Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

1989. június 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nehezen gyógyuló sebek Miskolci kitelepítettek a Hortobágyon (4.) Á szabadulás Ny. L. arca akkor derül fel először, amikor arról kérdezem, nem próbáltak-e megszökni Borsostanyáról? — Rettenetesen megfélem­lített emberek voltunk. Kü­lönböző rémhírek is állandó­an terjengtek agyonvertek- ről. Decemberben az egyik napon gabonaszállítmány ér­kezett a vasútállomásra. Egész nap azt rakodtuk, hordtuk estig. Akkor az egyik tisztes nekem és az egyik társamnak szólt, hogy szüksége van egy-két zsák terményre, kell a malacai­nak. Kaptunk tőle egy fél liter rumot, majd amikor jól elvégeztük a „munkát”, még ugyanannyit. Jól beit­tunk, s akkor elhatároztuk, hogy hazajövünk, azaz haza­szökünk Miskolcra. A szeke­ret és a lovakat eldugtuk a nádasban, tettünk eléjük jó­adag zabot, s kalandos uta­zással sikerült hazajutnunk. Igaz, csak npgyon rövid idő­re. Szerencsére megúsztuk a „bliccelést”, nagyobb bajunk nem lett belőle. Ám az, hogy néhány órára láttuk Mis­kolcot, az utcákat, az ittho­niakat, erőt öntött belénk a továbbiakra, a közelgő sivár karácsony és újév elviselé­sére. A következő év már köny- nyebb volt. Előtérbe került Nagy Imre, a tábor őreit is lecserélték rendesebbekre. Egyre többször került szóba szabadulásunk. 1953 nyarán aztán már sorra jelölte ki egy bizottság azokat, akik hazatérhettek. Mindennap felírtam, kik mentek el. — Ma is megvan ez a névsor? — Szinte teljes egészében. Augusztus 4-én például 17 Készülő televíziós produkciók Új tévélilmek forgatása kezdő­dik meg a következő napokban, íretekben a televízió műhelyei­ben. Jókai Mór Erdély aranykora cimű regényéből Horváth Z. Gergely készít filmet. A XVII. századi Erdélyben, Apafi Mi­hály fejedelemsége idején ját­szódó történet az egykori erdé­lyi belpolitika egymást követő drámai fejleményeit eleveníti fel. A darabban — amelyet cseh­szlovákiai helyszíneken forgat­nak — Tordy Géza és Bánsági Ildikó játssza a főbb szerepeket. Esztergályos Károly Kosztolá­nyi remekművéből, az Édes An­nából forgat tévéjátékot. A tra­gikus emberi sorson till egy korszak világát is érzékeltető klasszikus regény felvételei jú­nius végén kezdődnek Eszter­gályos Cecília, Nagy-Kálózy Eszter, Mensáros László és Blas- kó Péter szereplésével. Ugyan­csak a drámai főszerkesztőség viszi filmre több kortárs iró munkáját: köztük ördögit Szil­veszter Föloldozás és Osztojkán Béla Nincs itthon az Isten című alkotását, valamint Sütő András Mert ahová te mégy . . . című önéletrajzi ihletésű novelláját. A képzőművészeti szerkesztő­ség az egyik legjelentősebb magyar magángyűjtemény tulaj­donosát, Ko'.ozsváry Ernőt ke­resi fél. A győri tanúrember ne­gyedszázada gyűjti a modern magyar festészet mestereinek müveit. A műsorban elmondja, hogyan és miért kezdett gyűj­teni, s bemutatja gyűjteményé­nek legszebb darabjait. A szer­kesztőség egy másik produkció­ja az ötestamentum egyik szép történetének, az Eszter könyvé­nek az MTA által őrzött, XVIII. századi, gazdagon illusztrált, hé­ber nyelvű lekercsváltozatát mu­tatja be. Az Észter-tekercsről Komoróczy Géza professzor, az ókori Kelet történetének szak­tudósa beszél, utalva a könyv perzsa—zsidó—keresztyén össze­függéseire, történelmi és vallási vonatkozásaira is. (MTI) fő távozhatott, köztük a nyolctagú M. család. Szent István napján egyszerre negyvenhatan mehettek, pél­dául G. K. miskolci tűzoltó- parancsnok, és a húgom, akinek szabadulása érdeké­ben egyik olimpiai bajno­kunk járt el Rákosinál sze­mélyesen. Szeptember elején engedték el több, mint száz társával együtt D. J. katoli­kus papot, H. B. miskolci polgármester-helyettest, N. E. péket, R. G. nemzetgyűlé­si képviselőt, K. F.-et, a Magyar Jövő című miskolci ellenzéki lap főszerkesztőjét és családját. Szeptember 15-én is 123-an indulhattak útnak, majd 24-én további 72-en. Ezen a napon szaba­dult két volt tábornok, H. E. és L. Gy., akik velem együtt kocsisok voltak a tá­borban végig. Édesapám ezekről a napokról naplót vezetett. Ennek azonban csak egy része maradt meg. Augusztus 26-án például ezt jegyezte fel: „Ma újból jött a bizottság, s jelenlétük most is óriási izgalmat kel­tett a táborban. Sajnos, inem azt hozták, amit mi szeret­tünk volna, hiszen csak 37 ember szabadulhatott. Ilyen kis számok mellett nagyon sok hétnek kell még eltel­nie, amíg mindannyiunkra sor kerül.” Vagy szeptem­ber 20-án ezt írta: „Vasár­nap van, s ilyenkor érezzük a legjobban, hogy rabok va­gyunk ...” S végül beke­rülhetett. naplójába az utol­só bejegyzés is, szeptember 24-én: „Elérkezett a szaba­dulásunk napja . ..” Aznap reggel is hat óra­kor kezdtem a munkát. De már éreztem, hogy" valami történni fog. A rendőrség épülete előtt vitt el az utam. s én titkon bélopa- kodtam a WC-re. Egy fő­hadnagy felfedezett, s bevitt az irodára, ahol ott voltak a bizottság tagjai. Kihall­gattak, majd aláírattak ve­lem egy üres papírt, s kö­zölték, hogy szabadok va­gyunk. Mint egy megszállott, rohantam vissza a táborba szüléimhez, s azután már csak sírtunk-sírtunk egymás nyakába borulva. Vége, vé­ge! — kiabáltuk, mint az őrültek. Csak az járt az eszemben, hogy nincsenek többé álmatlan éjszakák, nincsenek megpróbáltatások, vége a döghordásnak, nem kell többé vizes ruhában aludnom, nem csípnek többé a tetvek ... Haditanácsot tartottunk. Jellemző, hogy apám még rámszólt: utoljára vigyem ki az abrakot a tanyára az állatoknak, hiszen azok sze­gények, nem tehetnek sem­miről, s most éheznek. Mi­re visszatértem a kőrútról, már két zsákba bepakolták az összes cuccunkat, a ron­gyokat, az egérrágta lepe­dőket, s három tarisznyába a kenyeret és kevés élelmet. Nem állhattam meg, hogy el ne búcsúzzak két derék lo­vamtól, ők minden rossz­ban velem voltak. Nyakuk­nál fogva megöleltem őket, s csak zokogtam, mint egy gyerek. Már elindult velünk a vonat, de én még mindig csak őket néztem, amint új gazdájukkal megindulnak vissza a tábor felé. Ilyen hosszú utazáson, mint akkor hazafelé, még sosem vettem részt. Olyan lassan döcögött velünk a vo­nat, hogy már-már elvisel­hetetlen volt. Pedig akadt beszédtémánk! Akkor már tudtuk, hogy Rákosi erősebb lett Nagy Imrénél, s felfog­tuk, hogy ez nekünk csak rossz lehet. S belénk-belénk nyilallt az is, mi vár ránk Miskolcon? Hová, melyik rokonhoz kéredzked.jünk be, hiszen tudtuk, hogy a régi, H. utcai lakás, ahonnan el­hurcoltak bennünket, már aligha lehet a miénk vala­mikor is. Ugyanakkor pislá­kolt bennünk némi remény­sugár, hogy hátha igazak a szólamok a szocializmus építéséről, vagy legalábbis annyi belőlük, ami bizako­dást adhat sorsunk további alakulásához. Csak azt nem gondoltuk, hogy még meny­nyi éven őt kell cipelnünk a terheket, hogy talán sosem szolgáltatnak igazságot szá­munkra, hogy otthon újabb megpróbáltatások sorozata vár ránk. (Folytatjuk) Nyikes Imre Szubjektív jegyzet Suháék s V; 4 ' mii