Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
1989. június 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Viszonzatlan „ajándék” Csábító kaland, szomorkás befejezés E gy esztendővel ezelőtt az MVSC inői röp- labdacsapata „ajándékba kapta” az NB I-es szereplést. Igaz. a lehetőségért sikerrel kellett megvívniuk egy oszlályozót. A feljutásra egyébként korábban is volt esélyük, hiszen éveken keresztül magabiztosan nyerték a második vonal bajnokságát, „csak" éppen az ígéret földjére vezető úton rendre „eltévedtek” ... Tavaly átlépték a küszöböt, de azzal valamennyien tisztában voltak, hogy „meseország” tartogat a számukra néhány meglepetést. Nos, alaposan kijutott belőlük! A zöld-fehérek mindössze hat esetben hagyták el győztesen a pályát, 26-szor viszont vereséget szenvedték. Harmincöt játszmát nyertek. 87-et veszítettek. Összegyűjtöttek 3<! pontot, de ez csak a 20, utolsó helyhez volt elegendő. Négy csapat esett 'ki. a 16. helyezett Ganz Danubi- ustól 12 (!) ponttal maradtak el. A számok arra engednek következtetni, hogy a miskolci leányoknak esélyük sem volt a megkapaszkodásra ... — Csalódott? — kérdezem Szlovák Auréltól, aki az egyetlen mellékfoglalkozásban működő edző volt az elmúlt idényben. — Nem, mert a sorsunk viszonylag gyorsan éldőlt. Megmérettünk és könnyűnek találtattunk . . . Tavaly az osztályozok után az voltam, akkor ugyanis valamennyi résztvevőnek azonos esélye nyílott a felkészülésre. Illetve ..., nem teljesen, mert akik tudtak igazolni, előnyhöz jutottak. Az idei bajnokság közben is lehetett játékost szerezni, ezzel a Szeged. a Szolnok, a Ganz Danubius egyaránt élt, mi viszont ... — Szavaiból azt veszem ki, hogy az MVSC alapvetően azért játszotta végig a mérkőzéseken a pofozógép szerepét, mert képtelen volt igazolni... — Egy csapat erősítésére két út kínálkozik. Megfelelő mennyiségben és minőségben „kitermelni” az utánpótlást, vagy igazolni. Az önerőből történő „pótláshoz" időre van szükség, s valljuk be, kicsit bizonytalan a kimenetele. Hiába remék az utánpótlás Debrecenben, Szegeden, Kecskeméten, Szolnokon és Egerben, ők sem mentesek az idegen tölilak- tól. Lehetőségeink nem hasonlíthatók össze másakéval, ezért bentmaradási kísérletünk eleve kudarcra volt ítélve. Szerettünk volna két lengyel röplabdást megszerezni. tárgyalásaink azonban már az első lépéseknél megakadtak. Pedig nem kell hatalmas összegre gondolni, mindössze 500 ezer forinton múlt a dolog. Pénzünk nem volt, szponzort nem találtunk. a MÁV pedig aligha vállalhat ilyen terhet magára. — Mindezek ismeretében valóban nem lehettek rózsaszínű álmaik. Miért futottak neki mégis az akadálynak? — Évek óta az utolsó lépcsőn. buktunk el, most az ölünkbe hullott a lehetőség. A sportolókkal szemben felelőtlenség lett Volna, ha visszalépünk a megméretéstől. — Ezt elfogadom, mégis kitartok álláspontom mellett, mely szerint egyáltalán nem lélekemelő dolog úgy pályára lépni, hogy jószerével hincs semmiféle sansza a csapatnak . . . — Egyeseket valóban megviselt a sikertelenség, akadtak azonban olyanok is, akik a zuhany alatti már nem emlékeztek' a mérkőzésre ... Akik jobban éltek a röplabdáért, tehetetlennek bizonyultak, mert az együttes másik felének a hozzáállása kívánnivalót hagyott maga után. Esetenként a lelkesedéssel is bajok voltak. — Ez az, ami számomra megfejthetetlen talány. Hogyan fordulhat elő olyasmi, hogy egy csapat idejekorán beletörődik a sorsába, sncm kísérli meg a