek szilárd, ledőlni nem akaró bástyáin, keltett azért némi feltűnést. Különösen azok körében, akik eddig sem voltak elragadtatva attól az ötlettől, hogy fel ikell szabadítani az abortuszt, mert az ellenkezője megalázza a nőket (a pornókazetta nem) vagy attól, hogy az emberi tevékenységek eme intim szférájába tartozó látványosságokat is importáljuk — valutáért. És ha azt vesszük, igazuk is volt a morgolódóknak, tekintettel arra, hogy amit ezeken a kazettákon művelnek, azt forintért is lehet csinálni, sőt — erről már játékfilmek is készültek — csinálják is sokan. Forintért is, konvertibilis valutáért is, de legalább itthon. No, de hát végtére is a szabad vállalkozások korát éljük, mért ne vállalkozhatna hát valaki arra, hogy megteremtse, lerakja a magyar sex-ipar alapjait? Nyújtották is a kezüket többen. Arra gondolhattak bizonyára, hogy ha több mint negyedmilliós vállalkozási kölcsönhöz juthat egy gomb- focigyártó kisiparos, akkor van némi remény arra, hogy ők isem fognak támogatók, sponzorok nélkül maradni, a már csak éppen sex-kazetta hiányban szenvedő magyar piacon. Legnagyobb lendülettel és sikerrel mégis egy kisszövetkezet indult, amely el is készítette az első — nos, úgy látszik mégsem élünk az erdőben — magyar „sexuá- lis felvilágosító filmet", amelynek, mint minden filmnek, a szereplőit volt a legnehezebb kiválasztani, mert az ilyesfajta felvilágosításhoz a résztvevők sze- rint „jó alak és nagyfokú gátlástalanság’’ szükségeltetik. Szerencsére, a jelek szerint megvolt mind a kettő, mert a dolgot végül is nyélbe ütötték. Problémát most már csak a forgalmazás — közönségesen, az értékesítés — jelentett, mert más az, ha becsempészünk az országba egy ilyen kuriózumot, és megint más, ha borsos áron, 1980 forintért kínálják — itthon. Utóbbi esetben valamilyen okból lanyhulni szokott, az érdeklődés, és ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy miért. Az ugyanis nem érv, hogy a készítők szerint kerültek „mindenféle érzelemkeltést”, mert akkor miért csinálták? Az sem, hogy vidéki, sexuá- lis felvilágosítás, meg kultúrahiányban szenvedő tizenéves fiataloknak szánták, mert ez szerintem megint csak egy súlyos „pestisértés” a vidékkel szemben. (És nem csak azért, mert a megcélzott kategóriába tartozó vidéki fiataloknak nem szokott lenni videójuk.) Én például, némi — nem épp ilyenfajta — tapasztalattal a hátam mögött, arra gyanakszom, amit az egyik ifjú mondott, amikor megkérdezték tőle, mit szólna ahhoz, ha a partnernője ilyesmiket csinálna? „Ha velem csinálná, semmi probléma nem lenne" mondta a szép- reményű .fiatalember. És az az érzésem, igaza ruolt. Megközelítette a konzerv sex apadó népszerűségének titkát. Végtére is, tessék megmondani nekem, melyik az a húsáru, amelynek kon- zervváltozatát az épeszű fogyasztók jobban szeretik, mint a frisset? (gyöngyösi)
