Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

1989. július 26., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kiknek szállítanak ingyen? Lapunk .június 12-i számá­ban foglalkoztunk a Miskol­ci Köztér ölet-i'onn Tartó Vál­lalat szándékával, miszerint 1989. július 1-től emelik a szemétszállítás díját, ugyan­akkor egy bizonyos csoport­nál — humánus meggondo­lásokból — kedvezményt léptetnek életbe. Azóta több telefont és levelet is kap­tunk ez ügyiben. így például a szikszói Vörösmarty utcai nyugdíjasok is „felszólaltak", kifogásolva, hogy az MKTV az ő esetükben nem érvé­nyesíti a kedvezményt... A Miskolc Városi Tanács Végrehajtó Bizottságát Jir- kovszky Imre, osztályvezető főmérnök tájékoztatta a díj­emelés szükségességéről, ar­ról. hogy az ipari és keres­kedelmi osztály árhatósági jogkörében eljárva 1989. jú­lius 1 - töl lakóhelyiségenként havonta 13 forintban hagyta jóvá a szemétszállítási dí­jat. Ez 30 százalékos áreme­lést jelent. Az áremelést az indokol­ta, hogy a Miskolci Közte­rület-fenntartó Vállalat az utóbbi időben igen nehéz helyzetbe került. A legutób­bi áremelést még 1984-ben hajthatták végre, akkor 10 fo­rint lett a lakóhelyiségen- kénti szemétszállítási díj egy hónapra vonatkoztatva. Azó­ta azonban — állapította meg a tanács végrehajtó bi­zottsága — a közgazdasági szabályozás számos terüle­ten változott, kedvezőtlenül hatva a vállalat gazdálko­dására. így például a társa­dalombiztosítási járulék 30- ról 43 százalékra nőtt. Az elmúlt öt évben több alka­lommal volt központi üzem- any agár-emelés is, s nőttek a bérköltségek. S közben alaposan gyara­podtak a feladatai is a vál­lalatnak. Az elmúlt négy év­ben például a szemétszállí­tás volumene 54 százalékkal emelkedett. S noha a válla­lat a maga részéről min­denben igyekezett megfelel­ni a növékvő követelmé­nyeknek — optimalizálták a szállítási útvonalakat, a vál­lalaton belül új érdekeltségi rendszert léptettek életbe, fokozták a .kapacitáskihasz­nálást és így tovább... — az árbevétel-növekedés ko­rántsem fedezte a költség- növekedést, sőt... Mindezek együtt oda ve­zettek — állapította meg a végrehajtó bizottság —, hogy az idén kért és jóváhagyott áremelés a vállalat rentabi­litásának biztosítása érdeké­ben elkerülhetetlen és szük­séges lépés volt. Amikor a vállalat erre a kényszerű, s a lakosság kö­rében nyilván nem népsze­rű intézkedésre szánta el magát, mérlegelték annak lehetőségét, hogyan tudná­nak valamiféle kedvezményt adni a legnehezebb feltéte­lek között élő népességcso­portnak, azaz a kisnyugdíja­sok legalább egy részének. Ennek végleges formája azonban csak az árhatósági, illetve végrehajtó bizottsági döntések után kristályosod­hatott ki. A vállalat által 1989, jú­lius 1-től életbe léptetett kedvezmény, vagyis á díjta­lan szemétszállítás a Mis­kolcon élő, 70 év feletti élet­korú és 4000 forint alatti nyugdíjasokra vonatkozik, de már rájuk sem, ha például keresőképes gyerekeikkel együtt élnek a lakásban. Érthető, hogy a Miskolc környéki települések idős nyugdíjasai ennek így nem örülnek. Ám gondoljuk el: a kedvezmény az előzetes szá­mítások szerint 1,1 millió forintba kerül egy évben a köaterüilet-fenintartöknak! S azért legyünk őszinték, an­nak a 3600—3800 forint nyugdíjjal rendelkező 70 éven felülinek, aki egy mis­kolci bérházban ül egyedül, bizonnyal nehezebb a meg­élhetése, mint ha például vidéken élne. Amikor a vállalat vezetői­vel erről beszélgettünk, el­mondották: ők szeretnék a legjobban, ha olyan helyzet alakulna ki, hogy kivétel nélkül minden arra rászo­rulónak megadhatnák a ked vezményt. S talán egyszer erre is sor kerül. Ny. I. Uj pincesor Tokajban A vonattal Tokajba érke­zőt az állomással szemben /levő simára „borotvált”, kő­vel kirakott hegyoldalon a városban élő és alkotó Ten- kács Tibor képzőművész tér­plasztikája köszönti. A domboldalnak a közeljövő­ben új szerepe lesz. Itt ala­kítják ki ugyanis azt az új reprezentatív pincesort, amely nemcsak a borok ér­lelésére szolgál majd, hanem Tokaj új, idegenforgalmi nevezetessége is lesz. Ahol szőlőt telepítenek, bort szűrnek, ott pincére is szükség van. Különösen vo­natkozik ez a történelmi borvidékre, Tokaj-Hegyaljá- ra. ah of a !bor a mésztufába vájt pincében érik igazi „tokajivá”. S mert igény van az új pincékre, a városi tanács megbízásából készí­tette el a rendezési tervbe ágyazva ennek a területnek telepítési tervét az Északterv tervezője, Sári István. Figyelembe vette azokat a szakvéleményeket, amelyek például a talajadott­ságokra vonatkoztak, s en­nek alapján oldotta meg a /tervezést. Sári István terve a térplasztika két oldalán helyezi el az új létesítmé­nyeket. Az egyik oldalon a A Hengerpadnál Folyamatosan érkezik a kenyérnekvaló Már az Él búzái őri a miskolci malom Az év nagy részében csen­des a miskolci malom udva­ra. Ezekben a napokban, hetekben viszont billenő- platós teherautók és zetorok vontatta pótkocsik búzával megrakva sorakoznak a gi­gantikus méretű, zöldre festett silók tövében. Július 24-én 24 óráig 16 710 tonna búza érkezett a malom­ba tizenkét termelőszövetke­zetből és két állami gazdaság­közcélú épület nyer elhelye­zést, amelyben panziót, ven­déglőt, éttermet alakítanak ki, míg a másik oldalra ke­rülnek a pincék. A tervek szerint egymás­tól 9 méter távolságra 16 pincét létesítenek. Ez a tá­volság elegendő arra, hogy a pincebejárat előtt 6 méter előépítményt, „borházat” építhessenek a majdani tu­lajdonosok. Minden pincé­hez gépkocsibeálló is tar­tozik, hogy a termést eset­leg kis tehergépkocsikkal is a helyszínre tudják szállíta­ni. S&» : :?'v Korszerű csomagoló ból. A 24 ezer tonna befoga­dására alkalmas gabonatáro­ló garatja mohón nyeli a be­zúduló gabonát. Pár nappal ezelőtt, pontosabban július 24-én reggel műszakkezdés­től 50—50 százalékban kever­ve az óbúzát az ideivel őrli a kenyérnekvalót a korsze­rű malom. A „friss” liszt már pénteken a sütőiparhoz, illetve a boltokba kerül, majd augusztus első heté­ben a malom már 100 szá­'i 'fir SiiSÉlSia* zalékban az idei búzát őrli. A miskolci malom egy esztendő alatt körülbelül 10 ezer tonna úgynevezett kis egységbe kiszerelt lisztet szállít a megye üzleteibe. A korszerű csomagolást az NSZK-ból vásárolt FAWE- MA automata gép biztosítja: e"y műszak alatt 24,6 tonna liszt kerül az 1 kilogrammos zsákokba. Kép és szöveg: Fojtán II megújulás szellemében Interjú Kéri György vezérőrnaggyal, az MHSZ főtitkárával — A sajtóban itt-ott talál­kozhatunk a szövetség fenn­maradását megkérdőjelező véleményekkel, mennyire helytállóak ezek? — Akik ismerik munkán­kat, azok fontosnak és hasz­nosnak tartják azt a sokszí­nű és sokirányú tevékenysé­get, amelyet évtizedek óta folytatunk. Akik viszont nem ismerik, vagy nem is törek­szenek erre, azok bizonyta­lankodnak megítélését illető­en, vagy elavult társadalmi képződménynek tartják. Saj­nálatos, hogy akadnak, akik ellenszenvvel ítélnek meg bennünket. Szerencsére nin­csenek sokan. Bízom benne, hogy számuk a jövőben to­vább fog csökkenni, és egy­re többen belátják, hogy az MHSZ munkája a mai, fel­gyorsult társadalmi vállalá­sok időszakában felértéke­lődik. Hiszen a szövetség 350 ezer tagsága olyan fel­adatokat kapott és vállalt, amelyeket komolyan és fe­lelősséggel gondolkodó ál­lampolgárok, szervezetek és intézmények, politikai szer­veződések nem kerülhetnek meg. A hazaszeretetre, a ha­zafias, honvédelmi nevelésre úgy tekinthetünk, mint min­denkor időszerű feladatra. Ugyanezt mondhatjuk el a sorkötelesek általános és szakhonvédelmi oktatásá­ról. felkészítéséről, mint olyan sajátos feladatunkról amelyet ilven súllyal és for­mában más szervezet nem folytat Magyarországon én amelyet a világ szinte min­den országában valamilyen módon végeznek. Kevesen tudják, hogy szövetségünk 20—30 ezer fiatalt képez ki gépjárművezetőnek, repülő­nek, híradósnak, könnyűbú­várnak, ejtőernyősnek. Ezen­kívül közel százezer állam­polgár részére biztosítja a gépjármű-jogosítvány meg­szerzését. A repülés, az ej­tőernyőzés, a könnyűbúvár­kodás, a modellezés, a rádió- amatőrködés, az önvédelmi sportágak iránti érdeklődést szintén szövetségünk elégíti ki. Tömeg- és versenysport­jainkban éves szinten száz­ezrek vesznek részt. A mi­nősített versenyzők száma mintegy 15 ezer. Klubjaink­ban és szakosztályainkban különböző életkorú és fog­lalkozású emberek hódolhat­nak sportszenvedélyüknek. — A költségvetési elvoná­sok mennyire érintették a szövetséget? Mit kell ennek kapcsán változtatniuk, ho­gyan kell átszervezni mun­kájukat? — A szövetség lényegében önfenntartó, illetve afelé ha­lad, hogy teljesen azzá vál­jék. A klubok többsége ke­mény fizikai, és szellemi munkával teremti meg a működéséhez szükséges fel­tételeket. Bizonyos szolgáltatásaiért a szövetség térítést kap. A fiatalok gépkocsivezetővé, repülővé vagy más szakte­rületen való kiképzése, neve­lése, a technikai eszközök, a személyi állomány működte­tése azonban sokba kerül. Ennek többségét — mivel ahhoz fontos honvédelmi ér­dek fűződik — mindenek­előtt a Magyar Néphadsereg téríti meg. Az állami támo­gatást az idén 30—40 száza­lékkal csökkentették, ezért újra kellett gondolni tenni­valóinkat, át kellett csopor­tosítani feladatunkat. Továb­bi szigorításokra is számí­tunk. mert természetesnek vesszük, hogy a társadalom nehéz helyzete minket is kedvezőtlenül érint. — Az egyes szakágakban a városi, helyi klubok fenn­tartása egyre nehezebbé vá­lik — az ön által is említett okok miatt. Ügy hírlik, ezek ki is akarnak válni a szö­vetségből. Szorgalmazzák-e az önfenntartást, s ha igen, milyen segítséget kapnak ehhez a klubok? — Az utóbbi hónapokban különösen felerősödött az igény arra, hogy minden be­vétel maradjon a kluboknál annál is inkább, mert az ér­vényben levő jogszabályok, az adóztatás, a társadalom- biztosítási járulék tovább /terheli költségeiket. Ezért azt fontolgatjuk, hogy náluk hagyjuk a befolyt összegeket, annak minden következmé­nyével, hiszen ezzel nagy felelősség is jár. Arra törek­szünk. hogy növeljük azon klubjaink számát, amelyek több pénzt teremtenek elő a munkájukkal. A sportági szakszövetségekre vonatkozó­an azt mondhatom, hogy az Elnöki Tanács ez év máju­sában törvényerejű rendele­tet alkotott. Az abban fog­laltak megvalósítását sok vita kíséri szövetségünkben is. Egyesek úgy gondolják, hogy a megalakuló sportági szakszövetségek, elnökségek, viszik a klubjainkat, a pén­zünket, bázisainkat, techni­kánkat is. Ilyenről szó sin­csen. A klubok beléphetnek a szakszövetségbe, de mind­az, amivel eddig rendelkez­tek, az marad az MHSZ-é. — Az elmúlt hónapok po­litikai változásai az új ifjú­sági szervezetek létrejöttét is hozták. Milyen kapcsola­taik vannak az alternatív szervezetekkel, ifjúsági moz­galmakkal. rétegszervezetek­kel? — Minthogy tagságunk kétharmad része 30 éven aluli fiatal, az úttörőmozgalom­mal, a KISZ-szel, a DEMISZ- szel, más ifjúsági szerveze­tekkel mindig is intenzív kapcsolatunk volt. Az alternatív szervezetek­hez való viszonyunkat már tavaly kialakítottuk, amelyet azóta is a társadalmi válto­zásoknak megfelelően ponto- sítunk. Nyitottak vagyunk, nem zárkózunk el, de alap- követelményünk, hogy mind­ez alapszabályunknak meg­felelően történjék. Az igaz­sághoz azonban az is hozzá­tartozik, hogy vannak, akik nem együttműködni akarnak, hanem valamiféle spekulatív reformszellem jegyében meg­bélyegeznek bennünket, meg­szűnésünket követelik, tá­madnak, kritizálnak. Az a tapasztalatom és vélemé­nyem. hogy a kölcsönös meg­értéshez még időre van szük­ség. Az MHSZ azon túl, hogy kezdeményezéseket tesz, szí­vesen fogad minden korrekt közeledést. Nekünk világos programjaink, céljaink van­nak, nem azon gondolko­dunk, hogy valahová beol­vadjunk, vagy valamit fel­adjunk, hanem azon, hogyan tudunk megújulni, s ezért készek vagyunk mindazokkal együttműködni, akik elfogad­ják törekvéseinket. — A többpártrendszer megvalósítása van napiren­den, választások előtt állunk, ön szerint változást hoz­hat-e az MHSZ munkájában, ha az egyik legfontosabb tárca, a honvédelmi, az eset­leges koalíciós kormányon belül nem az MSZMP kere­tében fog maradni? — A többpártrendszer ügye természetes és időszerű téma. Mégis azt kell mon­danom. hogy e kérdésben nem akarok találgatni. Szer­vezetünk több mint 40 évvel ezelőtt már dolgozott koalí­ciós viszonyok között. Mi nem félünk az ilyen helyzet­től, mert eddig sem firtattuk senki politikai hovatartozá­sát. s ez a jövőben sem lesz jellemző. Nincs titkunk és nincs szégyellnivalónk, emelt fővel járunk. A téma tehát foglalkoztat bennünket, de a részleteknek még nem érke­zett el az ideje. A honvédel­mi tárca ügye is olyan téma. amelyben ma még felelőtlen­ség találgatni, bármelyik párt szerzi is meg azt, az említett kérdésekkel foglal­koznia kell. A jövőbeni koa­líciós kormánynak valami­lyen hasonló intézményt, mint az MHSZ fenn kell tar­tania. De, hogy miképpen fogják nevezni, és milyen struktúrában működik majd. azt most megmondani nem lehet és nem is szükséges. Mi bízunk abban, hogy szer­vezetünk a továbbiakban más pártok esetében is al­kalmas lesz ennek a mun­kának az elvégzésére. Szigelhi Emma \ Miéit «Ui a személszállitás dija?

Next

/
Oldalképek
Tartalom