Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. június 1., csütörtök Három törvényjavaslatot tárgyaltak a képviselők (Folytatás az 1. oldalról) kérdéseiről. Ez a kérdés­kör lényegében több éviti­zede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony me­zőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igé­nye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E va­lós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi elő­írás sem elegendő. Tény. hogy a gyakorlati megoldásra hivatott dön­téshozóik — a termelőszö­vetkezetek közgyűlései — á gazdasági korlátok miatt dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság je­gyében — elismerve az igé­nyek jogosságát — elő le­hetne írni például a föld- járadék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is. hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás sze­rint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályo­zással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról be­szélt. hogy az önkormány­zatok ilyen széles körű és érdemli döntési joggal tör­ténő felruházása mellett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenle­ginél kedvezőtlenebb hely­zetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék köte­lező minimumának a fenn­tartása. ami jelenleg arany­koronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A má'sik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvénye­sek. azok. akiknek a tag­sági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akikor ha­tályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszá­molt. kártalanításra a tör­vényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdő­ről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításá­nak indoklására. A törté­nelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulaj­donviszonyok kérdéséről. Elmondotta: a mezőgazda­ság átszervezésének 1958- ban indult új szakasza lé­nyegében 1961-ire befejező­dött. Két-hiárom év alatt alakultak ki a mezőgazda- sági szövetkezetek nagyüze­mi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tu­lajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag el­halálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkeze­ten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után 1987-lben módosították az első föld­törvényt, amely a szövetke­zetek használatában lévő, dte nem szövetkezeti tagok által örökölt földek meg­váltás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkeze­ti tulajdon mellett a sze­mélyi tulajdont is létrehoz­ta. így mai szemmel nézve is előremutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtör­vény újabb jelentős módo­sítását sürgetik, mert a fe­lesleges 'kötöttségeik a kü­lönböző földek megszerez­hetőségét ás művelését, azok gazdaságos hasznosítá­sát immár akadályozzák. — Az erdőikre vonatkozó előírások még ikötüttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtuűajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben en­gedi meg, ha az erdő a fel­adataik ellátásához nélkü­lözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk- javaslatot, hogy az állami és szövet­kezeti tulajdonban lévő földek, ingatlanok elidege­nítése — akár magán-sze­mély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a magánszemélyek telek-, la­kás-. üdülő- és termőföld- tulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi 'korláto­zások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben ma­gánszemélyek i.s korlátozás nélkül szerezhessenek in­gatlant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés le­hetőségeit, biztonságát szán­dékozunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következté­ben átmenetileg felszabadu­ló munkaerő bekapcsolód­hat a mezőgazdasági Mis-ter­melésbe. A spekulatív jel­legű ingatlanvásárlásokat a személyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszkö­zökkel korlátozzuk. Azt azonban hangsúlyoz­ta a miniszter, hogy az er­dőgazdálkodásban meg kell tartani a hosszú távú, nem­zeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, amli a jö­vőben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nélkül — követelmény ma­rad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás kü­lönféle intézményei bizto­sítják. A tulajdonreform végre­hajtásánál i.s nyilván min­den módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell, szükséges annak vizsgálata, hogy egyes települések mi­ként juthatnának — és kér­dés hogy jus.sana.k-e — kö­zösségi földtulajdonhoz. Át Mégis lesz „légihíd” Borsodban? Parlamenti jegyzetek A féldeci kevert volt 2,40 ás a benzin 2,70, vagy fordítva? Aki csak félfül­lel hallotta néhány borsodi képviselő folyosói vitáját, az nem tudhatta, hogy nosztalgiáznak, vagy vic­celnek a honatyák. Minden logikus ellenérv dacára nagy vólt a jókedv -az ülés szünetében. Egy kis laza politizálásra most is jutott idő, s hamar kiderült, hogy Pozsgay Imre nyilat­kozata a Szabad Európá­nak újabb vihart kavart némelyek lelkében és fe­jében. Szó volt Berecz Já­nos nyilatkozatáról is, melyben a KB-ti-tlkár sze­rint Pozsgay és Girósz kö­zött ő volt .az ütközőpont, ám ezen túl közvetlenül ütköznek majd nézeteikkel. Ez a vita és a viccelő­dés csák látszólag ellent­mondás, a kívülálló jól látja, hogy mekkora indu­latok feszítik a képviselő­ket is, és hogy sokan nem akarják vagy nem merik kimondani, hogy kinek a pártján állnak. Jobb hát azon vitázni, mennyi volt ’70-Jben egy fái kevert ára ... * Lemondott tisztségéről Barcs Sándor, az Interpar­lamentáris Unió magyar tagozatának elnöke. Rend­hagyó módon a Parlament­ben tartotta ülését szer­dán a Borsod megyei kép­viselőcsoport, ugyanis min­den megye javaslatot ter­jeszt elő az új elnök, az alelnökök és a vezetőségi tagok személyeire. Nos, a borsodi képviselők Barcs Sándor helyett Szűrös Má­tyást javasolják elnöknek, a 11 tagú vezetőségbe pe­dig három borsodit is aján­lották, dr. Kürti László miskolci, Simon Péter le- ninvárosi és dr. Vel.key László miskolci képviselő­ket. Az majd a későbbiek során derül ki, hogy közü­lük hányat választ meg az Országgyűlés. * A legutóbbi Országgyű­lésen a honvédelmi mi­niszterhez interpellált dr. Ladányi József mezőköves­di képviselő. Akkor kérte a tárcát (.és a közlekedési minisztert is), hogy vizs­gálják .meg, nem lehetne-e a mezőkövesdi katonai re­pülőteret polgári célokra is hasznosítani. Derzsl András miniszter csak annyit vá­laszolt, a kormány nem foglalkozik ezzel a témá­val. Mi tagadás, alig volt hihető, hogy a kérdés a közeljövőben ismét napi­rendre kerül. Ahogy a kép­viselő elmondta, Kárpáti Ferenc, hon védelmi mi­niszter pártfogolaig vizsgál­ta az ötletet, és valószínű­nek látszik, hogy mégis­csak lesz a dologból vala­mi. Hia Boeing vagy Con­cord nem is száll le Kö- vesden ezután sem, légi- busz, vagy helikopter hoz­hat turistákat a megyébe. * Balogh András tokaji képviselő rövid, kétperces felszólalást kért az elnök­től, bár eredetileg nem szándékozott beszélni. Az erdőről és vadgazdálkodás­ról szóló módosító törvény­jiavaslatról a szaikemberelk- nek rossz a 'Véleményük. Pontosaibíban nincs is mit mondaniiuik róla, mert mindössze egy húszperces szóbeli tájékoztatást kap­tak. A képviselő ezért ké­ri, hogy ne szavazzanak, halasszák el a törvényter­vezet vitáját. * Eddig a Gundel-étterem látta el a képviselőket az ülésszakok alkalmával a Vadászteremben kialakított étteremben, és a fólyosói büfékben is. A régi házel- nö'k, Stadinger István előbb száműzte a szeszes italt a Parlamentből, majd később hozzájárult, hogy legalább ebédidőben ihassanak bort vagy sört a honatyák. Most a Gundel felmondta a szerződést, és a HM szakácsai főznek. Az étte­remben továbbra is van szeszes ital, de a büfékben csak gyümölcslé vagy pa­radicsomital kapható. így a mostani ülésszakon jóval több képviselő eszik Házon kívüli, mint korábban . .. * Úgy hírlik, csütörtökön nagyon fontos törvényja­vaslatot nyújt be „terven felül” a kormány elnöke. Ezt a kormányfőnél az Észak-Magyarország sem teheti közzé hamarabb. Ezért csak annyit, hogy a nemzeti megbékélést kí­vánja elősegíteni -jogi esz­közökkel is. Ez nagyon fontos lépés lehet a forró júniusi napok előtt... (szatmári) kell tekinteni _ az állami földtulajdon további sorsát. Figyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi hely­zetének megteremtésére, erősítésére, és a társadal­mi szervek kezelésében lé­vő ingatlanok jövőbeni sor­sára. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter né­hány. az előzetes vitában felmerült kisebb észrevétel­re is kitért. Mint mondotta: — Voltak, akik kifogásol­ták a termőföldek termőké­pességének fenntartási köte­lezettségét. Azzal érveltek, hogy ez — termelési haszon nélkül — felesleges ráfordí­tásokat róna a gazdaságokra. A mai művelési kötelezettség helyett javasolt talajvédelmi kötelezettség igazából- csu­pán az ésszerű mértékű .kul- túrállapot fenntartását jelen­ti. A mai termelő, vagy a következő nemzedékek szá­mára lehetővé teszi, hogy a piaci viszonyok megváltozá­sa miatt .az adott földön a mezőgazdasági termelést vál­tozatlan és nem lepusztult ökológiai feltételek -közepet­te folytathassák. Az Országgyűlés mezőgaz­dasági, illetve jogi bizottsá­gának együttes ülésén a va­dászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is —, hogy a vadászati jog szabályozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Ehhez a parlament hozzájárulását kérem. Hütter Csaba végül annak a véleményének adott hangot, hogy a törvényter­vezeték elfogadásával továb­bi nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozói mezőgazdaság felé, amelyben a nagyüzemek, ,a kisterme­lők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együttműködve, versenyezve a mainál is eredményeseb­ben dolgoznak az ország ja­vára. Az elnök bejelentette: a -három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a Parlament. * Solymosi József a mező- gazdasági bizottság képvise­letében szólt az előterjesz­tett három tervezethez. Mint mondta, a bizottság előze­tesen konzultált a különbö­ző érdekképviseleti szervek­kel, mezőgazdasági intézmé­nyekkel és szerte az ország­ban .a termelőikkel, így ki­alakított véleménye tehát széles társadalmi bázisra tá­maszkodik. A viták során szinte mindenütt szenvedé­lyesen szóltak a paraszti •munka leértékelődéséről, ar­ról, hogy elviselhetetlen Balogh András, a To'k'aj és Vidéke ÁFÉSZ autó-mo­tor szerelője felszólalásá­ban arra a levélre hivatko­zott. amelyet az Országos Erdészeti Egyesület, vala­min!; a Magyar Vadászok Országos Szövetsége meg­küldött a képviselőiknek. Ebben leírták, hogy a jog­szabály-módosítás előkészí­tése nem történt kellő szak­mai megalapozottsággal Állítólag a képviselőik is részben csak a .napi sajtó­ból értesültek, hogy ezt a tervezetet az Országgyűlésen tárgyalni fogják. Ugyanak­kor a felszólalónak tudo­mása van arról, hogy több országos hatáskörű szerv is ellenezte a napirendire tű­zését. Megengedhetetlennek tartotta, hogy a szakembe­rek véleményét előzőleg ne kérjék ki, észrevételeiket figyelmen kívül hagyták. A képviselő kérte a par­lamentet — hiivatikiozvia a házszabályra —. hogy uta­sítsa el a törvénytervezetet, és egy .későbbi időpontban, kellően átgondolva, szak­emberekkel konzultálva új­mértékben szétnyílt az ag­rárolló, a gazdaságok jöve­delmezősége egyre alacso­nyabb. A vitában hozzászó­lók hangot adtak annak is, hogy az agrárpolitika csak­is a mezőgazdasági terme­lőkkel együtt .formálható. Az egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki reformokat akar a mezőgazdaságban. A bizottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény meg­alkotására. A földtörvénnyel kapcsolatban megfogalmazó­dott, hogy annak módosítá­sa valóban indokolt, de ke­rülni kell olyan paragrafu­sok törvénybe iktatását, amelyek visszafordíthatatlan hatással járnak. Az előterjesztett három tervezethez összesen 29-en szóltak .hozzá. ra tárgyalja meg az Or­szággyűlés. * A:z általános v.ita lezárása után csak a mezőgazdasági s z ö vetkezet ékről, valamint a földről szóló törvény mó­dosításáról kezdtek részle­tes Vitát. Az erdőikről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vi­táját a képviselők többsége elutasította. A vita befejez­tével Szűrös Mátyás felkér­te a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottságot, hogy együttes ülésén vitassa meg a törvényjavaslatok vitájá­ban elhangzott módosító in­dítványokat. Ezzel az Or­szággyűl és üléss/zalk á n ak második' napja — amelyen Szűrös Mátyás. Jakab Ró­bert,né és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befe­jeződött. Az ülésszak csü­törtökön Hütter Osaba me­zőgazdasági és élelmezés ügyi miniszter válaszával foly­tatja munkáját. Balogh András felszólalása Az MSZMP Központi Bizottságának közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről Az MSZMP .Központi Bi­zottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű ese­ménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. júni­us 16-ai temetését. A törté­nelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezé­sét szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hiva­talos politika kezdetben igaztalan ul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennma­radt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a •Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak .felül­vizsgálata mielőbb lezárul­jon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politi­kusoknak. Az MSZMP Központi Bi­zottsága természetesnek tart­ja a társadalom igényét ar­ra, hogy a közelmúlt törté­netének minden lényeges kérdésében tisztán láthas­son, hiteles információk alapján ítélhessen az esemé­nyekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárá­sára irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamato­san nyilvánosságra kerülje­nek. Ä maga részéről is tár­gyalást kezdett annak érde­kében, hogy a külföldön ta­lálható források mielőbb ho zzá fér he tővé vá 1 j a n a k, fe 1 - táruljon a szocializmus de­mokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi tör­ténete, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Ütja elválaszt­hatatlan a .kommunista moz­galomtól, annak tragikus el­lentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy- rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást .követő újra­kezdés heroikus küzdelmé­hez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezek­ben az években a félreál- lítástól az ötvenes évek torz politikájában való köz­reműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakasz”-ig, különösen az új agrár- és népfrontpoliti­ka kezdeményezéséig, a szo­cializmus és a nemzeti szu­verenitás szoros összefüggé­sének felismeréséig. Szemé­lye a szocialista reformpoli­tika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállí- tása után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnö­ki székbe, rendikívüli körül­mények között küzdött az ország megmentéséért. Egy­szerre harcolt a magyaror­szági sztálinizmus megféke­zéséért, a nemzeti sérelmek ■jóvátételéért, a külső be­avatkozás elhárítása érdeké­ben és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koa­líciós partnerei nem nyújtot­tak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határo­zottságot, és tévedett külpo­litikája nemzetközi feltéte­leinek és következményeinek megítélésében. Neve azon­ban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigaz­gatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elis­merő szocialista úttal. 1956. november 1—4-e ,kö? zött a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített komp­romisszumokat, nem vállal­ta a régi politikai intéz­ményrendszer részleges meg­javításával elérhető refor­mokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reászabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bi­zottsága tiszteletben tartja a pártalapításban részt vevő Nagy Imrének és küzdőtár­sainak emlékét. A párt meg­újulása során épít az 1956. október végi megalakulásá­nak elveire, nyíltan vállalja az 1953—54-es reform-kez­deményezések örökségét. Az i 956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondá­sos viszonyai között a szem­benálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küz­döttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan váltak az események véletlen áldozatává. A tra­gédia maga a testvérharc volt, annak minden halott­ja a nemzet vesztesége. Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre, és sorstársai temetése a nem­zetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat: fe­lelős magatartással legye­nek méltóak a kegyeleti ak­tushoz. A temetés legyen memen­to: a nemzeti megbékélés jelképe. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom