Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

1989. június 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Új típusú telefonfülkék Mégis kell szelvény az ingyenes utazáshoz Ismeretes, hogy június 1- jétől ingyen utazhatnak vasúton és helyközi Volán­járatokon a 70 éven felüli nyugdíjasok. Ez a sokak számára örömteli intézkedés némi bonyodalmat is oko­zott, ugyanis eddig a köz­lekedési és pénzügyi tárca nem tudott megegyezni a kieső bevétel visszatérítésé­nek mikéntjéről. A legutób­bi minisztertanácsi ülésen végül is hallgatólagos meg­állapodás született: azaz a Pénzügyminisztérium képvi­selői ezúttal nem hoztak fel ellenérveket a közlekedési szakemberek javaslata ellen. Mindezek alapján tehát a jövőben — s erről majd az érintett közlekedési válla­latok külön is tájékoztat­ják az utasokat — a 70 éven felülieknek külön a számukra nyomtatott szel­vényt kell váltaniuk — ter­mészetesen díjmentesen — az utazáshoz. A közlekedési vállalatok ugyanis csak ez­zel tudják igazolni, hogy mennyien élnek az ingye­nes utazás lehetőségével. Az ügyben Petőfi László, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium osztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. El­mondta: pontos adatok nin­csenek, csak becsülni lehet, hogy a közlekedési vállala­tok mekkora bevételtől es­nek el, s ennek fejében mi­lyen összegű árkiegészítésre szorulnak. A KHIÉM számí­tásai szerint, ha változatlan maradna a nyugdíjasok kedvezménye, akkor a 70 éven felüliektől származó bevétel a vasúton mintegy 15—20 millió forint lenne, s ehhez járulna az ahhoz kapcsolódó 135—160 millió fogyasztói árkiegészítés., amelyet eddig automatiku­san kapott a MÁV. Mind­ezek elmaradása összességé­ben 150—180 millió forintos veszteséget jelent egy évben a vasútnál. Ez még növek­szik körülbelül 130 millió forinttal. Azok az idős em­berek ugyanis, akik több­ször utaztak, mint ahány al­kalomra az állami kedvez­mény adott, a MÁV-tól kaptak 20 százalékos enged­ményt. A Volánnál a kieső díjbevételek és az elmaradó árkiegészítések összege 200 millió forintra tehető, ám a szakemberek szerint ez akár meg is duplázódhat, ugyan­is a korlátlan ingyenes uta­zási lehetőség következtében várhatóan a kétszeresére nő a 70 éven felüliek utazási kedve. Ezeket a számításokat — mivel csak becslésről van szó — nem lehet az állami árkiegészítés alapjául venni. A kormányzat elismeri, hogy a közlekedési vállalatokat mindenképpen kárpótolni kell, hiszen nem viselhetik egy állami szociálpolitikai intézkedés terheit. A közle­kedési tárca már kezdetben is javasolta: bocsássanak ki ingyenes szelvényeket, amelyek segítségével pontos képet lehetne kapni arról, hogy hányán éltek az in­gyenes utazási lehetőséggel. A szaktárca nem lát más módot a kieső bevételek fel- térképezésére, ám a Pénz­ügyminisztérium egészen mostanáig azon a vélemé­nyen volt, hogy az ing/enes utazási szelvények nem te­kinthetők egzakt pénzügyi bizonylatnak. Az utazást igazoló szelvény egyébként azért is célszerű, mert eset­leges baleset esetén ez iga­zolásként szolgálhat a biz­tosítótársaságnak. Az érintett tárcák megál­lapodtak abban, hogy az ingyenesség a belföldi vona­tok másodosztályú kocsijaira vonatkozik. Azok a 70 éven