Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

1989. június 29., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A „rablómesctöl” az ifjúsági válogatottságig Zamatóczky László monológja Az elmúlt években, a különböző utánpótlás-korosztályú atlétikai versenyeken sok sikert értek cl a Sátoraljaújhelyi TK sportolói. Zamatóczky László tanítványai országos baj­noki címeket szereztek, bekerültek a válogatottkeretekbe, nemzetközi viadalokon képviselték a magyar színeket. A Szlovák Oktatásnyelvíi Általános Iskola testnevelő tanára módszereiről, munkastílusáról, edzői hitvallásáról így be­szélt: „1972-től. végigjártam az. edzői szamárlétrát, annak minden buktatójával'. Saját bőrömön érezhettem, hogy á főiskoláin, nagyon tan­könyv ízűén oktatják az at­létikát, az edzéselméletet. Hamar rájöttem, hogy egé­szen más az elmélet és a gyakorlat. A tanultakat pá­lyám elején gyorsan újra­értékeltem. hogy a későbbi­ek folyamán ugyanezt, „gye- rekiszemmel” nézve el tud­jam adni. Bgy edzőnek ugyanis igazodnia kell f'iai- hoz-lányaihoz, mert azok értelme fokozatosan nyílik. A kicsiket bizony nem egy­szerű dolog előkeríteni, ot’t tartani. Ehhez rablómesék­re. „oltásokra” van szükség. Abbó'l indulok ki, hogy min­den kisgyerek becsvágyó, azaz valamit el akar énni. Az közel sem biztos, hogy kiszemeltjeimből végül atlé­ták lesznek, de az indulás­kor nem is ez a lényeg! A testmozgáson, a rendszeres­ségen van a hangsúly. Dön­tőnek tartom az első fog­lalkozásokat, amelyeket em­lékezetessé kell tenni! A hét-n.yolc-kiilenc esztendős nebulóikkal ugrunk, futunk, azért mondom többes szám­ban. mert — őszülő fejjel — még én is beszállok. Gyerekkorban a játékos­ságra 'lehet és kell építeni. A foglalkozások előtt és közben ezért játszunk, lab­dázunk. Az első csatát én, mint az edző, akkor nyerem meg, amikor a nebuló oda­jön hozzám, és azt kéri, adjak nek,i egy futócipőt. Bgy szakvezető csak ak­kor dolgozhat eredménye­sen. ha gyerekiismeretből is jelesre vizsgázik. Ez lefor­dítva azt jelenti, hogy je­löltjeimet saját jellemvoná­saikkal fogom meg. Nagy türelmet, odafigyelést igé­nyel ez a munkafázis. Mit csinálok? Semmi különöset, csak megdicsérem őket. „Gyönyörű volt ez a dobás — tapsoljátok meg!” Azért van erre szükség, hogy egy­másra büszkék legyenek. Nálam az elismerés mindig nyilvános, a korholás pedig személyre szóló. Mert nincs attól szerencsétlenebb, meg- ailázóbb edzői húzás, hogy „hülye vagy fiam ...” No, el is jutottunk a gyerektö­megig, a foglalkozásokra már igen sokan járnak. Az elmélyült szakmai munka ekkor kezdődik. Figyelem a gyerekek tu­lajdonságait, adottságait. A rátermettség, az akaraterő, a felfogás, a döntő! Az a feladatom, hogy ezeket erő­sítsem és rendszeres élet­módra neveljem őket. Nem tűröm a késéseket, a pon- tatlanságoiklat, az adott szó pedig kötelez! Aki mulaszt, többet dolgozik. Ez nem büntetés, hanem emlékez­tető. Arra, hogy mit nem szabad. Egy sportoló akkor érzi jól magát, ha minden érte történik. Valamennyi versenyző egyaránt fontos, még akkor is, ha már két- száziszor eldobta a labdát, vagy futotta végig a távot. Én figyelek; bizitatok és di­csérek. kommentálok és he­lyesbítek. A monotonitást aranyköpésekkel oldom. Ha egy edzés nem felszabadult, alkotó légkörben zajlik, megette a fene. Mert ha a gyerek szenved, nem érzi jól magát, mindennek vége. Úgy kell a foglalkozásokat megszervezni, összeállítani és kivitelezni, hogy annak ne legyen munkaszaga. Mert az atlétika is játék. Rendszeres, élő kapcsola­tot tartok a szülőkkel. Egyi- kük-másikuk a kezdet kez­detén azt sem tudja, hogy mi az az atlétika. Felkeltem az érdeklődésüket, mondok néhány jó szót, kiemelem a csemeték lelkesedését, szor­galmát, és milyen érdekes: a mamákat, papáikat elfog­ja a büszkeség, egyszeriben kíváncsiskodni kezdenek, sport figyelik az edzéseket, nézik az atlétikai tévéközvetítése­ket. olvassák a sajtót. Ilyen­kor fordul a kisdiáik a cél­egyenesbe, ment az otthoni támogató háttér nélkül sen­kiből nem válhat kitűnő atléta. A szülői értekezlete­ken gyakran vetítek. Az ér­dekeltek videóról láthatják, hogy mit csinálunk, hogyan, milyen formában dolgozunk. Felszínre kerülnek az eré­nyek, a fogyatékosságok. A videózásból természetesen a gyerekek sem maradhatnak ki. Csodálattal nézik az olimpiai, Európa-bajnoki kockákat; a nagydíjakról, országos bajnokságokról ké­szült felvételeket. Én pedig közben mondom a magamét. „Belőled is lehet Szalma La­ci. ha ezt és ezt megteszed!” A kicsik szeretnek aján­dékot kapni — ezzel egyéb­ként valamennyien így va­gyunk. Egy-egy kiemelkedő produkcióért nálam világ­hírű atlétákat ábrázoló ké­pekhez lehet jutni. És, ha már teljes a bizalom az ed­ző és a 'tanítvány között, akkor közösen alakítjuk ki a napirendet is. Megszűr­jük a tévéműsort, mondjuk X filmet nem nézzük mert egy kaptafára megy, de Y műsorára mindenképpen odaülünk a képernyő elé, mert érdemes! Azt is meg­beszéljük, hogy ha akad egy felesleges óra, akkor mit olvasunk el, vagy ép­penséggel megtanulunk há­rom angol szót. Hát nagyjából így csiná­lom. csináljuk. Ezekkel a módszerekkel, ezzel a cél- tudatossággal el lehet jutni az ifjúsági válogatottságig. Például Makkos h oly k ár ól, és ez óriási dolog. Hogy mi lesz a gyerekekkel később? Sátoraljaújhelyen ahhoz nem adottak a feltételek, hogy felnőtt bajnokaink, olimpikonjaink legyenek. Minket nevelési feladatok­kal áldott meg a sors, en­nek igyekszünk megfelelni. Jómagam csak 18 esztendős, korukig kísérhetem figye­lemmel tanítványaimat. Fáj a szívem értük, mert azt látom, hogy ebből a fészek­ből kiröppenve, döntő több­ségük elvész a sport és a magyar atlétika számára. Az már egy másik tanul­mányt érdemelne, hogy mi­ért? Makacsul hiszek benne, hogy a nagyobb, tehetősebb, jobb feltételekkel megáldott klubok előbb-utóbb csak felébrednék ...” Lejegyezte: Kolodzey Tamás TOTÓSAROK, 26. HÉT flz Észak-Magyarország tippjei 1. Vác—FCS Tirol. A vendégek jobbak, ám a váciak lelkes legény­sége akár meglepetést is akozhat. 2. Bröndby—Rába ETO. Abszolút esélyes a dán bajnok és kupagyőz­tes a győriek alighanem statiszta- szerepre kényszerülnek. 3. Lyngby—Tatabánya. A bányá­szok egységes gárdáit alkotnak, nem tartiuk kizártnak sikerüket, pont­szerzésük biztosnak tűnik. 4. Slavia Prága—Siófok. A cseh­szlovákok az esélyesek, de egy pon­tot el csíphet a Balaton—parti le­génység. 5. Luzern—Karlsruhe. A nyugat­német csapat jó rajtot vesz a kupá­ban, érdemes rá voksolni. 6. Rostock—Nitra. Az NDK-s gár­dáit a hazai pálya, a vendégeket a jobb bajnoki szereplés segítheti, döntetlen nem valószínű. 7. Etir—Bellinzona. Érzésünk sze­rint a bolgárok jobban hajtanak majd a győzelmi prémiumért. 8. Grasshoppers—A dmira WAC­KER. A svájciak tavaly is jól sze­repelitek a kupában, folytatás vár­ható. 9. L. Leipzig—Göteborg. A svédek erősebbek, kérdés mennyire veszik komolyan a küzdelmeket. 10. Wettingen—Örebro. A két, ke­véssé ismert együttes csatájában valamelyik oldalra biztosan eldől a két pont sorsa. 11. Bánik Ostrava—Vejle. A ha­zai győzelem mellett esetleg a dön­tetlennel lehet számolni 12. Wismut—AUE-örgryte. A své­deknek adunk több esélyt, akár nyerhetnek is. 13. Malmö—1903 Koppenhágen. Aligha férhet kétség a rutinos svéd gárda magabiztos sikeréhez. +1. Vienna—Kaiserslautern. Alig­ha harcol teljes erőbedobással a nyugatnémet társaság. X 2 1 1 1 X 2 X 1 1 2 X 1 2 X 1 X 1 1 | | | Torkig lett az élvonallal „Fegyelmet, munkát, egységet ígérek” Beszélgetés Palicskó Tiborral Pezsgőt bontottak az elnöki irodában. Diósgyőrött aláírták a szerző­dést, illő volt ezt koccintással megpecsételni. Megoldódott tehát az edző­kérdés, az NB II-es labdarúgócsapat szakmai munkáját a jövőben — jú­lius 1-jétől — Palicskó Tibor irányítja. A szakvezető a váci kispadot cse­rélte a DVTK-éra. A 61 esztendős szakvezető egyáltalán nem ismeretlen az Avas-alján, ugyanis felesége sárospataki, jómaga Sátoraljaújhelyen érettsé­gizett, testvére Miskolcon él. Évente legalább egyszer felkeresi a rokono­kat, s el nem mulaszt látogatást tenni az egykori barát, a néhány éve el- í hunyt Nagy György özvegyénél. Szigorú, rezzenéstelen arca él a köztu­datban. Most mégis mosolygós, készsé­ges, szívélyesen nyilatkozik. Elöljáróban közli, hogy bármikor szívesen áll a sajtó képviselőinek rendelkezésére, fontosnak ítéli a partneri kapcsolatot. Biztosítom ar­ról, hogy a nyitottságot valamennyien igé­nyeljük, aztán helyreáll az eredeti sze­reposztás. — Alighanem sokakat érdekel, hogy egy elismert, tekintélyes edző miért vállal a másodosztályban munkát? ön előtt jó- néhány élvonalbeli csapat kapuja kinyíl­na, s a rangosabb, csábítóbb ajánlat he­lyett igent mond egy olyanra, ahol a vég­eredmény legalábbis bizonytalan. Szá­momra ez talány. Megfejtené? — Huszonöt éve edzősködöm, ennek az időnek a felét valóban az NB I-ben töl­töttem. Meg kell mondanom, hogy ami jelenleg az élmezőnyben folyik, annak ke­vés köze van a sporthoz. Torkig lettem vele. Sem szakmai, sem pedig morális té­ren nincs változás, bizonytalan a jövő út­ja, a fellendülést akaró törekvéseket alap­jaiban torpedózzák meg. Aki. szereti a futballt, aki tenni akar érte, annak meg­ítélésem szerint nem kell feltétlenül az NB I-ben dolgoznia. — Miért választotta éppen Diósgyőrt? — Mert itt olyan a cél, amelynek el­éréséhez kemény, következetes munkára van szükség. Az élvonalba jutás valójá­ban egy átfogó, háromesztendős progra­mot igényel. Mi ezt le akarjuk rövidíte­ni két évre. — Ha jól értem, akkor ön 1991 őszére NB I-es gárdát garantál... — Ez a megfogalmazás így egy kissé pontatlan. Ilyesmit senki nem vállalhat, állíthat abszolút biztonsággal. Jómagam a szakosztályelnökség tagjainak is elmond­tam: fegyelmet, munkát és morális egy­séget ígérhetek. De hogy ez végül mire lesz elég, azt ma esetleg jósolni lehet. Diósgyőrből most fél tucat futballistát küldtek el. Helyettük újakra van szükség. Egy csapat azonban soha nem „áll össze” azonnal. — Egy évvel ezelőtt is szóba került a szerződtetése, de akkor a váci kispadot foglalta el... — Amikor megérkezett Diósgyőrből a komoly ajánlat, már ígéretet tettem a vá­ciaknak. Adott szavamat nem szeghettem meg. Most viszont lejárt a szerződésem, felmelegedett az ügy, itt vagyok. — Nem sajnálta otthagyni a Duna-par- ti együttest? — Azért szerződtem Vácra, hogy ismé­telten megmérjem magamat, tudok-e pro­dukálni? Akadnak, akik szerint a 8. he­lyezés sikerként könyvelhető el. Szerin­tem az jelentett volna igazi értéket, ha a gárda befut az első öt közé. Akadnak városok, csapatok, ahol beérik a közép- szerűséggel. Jómagam viszont azt vallom: vegetálni sehol sem szabad! Megítélésem szerint sokkal komolyabb edzői munka egy gárdát az NB II-ből feljuttatni, mint esetleg lubickolni a szürkeségben a leg­jobbak mezőnyében. Ezért aztán cseppet sem sajog a szívem, sőt, felvillanyoz, iz­gat a feladat. Kihívásként könyvelem el, igyekszem megvívni a harcot. — Mennyire ismeri -a jelenlegi diósgyő­ri állományt, s egyáltalán a mezőnyt? — Sajnos, bajnoki mérkőzésen egyszer sem láttam az együttest. Megtekintettem viszont a Szeged két osztályozóját, belő­lük valamit hiányoltam. Hétfőn Lengyel- országba utazunk, aztán elmegyünk az NDK-ba, s a külföldön töltptt napok so­rán, az előkészületi találkozókon bizonyára hasznos információk birtokába jutok. — Kinek a hívására mondott igent? — Gutman József kapacitált, később Fülöp István is bekapcsolódott a tárgya­lásokba. — Könnyen dűlőre jutottak egymással? — Igen, viszonylag gyorsan közös ne­vezőre találtunl^. — Megelőzte vita a szerződéskötést? — Nem, nem volt vita, az majd aligha­nem ezután következik. A mindennapi munka során úgyis felmerülhetnek gon­dok, amelyek tisztázásához vitára lesz szükség. — Korábban említette, hogy nincsenek személyes tapasztalatai a DVTK játéká­ról. Ezekben a napokban javában zajla­nak az átigazolási tárgyalások. Olyan futballisták kerülnek-e a csapathoz, aki­ket ön egyáltalán nem, vagy alig ismer. Konkrétan: a leendő edző feje fölött ki­alakítanak egy keretet, aztán a gondjaira bízzák, főzzön vele ... Kissé paradox a helyzet. Zavarja ez önt? — Tagadhatatlan, hogy részemről a Diósgyőrbe való szerződés egyfajta ugrás a sötétbe... De soha nem ijedtem meg az erőpróbáktól! Azt a helyiek pontosan tudják, hogy erősítésre van szükség. Nem véletlenül váltak meg fél tucat labdarú­gótól ... Ajánlottam én is néhány játé­kost, de az igazsághoz tartozik: a legtöb­ben az NB I felé igyekeznek, mert ott a sokszorosát tudják megkeresni a másod- osztályban adható pénznek. A keret ki­alakítása, az igazolások egyébként a hely­zetből adódtak, így az első év mindenkép­pen lutrinak ígérkezik. — Váltottak már szót az elképzelések­ről? — Igen. A következő bajnokságban a 3—5. helyek valamelyikén kell végeznünk, s közben remélhetőleg kialakul egy ütő­képes csapat, amely a második évben eséllyel vághat a feljutásért folyó harc megvívásához. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a saját területén mindenki a maxi­mumot nyújtsa. Sokat remélek a szurko­lóktól, segítségük nélkül aligha juthatunk előre. — Kíváncsi lennék az edzői ars poeti­cájára ! — Vallom, hogy nem szabad a szakmát elválasztani a pedagógiától. Edzést ve­zetni, gyakoroltatni legalább 6000 szak­ember tud Magyarországon. Csapatot épí­teni viszont ennél lényegesen kevesebben. Szerintem az a nagy dolog, az a jelentős fegyvertény, amikor egy edző pedagógiai módszereivel eljut addig a pontig, hogy a játékos engedi magát a jó irányba ve­zetni; hagyja, hogy a szakvezető pénzt, megérdemelt pénzt tegyen a zsebébe. Ezt nehéz elfogadtatni, felismertetni a mai futballistákkal. De ha sikerül, a csata eldől! Holnap találkozik először a játékosok­kal, délután edzést tart, hétfőn pedig Lengyelországba utaznak. Kezdődhet a „lakva ismerkedés” folyamata, amelyhez hatalmas levegővétel szükségeltetik, az­tán nekivághatnak a rögösnek ígérkező útnak. Palicskó egyszerű, szimpatikus sza­vakkal ecseteli a rájuk váró nehézsége­ket. Nem tart semmitől, más fából fa­ragták. Tudja, mire vállalkozik és régóta nincsenek illúziói. Azzal az érzéssel kö­szönök el, rajta aligha múlik a végső si­ker. Doros László Csak röviden... Nagymesterverseny — Lillafüred Nyertek az esélyesek A lillafüredi Palotaszálló- ban megkezdődött a Borsod- távhő—Compack Sz-ily Jó­zsef nemzetközi nagymes- terverseny. Az első fordu­lóban csak négy meccset vívtak (néhány külföldi sakkozó ugyanis késve ér­kezett meg). Eredmények: Kraiszenkov (szovjet)—Blees (holland) döntetlen. Lukács —Halász T. 1-0. Varga Z.— Polgár Zs. 0-1. Bárczay— van MII (holland) 0-1. Ma 15 órától folytatódik a küzdelemsorozat. Az esetle­ges függőket pedig pénte­ken. délelőtt játsszák to­vább. MÉG LEHET JELENTKEZNI a Junior SC focisulijába. Mis­kolcon, a Digéphcz közeli, BEFAG-pályán 8—14 éves gye­rekek jelentkezhetnek. A tan­folyam önköltséges, szerelést a gyerekeknek kell vinniük. JÖL SZEREPELT az olaszor­szági nemzetközi ifjúsági asz­talitenisz-bajnokságon a mis­kolci Simon Nóra. A serdülő Európa-bajnokságra készülő sportoló az egyéni küzdelmek során a 3. helyen végzett, s ezzel ő érte el a magyar kül­döttség egyetlen dobogós he­lyezését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom