Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

7989. június 19., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 I I A CGIL delegációja Borsodban Nyolcvan százalékot, tehát korábbi bérének több. mini kétharmadát ikapta segélyként az olasz munkás, .amikor az ipari szerkezetváltás keserves, ám elkerülhetetlen követ­kezményeként az utcára került. iKözép-Itáliában, Toscaná­ban már másfél /évtizede zajlik la folyamat, amelynek meg­indításán most vajúdik a magyar gazdaság és a társadalom. A Szakszervezetek íMegyci Tanácsának meghívására és ven­dégeként a CGIL három toscanai vezetője, Giuliano Giu­liani, Giuliano Giorgetti ,és Carlo jAmato az elmúlt héten Borsod-Abaúj-Zemplénbe látogatott. Az első mondatban le­írt adatokat tőlük hallottam, s gondolatban felsóhajtottam: bárcsak félig végigjutottunk volna azon az úton, amelyet Toscanában már .megjártak. A három szakszervezeti veze­tővel folytatott beszélgetés úemcsak sopánkodásra adott okot. Szavaik ismét meggyőztek, külhonban optimistábban ítélik meg elmozdulásunk esélyeit, mint az önbizalom el­vesztésére hajlamos, s a kezdeti kudarcoktól porig sújtottá váló hazai közvélemény. Giuliano Giuliani, a CGIL tos­canai megyei titkára Olaszországban a hetve­nes éveik közepén a nehéz­ipar válsága miatt körülbe­lül egymillióan váltak mun­káméi külliivé. — Az elavult technoló­giákat — mondja Giuliano Giuliani — modem, korsze­rű ipari eljárások váltották fel. Ez óhatatlanul együtt járt a munkanélküliség nö­vekedésével, hiszen az auto­matizált üzemek kevesebb és elsősorban a korábbitól eltérő képzettségű szakem­bereket igényelték. A szak­szervezeti mozgalom harcá­nak eredményéként a mun­kanélküliek nyolcvanszá­zalékos segélyben részesül­tek, de csak akkor kapták meg a pénzt, ha két fetté­telnek megfelelték. Egyrészt az átképzésiben való rész­vételhez kötötték a kifizetést, másrészt dolgozniuk is kel­lett, abban a formában, amelyet Magyarországon a közmunkák rendszeréihez le­het hasonlítani. Munkaiképes embernek tehát „ingyen” nem hullott az ölébe a se­gély, Az említett munka magába foglalta a környe­zet szépítését, gondozását, vagy az idősebbek ellátását, illetve az egyéni adottsá­gúknak megfelelő más tevé­kenységet. A tömeges mun­kanélküliség óriási veszélye­ket rejt .magában. Az embe­rek elveszítik a lábuk alól a talajt, könnyen szenvedé­lyek rabjaivá válnak, vagy a bűnözésben keresik a ki­utat. A szakszervezetek még­sem ellenezhetik a szerke­zetváltást, hiszen akkor megállna a fejllődés. Az új technológiák alkalmazása, amely kezdetben a munka­nélküliséget okozaa, lehetővé teszi a dolgozóik magasabb bérezését, a 'kényelmesebb és emberibb munkát, végső soron az életszínvonal emel­kedését. Ugyanakkor meg­szűnik az egészségre ártal­mas, nehéz fizlilkai munka. A dolgozóknak meg kell ér­teniük — s ebben segíthet a szákszervezet —. hogy fe­lelőseik saját sorsuk alakítá­sáért. s korszerű ismeretek­re. új készségekre ikell szert tenniük. A nagyiparból el­bocsátott emberek nálunk elsősorban a szolgáltatások területén, az idegenforga­lomban helyezkedtek el. Vé­gül sók kisvállalkozás, kö­zépüzem jött létre, amelyek a szorgalmas és lelkiisme­retes munkásokat szívesen foglalkoztatták. Minden Carlo Amato problémát .ez sem oldott meg, hiszen Olaszországban jelenleg hárommillió mun- kanélküliit tartanak nyilván. Ökoi. csak részidőben foglal­koztatják, vagy idénymunkát végezhetnek. Sajnos, a mun­kanélküliek nagy hányadát a fiatalok .adják, akik az is­kola elvégzése után képtele­nek elhelyezkedni, bár a 2!) éven aluliak foglalkoztatásá­hoz az állam preferenciákat nyújt. Carlo Amato: — Az ötnapos látogatás során bejártuk az egész megyét. Rengeteg élmény­ben voilt részünk, s tőlünk is sóikat kérdeztek vendég­látóink. Miit viszünk haza magunkkal ? Elsősorban a meggyőződésünket, hogy Ma­gyarország a demokrácia 'kiszélesítésével jó, az egyet­len úton halad a biztosabb jövő félé. Örülünk a gaz­daságiban és a társadalom­ban tapasztalható változá­soknak. Népünk igen-igen nagy rolkanszenvvel kíséri a magyarországi eseményeket. A látogatások során több­ször szóba került, hogy a külföldi tőiké azért fél Ma­gyarországtól, mert itt erős és szervezett szakszervezet­tel találja magát szemben. Nos, véleményem szerint a tőiké nem ebtől fél, hiszen a befelőtetőnek és a szákszer­vezeteknek közös érdekeik vannak. Ilyen érdék például az. hogy a munkás jól kép­zett, magasan kvalifikált szakember legyen. Nemiket! azon meglepődni, hogy a külföldi tőke tart Magvar- orszagtól. önöknél merőben eltérő a társadalmi beren­dezkedés a miénktől. Sok dolog történt itt a .megyében is, amely bizalomra ad okot, ugyanakkor félnek az úgy­nevezett visszarendeződésitől és tartanak tőle, .hogy meg­inoghat a társadalmi stabili­tás. A termékszerkezet át­alakításának hónapjai, évei nyugtalan időszaknak szá­mítanak. Számtalan .konflik­tussal jár ez a folyamat. Rendkívül »agy a kockázat, és a tőke ilyenkor óvatos. Ugyanakkor alapvető tulaj­donságaihoz tartozik, hogy bármelyik pillanatban ug­rásra kész. A látogatás so­rán azt 'tapasztaltam, hogy a fejlesztéshez, az új tech­nológiák meghonosításához • NYOLCVAN- SZÁZALÉKOS MUNKANÉLKÜLI- SEGÉLY • TART-E A TŐKÉS A SZAK- SZERVEZETTŐL? • LEHETŐSÉGEK AZ IDEGEN­FORGALOMBAN Giuliano Giorgetti itt elsősorban pénzre, nyu­gati tőkére van szükség. Mit lehet tenni annak érdeké­ben, hogy a pénz Magyar- országra jöjjön? A legelső tanáos: senki sem várhatja látott szájjal a sült galam­bot. Ne várják tétlenül, hogy a 'külföldi jelentkez­zen, hanem meg kell őt ke­resni, ötletekkel, javasla­tokkal bombázni, hogy esélyt lásson a jövedelmező befektetésre. Biztos vagyok benne, hogy a töke — amint megérzi a haszon lehetősé­gét — egy pillanatig sem habozik. Az önök megyéje páratlan természeti adottsá­gokkal rendelkezik, érintet­len természeti tájakat lát­tam. Van egy csodálatos barlangfürdőjük. Ám úgy vélem, nem tesznek meg mindent a turizmus fellen­dítésére. Véleményem sze­rint propagandájuknak nem a kis létszámú „elit” turis­tára kellene alapoznia, ha­nem a nagyobb tömegekre, a középrétegekre. * Giuliano Giorgetti: — Régi barátságunk to­vábbi erősítését, elmélyíté­sét vártuk ettől a látoga­tástól. Ma már azonban a két szervezet — a Borsod megyei SZMT és a toscanai CGIL — a kapcsolatok ápo­lásától konkrét gazdasági hasznot is remél. Én szintén az idegenforgalomban rejlő lehetőségék jobb és ered­ményesebb kihasználását szorgalmaznám. Engem a CGIL a nyugdíjasok gond­jaival. problémáival való foglalkozással bízott meg. Munkám során foglalkozunk a nyugdíjasok utaztatásával. Szinte az egész világgal Vannak kapcsolataink. Szí­vesen fogadják a mi turls- tálnlkalt. s mi is örömmel fogadnánk, ha önöktől cso­portok érkeznének hozzánk. A szervezésiben szívesen köz­reműködöm. Persze, jól tu­dom. Magyarországon sok kisnyugdíjas nagyon nehéz körülmények között él. Ná­lunk szerencsére a nvusdí- iasdk egy része jól mesél a iövedelméből. s alkalliman- kiént, egyszer egy évben kül­földi utazásra is telik. Miért ne jöhetnének el éooen Ma­gyarországra? A látosatásnn szerzett benyomások alapján nagy esélyt adóik a kölcsö­nös idegenforgalom bővíté­sére. U. J. A kollégium terve, Pirity Attila (Ésrakterv) munkája II bor és a víz városa A tokaji patinát fényesítik az építészek A híres, szép, szegény To­kaj együtt és egyszerre any- n.yi építő-tervezőnek adóit otthont, mint amennyi bár­mely város becsületére vál­na. Utólagos beszámolónk a közelmúltban tartott tokaji építészeti nap tanulságait, információit igyekszik ösz- szefoglálni. S mivel a do­lognak előzménye volt, s vélhetően következménye is lesz: nem árt a napi törté­nésen túl tágabb horizontok felé is tekinteni. 0 leghíresebb város korát. Volt vásártartási és italmérési joga. pénzelt a vámból és a révből, s bírta a pallosjogot is. Az 1600-as évek elején 28 emeletes há­zat írtak itt össze. És ma? Több ugyan az emeletes ház. Vendégeket fogad a szálloda és a motel, de az adminisztrációs ön­kény, s az utóbbi évek sze­mélyi torzsalkodása kerék­kötőjévé vált az előrelépés­nek. Mit mondott az építész azon a rendezvényen, ame­lyet az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület miskolci, s a Magyar Építőművészek Szövetségének észak-ma­gyarországi csoportja szer­vezett ? — Mivel Tokaj sokáig nem volt város, elkerülték az urbanizációs ártalmak, mint például a környezet­bánya kiváló lehetőséget kí­nál egy olyasfajta rendez­vénysorozatra, mint amilyet Szegeden csinálnak. És per­sze örök. nagy régi álom a „sziget”, a Bodrog és Tisza közötti rezervátum. Hajdan híd. az Erzsébet híd kicsi­nyített mása vitt át egyik partról a másikra. Lesz-e erő és lehetősség egy újabb átkelőhely építésére? Két folyó ölelkezésénél Az álmok helyett soroljuk a tényeket: Sári István mintapincesort tervez, szer­vez. Farkas Pál a zsinagóga megújításával, s eredeti öt­leteivel a táj legvonzóbb Tokajt nem lobogózták föl, nem húzták meg a ha­rangokat, nem rendeztek fáklyás felvonulást, amikor a várossá válás hivatalos hírét a sajtó közölte. Az ur- bánusi rang négy évvel ez­előtti, újbóli elnyerését a to­kajiak bölcs nyugalommal, a győzelem biztos tudatában várták és fogadták. Az eu­fórikus öröm sem hömpöly­gőit végig a szeszélyesen ka­nyargó utakon, mint ahogy a bánat árja sem lepte el a települést, amikor a meg­kopott patinát fényesítendő, hiába próbálkoztak a városi cím elnyerésével. Tokaj az egyik legkisebb magyar város, de világlép­tékben mérve a leghíresebb magyar város. Illetve bor­termelő hely. Tokaj hírét és rangját a szőlőnek köszön­heti. de a szőlőből nem tud megélni. (A foglalkoztatot­taknak alig több. mint tíz százaléka dolgozik a mező- gazdaságban.) Tíz évvel ezelőtt készült el a hosszú távú, s a gyor­sabb ütemű fejlődés lehető­ségét kínáló tervtanulmámy. Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete kimutatta, illetve újra kimutatta, hogy Tokaj rangos hely, világ­unikum, idegenforgalmi köz­pont lehetne, jobban élhet­ne és gazdagodhatna. Mind- annyiunk javára. Panel nélkül Furcsa fintora a sorsnak, hogy a város a .mohácsi csatavesztés után élté fény­Épül, szépül, gazdagodik Tokaj szennyező ipar és a paneles építkezés. Holló Csaba ÉTE- titkár mondotta ezt. Bodo- nyi Csaba, a város főépíté­sze megtoldotta: — Tokaj sokáig mostoha- gyereke volt a megyének és az országnak. De akadtak ennek az időszaknak előnyei is. Jelesen: a várost nem sikerült tönkrefejleszteni. Pénz ugyan most kevés van. de a tervek, ötletek patakja bőven buzog. A zsinagóga, a régi serházzal olyan kö­zösségi épület-komplexum lehetne, amely egyaránt he­lyet ad konferenciáiknak, kiállításoknak, mint turiszti­kai attrakcióknak. Az Arany •Sas fogadó, jelenleg szociá­lis otthon, visszavehetné ré­gi funkcióját. A régi kaszi­nó újra lehetne kaszinó, ha hely teremtődne a napközi otthonnak. Az elhagyott kő­épületét hozhatja össze. Ros­tás László az Arany Sas fo­gadó sorsában érdekelt. Pi- rity Attila diákcentrumot épít, hasznosítva, megőrizve a volt Dessewffy-kastélyt. Gyürkőzéstoen nincs hiány. A tanács képviselete társa­dalmi munka felajánlást tett. Korompai Iván. a Be­ton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárának főmérnö­ke ígéretet adott a speciális igények kielégítésére. (A kö­zeli bodrogkeresztúri üzem gyors és olcsó teljesítést vál­lalt.) Gombár György, a MÁV építésze cége nevében beszállt a város idegenfor- gálmi hasznosításába. Köz­ben megújul a tanács háza. szabadtéri színpad is épül­het. de sok még a kérdőjel. A deszkakupolás zsinagó­ga, híján a rézborításnak, beázik. A serházat „albér­A zsinagóga tetőt kapott, de beázik Balogh Imre felvételei lak” lakják. A várost elke­rülő út megépítésére nincs pénz. A „szigeti” híd elké­szülte csak egy bizalomerős külföldi pénzes társaság bér vonásával kivitelezhető. Tokaj a bor és a víz vá­rosa. A kettő nem vegyíten­dő. de jól megfér egymás mellett. Ínséges időkben eb­ből is meg lehet élni. Sző­lőből közepes termés ígérke­zik. a csapadékos idő me­derszintig töltötte a folyó­kat. A borhoz, vízhez kevés­sé értő tervezők igazi várost álmodtak a Bodrog és a Ti­sza ölelkezésénél. Higgyünk nekik! Brackó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom