Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-13 / 163. szám
1989. július 13., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Sétautca - betonutca Beteg egészségügyünk? Hozzászólás cikkünkhöz Örömmel haJllottuik néhány évvel ezelőtt, hogy a miislköloi Széchenyi sétálóutca lesz, s fáikkal ékesítik. Sajnos az utóbbi elmaradt, csák az elején árválkodik kétoldalt 3—3 szépen fejlődő fácsika. Mintegy folytatásként a díszkövezetre néhol hatalmas méretű, véleményem szénint ízléstelen beton virág tartókat helyezték, amelyeket a járókelők kerülgetni kénytelenek. Vitatható, hogy ezek mennyiben díszítik e belvárosi részt. Egy sétautca árnyékos, oxigént, jó levegőt adó fák nélkül szinte elképzelhetetlen. Még most sem volna késő pótlásuk. Ne legyen .az kifogás, hogy az^ utca 'keskeny, s ott a villamos pálya, hiszen a virágtartók és a hozzájuk állított padok sóikkal több helyet vesznek el. Lehet-e szebb a magasba- törő, áldásos, szemet-leliket vidító, természeti szépségükben utolérhetetlen fáknál? Szomorú képet és kilátást nyújt majd az élelmiszert szállító teherautók által felvert poros betonutca. Dr. Németh Józscfnó Miskolc „Beteg egészségügyünk” címmel jelent meg cikk nemrég a lapban. A diagnózis igaz, ezt mi is érezzük. Nem ez volt annak a felháborodásnak az oka, amit most valamennyi egészségügyi dolgozó nevében közölni szeretnék. A cikk azon része háborított fel valamennyi egészségügyi dolgozót, melyben a betegek küldözgetéséről szól: „A betegeket nem meggyógyítják, hanem egyik intézményből a másikba küldözgetik, hiszen akin a körzeti orvos nem tud segíteni, azt a szakrendelőbe utalja, onnan pedig esetleg a kórházba kell mennie, s lehet, hogy még' itt sem ér véget az útja, mivel az országos szakmai intézetek azok. amelyek speciális ellátást képesek nyújtani.” Ez igy van, és bármilyen reform lesz, ezt megszüntetni nem lehet. Gondolom, a cikk írója nem képzelte, hogy mondjuk minden szívbeteg mellé egy szívsebészetet, vagy intenzív osztályt telepítünk. Az, hogy a betegsége diagnózisához, vagy gyógyításához szükséges szintre kerüljön a beteg, a küldözgetés elkerülhetetlen, a világon mindenütt igy van. Ennek a mértékén lehet vitatkozni. Valóban az a cél. a törekvés, hogy ez minél kevesebb legyen. Gyógyítson meg leimnél nagyobb számban már az alapellátás, de minden beteg kerüljön arra a szintre, ahol betegsége diagnózisához és ellátásához a megfelelő eszközrendszer és szakember rendelkezésre áll. További felháborodást keltett a cikk folytatása: „A jelenlegi szervezetben az intézmények, vagy kórházi osztályok élén álló főorvosok és az orvosok uralkodnak a nővérek és a technikai személyzet fölött, akik a piramisszerű hierarchia legalján helyezkednek el.” Állunk elébe minden olyan kritikának, ahol leírják, hogy ezen és ezen az osztályon, ilyen és ilyen főorvos, vagy orvos, vagy szakdolgozó ezt és ezt csinált. Amennyiben a leírtak bizonyíthatók. szigorú felelősség- revonásban részesül az illető. Ugyanakkor valamenv- nyi egészségügyi dolgozó visszautasítja a lakosság és az egészségügyi dolgozók közérzetét sértő, bizalmát megingató általánosítást. Beteg az egészségügy? Igen, beteg! A lakosságon túl. ezt mi, egészségügyi dolgozók érezzük a legjobban, de ezért nem azok a dolgozók vonhatók felelősségre, akik éjjel és nappal, hétköznap és ünnepnap gyógyítják a betegeket, sokszor kettő helyett dolgozva, sokszor rendkívül mostoha körülmények között. Más alapokra kell helyezni az egészségügy ellátó és feltételrendszerét? Igen, de azt az ilyen és hasonló hangú levél nem segíti elő, mely csak a rossz hangulatot, a bizalmatlanságot fokozza. Dr. Jánváry Anna megyei főorvos ★ A szerkesztőség megjégy- zése: A vitatott cikk szerzője, az MTI-Press munkatársa országos tapasztalatokat fogalmazott meg. Az írás nem a mi szerkesztőségünkben készült, de közérdekű mondanivalója miatt közreadtuk. Válaszlevelében a megyei főorvos többször hivatkozik „valamennyi egészségügyi dolgozó”-ra. Ha az eredeti cikkben túlzásokat talált, nem túlzás-e vajon azt a látszatot kelteni, hogy minden egészségügyi dolgozó egyetértésével készült ez a levél, minden egészségügyi dolgozó megsértődött a korábbi cikk, például a hierarchia emlegetése miatt? Rossz csere volt Korábbon, a miskolci Ady Endre utca 14. számú házhoz két kisebb szeméttároló tartozott, amelyekbe az ott lakók gyűjtötték az otthonokból kikerülő hulladékokat. Miután méreteiknél fogva hamarabb megteltek, így ürítésükről is gyakrabban gondoskodik. Nemrégiben egy nagy konténerre cserélték ki az előzőeket, s most már csak ritkábban - lévén, hogy lassabban telik meg - szállítják el a tartalmát. Most, e nyári forróságban érzik csak igazán az ott lakók, hogy ez rossz csere volt. A napokig ott álló szemét bűze egyre elviselhetetlenebb. Fotó: Fojtán Rend a lelke... Példás rendben sorakoznak a lillafüredi Palotaszálló parkolójában a személygépkocsik. Valójában ez méltó a környezethez, iá lenne hasonló példával mind több helyen találkozni. Szeretünk ugyanis megfeledkezni arról, hogy rajtunk kívül más is létezik, s lényegesen több helyet foglalunk el aulánkkal, mint ameny- nyire valójában szükség lenne. Fotó: F. L. Júniusi madárpusztulás Megyénkben a június jelentős mennyiségű csapadékot hozott. Többször előfordult. hogy 2—3 napig változó intenzitással ugyan, de megállás nélkül esett. Ez időszakiban az egyik madárfajnál, a tövisszúró gébicsnél (Lanius collurio) végeztem rendszeres költésbioló- giai megfigyeléseket. Sajnos, jelentős mértékű pusztulást tapasztaltam e faj fiókáinál. Az átlagos 5, vagy 6 fiókás fészekaljból az esőzéseket követően már csak egy, vagy ritka esetben két fiókát találtam életben. Néhány esetben az elpusztultakat a felnőtt madarak távolították el, s a megmaradt egyetlen élőt gondozták továbbra is. Gyakoribb volt azonban, hogy sajátkezűleg kellett a tetemeket kiemelnem a megmaradt egy-két fióka egészségének érdekében. így — a beavatkozásnak köszönhetően — a későbbiekben az életben maradt egyedek sikeres kirepülését figyelhettem meg. Vizslán Tibor Sajóbábony Ébresztő a Szepesi utcában A miskolci Szepesi utcából többen panaszolták, hogy kora hajnalban idegesítő zajra ébrednek. A lakók számára e kényszerű ébresztőt az FX 80-25 rendszámú tehergépkocsi vezetője rendezi azzal, hogy munkába indulás előtt hosszú percekig túráztatja, bőgeti a motort. A panaszosok jóhisze- műeik. mert feltételezik, hogy a sofőr engedéllyel parkol (hat) nap, mint nap a 8—10. szám előtt. Igaz, kissé körülményesen, mert csak keresztben fér él a jármű a leállósávban. Azt még csak elnéznék az ott lakók, hogy több helyet foglal el emiatt, s hogy nem könnyű mindazoknak ki- és beállni, akik közvetlenül mellette parkolnak. az azonban tűrhetetlen, hogy rendszeresen megzavarja kora reggeli nyugalmukat. Bizonyára találna a gépkocsivezető kissé távolabb a háztömbtől parkolóhelyet, s igy végre a lakúk addig pihenhetnének, míg saját vekkerük nem ébreszti eket. Vélemények pro és kontra Drága tandíj volt... (?) Egy régebbi számukban fotóval lililiusztrált rövid tudósítás .jelent meg a miskolci Ady Művelődési Házban működő — gyermekfelügyelettel egybekötött — szabó-varró tanfolyamról. Mindezt pozitív IbeáiHítás- ban tárták az Olvasók elé. Engem azóta is bánt aiköz- liésiüik, s nem hagyhatom szó riélkül aggályaimat. Úgy szóltak ugyanis a témáról, hogy nem győződtek meg a valóságról. Én viszont jó néhány 'tapasztalatot szereztem, miután résztvevője voltam ennek a tanfolyamnak. A 700 forintért — ennyibe Ikerült ugyanis a tanfolyam — 'szinte semmire sem tanították meg. Többen abba is akarták hagyni alacsony színvonala miatt, csak az említett összeget sajnálták, lóvén, hogy túlnyomórészt kismamáikból állt .a 'résztvevők tábora. A kurzus ideje alatt jóformán egyetlen szoknyát kezdtünk varrni, de kevés sikerrel; kivéve azokat, akik már rendelkeztek némi tudással, gyakorlattal e téren. Nem egy esetben előfordult, hogy az oktató késett, s így nem reggel 8 órakor kezdtünk. Amikor végül :is megjelent, a füzeteiket kezdte „osztályozni”, amit nevetségesnek, abszurdnak tartottam. A gyermekekre vigyázó hölgy szakképzettségét illetőén többekben ikétségek merültek fel. A másfél éves ilcicsi'ket példáiul videóval próbálta ldkötini, szórakoztatni. Ez .a tanfolyami nem volt más, minit csalás, pénzrab- lás. Gaál Istvánná Miisikolc * Olvasónk észrevételét továbbítottuk a művelődési ház vezetőjéhez, Kovácsné Ládi Katalinhoz, akitől a következő választ kaptuk: Az említett szabó-varró tanfolyam ez év márciusában indult, de hasonlókat már korábban is szerveztünk, s ezek kedvező tapasztalatai alapján indítottuk az újabbat is. A foglalkozások megtartására okleveles szabómestert kértünk fel, aki irnár több hasonló tanfolyamot sikeresen lebonyolított, s pedagógiai tapasztalatokat is szerzett több éves gimnáziumi oktatói munkája során. A kurzust úgy hirdettük, hogy kezdő szabó-varró tanfolyam, melynek összideje 21 óra. Ennyi idő alatt még „házi feladatok” gyakorlásával is csupán a szabászat alapjaira, mértékvételre, modellek elkészítésére lehet megtanítani a hallgatókat. Erről a tényről a tanfolyam beindításakor valamennyi résztvevőt tájékoztattuk. Azok számára, akik szerették volna tovább bővíteni tudásukat, a későbbiekben megszerveztük a haladó tan- folyamot. A csoportból, melynek Gaálné is tagja volt, a 27 hallgatóból 11-en, egy párhuzamos 31 fős tanfolyamból pedig 17-en jelezték is további részvételi szándékukat. Az oktatás minőségéről és módszereiről eddig még semmilyen kifogást nem hallottunk, ezért is csodálkozunk, hogy a levélíró nehezményezte a munkafüzetek „osztályozásának” tényét. Szerintünk egy olyan csoportban, ahol különböző képességű és más-más végzettségű emberek vannak, kell lennie egy olyan ellenőrzési módszernek, ami alapján az oktató képet alkothat a tanítás eredményességéről. Erre a legalkalmasabb az önálló meg- odásra kiadott feladatok ellenőrzése ... A késéssel kapcsolatban: valóban volt olyan eset, hogy a tanfolyamvezető néhány percet késett, ezt azonban „bepótolta”, és ezenkívül is szinte valamennyi összejövetel után gyakran még több óra hosz- száig ott maradt, hogy egyénileg is segítse a lemaradókat. A levélíró a szabó-varró tanfolyamhoz kapcsolódó gyermekfelügyeletről is tett néhány észrevételt. Intézményünk csupán felügyeletet, azaz megőrzést, és nem aktív foglalkoztatást hirdetett. Ennek ellenére a tanfolyam helyszínével szomszédos teremben művelődési házunk egyik munkatársnője — aki idegen nyelvi óvodai foglalkozások megtartásával már bőven szerzett pedagógiai tapasztalatokat — mindenféle játékokkal, rajzolási és játszási lehetőséggel, hangszerekkel és a nagyobbak számára videón vetíthető rajzfilmekkel várta a gyerekeket. Való igaz, hogy nem könnyű 8 hónapos és 3 éves kor közötti gyermekeket egyidejűleg lekötni, de hogy ez sikerült neki, arra bizonyíték az a tény. hogy szolgáltatására a tanfolyam ideje alatt mindvégig volt igény. A tanfolyami költség és a gyermekfelügyelet díja egyébként összesen sem érte el az óránkénti 30 forintot... A hozzánk érkezett jelzések sikeresnek értékelték a tanfolyamot. s e tapasztalatok alapján a következő évadban is indítunk hasonlókat. * Harmadikként részünkről néhány gondolat. Köszönjük, hogy olvasónk megirta nekünk mindazt, ami tüskét hagyott benne. Ügy tartjuk, jobb, ha tisztázódnak a dolgok, ugyanakkor a téma kapcsán felmerültek tanulságként is szolgálhatnak. Arra azonban a jövőben sem vállalkozhatunk, hogy ha egy-egy rendezvényről, tanfolyamról hirt adunk, azt ugyanakkor minősítsük is. Az eredményességről, illetve az eredménytelenségről előre szólni nem is lehetne. Figyelemfelkeltésnek szántuk sorainkat, gondolva arra, hogy sokak érdeklődésére számot tarthat egy olyan tanfolyam, ahol szabni-varrni tanulhatnak a kismamák, miközben gyermekeik felügyeletéről gondoskodnak. Ez ugyanis nem túl gyakori a tanfolyamok esetében. Véleményünk szerint a tanfolyam dija - tekintve az óránkénti közel 30 forintot — elfogadható. Akiknek a 24 óra alatt sikerült az alapismereteket elsajátítani, bizonyára meg is érte. Megértjük azonban azt is, hogy tapasztalatai alapján levélírónk sajnálja, kidobottnak érzi ezt a pénzt Az viszont kevésbé elfogadható, ha késve kezdődik a foglalkozás, hiszen a pontosság természetes kellene, hogy legyen. Mi is furcsának tartjuk a füzetek osztályozását. Bizonyára más módszert is alkalmazhatna a tanfolyamvezetö, ami kevésbé volna bántó. Összeállította: Bodnár Ildikó
