Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám
1989. június 19., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 „Egyesületet akarunk" — borra, szőlőre Magánkezdeményezés - kiziigyben — Melyik (a turcsin szőlő, & géneai zamatos, a petrezselyemszőlő? Innen kell kiindulnunk, ha a szőlőtermesztés jövője miatt aggódunk----így kezdi m ondandóját Völgyesi Béla, aki magángazdálkodással foglalkozik a Hegyalján, és aki a dolgok eredetét keresi, hogy megújulhasson a szőlő- és a bortermelés megyénkben. Mert a lentebb felsorolt fajták talán már a kistermelőknél sincsenek. így veszítjük el a gyökereinket is. Ezt szeretne elkerülni a fél évszázados szőlőtermelői múlttal rendelkező termelő, és mintegy ellensúlyozásként meg akarja alakítani a íokaj-hegyalja; szőlő- és bortermelők érdekközösségének egyesületét. Az ellensúlyozás pedig azért indokolt, mert már alakult itt a megyében egy szőlő- és bortermelő egyesület. Olyan egyesülés, amelyben együtt van a termelő, a termeltető, aki az árakat minden évben kevesli, és aki a felvásárlási árakért civódott a termelővel. Hogy itt hogyan lehet egyeztetni az érdekeket, majd a jövőben kiderül. Völgyesi Béla azonban olyan javaslattal kilincsel a kistermelőknél, amely — véleménye szerint — alkalmas lenne arra, hogy a termeltető monopolhelyzetét megszüntesse a térségben: — Az egyesületi tagok — kistermelők, szakszövetkezeti tagok — nemcsak mint termelők és eladók kívánnak dolgozni (felsőbb utasítások alapján), hanem úgy érzem, részt kívánnak venni aktívan is a borvidék hírnevének visszaszerzésében. Véleményüket, akaratukat, az érdekközösségben akarjál: kifejezésre juttatni az eddig elkövetett hibák kijavítása, és egy biztonságos termelői társulat érdekében. Szerintünk a hegyaljai borok minősége. neve megkopott, régi tekintélyének visszaszerzéséért elsősorban a kistermelők tehetnek sokat akkor, ha a bortermelés minden fázisában részt vesznek. — Hogyan lát hozzá az egyesülés szervezéséhez, miben különböznének a nemrég született Szőlő- és Bortermelők Egyesülésétől? — Eleve nem lehetne tagja a Tőkaj-ihegyaljai Á. G. Borkombinát, önálló jogi személy lennénk olyan céllal. hogy termékeinket mi, magunk szabadon értékesítenénk külföldön és itthon. Modern kisgépekkel szerelnénk fel tagjainkat. A feladatokat az elnökség és a tanács irányítaná térítés nélkül, a környezet- és a természetvédelem figyelembevételével. A bor minőségét nemzetközi szabvány alapján mi magunk garantálnánk önellenőrzéssel. Szeretnénk felújítani a falvak közötti régi kapcsolatokat (szüreti bálok, népviseletek) Tarcalon a kutatóintézetben kellene létrehozni a Hegyaljai Borminősítő Bizottságot. Szeretnénk növelni e vidéken a gazdatuda- lot, jó lenne, ha Abaújszán- tón szőlészeket képeznének, segítenénk a gazdáit továbbképzésében. hogy az új fajták. új technológiák, piaci ismeretek a szőlősgazdák körében hamar elterjednének. A szervezéshez pedig úgy kezdek hozzá, hogy már beszélgettem igen sok hegyaljai gazdával, akik' valamely szakszövetkezetnek tagjai, és csodálkozva értesültek arról, hogy szakszövetkezetük nevükben is csatlakozott az erőltetett egyesüléshez, mely kétségtelenül az alföldi borosgazdak egyesülésének mintájára verbuválódott, ßn inkább csak az egyéni gazdák önkéntességében bízom. A fentiek bizonyítására megkértem Völgyesi Bélát, menjünk el közösén néhány szőlősgazdához, kinek, mi a véleménye a szervezésről. Így kerültünk Tállyára, Csuka Jánosék portájára, ahol az idős gazdát szőlőkapanyél készítés közben találtuk, és aki hordókészítéssel is foglalkozik a szőlőmunka mellett. — Nyolcvanhétben a kistermelők megyei versenyén a Furmint fajtával aranyérmet nyertem. Most már csak fél holdat művelek. Más már a szőlő is itt To- kaj-Hegyalján. Régen három permetezés elég volt évente, de szinte állandóan kénporoztuk. Aztán most mindenki szeretne mihamarább túl lenni a szüreten, a minőség nem olyan fontos. Régebben pedig még Mindenszentek napján javában állt a szüret. Puttonyban hordtuk fel a hegyre a megmelegíteH követ, hogy enyhítse a gémberedett asszony kezeket. Ha az itt élők érdekeit képviselné valamilyen egyesület, akkor talán a „boros” községek részére vissza kellene adni a pincéket, amelyeket államosítottak, és a borkombinát tulajdonában vannak. Novák András öfven éve oltvánnyal foglalkozik: — ßn is foglalkoztam egyesüléssel — mondja a hetvennyolc éves gazda. — Megalakítottam régebben a Tokaj Csillaga Oltványtermelő Szakcsoportot. Olyan bor termett itt, hogy a tengeren szállítva nem tört meg. Kaptam is 1957-bén egy eiső díjat a borversenyen. Az oklevelet Verdon János igazgató írta alá. Régebben 200 ezer oltványt állítottunk elő. még a másodosztályt is elvitte az Ültetvény tervező Vállalat. Most csak pár ezerrel foglalkozom, idén ebből is visszaiskoláztam .2 és fél ezret. Hát ennyit az érdekképviseletről. A borfelvásárlásról pedig annyit, hogy az átvételnél szinte diktatórikus rendszer van. A „maszek” egyesülést szorgalmazó Völgyesi Bélát kérdeztem, miért nem írja ezeket a véleményeket, panaszokat. Ö azt mondja, ismeri már mindet, mint a tenyerét. De szerinte ezeket csakis a nagytermeltetővel — a borkombináttal — szemben lehetne orvosolni. (A szerk. megjegyzése: miért nem vele?) Mert szerinte addig nem lesz helyére téve Tokaj-Hegyalja szőlősgazdáinak, az itt termelt bornak a sorsa, jó híre, amíg a kistermelők nem tudnak közös érdekeiknek érvényt szerezni. A már működő egyesülés, meg a most alakuló is lehet, hogy divatáramlat, mindenképpen az idő dönti majd el életképességüket, létjogosultságukat, ha egyáltalán szükséges, hol felülről. hol alulról szervezkedni. Bckecsi Szabó László „Aki a szőlőt szereti - rossz ember nem lehet”. Aki a szívén viseli sorsát - az megszállottja. Fotó: Balogh Imre Minden készen áll a Semmefieeisben Megsem költözik A reumától félnek a reumatológusok Máskor, más esetben, ha egy frissen felújított, egészen újjávarázsolt, más rendelőktől teljesen elszigetelt helyre költözik egy osztály, akkor örülnek az ott dolgozók, örülnek a betegek, esetleg még a sajtót is meghívják, adja hírül, hogy növekedett a komfort, kényelmesebbé vélt a gyógyítás. A miskolci Semmelweis Rendelőintézet reumatőlógusai is meghívtak bennünket, de nem azért, hogy megosz- szák velünk örömüket, hanem azért, hogy elpanaszolják, rosszabb helyre kerülnek a felújított épületrészben ... — Három rendelő működik itt. a második emeleten, hozzánk tartozik az ózdi körzet és Miskolc III. kerületének kivételével az egész megye. Naponta átlagosan 120 beteget kezelünk. Nem azt mondom, hogy itt minden a lehető legjobb, mert például nincs külön férfi-női vetkőző, ami gyorsítaná a rendelést, de kellemes a hőmérséklet, van fény, besüt a nap. Az egykori vérellátó helyét alakították most át számunkra, ahol dohszag van. mindig hideg, még most, júniusban is. A falaikat, véleményünk szerint azért, hogy ki ne ütközzék a penész, és mert van egy ilyen új Köjál-rendelet, 1 méter 70 centi magasságig kicsempézték, csak úgy süt a hideg a csempékből. A betegek az alagsori folyosón, hidegben várakoznak majd. természetes fényt alig kap a folyosó. A rendelőkön ugyan van abla'k, de ismétlem. félünk a hidegtől, itt levetkőztetett embereket kezelünk, gyógyítunk. 15—20 percig is ruhátlanul kell lenniük a rendelőkben. Másik félelmünk, nem tudjuk, jogos-e. de nem jó együtt élni a bizonytalansággal sem: felettünk van a röntgendiagnosztikai osztály, és nem tudom, hogy az 1950-es években emelt épület födémje sugárbiztos-e. Láttunk ugyan egy hivatalos papírt, amelyet a megyei Köjál töltött lei azt igazolandó, hogy nincs sugárveszély, de tudtunkkal ilyen igazolás kiállítására egyedül az Országos Sugárvédelmi és Sugárbiológiai Intézet illetékes — fogalmazza meg a reumatológiai osztály dolgozóinak véleményét Szepesi Zsuzsa főorvos. Első ránézésre tényleg szép a leendő reumatológia, de a nehéz, pinceszag azonnal megcsapja az ember orrát, és hát a folyosó, ahol majd a betegek várakoznak, tényleg sötét és barátságtalanul hűvös. — A tornaterem sokkal nagyobb ás jobb, mint a mostani, a masszírozást, a gyógytornát, a tamgentort és a rekeszes galvánfürdőt el is tudjuk képzelni itt, a rendelőket már alig. Túl kicsik is. alapterületük jóval a szabvány alatt varr, a vetkőzőket lepedőéi választják csak el egymástól... No, és nézzük csak — mutatja a főorvosnő az ajtókat —, nem fér be egy tolókocsi, pedig a reumások közül sokan sajnos, tolókocsira szorulnak. Elsősorban a betegeket féltjük, ez az egészségügyi dolgozóknál azt hiszem, nagyon természetes, de egy kicsit magunkra is gondolunk. Megmondom őszintén, attól tartunk, hogy ha néhány evet eltöltünk ebben a hideg, nedves épületrészben, mi is reumát kapunk. — Konzultáltak önökkel az új helyükről? — Már teljesen készen volt építészetileg, amikor megkérdeztek. — Hétfőn mégiscsak leköltöznek? — Megállapodtunk magunk között, csak akkor, ha az igazgatóságtól határozott, írásbeli utasítást kapunk és láthatjuk a sugárbiztonságról szóló, hivatalos szakvéleményt. — Valami oka mégiscsak van annak, hogy ezt a helyet választotta ki a reumatológia számára az igazgatóság. Mondja kedves főorvosnő, az igazgatói székből ön hogyan intézkedett volna? — Műszakilag vannak hibák a mostani helyünkön, nem tudjuk például áramta- lanítami az összes helyiséget, a vizes- traktust, satöbbi, ami, bizonyára veszélyes, tehát más helyet kellett keresni számunkra. Azt azonban minden kezdő reu- matológus tudja, hogy a mi szakmánk fény- és hőigényes, mert ilyen ennek a konok betegségnek a természete: fény és meleg kell! ßn mondjuk egy olyan osztályt költöztettem volna az alagsorba, ahol nem kell vizsgálat közben levetkőzniük az embereknek. Mondjuk a szemészetet ... Aki ismeri Izsó István főorvos urat. a rendelőintézet igazgatóját, tudja, kedves, jóságos, ez a külsejére is „rá van írva". — Örülni kellene most főorvos úr, és ilyen panaszok vannak. — örülni is kell. Látták az új reumatológiát? Hát nem szép? Mi a véleményük róla? — Nem csúnya éppen, csak hát a doh- szag, a hideg ... — Majd, ha be lesz bútorozva, belakva, egészen másképpen fest. A doh ped’g biztosan a pincéből jön, ami alatta van. Ki tudja, mennyi kacat lehet ott? — Félnek az orvosok a sugárzástól is. — Van papír róla, hogy nincs sugárveszély. — Ón látta azt a papírt? — Még nem, de mondják, hogy a műszakon van már. — Es az a hideg csempe miért kelleti a rendelőkbe is, ahol nem folyik vér, ez egy „tiszta” szakma ... ? — Minden a szabványok szerint készült, ez biztos. Megmondom őszintén, nekem sem tetszik, mert rideggé teszi c rendelőket... Másutt megértem, érthető ... fis hogy tudják, a rossz műszál: i állapot miatt kell elköltöztetni a reumatológiát, kóbor áramról beszélték a szakemberek, nagyon féltünk, hogy valami bai lesz. fin nagyon bízom benne, hogy télen is >ki lehet azért majd fűteni a traktust. mert a reumatológiának meleg kell. Mi is reméljük. Akik pedig hétfőn érkeznek a Semmelweis Rendelőintézet reumatológiájára. kérdezzék meg, hogy a második emeleten, avagy a földszinti félalagsorban fogadják-e őket. Megkapják-“ a reumatológusok az írásbeli utasítást? Mert önszántukból nem költöznek. Hozzáfűznivalónk pedig annyi, hogy a demokratizmusnak lassacskán az egészségügybe is be kellene szivárogni: nem biztos, hogy „fentről” jobban látnak mindent, okosabbak, mint azok a szakemberek. akik az érintett közegben élnek. Körükbe ez esetben, érzéseink szerint az intézeti főorvos is beletartozik. Lévay Györgyi Kétezer levelet postáz ezekben a napokban a borsodi nyugdíjasok címére a megyei társadalombiztosítási tanács. Az érintettek számára a levelek kát fontos információt tartalmaznak. A kisnyugdíjasok egyrészt értesülhetnek arról,'hogy kérelmükkel érdemben foglalkoznak, másrészt türelmet kérnek tőlük, mert a benyújtott igények elbírálására már csak az év utolsó negyedében nyílik lehetőség. A kivételes nyugdíjfelemelésekről hétfőn tájékoztatta az SZMT elnökségét Bazsányi Györgyné dr., a Kivételes nyugdíjemelések Borsodban Kétezer türelmet kérő levél megyei társadalombiztosítási tanács elnöke. Ö szólt az említett levelekről, s kérte, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa forduljon az Országos Társadalmi Biztosítási Tanács főigazgatójához. dr. Rácz Alberthez, a kivételes nyugdíjemelésekre fordítható keret megemeléséért. A keret megemelésére feltétlenül szükség van, hiszen a megyei társadalom- biztosítási tanács már májusban szétosztotta a szeptemberben felhasználható összeg felét. Borsodban ugyanis egyre többen kérelmezik a kivételes emelést. A nyugdíjak ugyanis köztudottan nem tartanak lépést a kétszámjegyű inflációval. Területünkön a KSH felmérései szerint 1988-ban több mint 167 ezer nyugdíjas élt, s az ellátmányok átlaga 4417 forint volt. Ebből az összegből már "valóban csak a legszükségesebbekre telik. Az idén minden korábbit meghaladó számban érkeztek nyugdíjemelési kérelmek a társadalombiztosítási tanácshoz. A rendelkezésre álló keret nagysága is emelkedett, ám nem olyan mértékben, hogy a jogos igényeket kielégíthetnék. Ezért vált szükségessé a pótkeret igénylése. A választ két-há- rom héten belül valószínűleg megkapja a megyei társadalombiztosítási tanács. A kialakult gyakorlat szerint egy-egy kérelmező kettőszáztól hétszáz forintig terjedő emelést kaphat, ha kérése megalapozott. Ezek az összegek sem kompenzálják az áremelkedéseket, de — ha csekély mértékben is — enyhítenek a kisnyugdíjasok gondjain. (u. j.)