változtatást? A nézőtérről egyenesen ide- gesítően hatott, ahogy feltette a kezét a gárda, ahogy megadta magát. El tudtam volna képzelni az edzőtől egy határozott fellépést, amikor heves gesztikulálással adja tudtára játékosainak, hogy amit művelnek, az egy nagy nulla. Sokak várakozása ellenére ez mégsem következett be... — Aki ismer, az jól tudja. hogy nem kenyerem az ordítozás. s távol áll tőlem a korbácsos edző titulus. Természetesen éreztem, hogy olykor pattanásig feszül a húr. s keményen fogalmaztam. Mégsem értem el a kívánt eredményt, néhányan még meg is sértődtek. — Miért nem vált meg a ,,mimózáktól”? — 'Ne vicceljen! így is állandó létszámgonddal küszködtünk, ha kipenderítek egy-két röplabdást. esetleg ki sem tudunk állni. A tavaszra egyébként is megfogyatkoztunk. A két debreceni leány nem váltatta meg a világot, visszamentek a Hajdúságba. Juhász felvételire készült, a tanulás igencsak lekötötte s Deres is az iskola miatt hagyta abba a sportolást. Ráadásul Sike megsérült. Gondolom, ízelítőül ennyi is elegendő. — Nekem tökéletesen. Ám bizonyára akadtak biztató momentumok is ... — Ha arra gondolok, hogy tavaly a Szeged mindössze két mérkőzést nyert, úgy esett ki, mi pedig most hatot, akkor ezt a pozitív rovatba 'könyvelhetjük. Azt is meg merem kockáztatni, hogy jelenleg jobban játszunk, mint egy évvel ezelőtt. ■■ffiMHIIW A kaland tehát szomorkás véget ér,t. a vasutas leányok az őszt ismét a második vonalban kezdik. Szlovák szerint semmiképpen sem elhanyagolható, hogy tapasztalatokat szerezhették, belekóstolhattak az élvonal légkörébe. önkritikusan szólt arról: kevésnek bizonyulta heti 10 órás edzésmeninyiség, s az sem segítette elő az együttes eredményességét, hogy abszolút amatőrök igyekeztek harcba szállni a kizárólag röplabdázásra kon- centrálóWkal. Azt sem hallgatta el, hogy egy főállású edző esetleg többet tehetett volna, ám a rendezetlen érdekviszonyok között roppant nehéz eligazodni. A társaság minden valószínűség szerint sétálva nyer a második vonalban — feltéve, ha együttmarad. Pillanatnyilag bizonytalan ugyanis néhány kulcsember további játéka, az sem kizárt, hogy abbahagyják. A sportág barátai azt remélik, hogy maradnak, s amennyiben sikerülne melléjük találni (igazolni? nevelni?) két-há- rom ügyes röplabdást, még az is elképzelhető, hogy egyszer gyökeret vernek a legjobbak között. Ám ha ez az út járhatatlan a miskolciak számára, meg kell barátkozni az örökös NB Il-es tagsággal ... Doros László Ma 13 órától atlétikai válogatott hármasviadal Ma rangos atlétikai versenyt rendeznek Miskolcon, a DVTK müanyagpályáján. A svéd—norvég—magyar felnőtt válogatott viadal 13 órakor kezdődik. A mieink keretében öt diósgyőri sportoló — Serfőző. Bereczki, Kóczfán, Antal és Pallavné — kap helyet. Azok a nézők, akik nem látogatnak ki a stadionba, a televízióból kísérhetik figyelemmel a küzdelmet. Képünk a legutóbbi nemzetközi eseményen, a májusi középtávfutó-versenyen készült. Csak röviden... ÜSZÁS. Ma Miskolcon, az Augusztus 20. strandfürdőben 8 óira 30-tól rendezik meg a megyei delfin korosztályú seregszemlét. TÁJFUTÁS. Bronzérmet szerzett Magyar Zsolt, a DVTK válogatott tájfutója, a Zalában megrendezett országos éjszalkai bajnokság ifjúsági 'kategóriájában. Klubtársa, az ugyancsak válogatott Frigyik László, aki a belgiumi junior Európa- bajnokságra készülő keret tagja, csupán 5 századmá- sodperccel csúszott le a dobogóról. Új egyesület Kazincbarcikán A jégkorongsport erősítése a cél * A Borsodi Vegyi Kombinát Polimer Leányvállalata egy évvel ezelőtt nemes kezdeményezést tett: felkarolta és azóta is jelentős támogatást biztosít a térség legfiatalabb állampolgárainak, akik kedvet éreznek a jégikorongsport iránt. Az elmúlt évtől kezdődően főállásban foglalkozik az érdeklődő gyerekekkel Bíró Ignác edző. A leányvállalat ■ko r cső ly á va 1, tér í té smen tes ipá 1 ya h aszn ál at tail. spo rtf el - szereléssel és -szolgáltatással segíti az „apróik” csapatát. A ma már versenyeredményeket is felmutató közösség életének újabb állomásához érkezett. Június 2- án klubalapító összejövetelt tartottak, s egyöntetű elhatározással. hivatalosan kinyilvánították szándékukat: a jövőben egyesületi formában 'kívánják folytatni eddigi eredményes sporttevékenységüket. A jelenlévők közül ezúttal a vállalkozás kezdeményezői mondanak véleményt. Bíró Ignác edző: — Egy évvel ezelőtt a Polimer Leányvállalat felkérésére vállaltam a jégkorongsport népszerűsítését, oktatását Kazincbarcikán. A kezdeti félénkség feloldódott, s egyre több diák érdeklődik e sportág iránt. Természetesen változnak a gyerekek, de végül is kialakult a.z a mag és csapatszellem, amely meghatározója lett a térség jégkorongsportjának. Egy év rövüd idő, ennek ellenére rendelkezünk nemzetközi kapcsolatokkal, elsősorban a kassai sportiskola fiatal jég- korongozóival, s már túl vagyunk több barátságos és tétmérkőzésen. Az általunk rendezett megyei szintű kor- osztályos versenyeken a kazincbarcikai gyerekek derekasan helytálltak. Most eljött annak az ideje, hogy hivatalosan is, egyesületi formában lépjünk színre. Bárdos Róbert, a leány- vállalat igazgatója: — Számomra külön öröm. hogy hosszas vajúdás után végre hivatalosan, egyesületi formában sportolhatnak a város gyermekei. A kezdeményezés tőlünk indult, de hosszú ideig „falba ütköztünk” a városi tanács egykori vezetőinek megítélése miatt. Pedig semmi mást nem kértünk, csak erkölcsi támogatásit. Beszéltünk a városi iskolák vezetőivel szándékainkról, és ők azonnal partnerekké váltak. Mára egy mindenki számára hasznosnak ítélt sportág alapjait teremtettük meg. A gyerekek megszerették a jeget. s egyre többen jelentkeznek a versenyszerű sportolásra. Csak a „papírmunka” maradt, a hivatalos kérelem. a BVK Polimer Jégkorong Egyesület bejegyzése. Mérten János, a városi pártbizottság első titkára: — Városunkban sóik a gyerek, sok az iskola. A Borsodi Vegyi Kombinát létesítményét, a műjégpályát nem kihasználni bűn lett volna. A leányvállalat kezdeményezését értelmesnek ítéltük, lehetőségeink szerint segítettük és segíteni kívánjuk. Részt vettem az egyesület alakuló ülésén, s a jelenlévő szülök és vezetők hasznos javaslatai. kezdeményezései — véleményem szerint — tovább gazdagítják mind városunk, mind az egyetemes hazai sportélet fejlődését. Fekete Béla Világbajnokból másodosztályú futballista? Barsi László kettős szerepben Piros színű Lada Szamara gördül a diósgyőri stadion főépülete elé. Bársi László száll ki belőle, majd összepakolja felszerelését és a súlyemelőterem felé tart. — Ismét elkezdi? — szólítom meg. — Igen, csinálom. Két hete. Elég a pihenésből, kell a mozgás. Igaz, eddig is bejártam, de inkább csak úgy, mint vendég. Vastárcsát nem fogtam a kezembe. — Olyan hírek terjednek, hogy megpróbálkozik a labdarúgással! — Erről már beszélhetünk múlt időben is, hiszen hetekkel ezelőtt belekóstoltam. Felkerestem Fülöp Istvánt, dr. Petróczyt, aztán Kiss Lászlót. Azt mondták, abból senkinek nem származik hátránya, hogy köztük vagyok. Az első csapat foglalkozásait látogattam, hetente 3—4-szer, délelőttönként. Ugyanazt a munkát végeztem, amit a szerződtetettek. — Mit tud és mit nem? — Jobbal és ballal egyformán kezelem a labdát. Tudok cselezni és lőni is. Gyors vagyok, a hosszú futásokat azonban nem bírom. Erősségem a góllövés, így valamelyik csatárposzton vehetnek számításba. — Komolyan bízik benne, hogy számításba veszik? — Természetesen. A közönség elé viszont csak akkor lépek, ha maximálisan felkészülök. Máskülönben sem a csapat, sem a szurkolók nem fogadnának el. — A súlyemelésről végleg lemond? — Nem. Délelőtt foci, délután súlyemelés. Persze csak akkor, ha a derekam bírja. — Bírja majd a inagyobb terhelést? — Most, hogy csak „maszatolok", semmi baj nincs. A 140—160 kilót kényelmesen, gond nélkül felemelem. Ki tudja viszont, hogy mi lesz 200-nál? — Ez majd az edzőtáborokban derül ki.., — Szó sem lehet róla. Ha beválogatnak a keretbe, táborba többé akkor sem megyek. Az összetartások 30 százalék előnnyel és 70 százalék hátránynyal jártak rám nézve. Távol a családtól, a bezártság, az utazások, szóval elég. — Ha állja a szavát, akkor a kapitány nyilván nem veszi figyelembe. — Ha harminc kilóval megverem a mezőnyt, akkor kénytelen lesz beszélgetni velem. — ... és ha a dereka, ... szó,val érti? — Persze! Számolnom kell azzal, hogy nem fog menni. De érzésem szerint az I. osztályú szint elérésére ebben az esetben is képes leszek. Nekem már két-három edzés bőségesen elegendő. — A hírek szerint mind a szövetség, mind pedig a DVTK vezető edzője, Juhász István türelmetlen, — Tudom, érzem. A szövetség fenyeget is, hogy elveszi a kalóriapénzt, vagy csökkenti. Ha így látják jónak, nyugodtan tegyék meg. Ami pedig a DVTK-t illeti: türelmetlenségük érthető. Hiszen eddig volt két súlyemelőjük. akikre számíthattak az Európa- és világbajnokságokon, olimpiákon. Most pedig nincs senki. A mester ezért ideges és a maga szempontjából tökéletesen igaza van. De nekem már több „apróságot” kell figyelembe vennem. Elsősorban az egészségemet, aztán a családomat. — Azt már a laikusok is tudják, hogy az elmúlt esztendőkben „kilószámra" ették a doppingszereket. Másképpen — úgymond — nem értek volna el kimagasló eredményeket. — Ez annyira nyilvánvaló, annyira közismert, hogy valóban kár lenne tagadni. — Ha ismét komoly teljesítményeket akar produkálni, megint hozzá kell nyúlnia a kokszhoz ... — A múltat felejtsük el! Gondolnom kell az egészségemre, így gyógyszerhez többé nem nyúlok. Ezt eldöntöttem. Jó lett volna, ha esztendőkkel ezelőtt a mostanihoz hasonló könyörtelen kampányt kezdenek a dopping ellen. A magyar súlyemelőknek ez csak használt volna. — Mire gondol? — A testfelépítésre, az izomzatra, az alkatra. Konyhanyelven fogalmazva: jobb kiállású emberek vagyunk, mint például a riválisaink. Így a tiszta, doppingmentes súlyemelésben többre jutottunk volna, mint mondjuk a bolgárok, szovjetek. No persze én ezt tudományosan nem tudom bebizonyítani. — Szóval gyógyszer nélkül is menni fog? — Igen. de lényegesen lassabban. Kokszmentesen többet kell dolgozni és főleg türelmesebben, szorgalmasabban, kitartóbban. A befektetett munka pedig csak hosszú idő után térül meg. — Mennyi az a hosszú idő? — Egy. másfél esztendő. Azért kezdtem el most, hogy jövőre esetleg „labdába” rúgjak. Persze garanciát így sem adhatok senkinek! Kolodzey Tamás
