Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ESZ Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja „Az asztalfiók vízben úszik ' Véget kell vetni az egymásra mutogatásnak Tanácskozás az ózdi kohászok helyzetéről Tizenhatodszor Kiváló vállalat a TVK Rendőrök a közterületen S8S A borsodi rendőröknek is késlekedés nélkül alkalmaz- kodniük kell a Magyaror­szágon zajló gyors politikai és társadalmi változásokhoz. A közterületi szolgálatot teljesítő állománnyal szem­ben az eddigieknél szigo­rúbb követelményeiket tá­masztanak. Intézkedéseikkel, munkájukkal meg .kell nyer­niük a törvénytisztelő ál­lampolgárok támogatását, ugyanakkor határozottan és eredményesen ikel'l dolgoz­niuk a bűncselekmények megelőzésén, megszakításán, az állampolgároík életének megóvásán, a vagyonbizton­ság szavatolásán. A közte­rületen szolgálatot teljesítő rendőrök a „tűzvonalban”, a nyilvánosság előtt végzik munkájukat. Ezt az állo­mányt alkalmassá kell ten­ni rá, hogy visszaszerezzék a rendőrség elmúlt hóna­pokban megingott tekinté­lyét. Ennek jegyében tegnap, a miskolci kapitányság épüle­tében értekezletet tartottak a Borsod-:Abaúj-Zemplénben közterületi szolgálatot ellátó rendőrök képviselői. Az ér­tekezletek sorozatát a júni­us 3-án megtartott országos tanácskozás indította el, s az eszmecseréket valamenv- nyi rendőr-főkapitányságon megtartják. A tanácskozáso­kon a közterületi szolgálat tagjai is elmondják .vélemé­nyükét, nevezetesen azt, ők milyen segítséget várnak parancsnokaiktól és a köz­véleménytől, a Belügymi­nisztériumtól feladataik tel­jesítéséhez. A ‘tegnapi, mis­kolci értekezlet bevezetőjé­ben elhangzott, hogy az el­múlt hetekben elmaraszta­(Folytatás a 2. oldalon) A Csali tartalmából: Aranyhorog-dij a 80 éves horgásznak, verseny a Go­lemen, bemutatjuk az ongai tavakat, gyalogolni jó, de fogni is lehet, tör­hetetlen Silstar botok ... Rovatunk a 9. oldalon. (Laczó József felvétele) Hosszas, többórás, olykor heves vita után. számos ki­egészítéssel állásfoglalás szü­letett a vasasszakszervezet pénteki elnökségi ülésén, az Ózdi Kohászati Üzemekben kialakult helyzetről és a szükséges tennivalókról. Rö­vid időn belül immár má­sodszor tűzték napirendre a kérdést. A tanácskozáson Hódi Zol­tán, a szakszervezet titkára higgadt, reális lépéseket sür­getett az ózdiak ügyében és a tárgyalásos megoldást helyezte előtérbe a sztrájk­kal való fenyegetőzés he­lyett. Mint mondta, a kohá­szok aggodalma munkahe­lyük elvesztése felett jogos. A kibontakozást, a külföldi tőke bevonásáról folytatott tárgyalásokat nehezítik a kapkodó intézkedések és a bizonytalan helyzet. Kovács Ferenc, az ózdiak szb-titkára elmondta: az el­múlt napokban többször tar­tottak munkásgyűlést, ame­lyeken a vállalat vezetősé­ge igyekezett megnyugtatni HLűci kálvária — esőben a kohászokat, de különösen a durvahengerműben dolgo­zók a kérdéseikre kapott válaszokat nem tartották ki­elégítőnek és sztrájkot he­lyeztek kilátásba. Delegációt kívánnak küldeni a minisz­terelnökhöz és a SZOT fő­titkárához is azért, hogy a kormányzat mielőbb gon­doskodjék az elbocsátandó dolgozók más munkahelyek­re kerüléséről. A kollektíva mérlegelni kívánja, hogy a szakszervezeti központnak fizetendő tagdíjrészt zárol­ják mindaddig, amíg az nyomatékosan nem támo­gatja követeléseiket. Pasz­ternák László vasasfőtitkár .közbevetett kérdésére, hogy az elhangzottak ultimátum­nak tekinthetők-e, az ózdi szb-titkár igennel válaszolt. (Folytatás a 2. oldalon) Az ipari miniszter kitüntetést ad át Fennállása óta tizenhato­dik alkalommal kapta meg a Kiváló Vállalat kitünte­tést a Tiszai Vegyi Kombi­nát. Az elismerő cím oda­ítélését tanúsító oklevelet tegnap, pénteken adták át Leninvárosiban. Pintér Imre, a kombinát vezérigazgatója ünnepi be­szédében hangsúlyozta: min­den eddigi kitüntetésnek (Folytatás a 2. oldalon) Tavasszal azt hittük, ez az év is aszályos lesz. Áprilisban nagyon szomjazott a föld, a vetések igen kívánták az élte­tő esőt. Az meg is jött és már úgy nézett ki a megye, mint egy tenger: folyóink, pa­takjaink kiléptek a medrük­ből és csak május végére hú­zódtak vissza, sőt a június ele­jén érkező újabb esők miatt félő, hogy újrakezdődik a mi­zéria ár- és belvízzel. A Bod­rogközben és a Taktaközben meg a Tisza mentén 4-5 nap leforgása alatt 70-100 milli­méter eső hullott a földekre most már megkeserítve a ve­szélyes területeken élők min­dennapjait. Egyik helyen gá­takat erősítenek, másik helyen árkokkal igyekeznek megsza­badulni a nem kívánt és fe­lesleges csapadéktól. A viz azonban nehezen adja meg magát, és ahol csak tud, ro­han a befogadó ártérre, táro­zóba, folyóba. És nem nézi, hogy mi van az útjában. Ki­kezdi a betonkeritést is, alá­mossa a házat, szörnyeteg­ként lopódzik a lakás pincé­jébe, de még a szobába is. Így riadtak fel hajnali fél négy körül június 7-én, szerdán is Tiszalúcon az Alkotmány utcában a falu szélén ‘lakók, tizenhét csa­ládi házban. Azért írjuk, hogy szerdán .is, mert az utóbbi egy-két héten min­dennapos gond az itt élők­nek, hogy a víz bezúdul a lakásokba egy-egy .kiadós eső után.. A házak mögött, a kertek végében, 3—4 mé­ter magasan húzódik a vas­úti itöltés, ami a falu ma­gasabban fekvő szántóföld­jeitől elválasztja e házakat. Egy mélyebb fekvésű pon­ton hatalmas betonáteresz viszont a határból oda­gyűlt vizet átengedi az ott lakók kertjeibe, mert az évekkel ezelőtt fogadására készült csatorna nem bírja elszállítani a hirtelen oda­zúduló nagy mennyiségű esővizet. így aztán a víz beront a kertekbe, kimossa a veteménylt, elpusztítja a sok szép zöldségfélét, kigú- n.yolva a szorgalmas ember munkáját. — Mert lefedték néhány éve ezt a csatornát, ami a Taktába vezette volna a fölösleges esővizet — mond­ja Keresztúri János, aki­nek kertjén-portáján. ke­resztülvezet a betongyűrű­zött csatorna. — Nézze meg. ez a (10 centiméter át­mérőjű vezeték nem képes elnyelni a tengernyi vizet — háborog szomszédja, aki attól fél, hogy egyszercsak rájuk dől a ház, mert már tavaly is megrepedt, az idén még tovább ijesztgeti a csa­ládot, A lakók a 'szakadó eső ellenére utoagyűlésen szid­ják a tanácsot, a Gameszt, a tervezőt, akik szerintük mind-mind felelősek az ál­datlan állapotért. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál megtartott ünnepségen a legjobban dolgozó épitömunkásokat Joósz Gábor vezérigazgató tüntette ki és jutalmazta meg. Fotó: Balogh Imre Építők napja Ez a hétvége az építőké. Most nem dolgoznak — per­sze ez nem igaz, hiszen vég­re nyár van, s épül a falu, a város; a kőművesek, a be­tonozok, az ácsok és a bá­dogosok, valamint a többi építőipari szakmában dolgo­zó ilyentájt nem teheti le a munkát, serénykedniük kell saját maguk, s az ország bol­dogulásáért is. Szóval ez a „nem dolgozás” az évtizedes hagyományokkal rendelkező ünnepnek szól, de manapság (Folytatás a 2. oldalon) Meddig reped még? (Folytatás a 3. oldalon) SttiiiSSiilSSHHSHBnHIitÉÉttiíÉdytlífaás&tSSiHiiMUBfi Tűzvonalban a tekintély visszaszerzéséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom