Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám

1989. június 9-, péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az új rendőrfőkapitány véleménye Több rendőr lesz a közterületen . . ./■ > y ■ ' ' : ' i . A mezőgazdasági komplexum tengerparti vendéglője jól jövedelmez. Itt mindig telt ház van. Peresztrojka Bulgáriában f4.J Parasztok a tengerparton Amikor repülőgéppel tisz­ta időben utazunk az ország fölött, csak annyit látni, hogy mennyire szabályosak a hegyek, folyók közti vilá­goszöld, méregzöld és még barna táblák. Ha autóbusz- szal járjuk a vidéket, a ve- temények és ültetvények gondozottsága tűnik fel az érdeklődőnek. Állítom, olya­nok a törpebarackosok, a szőlők, mintha mindenütt tegnap kapáltak volna, pe­dig mostanság alig látni em­bert a mezőn. Csodálatosan széppé teszi a táját és az országutat, hogy a hatalmas szőlőtáblákban elszórtan apró, csinos házikók állnak, nyilván esőbeállónak, szer- számoskamrának, pihenő­helynek használják őket, a táblák végébe pedig díszfá­kat ültetnek, tuját és más, virágzó cserjét. Azt is meg­figyeltem, hogy a nagy szö- lőskertekbe egy-egy gyü­mölcsfát telepítettek, gon­dolom azért, hogy árnyéká­ban megpihenjen a munkás, és, ha annak van az ideje, üdítse magát a gyümöl­csével. A Burgaszi Mezőgazdasági Komplexumban a fiatal, jó kedvű, rokonszenves elnök, Ivan Bojcsev fogadja a fe­kete, fehér és kreol bőrű új­ságírók csapatát. Igazi ma­gyaros, akarom mondani bolgáros szíveslátással. Óriási cseresznyéstálak (sa­ját termés) mellett üljük körbe az asztalt, hogy meg­tudjuk tőle, mi igaz a vi­lágszerte elterjedt hírből: leült, vegetál a bolgár me­zőgazdaság. — Rekordtermésünk 1982- ben volt. aztán a természet megvonta tőlünk a kegyeit, 1985-ben az elmúlt 25 év legkritikusabb esztendejé­ben olyan aszály pusztított, hogy alig termett valami. Most még szép a határ, re­ménykedünk és kémleljük az esőfelhőket. Üzemi térképet mutat. A komplexumnak hat gazda­sága van a tengerparton, összességében 18 ezer hek­tárt művelnek. Uralkodó nö­vényük a búza és az árpa, de van jócskán cukorrépá­juk és napraforgójuk is. No, és persze bab, lencse, zöld­ségféle, hiszen ezek a növé­nyek idegenforgalmi szem­pontból is fontosak Burgasz- nak. Területüknek 3000 hek­tárján szőlőt és gyümölcsöt termesztenek. Ennék fele szőlő, hektáronként 12—13 tonnát szüretelnek, de van egy nagyon jó fajta, a „Fe­hér június”, ami 20 tonnát is ad hektáronként. — Termelési értékünknek, amely 52 millió leva éven­ként, 42 százalékát az ál­lattenyésztésből nyerjük — folytatja tájékoztatóját Ivan Bojcsev. — Van 340Ö tehe­nünk, 20 ezer birkánk és 10 ezer sertésünk. Tejtermelé­sünkkel sajnos, nem büsz­kélkedhetünk, 4600 liter az átlaghozam, de öt istállónk­ban már holstein-frízéket tartunk, ezek 6000 litert is adnak évente. Nagy válto­zások vannak most a bolgár mezőgazdaságban. Az első­től talán már az idei ara­táskor sikert remélhetünk: a gazdaságokban szakoso­dott a termelés, normákat vezettünk be, amelyeket kollektívánként kell teljesí­teni. A normák ösztönzik a kollektívákat és az egyes embereket is. Mindeddig veszteségesen termeltük a búzát és az őszibarackot, ta­lán most már nyereséget is el könyvel hetünk. — Milyenek a termőhelyi adottságaik, a földjeik? — tudakolja az NSZK-beli, nyugdíjas újságíró akinek Bulgária a második hazája, volt év, amikor háromszor is eljött ide. A bolgár pe­resztrojka nagyon őszinte szurkolója. — Fogy a humusz, a trá­gya pedig kevés. A magya­rok és az NDK-sok kétszer ennyit, az NSZK-ban még többet, a Szovjetunióban pedig a kilencszeres rneny- nyiséget adják a földbe. — Mennyit keresnek az emberek a komplexumban ? — Háromezer-kétszáz le­va az éves átlagkereset, de ezt mi jelentősen pótoljuk természetbeni juttatásokkal. Mindenki kap egy tonna ga­bonát, 150 kiló csemegesző­lőt, 150 liter bort, 23—30 li­ter pálinkát, valamint gyü­mölcsöt — jelképes áron. A borért például 30 sztotinkát fizetnek literenként dolgo­zóink, Nagy ünnepek előtt a húst is kedvezményes áron adjuk. (összehasonlításképpen: egy gépgyári doleozó átla­gosan 5000, egy vegyi üzemi dolgozó 4700 levát kap, egy vegyesüzemi vezérigazgató évi bére 10 ezer leva. És ha már itt tartunk: tavaly 252 leva volt a bolgár havi át­lagkereset, tehát 3000-nél alig több egy év alatt. Egy kiló fehér kenyér ára 40 sztotinka, a karaj kilója 5,40, a tej 30—36 sztotinka. öt sztotinkáért lehet telefo­nálni utcai fülkéből. 3-ért otthonról. A villamos, busz és troli ára 6 sztotinka. A narancs kilója 90 sztotinka, a citromé több. 1 leva 10. Egy férfiöltönyt 55—60 le­vőért lehet kapni. Egy fél­bőrkötésű könyv ára 3—4 le­va. Az iskolákban nagyon olcsón, 50 sztotinkáért ad­nak ebédet. A bolgár zöld­ség ára városonként, évsza­konként változó. Szófiában szezonban 28 sztotinkáért kapni a paradicsomot és 50-ért a paprikát. (Az ár­mozgások nyugodtabbak ez idáig. Nincs infláció!) — A május eleji ország- gyűlés és pártplénum után árváltozások várhatók a mezőgazdaságban is. Válto­zás még, hogy integrálódunk ipari üzemekkel, a termé­kek feldolgozásában. Tag­jainknak és alkalmazot­tainknak 500 négyzetméter földet adunk használatba, később árendába kapnak földet, állatokat és gépeket. Akár 100 hektárt adha­tunk egy vállalkozó szelle­mű csoportnak, vagy 15 te­henet egy családnak. Ezt a komplexum adja — amely egyébként maga is bérli földjeit az államtól, és ezért adót fizet — és év végén el­számolunk. Érzem, szinte tudom, hogy nem lesznek veszteségesek ezek a .kisüze­mek, éppen a magyar pél­da igazolta ezt... — Sokat tanultunk ma­guktól a háztáji és termelő- szövetkezet integrálásából — néz ránk mosolyogva az el­nök, és még azt is hozzá­teszi, hogy az ócsai téesszel baráti a kapcsolatuk. Éven­ként jönnek-mennek egy­máshoz. Mi kihúzzuk magunkát: lám, a magyar mezőgazdá­ság. Ócsa persze messze van Zemplénagárdtól, de erről mélységesen hallgatok. A sok aszályos év ellené­re is eredményesen gazdál­kodik a burgaszi komp­lexum. Tízmillió leva a tisz­ta nyereségük, ebből 2 mil­liót adnak az államnak a földbérletért, 2 milliót (!) fi­zetnék a biztosítónak. Saját óvodákat tartanak fenn, és rendszeresen támogatják nyugdíjasaikat. Tavaly el tudtak adni az NSZK-ban 1000 tonna korai uborkát, az ezért kapott valutát a gép­park felfrissítésére használ­ták. És mivel a földjeiket a tenger nyaldossa, kézenfek­vő, hogy strandot, motelt, vendéglőt nyitottak az isten­adta szépségű vidéken. Tengerparti sétány nevű ét­termükben kétszer jártunk, egyszer korábban, amikor még vendéglátónk, az újság­író-szövetség nemzetközi osztályának vezetője sem volt itt ismerős, magyarul, még nem volt protekciónk! Különbség nem volt a két kiszolgálás között. Ivan Bojcsev — akivel egy tálból cseresznyéztünk — búcsúzóul elmondta még, hogy végre-valahára felosz­lattak az 1970-es években, a gigantománia jegyében lét­rehozott mezőgazdasági komplexumok. Formás kis gazdaságokká alakulnak, amelyek áttekinthetőek és rugalmasak. — Ha legközelebb eljön­nek, már én is igazi paraszt leszek, és nem „vezér”. Most olyan messze vagyok a föl­dektől, hogy néha azt sem tudom, mikor nyílik a pi­pacs. És nincs veszve a bol­gár mezőgazdaság! Majd meglátják, csak jöjjenek! — kiabál és integet, miiközben a virágos irodaparkban ma­nőverezik a buszunk. — Hívjatok meg, jövök! kiabál ki az ablakon — ma­gyarul — a laoszi csoport­társ, aki a budapesti Nem­zetközi Újságíró Iskolán ta- tnult, és mivel olyan közel van most itt. Burgaszban Budapesthez, azt hiszi. Iván is érti, miit mond. Mi ezen jót derülünk, de az ő teljes mosolya a legjobb tolmács. Lévay Györgyi Keddi számunkban már tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy június elsejétől dr. Káló József rendőr ez­redest nevezték ki a megyei rendőr-főkapitányság veze­tőjének. Az új főkapitányt beiktatása után rövid be­szélgetésre kértük. — Nem túlzás, ha azt ál­lítjuk, forrong a magyar társadalom. Helyzetünk bi­zonytalansága, romlása, a feszült légkör hoguan érinti a rendőrség munkáját? — Valószínűleg sokan, is­merik a lap olvasói közül az adatokat, de nem árt megismételni: 1989 első ne­gyedévében országosan öt­ven százalékkal, egyes me­gyékben pedig száz száza­lékkal emelkedett az is­mertté vált bűncselekmé­nyek száma. Borsod-Albaúj- Zemplénben a növekedés szerencsére „csak” harminc- százalékos, A közterületek rendjének fenntartása, a bűnözők felkutatása, a meg­előzés tehát újabb terheket ró az állományra. Hozzá kell tennem, amíg Borsod­ban tíz esztendő alatt más­félszeresére nőtt. tehát öt­ven .százalékkal emelkedett a bűncselekmények száma, addig a mi létszámunk lé­nyegében alig változott. Technikánk nem követi a fejlődést, nemegyszer el­mondtuk már, hogy — de ez csak egy példa — két­százezer kilométert futott 1200-as Ladákkal leéli, vagy kellene a nagyteljesítményű nyugati gépkocsik nyomába erednünk. Ezenkívül az ál­lományt a hátrányos válto­zások. az infláció, az ár­emelkedések, az adórendszer ugyanúgy érintik, mint a társadalom többi tagjait. — Tehát egy különösen nehéz időszakban került a főkapitányság élére. Mit ter­vez az első időszakban? — A szervezettség és a rendőri állomány képzettsé­gének további javításával felelhetünk meg jobban tennivalóinknak. — Konkrétan mire gon­dol? — Az állomány átcsopor­tosításával a közterületi szolgálat létszámát bővitjük. Ügy gondolom, az emberek is szívesebben látnak mos­tanában több rendőrt az ut­cán. A képzettség javításán az új törvények, rendeletek gyors és hatékony elsajátí­tását értem. A rendőröknek a társadalom .igényeinek megfelelően kulturáltabban, az európai színvonalhoz il­lően. de természetesen ered­(Folytatás az 1. oldalról) Tóth Julianna, debreceni orvosegyetemi hallgató, az egyesület egyik fő szerve­zője: — Ennék a Néplkertndk. melyet — például még az én szüleim — társadalmi munkában építettek, évek óta nem volt gazdája. Oly­annyira, hogy megbélyegez­ték, ha valakit az esti órák­ban ott láttak. A tavalyi falugyűlésen állt fel Síri Pista, s mondta el elképze­léseit. Kezdeménvezését ott a tanács is támogatta. Két­száz köbméter földet kellett kihozni a területrő’ társa­dalmi munkában, s az em­berek akkor, az óriási gö­dör láttán, kezdtek hinni az egész tervben. A továbblé­péshez azonban pénz kel­lett. Ekkor gondoltunk a gyűjtésre, azóta nagy erőfe­szítésekkel folyik a munka, s augusztusban szeretnénk átadni a parkot. DRÁGA A HÁZ Síri István a Népkertben, a munkálatok helyszínén kért találkozót, ahol több SW mén.yesen és hatásosan kell intézkedniük, iha közbelépé­sükre szükség van. A jobb felkészítés, az állomány vé­delmét is szolgálja. 6 ha a közterületen a szabályzatnak megfelelően intézkedett a rendőr, parancsnokának meg •kell védeni, ki kell állnia mellette. Ugyanakkor kérd­jük a lakosságot, a jóérzé­sű embereket, támogassák a rend és a biztonság meg­őrzésére irányuló törekvé­seinket. Miskolcon nemrégi­ben egy ittas emberrel szemben intézkedett a jár­őr. A rendőrautóba akarták ültetni, hazavúitték volna. Vatták, akik meghiúsították ezt az intézkedést. A nem éppen szívderítő jelenetet negyven-ötven főnyi csoport figyelte, sajnos, közömbö­sen. Remélem és bízom benne, ez volt a kivételes példa és a becsületes állam­polgárok mellettünk vannak. — A Kossuth rádió 168 óra című műsorában hallot­tuk legutóbb, hogy a tes­tületen belül rendőrszak­szervezet létrehozását terve­zik. Támogatja, vagy ellen­zi ezt az elképzelést? — Az országos járőrérte­kezleten, június harmadi­kén szóba került a rendőr­szakszervezet megalakítása. A Belügyminisztériumban támogatásra méltónak íté­lik meg a kezdeményezést, de senki sem volt amellett, hogy .parancsra, felülről jöj­jön létre az érdekvédelmi szervezet. Az alulról induló kezdeményezéseket nem gá­toljuk. — Milyen elképzelései vannak a rendőri munka nyilvánosságáról? — A nyilvánosság kiter­jesztésének nálunk Túrós András volt a kezdeménye­társával, éppen egy homo­kozó kialakításához fogtak hozzá. — Miért nem a művelő­dési házban próbálnak szó­rakozási lehetőséget keresni, hiszen az is a falué? Kakukk István, a tiszalú- ci sportkör birkózóedzője, Kató László hegesztő és Farkas Emil lakatos veszik át a szót: — Lehet, hogy Cziikona Já­nos jó szakember, ezt nem vitatjuk, de az itt töltött 21 éve alatt nem igazán tudott hozzánőni a faluhoz, az biz­tos. Ez nem is csoda, hiszen hatórás terembérért — ezt konkrétan tudom, mert bir­kózóversenyt szerveztem gyerekeknek — 2000 forin­tot. esküvőkért tízezreket kér el. Furcsának találjuk, hogy a művelődési házunk lassan megfizethetetlen. A programok csak egy bizo­nyos körnek szerveződnek, s a kiállításokon minden év­ben bemutatkozik egy bizo­nyos művészgárda, miköz­ben a gyerekekre rászólnak, ha hangosabbak az épület­zője. s Borsodban az elmúlt esztendőkben szinte teljesen nyitottá vált a rendőri mun­ka, tevékenység. Az állami, a szolgálati titkok és a sze­mélyiségi jogoík tiszteletben tartásával minden informá­ciót a sajtó rendelkezésére bocsátottunk, amely a köz- érdeklődésre számot tarthat. Én azt .tervezem, hogy a bű­nözés, a bűncselekmények alakulásáról rendszeresen, havonta tartunk majd saj­tótájékoztatót. Ismertetjük a területi statisztikát, beszé­lünk a kirívóbb bűncselek­mények nyomozásáról. Ez­zel párhuzamosan kíváncsi­ak vagyunk rá. hogy a la­kosság miként vélekedik a mi munkánkról, m.it java­sol. mit vár tőlünk. Ebben a nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió egyaránt se­gíthet nekünk. — Befejezésül néhány mondatot kérünk eddigi pá­lyafutásáról ... — Mezőkövesden szület­tem, de 1949-ltől Miskolcon élek. A Földes Ferenc Gim­náziumban érettségiztem, az Állam- és Jogtudományi Egyetem elvégzése után, 1967-től dolgozom a Belügy­minisztérium állományában. Előszőj' a Miskolci Rendőr- kapitányságon teljesítettem szolgálatot, .majd a megyei rendőr-főkapitányságra ke­rültem. A miskolci kapi­tányság bűn,ügyi osztályve­zetőjének 1982 szeptemberé­ben neveztek Ifci, s 1984-ben lettem a kapitányság veze­tője. Június elsejétől, mint megyei főkapitány dolgozom, s többek között azért is, hogy a rendőrség közszolgá­lati jellegét erősítsem a ko­rábbi hatalmi jelleg helyett. (udvardy) ben. Nem érzi magáénak a falu a művelődési házat. PRÓBAIDŐT KÉRNEK — Tudomásom szerint az egyesület alapszabálya las­san elkészül, jogi személlyé válnak, s az átadás időpont­ja is közeledik. Ugyanakkor még nincs eldöntve, hogy egyáltalán használhatják-e majd azt a területet, mely­be százezrekben mérhető társadalmi munkát fektettek be. Síri István: — Mi sport-, játéklehetőséget, szabadtéri előadásokat, összejövetele­ket, hangversenyeket aka­runk itt szervezni. Hogy ezt rendszeresen meg tudjuk tenni, gondját kell viselni a parknak, egyébként ismét elhanyagolttá válhat. Jó len­ne, ha terveink, melyek az egész falu ügyévé váltak, megvalósulhatnának. Ehhez azonban meg kell kapnunk a terület kezelői jogát. A tanácstól kérni fogjuk, hogy egyéves próbaidőt adjon számunkra, s ne kérjen ad­dig bérleti díjat. Sokan bí­zunk a sikerben ... Nagy Zsuzsanna Hót dudás csárdában

Next

/
Oldalképek
Tartalom