Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
1989. június 14., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Márkanevük: Keszi, de..Ez is Tisza cipő! Többször foglalkoztunk már lapunkban a Minőségi Cipőgyár — a Minő — Tiszakeszi Gyárával. Tavaly decemberben „Séta ;a csőd felé Minő cipőben”, az év januárjában pedig „Kilábalnak a cipőgyáriak?” címmel írtunk a gyárról. Nos, hogy az akkor még költői kérdésre feleljünk, azóta kiderült, saját erőből nem megy a kilábalás. De a helyzet nem reménytelen, hiszen május 22-től új gazdája van az önállósulásra törekvő üzemnek, mégpedig a martfűi Tisza Cipőgyár. Időközben rájöttek a tiszakeszi gyár vezetői, hogy „egyedül nem megy”! Munkájuk ugyan volt a gyári dolgozóknak, de a gépsorok a cipővel együtt csak veszteséget termeltek. Már korábban három jelentkező is akadt, aki vállalta volna, hogy megveszi a gyárat. A csődeljárást lebonyoltó Pénzintézeti Központ és a Fővárosi Bíróság úgy döntött, hogy legalkalmasabb erre a martfűi Tisza Cipőgyár. Spáczay Gyula műszaki vezérigazgató-helyettes és Hócza Györgyné megbízott ügyvezető igazgató tájékoztatott a gazdára találás körülményeiről. — A gyár maga 45 millió forintunkba került — kezdi Spáczay Gyula —, de aki valamelyest járatos a gazdaságpolitikában, tudja, hogy ennél lényegesen többről, a duplájánál is nagyobb ösz- szegről van szó. Mert nem egyszerűen az épületekért, gépekért fizetnek. Fel kell tölteni alapanyaggal, segédanyagokkal a raktárakat és teljesíteni a gyár korábban megkötött szerződéseit. Hócza Györgyné a gépekről beszél. Az eltelt zavaros, másfél esztendős időszak alatt bizony meglehetősen leromlottak. S bár korszerűek. jól illeszkednek a Tisza berendezéseihez, sok rajtuk a javítanivaló. Apró ékszíjak, csavarok beszerelése, a karbantartás valóban tervszerűvé tétele kell ahhoz, hogy ütőképes legyen a géppark. * Sokféle rémhír terjedt el a megvásárlással kapcsolatban. A vezérigazgató-helyettes szeretné, ha megnyugodnának a környéken lakók. Ezért elmondja, hogy a jelenleg öt és fél száznyi létszámot a. közeljövőben fejleszteni fogják — száz új dolgozót kívánnak alkalmazni. Ezzel kapcsolatos, hogy az sem igaz, ami a szakmunkásképzés leépítéséről elterjedt. Igenis szükség van a jól képzett fiatalokra, ezért a leninvárosi szakiskolában növelik a képzési keretszámot — állítja. S hogy mit is fognak gyártani? Mindketten megnyugtatnak, hogy lesz bőven munka az idén is. Cipőfelsőrészből 81)0 000—1 000 000 közötti mennyiséget terveznek, kész cipőből pedig 400 000 párat. Azt, hogy a sportcipőről híres Tisza egyik gyárává váltak — legalábbis egyelőre — nem jelenti azt, hogy gyökeresen mást csinálnak. Továbbra is megmaradnak a lányka- és női cipők, csizmák készítésénél. Az elegancia, a szép vonalvezetés, a finom kidolgozás továbbra is termékeik jellemzője marad. Csak épp a márkanév változik, ezentúl a „Keszi” szó jelzi, hogy mely üzemben készült — de azért már „ez is Tisza cipő”, ahogy a reklámszlogenből tudjuk... * Kérem Spáczay Gyulát, mondjon néhány mondatot a martfűi nagyvállalatról. Megnyugtató, hogy a hatalmas cég termelési értéke majdnem négymilliárd forint évente, s hogy működésük alapja, vezérelve a gazdaságosság. Nem a darabszámot, a mennyiséget hajtják, hanem azt gyártanak, amit megéri. Van üzemük egyébként Martfűn kívül még Kunszentmárton- ban és Mezőtúron. Most azon fáradoznak, hogy a legújabb, a tiszakeszi gyár is minden vonatkozásban felzárkózzon hozzájuk. A korábbi gazdával, a Mi- nóval szemben a legnagyobb kifogás az volt, hogy itt Borsodban nem ismerték a saját eredményeiket, önálló elszámolás híján fogalmuk sem volt mennyire gazdaságos a munkájuk. A másik, hogy a kesziek jóval kevesebbet kaptak azért a munkáért, mint például fővárosi törzsgyáruk dolgozói. Hogy lesz ez a jövőben? A két szakember megnyugtat : ez már a. múlt, ezentúl másként lesz. A kesziek is tudni fogják, mit ér a teljesítményük. Keresetük ugyanannyi lesz, mint a törzsgyáriaké, valamint a többi gyár munkásaié. Ha nem is lettek önállóak, de nem kerülnek vissza a gyarmati sorba, amiből korábban kitörni készültek. S hogy mit várnak az első, nem teljes évtől? Egyelőre szerény eredményt: azt, hogy ne termeljen veszteséget a gyár, álljon meg a talpán! Aztán majd meglátjuk ... M. Szabó Zsuzsa Nincs még vevő minden kajszira Az idén az elmúlt évtized legnagyobb kajszitermése ígérkezik. A fák roskadoznak a gyümölcstől, s bár még másfél-két hét hátravan a szüretig, a betakarítás és az értékesítés gondjai már most műit atkoznak. Horváth Gyuila, a TOT főtanácsosa elmondotta: ke- res'kedelm i szakbizottságuk értékelése szerint a tavalyi 23 ezer tonnával szemben a termelőszövetkezetek idén min tégy 55—60 ezer tonna kajszi értékesítésével számolnak. Ennek kétharmadát a ikistermelők ajánlják számukra. A termés egy részének sorsát, értékesítési lehetőségeit még nem látják biztosítottnak. Ezért tárgyaltak a legjelentősebb feldolgozó és exportvállalatok képviselőivel. Kiderült, hogy a gyümölcs felére még nincs vevő, annak ellenére, hogy a kereskedelmi és a feldolgozó vállalatok a tavalyinál többet akarnak átvenni. A konzervipar például a tavalyi 4300 tonnával szemben 5300 tonnát kíván felvásárolni, az exportálók pedig 3700 (tonna kajszi átvételét jelezték. A lakosságot ellátó kereskedelmi szervezetek mintegy 20 ezer tonna kajszira tartanak igényt. Ám az előző évitől jóval nagyobb mennyiség átvételére ők sem vállalkoztak eddig. A szeszipar — megkétszerezve az 1988-as vásárlást — 8 .ezer tonna kajszi feldolgozását ígérte. A többlettermés miatt az árak jóval alatta lesznek az előző évinek. A konzervipar egy évvel ezelőtt átlagosan 27 forintot fizetett egy kiló kajsziért, az idén 15— 16 forintos átlagárat ígér. A budapesti piacokon és üzletekben tavaly átlagosan 50—51 forint volt a gyümölcs kilója, az idén az, ár valószínűleg 20—25 forint körül alakul ki. A szükségleteken felüli termés sorsa még egyáltalán nem megnyugtató. A kereskedelmi szakemberek szerint 15—20 ezer tonna felvásárlását akadályozhatja meg az, hogy ninds rá se pénz, se hitelfedezet. Ha ez utóbbi volna is, a drága kamat miatt nem biztos, hogy megérné a hitelfelvétel. Az exportot viszont az i,s hátráltatja, hogy ez idő szerint az árunak mindössze ötödéhez van elegendő göngyöleg, láda. Hasonló gonddal küzdenek a konzervgyárak is, A gépek alkalmasak a szokottnál több gyümölcs feldolgozására, ám a készterméknek kevés a göngyöleg. Megoldásként néhány lehetőség azért kínálkozik. Fontos lenne, hogy a feldolgozó és felvásárló vállalatok. soron kívüli forgóeszközhiteihez juslsanak. Budapesten és a nagyvárosokban pedig a jelenleginél is több alkalmi elárusítóhely engedélyét volna célszerű kiadni. hogy az áru a termelőtől közvetlenül eljusson a fogyasztóhoz. (MTI) Vámkedvezmény, külföldi beruházások Az amerikai törvényhozásban a napokban először tárgyaltak nyilvánosan a Magyarországnak nyújtandó gazdasági és kereskedelmi könnyítésekről. A képviselőház eljárási bizottságának kereskedelmi albizottsága elé került az előkészületben levő törvényjavaslat arról, hogy Magyarország és Lengyelország kaphassa meg az úgynevezett általános vámkedvezményt. Ez a vámok bizonyos fokú mérséklését jelenti olyan országok ""árui számára, amelyekkel az Egyesült Államok szívélyes viszonyt ápol. A vámkedvezmény mindkét ország esetében csökkentené a tarifákat, így jövedelmezőbbé tenné áruink kivitelét. A törvényjavaslat másik pontja szerint ki kell terjeszteni e két országra a külföldi amerikai beruházásokat támogató kormányhivatal, az OPIC (Overseas Private Development Corporation) tevékenységét. Az OPIC hiteleket folyósít amerikai magáncégek külföldi beruházásaihoz, illetve állami pénzügyi biztosítékokat nyújt e beruházásokra, ezzel is ösztönözve azokat. Mindkét javaslat számíthat a törvényhozásban többségben levő Demokrata Párt mértékadó képviselőinek támogatására, csakúgy, mint a befolyásos republikánusokéra. A kereskedelmi albizottság szerdán folytatja munkáját a kérdésben, majd a törvényj’avaslat hamarosan a képviselőhöz, azt követően pedig a szenátus elé kerül elfogadásra. Monitor, amely az „úton lévő” baba szívműködését és a fájástevékenységet ellenőrzi. Dr. Hornyik Andrea belgyógyász munkáját korszerű EKG-készülék segíti. A statisztikák szerint (is) egyre fiatalabban halnak a magyarok, az egykor oly ígéretesen emelkedő görbe erőteljesen süllyed. Ha csalt a szőkébb környezetünket nézzük is, látjuk sajnos, hogy a daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri betegségek mekkora veszteségeket okoznak nekünk ... Tudjuk jól, hogy e betegségek kivédéséért egyénileg sem teszünk meg mindent, helytelen életmódunkkal szinte elébe megyünk saját tragédiánknak, nem beszélve a sokféle betegséget előidéző környezeti áratalmak- ról (amelyeket szintén az ember idéz elő). De a beteg embert gyógyítani kell. akárha vétkes is betegsége kialakulásában. A gyógyítás egyik nélkülözhetetlen eszköze a műszer, amely nélkül a legjobb kórházi gárda sem megy sokra. Dr. Jánváry Anna, egészségügyi osztályvezető a közelmúltban tájékoztatta a megyei tanács végrehajtó bizottságát a kórházak és rendelőintézetek műszerellátottságáról. Tájékoztatójából kiderül, hogy vegyes a ■kép: rendkívül régi, elavult műszerek és a csúcstechnológia egyaránt jelen van megyénk kórházaiban. Sok szegény év után az utóbbi egy-lkét évben valamivel többet kaptak az intézmények, iígy kerülhettek a ikónházaikba márkás gépek, megbízható műszerek ... A főorvosnő tájékoztatójához a szikszói II. .Rákóczi Ferenc Kórház és Rendelő- intézetben kerestünk illusztrációt. * — Milyennek tartja kórháza műszerparkját? — kérdeztük dr. Tóth Imre, igazgató főorvost. — Az országos átlagnak megfelelő az ellátottság, de ezt csak az utóbbi években mondhatjuk el, azóta, amióta önállóak vagyunk, és nem a megyei kórházhoz integrálva. Sokat segít a felzárkózásban a megyei tanács egészségügyi osztálya. Amikor azt mondom, hogy az országos átlagot elértük, egyben azt is mondom, hogy a fejlett európai országok müszerezebtségi színvonalától mintegy 25—30 évvel vagyunk lemaradva. — A megyében összesen négy, 25 éves röntgengenerátor üzemel, ebből kettő Szikszón. A többiek mind fiatalabbak. Ennek ellenére elégedett? — Igen, mert itt van már csomagban, csak beszerelésre vár egy nagyon korszerű, Hitachi gyártmányú ultrahangos diagnosztikai készülék, amely esetemként pótolja a röntgent. Hogy mennyire segíti a munkánkat, azt már tudjuk, mert egy dón ultrahangos készüléket használtunk egyszer három hónapig, többek között náluhk próbálta iki a gyártója. Azt meg is akartuk vásárolni, segítőink is voltak, de mégsem sikerült. — Hogyan, miért? — Az előnyeiről a betegek is meggyőződtek, elterjedt a jó híre... És a jó hír is szárnyakon jár. A szikszói termelőszövetkezet, a szikszói állami gazdaság, a hom- rogdi, a selyebi, a halmaji, a krasznokvajdai termelő- szövetkezet, valamint a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat, a nyéki Mezőpanel, a megyei Agroker együttesen 1 millió 550 ezer forintot adományozott intézetünknek, hogy megvásároljuk. A fele pénz így összejött, a másik felét már pótolni tudtuk volna egészségügyi berkekből, de nem volt akkor devizafedezet. — Mi történt az összeadott másfél millióval? — Nagyon jó célra fordítottuk. Vásároltunk 3 EKG- készüléket, két betegőrző monitort, továbbá kémlelőoptikát ... — Mire volna még nagy szükségük? — További automatákkal kellene felszerelnünk a laboratóriumot és egy sterilizáló készülék kellene. Amúgy, kisebb átalakításokkal egészen tip-top most az intézetünk. * A megyei főorvos is akként tájékoztatta a testületet, hogy a megnövekedett laboratóriumi vizsgálatokat a mostani ellátottsággal nem tudják optimálisan ellátni; indokolt felszerelni egy, a ritkán végzett, különleges vizsgálatokra alkalmas laboratóriumot, de ugyanilyen fontosak a tömegvizsgálatokra alkalmas helyi laboratóriumok is. EKG-készülék most már a körzetek ötven százalékában van, de nagyon szegények a megye rendelőintézetei, kórházai megfigyelő, őrző és újraélesztő készülékekben. Ha ezek megfelelő számban lennének. a kardiológiai halálozás a felére csökkenthető lenne. A daganatos betegségek diagnosztizálását szolgáló eszközök száma jelentősen nőtt az utóbbi időben, további fejlődést jelent a teszt-papírral történő széles körű szűrés. Ez sajnos nem mondható el azonban a tüdőrákos megbetegedések szűrésénél, mert mint ismeretes, elöregedett a röntgenpark. A minden szakmára kiterjedő vizsgálat azt a felismerést eredményezte, hogy öt éven keresztül évi 100—120 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy az egészségügyi ellátórendszer piramisában az alapellátástól a progresz- szív szintig az optimális mű szerellátás biztosított legyen megyeszerte. Ily módon is csak évek múlva jelentkezne a hatás: a megbetegedésben és halálozásban jelentkező kedvezőtlen tendenciák megállítása. Addig is azonban a műszerek javítását, karbantartását kell megoldani: a Kórház és Röntgentechnikai Vállalat borsodi egységének munkájával ugyanis valamennyi kórház évek óta elégedetlen. Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László