felüliek, akik első osztályon kívánnak utazni, korlátlan számban beválthatnak 90 százalékos kedvezményű je­gyet. A helyjegyet természe­tesen mindenkinek meg kell vásárolni, függetlenül a ked­vezmény mértékétől. A Vo­lán-járatok közül az ingye­nesség, a menetrendben meghirdetett autóbuszokon érvényes, különjáratokon és külföldi vonalakon nem. Az osztályvezető arról is beszámolt, hogy a közleke­dési tárca eredetileg előter­jesztett egy módosító javas­latot is, miszerint a 70 éven felüliek korlátlanul válthat­nak 90 százalékos kedvez­ményű menetjegyet. Ennek elszámolási rendszere — sze­rintük — jóval egyszerűbb és könnyebben kezelhető lett volna, mint az ingyenes utazási alternatíva. Végül is ezt elvetették. Petőfi László arra is em­lékeztetett, hogy ugyancsak június 1-jétől megváltozott — 33 százalékról 50 száza­lékra — a közszolgálati al­kalmazottak utazási kedvez­ménye. A Minisztertanács által jóváhagyott fogyasztói- árkiegészítési kulccsal auto­matikusan a teljes árú díj­szintre egészíti ki a költség- vetés a közlekedési vállala­tok bevételeit. Ez a kedvez­mény 500 ezer jogosultat érint az országban. Az MSZMP szombaton megválasztott elnökségi tagjaival — Nyers Rezsővel, az MSZMP új elnökével. Grósz Károly főtitkárral, Németh Miklós miniszterelnökkel és Pozsgay Imre államminiszterrel — készített interjút vasárnap a tv A Hét című műsorában Sándor István. A következőkben a csaknem egyórás beszélgetés legfontosabb témaköreit, meg­állapításait ismertetjük. Ki most az MSZMP első embere? — hangzott az el­ső kérdés. Nyers Rezső sze­rint ez nem alapvető fon­tosságú; a négy elnökségi tag együttesen irányítja a pártmozgalmat, viszonyuk­ban nem meghatározó az alá- és fölérendeltség. A feladatokat megosztják, s a legfontosabb politikai kér­Grósz Károly ehhez hoz­zátette, hogy a pártelnöki tisztség létrehozása eredeti­leg is azt a szándékot tük­rözte, hogy az elnök aktívan részt vesz a politikai köz­életben. Kádár János azon­ban — főként egészségi okokból — nem tudta ezt a közéleti szereplést vállalni. Grósz Károly a saját főtit­kári tevékenységi körét érintő kérdésre elmondta, hogy feladatköre lényegében ugyanaz, maradt, de a konk­rét feladatai most remélhe­tőleg változnak, hiszen ed­dig át kellett vállalnia azo- ka(, a teendőket — például a nemzetközi kapcsolatok ápolásában betöltött szere­pet —, amelyek a pártelnök tevékenységi köréhez tartoz­nak. Rámutatott, hogy tel­jesen új feladatai is lesz­nek a pártelnöknek, mégpe­dig abban, hogy a pártnak a . létrejövő többi párthoz fűződő kapcsolatait is ala­kítsa, kézben tartsa. Ennek terhei most Nyers Rezsőre hárulnak. Grósz Károly hozzáfűzte: a főtitkár dolga a jövőben sokkal inkább a belső apparátusi munka szervezése, a párt belső éle­tének szervezése és össze­hangolása lesz, amellett, hogy közreműködik a dön­téshozatalban. Németh Miklós azt tartot­ta a legfontosabbnak, hogy az MSZMP a kongresszusra, s a választásokra felkészül­ve megújuló reformpárttá alakuljon, s e megújulásnak rendeljenek alá minden szervezeti és személyi kér­dést is. Ilyen értelemben az elnökség magára vállaltgaz előttünk álló időszak leg­fontosabb feladatainak meg­határozását, az operatív munka és részben a straté­giai tevékenység irányítá­sát. Az, hogy Pozsgay Imre is helyet foglal az elnökség­ben, vajon ez azt jelenti-e, hogy nézetei közeledtek a többiekéhez? — kérdezte a riporter. Pozsgay Imre ki­fejtette, hogy az elnökség létrehozása nem valamiféle megalkuvást, hanem egy na­gyon tantallmas kompromisz- szumot tükröz. A Központi Bizottság ülésén nyíltan zaj­lott a vita arról, hogy áram­latok vannak a pártban, s a platformszabadság a jö­vendő szervezeti elvek ré­sze lesz. Most azonban azt kell keresni, hogy milyen alapon lehet egységet te­remteni. Nem úgy, hogy a vitákra alkalmat adó külön­féle megközelítési módokat kioltják a pártból, hanem úgy, hogy ezeket erőforrás­A platformok nyílt jelent­kezésével, a pártszakadás lehetőségével kapcsolatos kérdésre válaszolva Pozsgay Imre kifejtette: elméletileg nem talál kivetnivalót a pártszakadás, vagy a pártból való kiválás gondolatában. Most azonban célszerűtlen­nek, és bomlasztó hatásúnak ítélne egy ilyen lépést. Ugyanakkor szükségesnek mondotta, hogy a pártban ed­dig rejtetten meglévő külön­désekben együtt készítik elő a döntéseket. Az elnöki tiszt­ség érdemi politikai funk­ciót jelent — folytatta —, tehát az elnök a Központi Bizottság, a Politikai Bi­zottság ülésein elnököl, és a főtitkárral együtt végez kül­politikai, s részben belpoli­tikai feladatokat. nak tekintik, s a kongresz- szus előkészítésére, valamint a jövendő választási küzde­lemre tartalékolják ezt az erőt — mutatott rá. Mint mondotta, az elnökség tag­jai között abban jött létre közös nevező, hogy a nem­zeti érdek és a párt szerve­zeti érdeke egybeesik. S közös az álláspontjuk ab­ban is, hogy ez a párt érde­keket hordoz, és alapvetően reformirányultságú. A reformirányzatok kö­zött van bizonyos küzdelem, de ez^nem alapvető kérdé­sekre 6 vonatkozik. „Mind­annyian demokratikus szo­cializmust akarunk, és en­nek a demokratikus szocia­lizmusnak a jegyében szer­vezetileg is megvannak az együttműködés feltételei” — jelentette ki. Vajon egészségesen ér­telmezik-e a demokratikus szocializmust mind a né­gyen? — hangzott a követ­kező kérdés. Pozsgay Imre megerősítette, hogy azt az áramlatot mindegyikük ki­zárja, amelyik „ma is pro­letárdiktatúrát hirdet, anak­ronisztikus, önmagukat rég túlélt szervezeti formák kö­zött egyfajta felsőbbséges alapon képzeli el a társa­dalom irányítását”. Kifejez­te meggyőződését, hogy a párttagság nagy többsége képes lesz megérteni en­nek a fordulatnak, a mo­dellváltásnak a jelentősé­gét. „Az MSZMP azzal, hogy a modellváltásban részt vesz és a fordulatot maga készítette elő, igazából azt kezdeményezte, hogy önma­gát is egyfajta népi meg­mérettetésnek tegye ki, mű­ködésének törvényességét a néptől kívánja származtatni, míg korábban mindig csak elméleti küldetéstudatból próbálta ezt meghatározni”. Mint mondotta, óriási a po­litikai jelentősége annak, hogy ezt ők négyen elfogad­ják. Ez egyszersmind igen nagy egységteremtő erő is. Nyers Rezső két további olyan tényezőre hívta fel a figyelmet, amelyben a veze­tés egységes állásponton van. Az egyik az, hogy az MSZMP továbbra is alapve­tő fontosságúnak tartja a szerepét a nemzet felemel­kedésében, ugyanakkor nem tekinti kizárólagosnak az ál­tala vallott igazságokat. „Most a párt össze kíván fogni azokkal, akik polgári értékeket, szabadságjogokat akarnak érvényre juttatni, és mindaddig útitársa llesz ezeknek az erőknek, amíg a demokrácia ki nem teljese­dik az országban.” böző áramlatok nyíltan fel­színre kerülhessenek, s ne va­lami rendellenes magatartás­ként, hanem a pártáiét termé­szetes részeként jelenjenek meg. Grósz Károly ehhez kapcsolódó megjegyzése: a párttagság körében meglévő sokszínűséget át fogja ren­dezni, ha a pártvezetésnek lesz központi platformja. A különböző áramlatok tudni­illik viszonyítani tudják majd ehhez a sajátjukat. „Óvni kell magunkat attól, hogy valamilyen adminiszt­ratív módszert alkalmazzunk azokkal szemben, akik nem fogadják el ezt a platfor­mot” — fűzte hozzá. Ugyan­akkor rámutatott, hogy bi­zonyos minimális szervezeti rendnek és fegyelemnek je­len kell lennie a pártban, egyébként nem lehet biztosí­tani a párt politikai akció­egységét. E gondolatkört összegezve kijelentette: a párttagság egysége nem az elnökség lététől függ majd, hanem attól, hogy a kong­resszus napjáig a pártveze­tés képes lesz-e egy olyan programot kialakítani, amely egyértelmű, érthető, világos és amelyhez való viszonyát minden egyes párttag ki tudja majd alakítani. Németh Miklós a vezetés közös felelősségének tartot­ta, hogy az MSZM'P, a töb­bi párt és a kormány irá­Ezután az MSZMP . gaz­dasági elképzeléseiről kér­dezte a beszélgetés részt­vevőit a riporter. Németh Miklós elmondta: a kormány hosszabb ideje dolgozik gazdasági programján, s úgy tűnik, hogy ősszel el­készülnek a munkával. Ugyanakkor kijelentette: negyven év feszültségeit, strukturális gondjait, a mai társadalomban meglevő szo­ciálpolitikai, társadalmi gondokat szép jelszavakkal és hangzatos mondatokkal önmagában nem lehet meg­változtatni. összefogásra, kemény áldozatok vállalásá­ra is szükség ,lesz még jó néhány évig, ugyanakkor az is világos, hogy szakítani kell az eddigi restriktiv gazdaságpolitikával és irá­nyítási gyakorlattal. Tehát vállalkozásra, a piac, a ve­gyes tulajdonú gazdaság ki­építésére és egy új típusú nyitott külgazdaságpolitiká­ra van szükség. Csak a gazdaság élénkítésével, s szerkezetének átalakításá­val lehet majd eleget tenni egyfelől az adósságkövetel- mén.veknek, másfelől pedig a valós szociálpolitikai el­várásoknak. Igen fontosnak nevezte, hogy belpolitikai stabilitásunk fennmaradjon, s ennek nyomán megítélé­sünk a világban olyan ma­radjon, amely lehetővé te­szi a külső segítséget is a helyzetből való kilábalás­hoz. Mitől lehet hitelesebb az MSZMP gazdasági program­ja, mint esetlegesen más pártoké? — kérdezte a ri­porter. A miniszterelnök rá­mutatott, hogy a program hitelességét majd a gyakor­lat minősíti. Tehát olyan programpontokat kell vállalni és meghirdetni, amelyek az­után lépésről, lépésre a gyakorlatban valóra válnak. Nyers Rezső hozzáfűzte, hogy az MSZMP-nek van Sándor István utolsó kér­dése arra vonatkozott, a be­szélgetés résztvevői hogyan képzelik el személyes sor­sukat a közeljövőben. Pozs­gay Imre elmondotta: „En­gem ezen a központi bizott­sági ülésen az a nagy meg­tiszteltetés ért, hogy úgy' határoztak: amennyiben a törvényhozás megalkotja a köztársasági elnökről szóló törvényt, akkor az MSZMP, e tisztségre engem állít je­löltnek.” Németh Miklós utalt arra, hogy készülőben van a következő két-három évre szóló kormányzati stra­tégia, s ha ezt a parliament jóváhagyja, akkor annak végrehajtásán munkálkodik majd* Grósz Károly ezt mondotta: „A választások nyitói kialakítsák azokat az alapvető jogi, intézményi feltételeket, amelyek között a valódi versenyhelyzetben megtörténhet a megmérette­tés. Természetesnek mondot­ta. hogy vallamennyi politikai erő véleményét meg kell hall­gatni ezekről a jogi, intéz­ményi feltételekről, előké­születben levő törvényekről, ugyanakkor figyelmeztetett: ez nem jelenti azt, hogy megalkotásukat a végtelen­ségig el lehetne húzni vala­miféle obstrukciós magatar­tással. Nyers Rezső viszont arra figyelmeztetett, hogy ezeket az alkotmányozási sarktörvényeket nem lehet valamiféle konfliktusfolya­mat eredményeként megte­remteni ; ehhez együttmű­ködés kell, s az. hogy fi­gyelmen kívül kell hagyják a pártpolitikai szemponto­kat az alapvető alkotmányo­zási folyamatból. a legszélesebb körű nemzet­közi kapcsolatrendszere, s ez e téren is igen gyümöl­csöző lehet a nemzet számá­ra, ha ezt jól tudják hasz­nosítani. E gondolat vezetett át a beszélgetés utolsó nagyobb témaköréhez, a hazai folya­matok nemzetközi megítélé­séhez. Pozsgay Imre a szo­cialista országok Magyaror­szághoz fűződő viszonya te­kintetében a magyar politi­ka hitelességét tartotta iránymutatónak. Mint mon­dotta, e szempontból rend­kívül fontos, hogy a szov- jetunióbeli reformfolyama­tok közel állnak a magyar kezdeményezésekhez, és egyszersmind azok erőteljes hátterét is jelentik. „Éppen ezért tartom rendkívül ve­szedelmesnek nemzeti szem­pontból is a szovjetellenes megnyilvánulásokat” — hangsúlyozta. A többi szoci­alista országról szólva kitért arra, hogy a hivatalos vé­lemények gyakran kritiku­sak, néha barátságtalanok, ugyanakkor elképzelhető, hogy a közvélemény egy része ezekben az országok­ban rokonszenvezik a ma­gyar törekvésekkel. „Bízom abban, hogy a sorsközösség erőteljesebb lesz a szom­szédok között, mint a szem­benállás, és a politikai együttműködés még az el­térő berendezkedés mellett is lehetséges; ez a kapcso­latok távlata” —hangsúlyoz­ta. Grósz Károly e kérdés kapcsán azt a véleményét hangoztatta, hogy a környe­ző országokban nem a tö­rekvéseinkkel szembeni el­lenérzés a markánsabb, in­kább egyfajta félelemről van szó, hogy a folyamato­kat nem tudjuk majd jó irányban kibontakoztatni, nem tudjuk kézben tartani az eseményeket. előtt a politikai vezetésben kívánok közéleti munkát végezni, a választások után pedig társadalmi munkában kívánom segíteni a politi­kát”. Nyers Rezső kifejtette: azt remélem, hogy az MSZMP összefogottabb, cél­jaiban határozottabb és módszereiben eredménye­sebb párttá tud válni, a ki­bontakozó magyar demokrá­cia megerősödik, és az MSZMP a maga hozzájáru­lását ehhez a demokratizáló­dási folyamathoz a nép el­ismerése mellett tudja meg­tenni. Személyes szerepe ebben pedig a párton belü­li integráció és a pártok kö­zötti hídépítés lesz: e fel­adatokat szeretné eredmé­nyesen megoldani. AZ MSZMP MEGÚJULÓ REFORMPÁRT A »AI Ipi&föP sí t Mi " p \ MHM iii A GAZDASÁGI ELKÉPZELÉSEK V‘ 1 piti:: SZEMÉLYES SORSOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom