Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Háztájon... „Minden oldalról azt halljuk, nagy az adó, rosszak a kereskedelmi viszonyok, sok a kiadás, kevés a bevétel és ez tény! Ez ellen nincs más védekezés, csak egy van, ami megmenthet ben­nünket gazdákat a végpusztulástól: a tisztessé­ges, becsületes munkával párosult józan gazdál­kodás.” ('&«£§!<?( u/ Er<lt>iyí Ga/.űa^úíjí Egylet egyik füy.etvhol Budapest. J?J04) Nincs ma halál, Él ma a földön Mit csak az Isten Élni teremtett; — Harsog a himnusz Hangos a táj! — Semmi se fáj", Minden örömre, Tüzlobogásra Szítja a lelket... (Dsida Jenő) Tavaszi ujjongás Könyvekről Az istáliótrágya hasznosabb! BÁLINT GYÖRGY: MESTERFOGÁSOK Kezdő és haladó kertészkc- dők számára egyaránt ajánlja mostanában megjelent könyvét Bálint gazda. Évszakokra bont­va adja tanácsait a kertbará­toknak. Nézzünk hát valami kis tavaszit belőle. .. Az első címszó — amely ta­lán fontossági szempontból is az első helyre tehető — a har­monikus tápanyagcllátás. Mert­hogy „a kerti növények egész­ségi állapota, növekedése és terméshozama — egyéb ténye­zők mellett — nagyrészt attól függ, hogy rendelkezésünkre állnak-c a szükséges tápanya­gok.” Régebben a háztájikban erre az állattartás melléktermé­két, az istállótrágyát használ­ták, amely a tápanyagokat megfelelő arányban, és meny- nyiségben tartalmazza. Dehát jól tudjuk, tapasztaljuk, mára egyre kisebb az állattartó kedv (és lehetőség?). A városkörnyé­ki hobbitelkek pedig egyálta­lán nem alkalmasak nagyálla­tok tartására. A műtrágyák csak egy, vagy néhány növé­nyi tápanyagban gazdagok. S míg egyes elemekből több is jut a kelleténél, másokból ke­vesebb lehet. S a Liebig-félc minimumclv szerint a termést a legkisebb mennyiségben lévő tápanyag határozza meg. A harmonikus tápanyagellá­táshoz jól kell ismerni a ter­melt növények igényeit, ami nemcsak a fajoktól, fajtáktól függ, hanem meghatározzák a termőhelyi adottságok is. A műtrágyázás mellett elengedhe­tetlen a humuszanyagok pótláj sa, a talaj humuszkészletének növelése is, ami elsősorban komposztkészítéssel valósítható meg. Fajták, tenyésztői szempon­tok, takarmányozás TEJTERMELÉS SZAKSZERŰEN, GONDOSAN (Szerkesztette: dr. Stefler József) Az állattartás nagy szakértel­met, gondosságot, fegyelmet kö­vetel, és kötöttségekkel jár. Ta­lán ezért is vállalják egyre ke­vesebben mondjuk a szarvas­marha-tartást. Am, aki mégis annak nagy segítséget jelent a szakirodalom, így e nemrégi­ben megjelent kötet is. A nagy­üzemekben dolgozó tehenészek munkájához is segítséget adhat a könyv néhány gondolata. El­sősorban talán a takarmányozá­si rész, hisz’ e munkafolyamat amellett, hogy döntően megha­tározza a tejtermelés színvona­lát, erősen kihat a gazdaságos­ságra is. Nagyon nehéz egy ál­lat takarmányadagját úgy ösz- szeállítani, hogy az fedezze a létfenntartás és a termelés szükségletét is, de ne jelentsen túletetést, pazarlást. Ez függ az egyedtől. a termelés színvona­lától, a tehenek elhelyezési módjától* s természetesen a rendelkezésre álló takarmány­féleségektől is. Nadragulya, bolondító beléndck és a többiek. . . TERMÉSEK A Fürkész könyvek sorozat legújabb kötetét Marjorie Bla­rney és Philip Blarney készítet­ték. Hasznos útitárs lehet (eddig megjelent társaival együtt) egy- egy kiránduláson. Ha