Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
1989. július 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Túrák MISKOLCI HELYIIPAR: A szakosztály tegnaptól vasárnapig megyei minősítő táborozáson vesz részt Végardón. Közben szombattól megkezdődik az a kéthetes egyesületi táborozás, amely július 30-án ér véget. Ezen a hét végén egyébként vasárnap szerveznek programot az érdeklődők részére. A jelentkezők vasárnap reggel fél 9-kor találkoznak a Marx téri autóbusz-pályaudvaron. A 15 kilométeres távolság főbb állomásai: Pereces — Ortás-tetö — Andó-kút — Soros-tebcr — Csókás-tető — Helyiipari forrás. Túravezető: Csontos Sándor. A borsodi természetjáró-szakosztályok a hét végén három napot töltenek Végardón. ahol a DVTK szakosztálya rendezi meg a hagyományos minősítő táborozást. Kézzel döntik el, ki az erősebb Aranyérem Torinóból Hazánkban a múlt év őszén debütált a szkandere- zés. Az országos bajnok, Lémi/ György né, a múlt hónapban a torinói Európába j no kságon arany érmet nyert. A szkanderezéssröl, a szép sikerhez vezető útról beszélgettünk a fiatalasz- szonnyal. — Mint annyi játéknak, ennek is messze nyúló népi gyökerei vannak. Egykoron közzel döntötték el. hogy ki az erősebb, kié az igazság. Most a riválisok a szkander- asztal mellé állnak, .megfogják a fogantyút és másik kezüket azonos szögben az asztalra helyezik, arra könyökölnek. Ä cél. hogy erővel, taktikával az ellenfél kezét leszorítsák a „lefektető” párnára. Nagyon egyszerű ... Persze, itt is van technika, taktikázás és a reflexeknek szintén óriási szerepük van. — Hogyan ismerkedett meg ezzel a sportággal? — Teljesen véletlenül. Tavaly szeptemberben a Bocsi Sörgyár fesztiváljának egyik programja volt a szkandere- zés. Ez gyakorlatilag országos bajnokság volt. de a helyszínen Is lehetett nevezni. A férjem és 12 éves kislányom a szó szoros értelmében. „bedobtak a mélyvízbe”. Férjem kinyitotta az , ajtót, a kislányom belökött a terembe, s é.n kénytelen voltam versenyezni. • — Ilyen egyszerű az egész? ' — Hát nem egészen. A tét óriási volt. A győztes ugyanis megszerezte a jogot az EB-n való részvéteire. Érthető hát. hogy a torkomban dobogott a szívem, igen megületődött voltam. Szerencsére győzelemmel kezdtem. s ez adott némi önbizalmait. A továbbiakban férjem ösztönző tekintete. táv- irányi tásos" utasításai erőt adtak, s öt ellenfelemet vertem zsinórban. — A következő állomás? — Másnap szintén Böcsön. Itt már nemzetközi mezőny jött össze, többek között az olaszok többszörös Európa-bajnokával, Clara Thalerrel hozott össze . rögtön a sors. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire komplex ez a sportág, a technika, a 'taktika, az erő és a gyors reflexek ötvözete. Sajnos, röviid idő alatt „padlóra” kerültem, de nem. tudtam lenyelni a békát. Elhatároztam, hogy feltétlenül visszavágok, tör lesztek. Kialakult bennem egy cselekvésre ösztönző dac. Persze. sokan .még a baráti körömből iis .megmosolyogtak, hogy mit virtuskodik egy kétgyermekes családanya .. . — Tulajdonképpeni ekkor kezdődött el a tudatos felkészülés? — Igen. Kaliczki István, az avasi kondicionálóterem gazdája és vezetője, férjem egykori sporttársa lehetővé tette, hogy nála végezzem az edzéseket. Ehhez minden eszköz, gép adott volt, a legalapvetőbb azonban, a szkanderasztal hiányzott. A kényszerhelyzet és a találékonyság azonban ezt i.s megoldotta ... A teremben kedden. csütörtökön és szombaton esténként dolgoztam — minimum két órát. Keményen gyakoroltam, úgy éreztem. hogy köteles vagyok eredménnyel meghálálni a szponzor — a Bőcsii Sörgyár — támogatását. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy hajtott a hiúság is. a visszavágás vágya. — Hogy alakult a nemzetközi erőpróba? — Torinóban egy naigy sportcsarnokban került sor az EB-re. A magyar színeket hat fős csapat képviselte. s a Szabó Sándor. Vajon Ferenc. Jedlínszlky József, Varga Sándor. Kiss Adrienn és a jómagam alkotta gárda alig csúszott le a dobogóról, negyedik lett. — ... és az ön versenye? — A selejtezők után a három legjobb mérte össze erejét. Az első fordulóban darával hozott össze a sors. Igencsak a torkomban vert a szívem, belőle sugárzott a magabiztosság, hogy pillana. tok alatt ismét elintéz. Szerencsére sikerült biztosan győznöm. Ezt követően egy nápolyi lánnyal keltett megmérkőznöm. A tekintetében benne volt a déli forróság! Minden összejötlt. s így őt is megvertem. A két olasz lány együtt sírt, én a kis magyar táborral együtt örültem. Teljesült a vágyam, sikerült a törlesztés, legyőztem mindenkit. A hideg csaik akkor rázott ki, amikor a tolmács közölte, hogy az Európa-’baj- noki cím elnyeréséért a korábbi védővel Ctara Thalerrel újra kell mérkőznöm. Mint két kakas estünk egymásnak, mindent beleadva viaskodtunk, itt is én győztem. enyém lett a bajnoki aranyérem, s a szép kupa. — Az idén indul-e még rangos verseny? — Természetesen. Szeptemberben a sörfesztivál keretéiben ismét megrendezik az országos erőpróbát, ami már hivatalos magyar bajnokság lesz. Most erre készülök. mert az itteni jó szereplés előfeltétele a nemzetközi porondra való kijutásnak. Itthon is. külföldön is szeretnék még sikeresen szerepelni. Kossárik Nándor Balogh Imre felvétele Már a kardcsapat sem.,. A magyar vívók eddigi gyengébb szereplése után, a sportágért szurkolók az olimpiai aranyérmes kardcsapattól várták a „megváltást”. Sajnos azonban Né- baldéknak sem sikerült az éremszerzés, így könnyen előfordulhat, hogy a piros- fehér-zöld színek képviselői érem nélkül maradnak a denveri világbajnokságon. Az elődöntőig minden szépen, simán ment, az elő- csatározások során még javában éltek a remények. Különösen miután a selejtezőben, a D-csoport rangadóján a magyar kardforgatók 9:7-re legyőzték az örök rivális Szovjetuniót. Az elődöntőben azonban a nyugatnémet válogatott megálljt parancsolt. Bár 3:7 után, a remeklő Szabó Bence vezérletével sikerüli 8:8-ra kiegyenlíteni, az NSZK találataránya jobb volt (65:60), így ők vívhattak az aranyért, a másik ágon a fináléba került Szovjetunióval. Sajnos Köves ezúttal is csődöt mondott, olyannyira, hogy Kovács Tamás szövetségi kapitány le is cserélte, ám a helyére beállt Csongrádi sem tudott pontot hozni. A döntőben a Szovjetunió hengerelt, 9:2-re valósággal lelépték a VB-k történetében először a kard aranyért csatázható nyugatnémeteket. A szöuli aranycsapatnak a harmadik helyért vívott találkozón a franciák túl kemény diónak bizonyultak, és a világbajnokságok történetében szintén először a „gallkakasosok” örülhettek a végén. Csak röviden... SALAKMOTOR. Miskolcon, a népkerti sporttelepen rendezték meg az OB II-es egyéni bajnokság 6. fordulóját. A verseny előtt a résztvevők megemlékeztek Horváth Kálmánról, a Magyar Rádió napokban elhunyt főmunkatársáról, a miskolci stúdió szerkesztőjéről. A végeredmény: 1. Böszörményi (BÉV SC) 13, 2. Kovács (Nyíregyházi Volán) 13. 3. Kábái (Szegedi Volán) 12. 4. Ho- lik (Debreceni Volán) 12. 5. Nagy (Szegedi Volán) 12. 6. Tabaka (Debreceni Volán) 10. SAKK. Miskolcon, az Egyetemvárosban folytatódott a Borsodtávhő SC nemzetközi nyílt értékszám- és címszerző- versenye. Eredmények az élcsoportból: Raskovszkij (szovjet) — Huzman (szovjet) döntetlen. Knak (NDK-beli)—Markov (szovjet) 1-0. Kisnyev (szovjet)—Arhipov (szovjet) döntetlen. Az élcsoport állása, 7—7 pont: Knak. Raskovszkij. 6.5—6.5 pont: Maian juk (szovjet). Huzman. Arhipov, Markov, Kisnyev. A legjobb magyar: Kosa (Tatabányai Bányász) 5 pont és 1 függő. Hazaérkeztek a Bányász ökölvívói Az elmúlt napokat Olaszországban töltötték a Borsodi Bányász ökölvívó-bajnokcsapatának tagjai. — Három mérkőzésen léptünk a kötelek közé — mondta Takács Gábor vezető edző. — Mindig éjszaka 11-kor kezdtünk, s ez bizony nagyon zavarta a fiúkat. Pistoiese kerületi válogatottjával 10—10-et értünk el, Firenzében pedig — szintén kerületi együttesek ellen — előbb 11—7-re nyertünk, majd 10—6-ra kikaptunk. Az eredményekből kitűnik, hogy teljes csapattal sohasem tudtunk kiállni, mert a házigazdák több súlycsoportban nem kértek ellenfelet, legjobbjainktól pedig eleve tartottak. A túra rendkívül fárasztó volt, de hasznosnak ítélem, mert tapasztalatokat szereztünk. A Borsodi Bányász hazai környezetben folytatja az edzésmunkát. Isaszegi, Szőke. Szűcs és Hranek tagja a világbajnokságra készülő keretnek. „Versenyzőimet mindig önállóságra nevelem” Babinyecz József monológja „Tizenkét esztendeje hagytam abba az aktív versenyzést. Éz 1977-ben történt, amikor 2:16.23-mal maratoni futásban magyar ranglistavezető voltam. Sportmúltamról még annyit, hogy a lassan érő sportolók táborába tartoztam. 1967-ben 3 és 5 ezer méteren a juniorok mezőnyében én voltam a legjobb. Később a Bp. Honvéd és a Csepel színeiben — felnőttként — 5 és 10 ezren a legjobb magyar atléták között jegyeztek. Többször bekerültem a válogatottba is. Sérülések és betegségek következtében 31 esztendős koromban kezdtem az edzősködést. Csepelen egy nagyszerű csoportot kaptam. Igazán kitűnő eredményeket produkáltak fiaim és lányaim. Kezem alól több felnőtt, junior és ifjúsági válogatott került ki. 1980 után — talán a Csepelen végzett munkám eredményeként — a Magyar Atlétikai Szövetségbe hívtak, a közép- és a hosszútávfutók szakágvezetőjének. Mint országos edzőnek, csoportom nem lehetett, s ezt nagyon sajnáltam. Külön-külön azért egy-egy versenyzővel foglalkoztam, így Szekeressel, aztán egy angol futóval és később Markóval. A MASZ-ban négy évig dolgoztam. 1984-ben megszüntették a szakágvezetői funkciót, nekem pedig szakfelügyelői státust ajánlottak. Ügy éreztem, hogy ez nem az én kenyerem, váltottam, a Bp. Honvédba „igazoltam át”. A piros-fehéreknél eltöltött. éveimet nem tartom túlságosan sikeresnek, tulajdonképpen csak egy versenyzőt edzettem. Ez sem engem, sem pedig a munkaadómat nem elégítette ki. Akkoriban persze még fel sem merült bennem az, hogy a DVTK is van a világon ... Futókat menedzseltem, országúti, utcai futóversenyeken indultam külföldön — a seniorok mezőnyében. Ügy gondoltam, hogy egy ideig ebből is megélek. Ha jól emlékszem, a Népsportból értesültem arról, hogy a DVTK-nál személyi változások történtek, magára maradt a közép- és a hosszútávfutók csoportja. Az akkori vezető edzővel. Mohácsi Évával vettem fel a kapcsolatot, s megbeszélést folytattam Fazekas Miklós ügyvezető elnökhelyettessel. Mikit különösen jól ismertem, hiszen egykor vele is versenyeztem. Gyorsan megállapodtunk. Tisztáztuk a részleteket, elfogadtam az ajánlatukat, így 1989. január 1-től a piros-fehérek közép- és hosszútávfutóinak szakmai munkáját irányítom. Vidéki, pontosabban Bács-Kiskun megyei vagyok, de az elmúlt 24 esztendőt Budapesten éltem le, a fővárosba köt minden — a döntés csak ebből a szempontból volt nehéz. Néhány hónap már eltelt, és igazán nem bántam meg, hogy a diósgyőriekhez jöttem. A csoportot eléggé kiengedett állapotban vettem át, a versenyzők sem fizikailag, sem lelkileg nem voltak rendben, sőt sérülések is hátráltatták őket. Tizenhét atlétát „örököltem”, köztük igazán neves versenyzőket. Bereczkit, Serfőzőt, Szabó Zsoltot, Barczát, Kazsimért, Péczelit még szövetségi edzőként ismertem meg. Panaszra tehát nem volt és ma sincs okom. Persze azzal tisztában vagyok, hogy csoportom tagjai közül nem mindenki tartozik a hazai élvonalba, többen már inkább a közelmúltat idézik... Azt vállaltam, hogy valamennyiükből kihozom a maximumot és utána meglátjuk ... Örülök, hogy a sportolók elfogadlak, azt hiszem, hogy köztem és köztük korrekt kapcsolat alakult ki. Azt nem tagadom, hogy 17 sportoló — egy kéz alatt — kicsit sok. de igyekezni fogok! A DVTK-val meghatározatlan időre kötöttem szerződést, addig mai-adok, amíg jónak látom. A klub vezetői támogatnak, kéréseimet teljesítik, természetes, hogy most rajtam a sor. Ügy ítélem meg, hogy a rám bízott versenyzők közül többen bekerülhetnek a különböző szintű válogatottakba és egyikük- másikukból nemzetközi klasszis is válhat. Persze kettőn áll a vásár, a tehetség nem minden. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy milyen edzői fogásokat alkalmazok? Nos, tanítványaimat mindig önállóságra neveltem és ez így lesz a jövőben is. Más akarata ellenére lehetetlen eredményes munkát végezni! Nem tartozom a hajcsárok, a korbácsos mesterek közé, vallom: ha szép szóval, meggyőzéssel, vagy vitával nem tudok célba érni, akkor úgyis hiába... Aki pedig nem hajlandó kéréseimnek eleget tenni, annak a csoportomban nincs helye. Versenyzőimet felnőttként kezelem és ügy nevelem őket, hogy a feladatokat önmaguknak kell megoldaniuk. Ez a magasabbrendű kapcsolatteremtés eddig nekem sikereket hozott, miért lenne ez másképpen Diósgyőrött? Persze mint minden edző, én is jól tudom, hogy más és más hangon kell beszélni a gyerekekkel és a felnőttekkel, a lényeg azonban ugyanaz! Amit el kell végezni, azt el kell végezni! A sportoló akkor képes az önmegvalósításra, ha fizikailag alkalmas és lelkileg, valamint idegileg is megfelelő állapotban van. És roppant fontos az akarat, a szorgalom, a kitartás, a türelem. Nekem — többek között — az is a feladataim közé tartozik, hogy ezeket a jellemvonásokat erősítsem! Ügy Ítélem meg, hogy munkám hatásfokát a jövő esztendőben már megfelelően le lehet majd mérni. Az 1989-et félig- meddig ismerkedő, vágj’ tanulóévnek tar-» lom. Remélem, hogy jövőre az atlétabará- tok sokat hallanak majd a Babinyecz-cso- portról! Lejegyezte: Kolodzey Tamás*.
