Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-10 / 108. szám
1989. május 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egyházaink küldetése V. Orvosok barátai, az adventisták Az épülethez illő környezetet Miskolcon, a Tudomány és Technika Háza környékén az utolsó simításokat végzik a kivitelezők, akik igyekeznek szebbé varázsolni az új létesítmény környezetét is. Fotó: Laczó József Nyilvános közgyűlés: 1989. május 13. Megalakult a Független Cigányszervezet miskolci tagszervezete Mi.nt arról hírt adtunk,, április 29-én alakuló ülést tartott a Független Cigány- szervezet miskolci .tagiszervezete. iEzen kimondták a Phrailipe (Testvériség) helyi szervezetének megalakulását. Ügyvezető testületének titkára Horváth Aladár tanító, soros képviselői: Szegedi Dezső színész, Horváth Gyula költő. Testületi tagok: Lakatos Jenő kereskedő, Molnár Géza jogász. Póttagjai: Farkas Gyula ipari munkás, és Földessy Judit gyógypedagógus. Nyilvános közgyűlésüket május 13-án, délután 5 órakor tartják Hejőcsabán, ■a Gárdonyi Géza Művelődési Házban. A szervezet mindenkit vár, aki elfogadja alapító dokumentumait, aki halaszthatatlannak látja a magyarság—cigányság problémáinak .megoldását. A tagszervezet titkára szervezetük jellegéről és céljáról a következőket mondta el szerkesztőségünkben : — A szervezet autonóm, tagjai véleményét képviseli. Küzd az emberi jogok érvényesüléséért, a cigányság identitásának védelme és kiteljesítése érdekében lép fel. Alapvető emberi, kisebbségi jogként képviseli, és megköveteli annak tiszteletét, ihogy a cigánysághoz és a magyarsághoz való — akár egyidejű és egyenrangú — kötődéseit bárki szabadon megválaszthassa és vallhassa. Nem kíván részese lenni annak .a manipulativ politikának, amely mindezideig elodázta a magyarországi cigányság valódi érdekképviseletének meg v alós ít ás á t. A nevében szereplő „fügeet- len” jelző azt is kifejezi, hogy elhatárolja magát azoktól a jelenlegi állapotokat előidéző, és konzerválni igyekvő politikai törekvésektől, amelyeknek a létező „cigányszervezetek” nemcsak szenvedő alanyai, hanem partnerei és tevékeny végrehajtói is. A szervezet elődjének tekinti az 1957-ben a nemzetiségi szövetségek mintájára alapított Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségét, amelyet hatalmi intézkedésekkel. szüntettek meg. Továbbá közvetlen előd ie az a cigány értelmiségiekből álló csoport, amely 1985 óta folyamatosan rámutat a hivatalos cigánypolitika zsákutcás voltára. Értelemszerűen azokat várja soraiba, akik a fennálló „cigány- szervezeteket'’ (az 1985-ben megalakított Országos Cigány Tanácsot, az 1986-ban 1 étr ehozott M agyar o rszág i Cigányok Kulturális Szövetségét és az 1989-ben megalakult Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségét) nem tekintik megfelelőnek érdekeik közvetítésére. S hogy kiket tart szövetségesnek a szervezet, mik a lehetőségei, feladatai, törekvései. arról Horváth Aladár így beszél: — Szövetségesének tekinti mindazon szerveket, amelyeknek tevékenysége az emberi jogok tiszteletén, a közös sors és a megújuló Magyarország közös jövője iránt érzett felelősségén alapul. Szellemi és politikai műhelyként a szervezet lehetőséget kíván biztosítaná azok számára, akik készek együttgondölkodni a cigányság érdekeiről, kultúrájáról, politikai képviseletéről. Törekszik a cigányság helyzetét meghatározó jelenségek, állapotok elemzésére, alternatívák kidolgozására. és nyilvánosságra hozatalára. Hangját fogja hallatni a cigánysággal kapcsolatos döntésekben, politikai vitákban. s törekszik arra, hogy ezekben ;a vitákban — nyilvánosság révén — érvényesüljön a kontroll, amelynek hatására visszaszorulnak a felelőtlen, soha számom nem kért 'kijelentések, határozatok. A szervezet tágabb értelemben is élő kívánja segíteni — saját sajtó megteremtése útján is — az információáramlást. Szükség van rá, hiszen a cigányság nem értesülhetett a sorsát meghatározó döntésekről, a kínálkozó alternatíváikról, s arról, hogyan képviselik érdekeiket politikai vezetőik. Elengedhetetlen a saját sajtó a többségi társadalom számára is, hiszen az előítéletek forrása sok esetben az elégtelen, hamis és torz tájékoztatás. A szervezet ösztönözni kívánja — programján és tagságán keresztül — a helyi közösségek politikai aktivitását gondjaik megoldásában. Soraiba hívja és fórumot. tájékozódási tehetőséget, teremt azok számára, akik halaszthatatlannak látják a cigányság problémáinak mielőbbi megoldását. A szervezet fellép a cigányok érdekeinek védelmében a jogtalanságok leküzdéséért, és szövetségeket keres; igényibe veszi a nyilvánosság minden formáját. (bekecsi) Cs a 1 á d i főn yképa ltoumo t nézegetünk Somi Lajos, miskolci adventista lelkész otthonában. A felnőtt lányokról, a kisunokáról ... — Ez pedig a kisebbik lányunk keresztelése — mutat egy fotóra a lelkész úr felesége. Csinos, ifjú hölgy, hófehér, földig érő ruhában készülődik egy kis medencébe. A ■másik fotón éppen elmerül a vízben ... — Mi felnőtt korban ke- resztelkedünk, megfelelő előképzés után, éretten. Nagy gondot fordítunk az oktatásra. Ősztől tavaszig evangélizáció van, hetente több alkalomal. Akik elvégezték a tanfolyamokat, közelítenek a 27 híteivhez, őket nyáron megkereszteljük. Június utolsó szombatján tíz miskolci fiatalt keresztelünk meg — magyarázza Somi Lajos. — Kérem, lelkész úr, ismertesse röviden az adventista vallást. — A Hét Nap Adventista Egyház nem valamelyik keresztény egyháziból vált ki dogmatikai, vagy szervezeti okokból, hanem egy inter- konfessziionális (felekezeti, hitvallási) ébredési mozgalomból nőtt ki Amerikában 1844 után. A múlt század ’80-as, '90-es éveiben Európában is jelentős bázist épített ki, majd erőteljes misz- sziót folytatott a harmadik világ országaiban is. Egyházunknak jelenleg ötmilliónál több , felnőtt, ' aktív tagja van a világban. — Magyar ember mikor ismerkedett meg először e vallással? — Voltak korábban is gyülekezetek, de attól datáljuk egyházunk magyarországi szervezettségét, hogy Huenergardt János Frigyes 1898. augusztus 21-én földünkre lépett. E fiatal lelkész munkálkodása hamarosan ismertté vált az országban, újságok tudósították tevékenységéről. „A világ adventistái nem egymástól független, esetlegesen megszervezett egyházakban élnek, hanem egy egységes alapelveken felépülő, szervezett egyházban, mert művünket csak ily módon fejleszthetjük tovább.” Dr. Szigeti Jenő lelkésznek, történésznek, a magyar unió elnökének jegyzetéből idéztem. Mindössze négy éve, neki köszönhetően készült el az első írásos anyag az egyház magyarországi történetéből. — Miben különbözik más” vallásoktól az önöké? — Krisztus második eljövetelét várjuk, hiszen gyermekként ígéretet tett még- egyszer.i eljövetelére. Somi Lajos. — Ezt sokan a világvégének hiszik . .. — Helytelenül. Célba érkezést jelent.. — A második eljövetel időpontja bizonytalan ... Gondolható, ezért örök készenlétben kell élnünk. — Valóban. Pál apostol intelme pedig: „Az embernek nemcsak a lelke, hanem a teste is feddhetetlenül őriztessék meg Jézus eljövetelére”. Ezért mi, adventisták nagy igyekezettel őrizzük egészségünket. Jelentős egészségügyi intézményeink vannak világszerte, iskolahálózatunk és figyelemre méltó a könyvkiadásunk. Mi, a miskolci körzeti gyülekezetekben mindössze 165-en vagyunk, szerényebbek a lehetőségeink. Országosan is kis egyház a miénk. — Kérem, ossza meg olvasóinkkal a titkot, miképpen őrzik (meg) egészségüket az adventisták? — Könyvevangélista tevékenységünket, szeretném hinni, sokan ismerik. Évente mintegy egymillió oldalszámban jelennek meg könyveink és brosúráink, átlagosan tíz könyvet adunk ki. Híres írók, híres könyvei jelennek meg kiadásunkban, a Kner Nyomda szép kiállításában. örömmel mondhatom, hogy a Miskolc Városi Tanács nemrégiben engedélyt adott rá, hogy a Búza téren szerdánként árusíthassuk könyveinket. A legújabbak közül csak egyet említek: Don Hawley: Kezdj el élni! című könyve többek között a stresszről, a víz csodáiról, a mozgás számos előnyéről, a korszerű fogyókúráról, az élet harmóniájáról, a 'káros szenvedélyekről és még nagyon sok ■másról informálja, rendkívül érzékletesen az olvasóit. Ám. hogy a kérdésre válaszoljak: mi, adventisták, nem iszunk alkoholt, nem dohányzunk, nem fogyasztunk sertészsírt, sertéshúst, leginkább marhahúsból és baromfiból készítjük ételeinket. Napi egyetlen feketekávét azért megengedünk magunknak. A növényi eredetű ételek fogyasztását propagáljuk, szójából készítünk kolbászt és egyéb finomságokat. Nyugaton az egyháznak gyárai vannak, zömmel onnan kapjuk az alapanyagokat, amelyek a liturgiánkhoz is szükségesek. — MilyerTa liturgiájuk? — Tábeánlk — régi jó szokás szerint — pénzzel, de inkább egy tál étellel segítette mindig a rászorulókat. A II. világháború idején ennek különös jelentősége volt. Liturgiánkhoz tartozik, hogy a szombati istentiszteletek alkalmával ebédet főzünk, ha konferenciánk van, a hívek süteményekkel vendégelik meg a résztvevőket. Istentiszteleteink vonzóak: imádkozunk, énekelünk, zenélünk, verset mondunk. Örömünkre, fiatalodik a gyülekezet, talán éppen ezért. És azért is, mert pezseg az élet: kapcsolatban vagyunk a budapesti Szívesházzal, neves orvosokat hívunk meg, beszéljenek az étkezési kultúráról, szakembereket, akik a hatékony testmozgásra tanítanak, rendezünk étel'bemu ta tóka t az ajánlott finomságokból. — Kikből áll a gyülekezet? — Egyházunk nyolcévenként költözteti a lelkészeket, ■mégpedig azért, hogy a hívők ne a lelkészt szeressék meg, hanem a vallásukat. Ahol eddig szolgáltam, nagyon sok orvos tartozott a gyülekezethet. Nem véletlen, az adventisták az orvosok barátai, segitik az egészség- ügyi felvilágosító munkát. Itt Miskolcon nagyon idős emberekből áll a gyülekezet jórésze. Munkásokból. Ugye nem véletlen, hogy szép kort, 80—90 évet élnek gyülekezetünk tagjai? És — mint mondottam — fiatalokból. Az utóbbi negyven év alatt megfogyatkozott a gyülekezeti taglétszám, most, hála Isten ismét emelkedőben van. Most azt .szeretnénk, hogy konyhánkon, amely tiszta és rendes, hús nélküli ebédet főzhetnénk és nagyon olcsón árusíthatnánk szegény embereknek, nem csak adventistáknak. Az elképzelésünk gyakorlati megvalósításán munkálkodunk. Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László Nagyon régen, amikor még a Föld is lapos volt, nem pedig gömbölyű, egy barlangban élt az ősember ösasszonyával és ösgyere- kével. 'iNap mint nap kézbe fogta kőszerszámait: vadászni ment mamutra, az ősasszony ipedig ösbogyó- kat gyűjtött az őserdőben. Ez volt a ^szórakozása, különben is ráért: se a mosógép, se a piszkos edények nem voltak föltalálva még, volt ideje naphosszat bolyongani divatos színű ibogyók után. A bogyókat a vitamin végett fogyasztották, noha fogalmuk sem volt róla, hogy mi az a vitamin. Még a vitamint felfedező itudósok sem voltak feltalálva, ebből is látszik, milyen régen történt az egész. Húst ettek mindennap, hacsak a mamut el nem futott az ősvadász elöl. Olyankor gyökeret rágcsáltak, ami talán [a mai rágóguminak felel [mag, ámbár ízetlenebb és felfújni se lehet. De a fogaiknak meglehetősen nagy munkál adott. Néha felüvöltött valami félelmetes ősállat, és ök ősi félelemmel reszkettek, mint az ősnyárfalevél a barlang mélyén. Az ösgye- rek nem érzékelte a veszélyt: :békésen festegetett a sziklafalra. Mert el ne felejtsem, az ősgyerek nem járt se óvodába, se iskolába azon egyszerű , oknál fogva, hogy egyik sem volt még. Azok voltak a príma idők, még mosakodni I se kellett, a fogmosásról nem is beszélve! Azon a (reggelen is (mert nappalok, éjszakák, azért voltak), felkeltek és megettek néhány sárkánygyíktojást, csak úgy nyersen, só nélkül. Az ösgyerek fogyasztott volna egy kis kakaót is finom kuglóffal, de sajna se kakaó, se kuglóf abban a ,ködbevesző ősvilágban. Az ősember megropogtatta őscsontjait, talán ásított is egy jókorát, majd vadászni indult. As ősasz- szony az ősbozótosnak vette az irányt, miután rendet csinált a barlangban. Az ősgyerekre rábízták, hogy mire hazaérnek, csiholjon tüzet. Hát igen, már az őskorbaji is a legkisebbnek parancsolt mindenki, őrá bízták a legnehezebbet. Az ösgyerek duzzogott egy sort: tehette, úgyse hallotta senki. Nagy ímmel-ámmal hozzáfogott a tűzcsiholáshoz. Szikrázott keze iközt a kovakő, már-már tüzet fogott a tapló, ,(amikor arra repült egy sárkánypillangó. A tűzről abban a pillanatban megfeledkezett. Szaladt, futott az ösgyerek, míg meg nem unta. Útközben találkozott egy öskislány- nyal, aki a nyelvét nyújtotta rá: — Beeee! — Szép, nagy nyelve volt. Az öskisfiú jól megcibálta a haját. — Uh, uh, uh! — mondta az apjától hallott titokzatos szavakat, összebarátkoztak. Szedtek~ egy csokor ősvirágot, aztán a patakhoz mentek, amelynek vizében őshalak fic- kándoztak. Köveket dobtak a vízbe, tapsikolva örvendeztek, ahogy a kő nagyot csobbanva eltűnik a mélyben. A halak nem vették ezt jó néven, rájuk is szóltak volttá, de ahalak már akkor sem tudtak beszélni. Beesteledett, amikor észbe kaptak: ideje volna hazamenni. Az ősember éppen akkor vonszolta be a mamutot a barlangba, amikor az ösgyerek lélekszakadva beállított. Anyja a bogyókat válogatta: külön a pirosakat, külön a kékeket, a .feketéket. Tűz sehol. Hideg a kovakő, nedves a tapló. Fogta az ősember az ősgyereket fülénél fogva, és ügy elnáspángolta, hogy maga is megbánta. Hát még az ősgyerek! Az ősasszony szelíden a fejét ingatta, maga látott hozzá tüzet csiholni. — Most pedig százszor köbe vésed, hogy az ösgyerek sosem feledkezik meg a tűzgyújtásról! — förmedt rá az ősember az ősgyerekre. No hiszen, nem is feledkezett meg, mert mire századszor is kőbe rótta a fenti intelmet, már vénségesen vén volt, s ükunokáinak szónokolhatott az engedelmességről, a rakoncátlan utódoknak, akik gyufával játszottak, és nemegyszer lángba borították az erdőt. Fecske Csaba