például nem vagyunk biztosak benne, hogy a sok erdei bogyó közül valamelyik ehető-e, vagy sem, fellapozzuk e kiskönyvet, s kis szerencsével megtalálhatjuk, amit keresünk. Jó ismerni pél­dául a jellegzetes nadragulyát, bolondító bcléndeket, vagy épp a csattanó maszlagot. Ismerkedjünk a pórélapÉ A póréhagyma nem tar­tozik a közkedvelt zöldség­félék közé. Sokan nem is ismerik, de aki vásárlás közben néha napján egy-egy szálat belesüllyeszt a kosa­rába, az sem tud igazán mit kezdeni vele. Pedig sokféle­képp elkészíthető, levesnek, mártásnak, köretnek, salá­tának, de húsok töltésére is alkalmas. Ilyenkor kora ta­vasszal, a vitamin-ínséges időben, nyersen vékonyan felkarikázva hidegvacsorák, tízóraik kísérője lehet. De frissebbé, változatosabbá tehetünk vele mindenféle salátát is. Kutyamozi Áldás és gyermekei A tíz apró, fehér gombóc ebéd után sziesztáját tölti. Egymás hegyén-hátán el­nyújtózva fekszenek. Majd az egyik gondol egyet, oda­megy szunyókáló társához, s mancsával lazán felpofozza. Az vékony hangján felvo- nít, s kezdetét veszi a já­ték. .. — Kutyamozi. — mondja le nem véve szemét a ku­tyákról Doszpoly Lászlóné, bronzkoszorús mestertenyész­tő. — Tejbegrízes darált csir­kefejet ebédeltek. Mire tíz­hetesek lesznek, már nagy fazékkal kell nekik főzni. — Hogyan is kezdődött? Pingyomi telkünkre vettünk tizenhárom évvel ezelőtt egy kiskutyát. — meséli Dosz­poly László. — De akkor még eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd komolyan fog­lalkozunk a tenyésztésükkel. Ez a gondolat igazából öt év­vel ezelőtt érett be, amikor vettünk egy házat — első­sorban a kutyák miatt. Hisz’ ekkor már nem egy kuva­szunk volt, és állandó felje­lentés tárgyai voltunk. Régi lakásunkban nőtt fel Rebek­ka, a mostani tíz kiskutya nagymamája, Áldás anyja... Áldás nem akármilyen ku­tya. A kuvasz — ezt nyugodt lélekkel (némi elfogultság­gal?) merem állítani — a legszebb kutyafajta. Ám Ál­dás a kuvaszok között is a legszebb... Nem is illik csak úgy egyszerűen Áldásként említeni, hisz’ a becsületes neve: Babérkoszorús Hun­gária Champion Borsodi- Pásztor Áldás. S az eredmé­nyeit is fel kellene sorolni, ám a mind az túl sok, így hát csak néhány közülük: hatszor HPJ (Hungária Pri­ma Junior) nyolcszor CAC, nyolcszor Hungária Fajta­győztes, kétszer CACIB (nemzetközi) győztes, ’86-ban pedig megkapta a „Magyar- országon rendezett kiállítá­sok legeredményesebb kuva­sza”. (A KUlVASZ — Canis fa­miliáris undulans hungari- cus. Talán nem túlzás, ha azt mondom: nemzeti kin­csünk. Pásztorkodó őseink­nek szükségük volt a raga­dozók távoltartásához ilyen nagy testű, bátor állatra. Alaptulajdonsága a bizalmat­lanság, nem kedveli a ven­déget, ám a családért — bár ez így kissé patetikus — ké­pes meghalni. Egyébként amolyan magyar típus. Nem tér ki senkinek, nem érdek­li senki.. .) — Áldásnak ez a harma­dik fialása — mondja Dosz- polyné. Az első és második alom négy-négy kiskutyából állt, ez a mostani tíz nagyon nagy öröm. Már saját te­nyésztésünkben a „K” betűs alomnál tartunk, (az „A” be­tűs alom Rebekáé voilt), ez azt jeleníti, hogy öt kan és öt szuka neve „K” betűvel kezdődik. Kardos, Kecses, Király, Kedvenc... és a töb­biek. Egy helyen néhány „fejét vesztett” tulipánra esik pil­lantásom. — Ja, ezek? A kiskutyák sorban álltak előttük, s amint kinyíltak, leharapdosták a fejüket. Ezen is óriási vitáink voltak. Ha nincs nálunk ven­dég, szabadon mászkálhat­nak a kertben, s a lakásba is bejárásuk van. Éjszakán­ként g-akorta bejönnek el­lenőrizni, hogy alszik-e a család... Előadás a kaktuszokról $ A Kaktuszok világa cím­mel tart vetített képes előadást az Ady Endre Művelődési Ház Kocsis Pál Kertbarát Szakköré­ben Boros Attila május 15-én 18 órától. Mire a legbüszkébb kertjében?... ... tettem fel a címbeli kérdést egy ismerősömnek, aki rögtön rá is vágta: — A borospincémre... Persze, ő hobbikertész. Tel­ke van a Pingyomon, s oda inkább pihenésként, szóra­kozásként megy ki dolgoz­ni. Az ilyen kiskert sosem válik teherré. Ám aki ebből él, az — gondolná az em­ber — megunhatja. Ez per­sze tévedés. A kerti mun­ka, az állatokkal való fog­lalatoskodás feladhatatlan, még ha anyagilag nem is mindig éri meg ... — Mire a legbüszkébb kertjében? — kérdeztem Ku- ron Ferencnétől Múcsony- ban. — Hát, ami a kezem mun­kája ... — De hisz’ itt úgy vélem, majdnem minden az. — Ügy bizony. De ha még­is egyféle dolgot szeretne hallani, — hát a virágok. Meg a gyümölcs. Meg a ... Most épp a földiepret ka­páltam. öt gyermekem, hét unokám van, hát kell nekik mindenféle. Legtöbb talán hagyományból terem a 800 négyszögöles kertünkben. Ami főként akkor fogy, ha a gyerekek hazajönnek, és sikerül egy szép estét együtt töltenünk — szalonnasütés­sel. De jó is így. hogy le­köt a munka, mert külön­ben az ember nem találja magát... Igen. Ügy tűnik, hogy a címbeli kérdés megválaszol­hatatlan. Azért még nem adom fel, Múcsonyban egy másik portán is felteszem a kérdést. Gégény Béla sem tud rögtön válaszolni, néz erre, arra, majd választ, s gyümölcsfáiról kezd beszél­ni: — Most permetezem a fá­kat. Ilyen gépet még biztos nem látott, ez a Bálint-féle magas nyomású kézi perme­tező. Még mindig felmegyek a fa tetejére, ha kell — bár 78 éves vagyok —, hogy mi­nél jobban érje a permetlé a lombot... Reggel csak ad­dig vagyok a szobában, amíg a reggelimet megeszem, utá­na jövök ki dolgozni. Felesége a most kikelt ap­rócska csirkékre büszke, s kihoz mutatni két kiscicát is. Aztán még Géza bácsi elmeséli, hogyan oltja a kösz­métét, ám figyelmem a bok­rokról egyre inkább a vi­rágzó birsalmafa felé for­dul ... Csodálatos ... Dusnok-puszta határában egy nagyobb gazdával talál­kozunk. Ország József négy hold háztáji földjébe lucer­nát, lóherét, kukoricát vet. Az állatoknak. Merthogy a vetésben segítő lónak, s az otthoni marháknak kell a takarmány. — Apámnak valaha 12 hold földje volt — meséli a 61 éves Józsi bácsi. — A vetőgépet még vele vetük, ’50-ben. Soha nem voltunk tsz-tagok, nem is nagyon szorítgattak. Én ilyen ma­radi paraszt vagyok. A Csi­nos, a ló már tízéves, két éve vettem Sajószentpéteren. De ő is rendesen, becsüle­tesen dolgozik. Odahaza is van még kertem, 1600 öl, ebből 400 gyümölcsös. Az­tán van benne krumpli, meg mindenféle zöldség. Hogy szeretem-e ezt a munkát? Bár már kezdek kicsit fá­radni, de igazi jó időben otthonról meghallom, hogy nő a lucerna ... Kurort Ferencnéék Múcsonyban nyulakat is tartanak Az oldalt készítette: Dobos Klára Gégény Béla: „Ha kell, én 78 évesen is felmászom a fa tetejé­re.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom