Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1989. július 13., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Sétautca - betonutca Beteg egészségügyünk? Hozzászólás cikkünkhöz Örömmel haJllottuik né­hány évvel ezelőtt, hogy a miislköloi Széchenyi sétáló­utca lesz, s fáikkal ékesítik. Sajnos az utóbbi elmaradt, csák az elején árválkodik kétoldalt 3—3 szépen fejlő­dő fácsika. Mintegy folyta­tásként a díszkövezetre né­hol hatalmas méretű, véle­ményem szénint ízléstelen beton virág tartókat helyez­ték, amelyeket a járókelők kerülgetni kénytelenek. Vi­tatható, hogy ezek mennyi­ben díszítik e belvárosi részt. Egy sétautca árnyékos, oxigént, jó levegőt adó fák nélkül szinte elképzelhetet­len. Még most sem volna késő pótlásuk. Ne legyen .az kifogás, hogy az^ utca 'kes­keny, s ott a villamos pálya, hiszen a virágtartók és a hozzájuk állított padok sóik­kal több helyet vesznek el. Lehet-e szebb a magasba- törő, áldásos, szemet-leliket vidító, természeti szépségük­ben utolérhetetlen fáknál? Szomorú képet és kilátást nyújt majd az élelmiszert szállító teherautók által fel­vert poros betonutca. Dr. Németh Józscfnó Miskolc „Beteg egészségügyünk” címmel jelent meg cikk nem­rég a lapban. A diagnózis igaz, ezt mi is érezzük. Nem ez volt annak a felháboro­dásnak az oka, amit most valamennyi egészségügyi dol­gozó nevében közölni sze­retnék. A cikk azon része háborított fel valamennyi egészségügyi dolgozót, mely­ben a betegek küldözgetésé­ről szól: „A betegeket nem meggyógyítják, hanem egyik intézményből a másikba kül­dözgetik, hiszen akin a kör­zeti orvos nem tud segíteni, azt a szakrendelőbe utalja, onnan pedig esetleg a kór­házba kell mennie, s lehet, hogy még' itt sem ér véget az útja, mivel az országos szakmai intézetek azok. amelyek speciális ellátást képesek nyújtani.” Ez igy van, és bármilyen reform lesz, ezt megszüntetni nem lehet. Gondolom, a cikk író­ja nem képzelte, hogy mond­juk minden szívbeteg mellé egy szívsebészetet, vagy in­tenzív osztályt telepítünk. Az, hogy a betegsége diag­nózisához, vagy gyógyításá­hoz szükséges szintre kerül­jön a beteg, a küldözgetés elkerülhetetlen, a világon mindenütt igy van. Ennek a mértékén lehet vitatkozni. Valóban az a cél. a törek­vés, hogy ez minél kevesebb legyen. Gyógyítson meg le­imnél nagyobb szám­ban már az alapellátás, de minden beteg kerüljön arra a szintre, ahol betegsége diagnózisához és ellátásához a megfelelő eszközrendszer és szakember rendelkezésre áll. További felháborodást kel­tett a cikk folytatása: „A jelenlegi szervezetben az in­tézmények, vagy kórházi osztályok élén álló főorvosok és az orvosok uralkodnak a nővérek és a technikai sze­mélyzet fölött, akik a pi­ramisszerű hierarchia legal­ján helyezkednek el.” Állunk elébe minden olyan kritikának, ahol leírják, hogy ezen és ezen az osz­tályon, ilyen és ilyen főor­vos, vagy orvos, vagy szak­dolgozó ezt és ezt csinált. Amennyiben a leírtak bizo­nyíthatók. szigorú felelősség- revonásban részesül az il­lető. Ugyanakkor valamenv- nyi egészségügyi dolgozó visszautasítja a lakosság és az egészségügyi dolgozók közér­zetét sértő, bizalmát megin­gató általánosítást. Beteg az egészségügy? Igen, beteg! A lakosságon túl. ezt mi, egészségügyi dol­gozók érezzük a legjobban, de ezért nem azok a dolgo­zók vonhatók felelősségre, akik éjjel és nappal, hétköz­nap és ünnepnap gyógyítják a betegeket, sokszor kettő he­lyett dolgozva, sokszor rend­kívül mostoha körülmények között. Más alapokra kell helyezni az egészségügy el­látó és feltételrendszerét? Igen, de azt az ilyen és ha­sonló hangú levél nem se­gíti elő, mely csak a rossz hangulatot, a bizalmatlansá­got fokozza. Dr. Jánváry Anna megyei főorvos ★ A szerkesztőség megjégy- zése: A vitatott cikk szerző­je, az MTI-Press munkatár­sa országos tapasztalatokat fogalmazott meg. Az írás nem a mi szerkesztőségünk­ben készült, de közérdekű mondanivalója miatt közre­adtuk. Válaszlevelében a megyei főorvos többször hivatkozik „valamennyi egészségügyi dolgozó”-ra. Ha az eredeti cikkben túlzásokat talált, nem túlzás-e vajon azt a lát­szatot kelteni, hogy minden egészségügyi dolgozó egyet­értésével készült ez a levél, minden egészségügyi dolgozó megsértődött a korábbi cikk, például a hierarchia emle­getése miatt? Rossz csere volt Korábbon, a miskolci Ady Endre utca 14. számú házhoz két ki­sebb szeméttároló tartozott, amelyekbe az ott lakók gyűjtötték az otthonokból kikerülő hulladékokat. Miután méreteiknél fogva hamarabb megteltek, így ürítésükről is gyakrabban gondoskod­ik. Nemrégiben egy nagy konténerre cserélték ki az előzőeket, s most már csak ritkábban - lévén, hogy lassabban telik meg - szállítják el a tartalmát. Most, e nyári forróságban érzik csak igazán az ott lakók, hogy ez rossz csere volt. A napokig ott álló szemét bűze egyre elviselhetetlenebb. Fotó: Fojtán Rend a lelke... Példás rendben sorakoznak a lillafüredi Palotaszálló parkolójá­ban a személygépkocsik. Valójában ez méltó a környezethez, iá lenne hasonló példával mind több helyen találkozni. Szeretünk ugyanis megfeledkezni arról, hogy rajtunk kívül más is létezik, s lényegesen több helyet foglalunk el aulánkkal, mint ameny- nyire valójában szükség lenne. Fotó: F. L. Júniusi madárpusztulás Megyénkben a június je­lentős mennyiségű csapadé­kot hozott. Többször előfor­dult. hogy 2—3 napig vál­tozó intenzitással ugyan, de megállás nélkül esett. Ez időszakiban az egyik madár­fajnál, a tövisszúró gébics­nél (Lanius collurio) végez­tem rendszeres költésbioló- giai megfigyeléseket. Sajnos, jelentős mértékű pusztulást tapasztaltam e faj fiókáinál. Az átlagos 5, vagy 6 fiókás fészekaljból az esőzéseket követően már csak egy, vagy ritka esetben két fió­kát találtam életben. Né­hány esetben az elpusztulta­kat a felnőtt madarak távo­lították el, s a megmaradt egyetlen élőt gondozták to­vábbra is. Gyakoribb volt azonban, hogy sajátkezűleg kellett a tetemeket kiemel­nem a megmaradt egy-két fióka egészségének érdeké­ben. így — a beavatkozás­nak köszönhetően — a ké­sőbbiekben az életben ma­radt egyedek sikeres kire­pülését figyelhettem meg. Vizslán Tibor Sajóbábony Ébresztő a Szepesi utcában A miskolci Szepesi utcá­ból többen panaszolták, hogy kora hajnalban idegesítő zajra ébrednek. A lakók számára e kényszerű ébresz­tőt az FX 80-25 rendszámú tehergépkocsi vezetője ren­dezi azzal, hogy munkába indulás előtt hosszú perce­kig túráztatja, bőgeti a mo­tort. A panaszosok jóhisze- műeik. mert feltételezik, hogy a sofőr engedéllyel par­kol (hat) nap, mint nap a 8—10. szám előtt. Igaz, kissé körülményesen, mert csak keresztben fér él a jármű a leállósávban. Azt még csak elnéznék az ott lakók, hogy több helyet foglal el emiatt, s hogy nem könnyű mind­azoknak ki- és beállni, akik közvetlenül mellette parkol­nak. az azonban tűrhetetlen, hogy rendszeresen megza­varja kora reggeli nyugal­mukat. Bizonyára találna a gépkocsivezető kissé távo­labb a háztömbtől parkoló­helyet, s igy végre a lakúk addig pihenhetnének, míg saját vekkerük nem ébreszti eket. Vélemények pro és kontra Drága tandíj volt... (?) Egy régebbi számukban fotóval lililiusztrált rövid tu­dósítás .jelent meg a mis­kolci Ady Művelődési Ház­ban működő — gyermekfel­ügyelettel egybekötött — szabó-varró tanfolyamról. Mindezt pozitív IbeáiHítás- ban tárták az Olvasók elé. Engem azóta is bánt aiköz- liésiüik, s nem hagyhatom szó riélkül aggályaimat. Úgy szóltak ugyanis a témáról, hogy nem győződtek meg a valóságról. Én viszont jó né­hány 'tapasztalatot szerez­tem, miután résztvevője vol­tam ennek a tanfolyamnak. A 700 forintért — ennyibe Ikerült ugyanis a tanfolyam — 'szinte semmire sem taní­tották meg. Többen abba is akarták hagyni alacsony színvonala miatt, csak az említett összeget sajnálták, lóvén, hogy túlnyomórészt kismamáikból állt .a 'résztve­vők tábora. A kurzus ideje alatt jóformán egyetlen szoknyát kezdtünk varrni, de kevés sikerrel; kivéve azokat, akik már rendel­keztek némi tudással, gya­korlattal e téren. Nem egy esetben előfordult, hogy az oktató késett, s így nem reggel 8 órakor kezdtünk. Amikor végül :is megjelent, a füzeteiket kezdte „osztá­lyozni”, amit nevetségesnek, abszurdnak tartottam. A gyermekekre vigyázó hölgy szakképzettségét ille­tőén többekben ikétségek merültek fel. A másfél éves ilcicsi'ket példáiul videóval próbálta ldkötini, szórakoz­tatni. Ez .a tanfolyami nem volt más, minit csalás, pénzrab- lás. Gaál Istvánná Miisikolc * Olvasónk észrevételét to­vábbítottuk a művelődési ház vezetőjéhez, Kovácsné Ládi Katalinhoz, akitől a következő választ kaptuk: Az említett szabó-varró tanfolyam ez év márciusá­ban indult, de hasonlókat már korábban is szervez­tünk, s ezek kedvező ta­pasztalatai alapján indítot­tuk az újabbat is. A fog­lalkozások megtartására ok­leveles szabómestert kér­tünk fel, aki irnár több ha­sonló tanfolyamot sikeresen lebonyolított, s pedagógiai tapasztalatokat is szerzett több éves gimnáziumi okta­tói munkája során. A kur­zust úgy hirdettük, hogy kezdő szabó-varró tanfo­lyam, melynek összideje 21 óra. Ennyi idő alatt még „házi feladatok” gyakorlá­sával is csupán a szabászat alapjaira, mértékvételre, mo­dellek elkészítésére lehet megtanítani a hallgatókat. Erről a tényről a tanfolyam beindításakor valamennyi résztvevőt tájékoztattuk. Azok számára, akik szeret­ték volna tovább bővíteni tudásukat, a későbbiekben megszerveztük a haladó tan- folyamot. A csoportból, melynek Gaálné is tagja volt, a 27 hallgatóból 11-en, egy párhuzamos 31 fős tan­folyamból pedig 17-en je­lezték is további részvételi szándékukat. Az oktatás minőségéről és módszereiről eddig még semmilyen kifogást nem hallottunk, ezért is csodál­kozunk, hogy a levélíró ne­hezményezte a munkafüze­tek „osztályozásának” té­nyét. Szerintünk egy olyan csoportban, ahol különböző képességű és más-más vég­zettségű emberek vannak, kell lennie egy olyan el­lenőrzési módszernek, ami alapján az oktató képet al­kothat a tanítás eredmé­nyességéről. Erre a legal­kalmasabb az önálló meg- odásra kiadott feladatok el­lenőrzése ... A késéssel kapcsolatban: valóban volt olyan eset, hogy a tanfolyamvezető né­hány percet késett, ezt azonban „bepótolta”, és ezenkívül is szinte vala­mennyi összejövetel után gyakran még több óra hosz- száig ott maradt, hogy egyé­nileg is segítse a lemaradó­kat. A levélíró a szabó-var­ró tanfolyamhoz kapcsolódó gyermekfelügyeletről is tett néhány észrevételt. Intéz­ményünk csupán felügyele­tet, azaz megőrzést, és nem aktív foglalkoztatást hirde­tett. Ennek ellenére a tan­folyam helyszínével szom­szédos teremben művelődé­si házunk egyik munkatárs­nője — aki idegen nyelvi óvodai foglalkozások meg­tartásával már bőven szer­zett pedagógiai tapasztalato­kat — mindenféle játékok­kal, rajzolási és játszási le­hetőséggel, hangszerekkel és a nagyobbak számára vi­deón vetíthető rajzfilmekkel várta a gyerekeket. Való igaz, hogy nem könnyű 8 hónapos és 3 éves kor kö­zötti gyermekeket egyidejű­leg lekötni, de hogy ez si­került neki, arra bizonyíték az a tény. hogy szolgáltatá­sára a tanfolyam ideje alatt mindvégig volt igény. A tan­folyami költség és a gyer­mekfelügyelet díja egyéb­ként összesen sem érte el az óránkénti 30 forintot... A hozzánk érkezett jelzések sikeresnek értékelték a tan­folyamot. s e tapasztalatok alapján a következő évad­ban is indítunk hasonlókat. * Harmadikként részünkről né­hány gondolat. Köszönjük, hogy olvasónk megirta nekünk mind­azt, ami tüskét hagyott benne. Ügy tartjuk, jobb, ha tisztázód­nak a dolgok, ugyanakkor a téma kapcsán felmerültek ta­nulságként is szolgálhatnak. Ar­ra azonban a jövőben sem vál­lalkozhatunk, hogy ha egy-egy rendezvényről, tanfolyamról hirt adunk, azt ugyanakkor minősít­sük is. Az eredményességről, illetve az eredménytelenségről előre szólni nem is lehetne. Fi­gyelemfelkeltésnek szántuk so­rainkat, gondolva arra, hogy sokak érdeklődésére számot tarthat egy olyan tanfolyam, ahol szabni-varrni tanulhatnak a kismamák, miközben gyer­mekeik felügyeletéről gondos­kodnak. Ez ugyanis nem túl gyakori a tanfolyamok eseté­ben. Véleményünk szerint a tanfolyam dija - tekintve az óránkénti közel 30 forintot — elfogadható. Akiknek a 24 óra alatt sikerült az alapismerete­ket elsajátítani, bizonyára meg is érte. Megértjük azonban azt is, hogy tapasztalatai alapján levélírónk sajnálja, kidobottnak érzi ezt a pénzt Az viszont ke­vésbé elfogadható, ha késve kezdődik a foglalkozás, hiszen a pontosság természetes kel­lene, hogy legyen. Mi is fur­csának tartjuk a füzetek osz­tályozását. Bizonyára más módszert is alkalmazhatna a tanfolyamvezetö, ami kevésbé volna bántó. Összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom