Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
1989. június 15., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A demokráciát Ég tanulni kell (Folytatás az 1. oldalról) posztok betöltésére pályázatot írtak ki, ismertette a pályázók nevét, életrajzát’és minősítette a pályázait.szak- m/ai értékét is. A szavazás előtít Iliért szót dr. Kiardos Sándor, aki megkérdezte, hogy miért nem került szóba az új tanácselnök megválasztása. s nem lenne-e praktikusabb ha a főosztályvezetőket az új tanácselnök elképzeléseit is figyelembe véve neveznék ki. Majoros dr. hosszan érvelt. e javaslat ellen, s kijelentette, nem lehet ilyen sanszot adni a leendő elnöknek!?!) Ekkor kért szót dr. Gál Zoltán államtitkár, aki szintén azon a véleményen volt, hogy tanácselnököt minél hamarabb választani kell (függetlenül attól, mikor lesznek a választások), s ő sem javasolja addig a: főosztályvezetők kinevezését. A tanácselnökhelyettes ezután azzal érvelt. hogy a létszámleépítések miatt nem lehet heteken át ’bizonytalanságban tartani az embereket. Ezután a testületet megszavaztatta arról, hogy szavazzanak-e a főosztályvezetők meg választ ásó r ól. Az eredmény: 39 igen, 12 nem. 2 tartózkodás. Annak ellenére kihirdette a többség véleményét, hogy a 101 tanácstagiból ezeik szerint csak ötvenhármán szavaztak. (Véleményünk szerint a mindössze 39 igen szavazat miatt iinmen már a további szavazás, tulajdonképpen. érvénytelen,!) Étkez*- dődött egyenként a szavazás. ám a közgazdasági főosztályvezetőnek javasol! fíalabán Péter csak 39 igen .szavazatot kapott. Valakinek ekkor jutott eszébe, hogy egyáltalán határozatképes-e a tanács és vajon mit jelent a „mi n öntett többség” a szavazásin,ál. A tanult, jiogvégzett tisztségviselők ebben nem tudtak megegyezni, ezérl szünetet rendeltek el. Szünet után kiderült, hogy a 101 tanácstagból 66- an vannak jelen, tehát határozatképes a tanácsi és a minősített többségihez 51 igenre van szükség. Botrányos szavazási procedúrára került sor ezután. Dr. Majoros László szemmel láthatóan nem tudta elviselni a tényt, hogy a jelöltek egy részét ■nem fogadta el a tanács. (Balabán Péterre összesen háromszor szavaztatott!) Azt sem fogadta el, hogy a meg n.em választottak helyeit a többi .pályázó nevét its szavazásra bocsássa. (Bár ezt végül megszavazták.) Végül hosszas huzavona után a következő eredmény született. Az igazgatási főosztály élére dr. Muzsnay Lajost (56 szavazattal) nevezték ki. A közgazdasági főosztály élére senkiit nem választott meg a tanács (Balabán Péter 39 szavazatot kapott). A műszaki főosztály élére' Olajos Csaba került (59 szavazattal). A társadalompolitikai főosztály vezetője Porkojláb Albert lett (54 szavazattal). A termelési és ellátási főosztály is vezető nélkül maradt (dr. Kapros Tiborné 38 szavazatot kapott). Az elnöki hivatal vezetője dr. Tóth András lett (58 szavazattal). Tovább fölösleges részletezni a bonyodalmaikat (mert ezzel még n.em volt vége), a lényeg.: a be nem töltött helyekre új pályázatot írnak ki. A volt osztályvezetők közül felmentették dr. Jánváry Annát, Borsos Árpádot, Szabó Józsefet, dr. Szádeezky Zoltávu és Kom- lósi Imrét. A tanácsi elfogadta Kolláth Sándor és dr. Kraszkó Pál lemondását megyei tanácstlagságuikró 1. Ezután interpelláció következett (a ciklus alatt az első. és ebben sem a szabályok szerint jártak el), majd Szabó Aladár tanácstag kérte, hogy a népfront mielőbb tegye meg javaslatát a tanácselnök-jelöltek személyére. A maratoni tanácsülés, ezután ért véget azzal a tanulsággal, hogy a demokráciát (a megyei tanácson is) még tanulni kell. Szatmári Lajos Az esztendőből már fc több, mint öt hónapot hagytunk magunk mögött. Ami a termelés és a gazdálkodás alakulását illeti. a megye nagy iparvállalata, a Tiszai Vegyi Kombinát változatlanul jól dolgozott, annak ellenére, hogy az olefingyár benzinellátási problémái miatt a vállalatnak bizonyos nehézségei támadtak. Május 31-ig 13,3 milliárd forint értékű terméket gyártott a TVK, a tőkés kivitel pedig elérte a 76,6 millió dollárt. A kombinát teljesítményének értékét növeli ha figyelembe vesszük, hogy a belföldi partnereinek többségénél romlott a szállítási és fizetési készség, s- a szerződésekben foglalt határidőiket sem mindig tartják be. A közelmúlt egyik jelentős eseményeként tartják számon a kombinátban, hogy aláírták a holland KTI céggel azt a külkereskedelmi szerződésit, amely egy újabb, azaz a tizedik olefingyári piirolíziskemewce szállítására vonatkozik. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a 850 millió forintos beruAz első fél évben 76,6 millió dollár A meglevők mellé újabb pirolízis kemence épül Geotextilia-üzem házassal gázolajból további, mintegy' 50 ezer tonna etilént állítsanak elő, amely hozzásegít ahhoz, hogy egyrészről mérséklődik a már- már kritikussá váló benzinhiány. másrészről az olefingyár kapacitásának növekedésével több propilén áll majd a TVK rendelkezésére. — De még ennél is jelentősebb az a tény — mondta a napokban Pintér Imre vezérigazgató —, hogy több tőkés céggel folytatott tárgyalás után a közeljövőben aláírjuk a külkereskedelmi szerződést az NSZK-beli Basf-Salzgitter cégekkel az új. évi 60 ezer tonna kapacitású. ikissűrűségű polietiléngyár beruházásáról. A több mint 5 milliárd fo r i n t k ö 11 sé gél ő i r án y z at t a 1 megépülő üzem lehetővé teszi a kombinát további fejlődését.. Az új gyár üzembe helyezésével ugyanakkor csökken a kissürűségű polietilén (a hagyományos polietilén. illetve fólia. — a szerk.) hiány s tovább növekszik a vállalat tőkés exportja. L. L. Fotó: Laczó József Másfél millió dollárt fizettek a korszerű gépekért Laczó József felvételei A hazai vállalatok többsége a saját döl- gozóit kénytelen bérben és esetleg egzisztenciálisan is sanyargatni, holott a pénzügyi kormányzaton kellene elverniük a port. A bizonyítvány magyarázatára kényszerülnek, pedig nem biztos, hogy az érdemtelen) jegy csak a diák szégyene. A fővárosi központú Habselyem Kötöttárugyár kazincbarcikai üzeméből ez év július 1-vel tizenkét nődolgozót felmondással elküldenek. Az érintetteknek fáj, de bárkinek fájt volna a „fekete lista”. Deák Géza, az üzem igazgatója nem magyarázkodik, inkább reális kórképet próbál festi ii a Habselyemről, s általa a magyar gazdaság ortopéd helyzetéről. — Az elején kellene kezdenem, de in- . kább maradok egyelőre a száraz számadatoknál. Talán érzékelhető az a kényszerhelyzet, amibe sok vállalatot belesodort a kormányzat. Az öt üzemből a miénk a legnagyobb, 1450 főt foglálkozta- tunk. Hazai, de inkább már import kelmékből dolgozunk, saját festödénk van, számítógépes szabászatunk, s 17 munkaszalagunk, ahol magas színvonalú a technológia. Az idén vettünk 5 éves lízing- szerződésben másfél millió dollár értékben gépeket, tehát látványosnak mutatkozik ez az oldalunk is. A produktum miatt sem kell szégyenkeznünk, ha a tavalyi kerek esztendőt említem, sikerült 650 millió forint termelési értéket előállítanunk, amelynek 5,5 millió a rubel és 1,8 a dollárrész- aránya. Igen jelentős a tőkés exportunk, de a szocialista piac miatt sem szégyen- „ kezhetünk. A belföldi szükségleteket is (kiszolgáljuk, de itt az igény csökken. A meghatározó tehát, a tőkés piacon való jelenlétünk. Az Egyesült Államokba tavaly 1,2 millió darab női nadrágot adtunk el, az idén 4,5—5 milliót szeretnénk. Szép ez a látszat, és csalóka. Ugyanis nem a saját jószántunkból tesszük mindezt. Miről is van szó? Elsősorban a tönkrement magyar gazdaságról, amelyben a vállalatokat kényszerpályára „módositják”. Ahhoz ugyanis, hogy új technológiához jussunk, exporttöbbletet kell produkájnunk. De mi van azokkal a vállalatokkal, amelyek nem tudnak exportálni? S ha már az exportról van szó, mindenki inkább nyugatra adja el termékeit. Tudni kell azonban, hogy ebben a viszonyban nem mi diktálunk. A közelmúltban például Franciaországban voltunk, a Quelle divatcégnél. A hazai kényszer miatt, tízszázalékos áremelkedést szerettünk volna elérni. Három százalék lett belőle. Azt mondták a franciák, hogy a többit felejtsük el, nem hajlandók figyelembe venni a hazai ármozgásokat. A magyar gazdaságban hiányoznak a fejlesztési pénzeszközök, illetve a 7 százalékos termeléskorszerűsítési támogatás csepp a tengerben, A gyermekcipőben járó import-liberalizálás is szerény mértékű. Erre sem lehet támaszkodni. A gazdálkodással kapcsolatos legnagyobb probléma a 20—23 százalékos kamatláb. Ezzel hosszú távon nem lehet együtt dolgozni. Ritka az az üzlet, amely ezt a mértéket meghaladó nyereséget hozza. Ha igen, s mondjuk sikerül még 10 százalékot rátenni, a hazai adó csak ötöt hagy meg a termelőnek. Eny- ny.ire üres pénztárcából pedig nem lehet megfizetni senkit. S most visszakanyarodok a létszámleépítéshez. Ez csak az egyik fázisa annak az intézkedés-sorozatnak, amire a vállalat s ez a gyár is kényszerült. A kedvezőtlen közgazdasági környezet hatására 1,6 millió forintot kell megtakarítanunk a bértömegből. Ennyi a ránk eső rész. Tehát a belső létszámracionalizálás azt jelenti, hogy 54 fővel kellett csökkenteni a létszámot. Többségük —, például 18 nő, aki vállalta a varrást, illetve a többiek más belső munkaterületre kerültek, — sikeresen megtalálta a gyárban a további munkához a megfelelő helyet. Sajnos, a felajánlott varrónői állást tizenketten nem fogadták el, ezért felmondtunk nekik. De mondom, ez csak az egyik része a dolognak, hiszen normakarbantartást is végeztünk. Ahol huzamosabb ideje 130—140 százalékos volt a teljesítmény, ott megemeltük a normát. Erre a kollektív szerződés is lehetőséget biztosít. És megszüntettünk olyan helyeket, ahol egyáltalán nem termelődik érték. Az egy szuszra ismertetett helyzetben aligha lehet vigasz az érintetteknek, hogy a gyári vezetés nem konkrétan őket, hanem munkahelyeiket „szüntette” meg. Hogy pont az érintett dolgozók estek a szórásba? Lehet, hogy holnap máshol mások kerülnek sorra. Egy valódi piacgazdaságban, ahol jelen van a működő tőke, a munkanélküliség mindennapos dolog. Ez utóbbi járulékos elem már megjelent hazánkban. Ettől viszont még nem jön meg a kedve a működő tőikének, hogy legalább ideiglenesen hazánkban állomásozzon. Parázs István progromoim