Miközben vasárnap dél­után ta televízió első mű­során nemzetközi labda­rúgó-mérkőzés láttán bús­lakodhatott a futballbarát, átkapcsoltam a másik csa­tornára, ahol a Zenész­dinasztiák sorozatban a Mezőkövesdről elszárma­zott iSuha Balogh-családról sugároztak jó ötvenperc- nyi műsort. Bevallom, el- érzékenyülten néztem. Nemcsak azért, mert Suha Balogh Kálmán és zeneka­ra muzsikája meghatott, mert hisz’ gyönyörűen mu­zsikál ez Iaz együttes ha­nem mert a jól szerkesz­tett műsor sok-sok szemé­lyes iemléket is ébresztett bennem. Akik iláttálc iezt az adást, emlékezhetnek rá, miként idézte meg ,a műsor a nagy létszámú és generá­ciókon át kiváló muzsikus­családot, ,amelynek mai ki­emelkedő vezetője Suha Balogh Kálmán hegedű­művész, zenetanár, világ­járó prímás, itthonléte idején a budapesti Royal Szálló zenésze. Ismétlem, élvezetes volt ia muzsiká­lásuk, de engem 42 év Egyházaink küldetése VII. Nem teológiát véglett pré­dikátor a Keresztény Testvér Gyülekezet miskolci vezetője. Ők mindenben a Bibliára és az ösgyülekezet, az apostolok életvitelére támaszkodnak, na­gyon szigorúan. Vezetője is csak azért van a gyülekezet­nek, mert kell valaki, aki a társadalom előtt képviseli a hívőket, a testvéreket. . — A gyülekezet autonóm és teljes a demokrácia. Van- inak ugyan gyülekezeti vé­nek, presbiterek, akik fel­ügyelnek a rendre, de őket sem választjuk, hanem egy­szerűen kitűnnek közülünk egységes látásukkal, erős hi­tükkel és becsületükkel. Te­hát nincsenek fizetett pré­dikátoraink, hanem minden­ki dolgozik valahai, valamit a társadalomban, hiszen gondoljunk csak Péter apos­tolra. aki halász volt. vagy Pálra, a sátorkészítőre ... G.yermekkeresztség nálunk •nincs, felnőttként, a megté­rés után, a bemerítkezés avatja gyülekezeti taggá testvéreinket. Előírt liturgi­ánk nincs, életgyakorlatunk az apostolok cselekedeteiről szóló könyv második részé­ben. a 42. versben található. Eszerint az első gyülekezet tagjai kitartóan részt vettek a tanításban, a közösség ápolásában, a kenyér megtö­résében és az imádkozásban. Vasárnaponként mi is meg­törünk egy cipót, hogy lát­tassuk egységünket és test­vériségünket — mutatja be a szabadegyházak szövetsé­gébe csak 1945 után sorolt gyülekezetét Madarász La­jos. — Honnan ered a gyüle­kezet? — Egy írországi anglikán lelkész. Darby döbbent rá, , hogy a különböző felekeze­tekben szétszóródnak hívők, holott, ha Isten a mi atyánk, akkor mi valameny- nyien testvérek vagyunk. Mozgalma aztán az egész világon elterjedt. Hozzánk, Miskolcra, az 1930-as évek elején, egy zsidó fényké­pésznő, Róth Anni jóvoltá­ból jutott el. Róth Annit magával ragadta Darby el­mélete és műtermében bib­távlatába vetített vissza. Akkor ismerkedtem meg a Suha-családdal, és Suha Balogh Kálmánnal. Fiata­lon. Igen sok kellemes este emléke köt össze Kál­mánnal, aki akkor szintén fiatal muzsikusként szóra­koztatta ia mezőkövesdie­ket. Akkor — iá két na­gyobb testvért leszámítva — otthon volt Mezőköves­den az egész család. A legidősebb fiú ,a debreceni Arany Bika híres prímása volt már akkor. A követ­kező fiú a főváros Bala­ton éttermében muzsikált. Három fiú pedig, meg az apa, a később a Népmű­vészet Mestere címmel ki­tüntetett facimbalommű­vész Suha Balogh József, otthon működött a matyó fővárosban. Nagybátyju­kat. az ugyancsak nagy­hírű Suha Balogh Dezsőt éppen akkoriban temették. Suha Balogh József, akinek facimbalom-játékát hajdan a sziámi király, meg a windsori herceg is megcsodálta, ivalamennyi fiát képzett zenésszé ne­velte. Iskoláztatta. De nagy esemény is volt, amikor érettségizett fiai — az idősebbek >— <a katonaság­nál karpaszományosként szolgáltak, is úgy jöttek haza a muzsikuscsaládhoz ünnepi szabadságokra! Magas zenei képzettséget szerzett minden fiú. Kál­mán és zenekara évtize­dek óta járja a világot, viszi a magyar népdalt szerte atz öt kontinensen, s amikor itthon van, él­mény őket hallgatni a Royalban. Ami engem nagyon meg­fogott ebben a műsorban, egy húsz év előtti tévéfel­vétel bejátszása volt. Suha Balogh Jóska bácsi Mezőke­resztesen játszott a facim- balomon, égy ünnepi al­kalommal, és Vass Lajos mutatta be a hajdani né­zőknek. Emlékszem erre a műsorra, magam is írtam róla, mint Jóska bácsiról többször is, és ezért nem tudtam meghatottság nél­kül nézni, mint mutatja be a televízió iezt a ze­nészcsaládot. Suha Balogh Kálmán több mint negy­venéves prímási pályájá­hoz, a család életéhez és munkájához az én élet- utam is sokszor hozzákap­csolódott. A visszaemléke­zés az én fiatalabb koro­mat is felidézte ... Ám, a műsor e szubjektív érzé­seidül függetlenül is igen tartalmas, magas színvo­nalú és szép volt. (benedek) Madarász Lajos. Asztalán Bib­liára helyezett földgömb: jel­képnek szánja. ,liai mondásokat írt a falra. A páciensek kérdezősködtek és megalakult a gyülekezet, a műterem este imateremmé alakult át... — Hány testvér számlál­nak a gyülekezetben? — Az egész országban kö­rülbelül ezren vagyunk. Bu­dapest után Miskolcon él a legtöbb testvér, mintegy százhúsz. Nem célunk, hogy sokan legyünk, Máté evan­géliumában ez áll: „Ti vagy­tok a föld sója ...” Ezt egy kiváló és híres testvérünk, Kiss Ferenc anatómus pro­fesszor (a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem nem­rég ünnepélyes tudományos ülésen emlékezett meg szü­letésének századik évfordu­lójáról) mondása tette szem­léletessé: só nélkül lehetet­len az élet, a vér 0,9 száza­lékát a só alkotja, ha ennél kevesebb van benne, az is baj, ha több, az is baj. Mi nem „térítünk” senkit, csak egy szolid kis tábla hirdeti a Tanácsház tér 7. sz. alatti imaházunk falán, hogy mi­kor vannak a bibliaórák, mikor imádkozunk ... Sok érdeklődő, kíváncsiskodó be­jön, mi nem kérdezzük, melyik felekezetnek a tagja, szívesen látjuk, de nem sür­getjük, hogy gyülekezeti tag legyen. Van, aki évekig el­jár közénk, de nem kerül sor a bemerítkezésre. mások kérik, hogy beszélgessen el velük a presbitérium, és gyülekezeti taggá válik. — Hogyan élnek a Ke­resztyén Testvér Gyülekezet tagjai? — Nagyon nagy gondot fordítunk a fegyelemre, szi­gorúak vagyunk egymással szemben. Tiltunk minden szenvedélyt, így az alkohol- fogyasztást, a dohányzást, a szexuális kicsapongást. Nem szeretjük, ha tagjaink han­gos vígságokon. mondjuk bálokban mulatoznak. Fia­taljaink csak újjászületett hívővel köthetnek házassá­got, lehet ő babtista. meto­dista, adventista ... Ha va­lamelyik fél házasságtörővé válik, elválhatnak, de a mi testvérünk nem köthet újból házasságot, várnia kell, hát­ha megbánja bűnét egykori társa. Mert, ha megbánja bűnét, és újra a mi utunkra tér. ismét testvérünkké fo­gadjuk. Nagyon fontos gyü­lekezetünkben a becsületes­ség. Ha például valaki szombaton összeszólalkozott a feleségével, vasárnap nem tör a cipóból. Megtörtént, hogy egy testvérünk haza­vitt valamit a gyárból. Visz- szavitettük vele és tanácsol­tuk, mondja el botlását a főnökének. Ott sajnos, kine­vették, de tiszta lélekkel él­hetett tovább köztünk. Test­véreinkről gondoskodik gyü­lekeztünk. Támogatjuk és ápoljuk a betegeket, segít­jük a nagycsaládosokat. Ná­lunk sok a pagycsalád. Ne­künk is hét gyermekünk és harminckilenc unokánk van, mert mi nem „vállaljuk”, hanem elfogadjuk a gyer­mekáldást. Gyülekezetünk önfenntartó, a testvérek ado­mányából tartja el magát, idegenektől nem fogadunk el pénzt. Az adományok tit­kosak. soha nem tudjuk, ki mennyit adott. — Gyülekezeten kívül mi­lyenek a sorsok? — Testvéreink munkáját, lett légyen az bármi, na­gyon megbecsülik, mert kö­telességünk jó1! dolgozni. Voltak idők, amikor, ha nem is nyíltan, de üldöztek bennünket. Katonáinkat sze­retik parancsnokaik, mert Pál apostol írja: engedel­meskedjetek a felsőbb ha­talmasságoknak, mert nin­csen hatalmasság, csak egye­dül Istentől. És katona test­véreink is ehhez tartják magukat... — Tehát minden hatalom Istentől ered? Bizonyára sokan megkérdezték már. hogy Hitleré, Sztáliné is ... — Igen, és mi erre azt tudjuk válaszolni, hogy ez az ő bűnük, mert visszaél­tek az isteni hatalommal. — Nagyon szűk körben élik életüket testvéreik. Nem gondolnak nyitásra? — Ahol nagyobb a gyüle­kezet, ott híres intézetek is voltak, vannak. A múlt szá­zadban például Angliában kétezer árva számára alapí­tott otthont Müller György. Mi most a szociális ottho­nokban és a börtönökben szeretnénk szolgálatot végez­ni. Vigaszt vinnénk az öre­geknek és jóra tanítanánk az elítélteket. Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László Szervezeti kor Az eddigieknél jobb színvona­lú gép- és alkatrészellátást, . az árak növekedésének mérséklését eredményezheti a legnagyobb hazai mezőgazdasági termelő­eszköz-kereskedelmi vállalat, az Agrotek szervezetének megre­formálása. A vállalat vezetését erre a lépésre monopolhelyzeté­nek elvesztése, a gép- és alkat­rész-kereskedelemre jogosultsá­got kapott más gazdálkodó egy­ségek teremtette iverseny kész­tette. Az Agrotek vezetése progra­mot dolgozott ki, hogy egysze­rűsítse, gyorsítsa a gépek, esz­közök külföldi beszerzését. A vállalat az import mellett ex­portra is berendezkedik, így a mechanikus közvetítőből igazi kereskedelmi cégként lép fel a piacon. A belső átszervezések, osztá­lyok Összevonása mellett a Ma­gyar Külkereskedelmi Bankkal közösen Münchenben ATEK né­ven közös külkereskedelmi egy­séget állított \fei az Agrotek. Az ATEK az év első öt hónapjában 2,5 millió dollár értékben adott el hazai gyártmányú részegysé­geket, fűkaszákat, gépszerkezeti elemeket, illetve hozott be nél­külözhetetlen pótalkatrészeket. A szolnoki Mezőgép Vállalattal külkereskedelmi irodát alakított ki, amely közös érdekeltség alapján a gyár által kifejlesztett berendezések külföldi (forgalma­zását hivatott kézben tartani. Ko­rábban e berendezésekből el­enyésző mennyiséget értékesítet­tek külföldön. A Chemolimpexszel, a Kül­kereskedelmi Bankkal és más cégekkel részvénytársaságot ho­zott létre az Agrotek növényvé­dő szerek beszerzésére, forgal­mazására. Korábban ezzel több szervezet foglalkozott, s így meg­lehetősen lassan, több lépcsőn át jutott el a .felhasználó üze­mekhez a kemikália. Most a közös gyártói, forgalmazói érde­kek alapján, a részvénytársaság megrövidíti a növényvédő szer útját, s ennek eredményeként jövőre kellő időben hozzájuthat­nak az állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek a növényter­mesztés e fontos kellékéhez. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom