Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-10 / 108. szám

1989. május 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ItilÉelnck egykori ipari bálványok Horváth Ferenc miniszterjelölt elképzeléseiről nyilatkozik — Értékrend-váltásra, piaci újraértékelésre van szükiség az iparban és szakítani kell minden korábbi gyakorlat-, tál, amelyek hátráltatták a piaci hatások érvényesülé­sét. Csakis a komprorm'sz- szurnok nélküli, nagyon kö­vetkezetes Ipari .struktúra- váltás segítheti elő a világ­piachoz való felzárkózásun­kat. számolva azzal is. hogy a gyors lépésváltás indula­tokat vált .ki a vállalatoknál és a dolgozóknál. — Mind­ezt Horváth Ferenc ipari államtitkár fejtette ki Szőke Lászlónak, az MTI munka­társának. aki arról érdeklő­dött: miniszterré való meg­választása esetén milyen programot, esetleg új ipar­politikai koncepciót kíván megvalósítani? — Az elmúlt 15 évben az ipar élén volt a legtöbb sze­mélyi változás, így nem ala­kulhatott ki pozitív érte­lemben vett ipari lobby, sőt tartós iparpolitika sem. Az ipar rendszeresen a táma­dások kereszttüzében áll, amikor a gazdaságban újabb és újabb súlyos gondok me­rülnek fel. Miként szerez­hető vissza az ipar, a mi­nisztérium és az apparátus iránti bizalom? — Az iparirányítás sajnos már hosszú ideje csak .for­málódik, keresi helyét a gazdaságban. A legtöbb vi­tát rendszerint a piac .sze­repének megítélése és a kü­lönféle támogatások leépíté­se váltja ki. Még azok, a reformfelfogású ipari veze­tőír is., akik támogatják a vállalatok közötti nyílt ver­senyt. időnként a minisz­térium közbeavatkozását hiányolják a problémák megoldásában. A vállalatok — bár önállóságukat köve­telik —, hia bajba jutnak, azonnál segítségért kiálltá­nak. Egy-egy válsághelyzet­ben. mint amilyen legutóbb a közúti járműgyártók kö­zötti konfliktus volt, a köz­vélemény is igen érzékenyen reagál. De említhetünk más példákat is, így a cipőipart, vagy a mezőgazdasági gép­gyártást. ahol a belföldi ke­reslet erőteljesen mérséklő­dik. a fogyasztó más áru- szerkezetet igényel, a szo­cialista export nem növel­hető. a gyártó pedig .nem képes átállni a konvertibi­lis piac igényeinek kielégí­tésére. Ilyenkor a vállalatok talponmaradásukhoz állami segítséget sürgetnek, márpe­dig ilyenre nincs lehetőség. Ha megkapnák a vállalatok, amit ily módon követelnek, az ellentétes hatást válta­na ki törekvéseinkkel szem., ben, a lépés hátráltatná ;1 piaci hatások érvényesülését. — Fel tudná vázolni a leendő iparpolitikát, vagy annak néhány új elemét? — Mindenekelőtt olyan kérdésekről szólnék, ame­lyek alapvetően befolyásol­ják egy új iparpolitika meg­valósítását. Először is sze­rintem ezentúl csak egyet­len értékmérőnk lehet: a piac. Ehhez viszont mielőbb átfogó tulajdonreformra van szükség, mert láthattuk, a vállalatok eddigi érdekelt­ségi rendszere, továbbá az irányított szabályozás nem bizonyult elegendőnek a megéléshez. Éppen ezért a magánvállalkozásokat — amelyek főleg a kis- és kö­zépvállalatok körét jelentik — jogi és gazdasági eszkö­zökkel kell serkenteni. Az állami szektor egy-egv szak­mában válhat uralkodóvá, más területeken a vegyes tulajdonforma a célszerű. Ha mindez létrejön, nagyobb arányban számíthatunk a lakossági és külföldi tőke bevonására is. A kereskedel­mi miniszterrel közösen egy, a magánvállalkozásokról szóló törvényt készítünk elő. amely minden eddigi kor­látot lebont, lehetővé teszi, hogy bárki egyéni vállalko­zásba fogjon, a gazdaság más szereplőivel azonos versenyfeltételeik között, szinte teljes vállalkozói sza­badsággal. Itt jegyezném meg, hogy tapasztalataim szerint a másít folyó demok­ratizálódás vonzó hatású a külföldiek számára, ugyan­akkor a váratlan fordulato­kat. ki váll tik épp a vissza­rendeződésre utalókat, nem vilseli* el a tőkés partner. — A tulajdonreformnak, a működőtőke bevonásának a kezdeténél vagyunk. A vállalatok is látják, hogy nincs más úit. de a nagyobb követelményektől megret­tennek. Mind többször kap­nak teret e lépésváltás so­rán az indu,latók és a 'de­magógia. Pedig a régóta ígért struktúraváltás csakis az elhatározott lépések k omp r o,mi s sz umm en tes, k ö - vetkezetes megvalósításá­val érhető el. S ebben a fo­lyamatban, amely végső so­ron a piaci megmérettetést is szolgálja, lesznek olyan vállalatok, amelyek felnőnek az új követelményekhez, s tanúi lehetünk majd egyko­ri ipari bálványok ledőlásé- nek is. — Ami .az iparpolitikai el­képzeléseimet illeti — foly­tatta Horváth Ferenc —, úgy gondolom, ha a feltéte­lók adottak lesznék, létre­jöhet .az .exportorientált, fej­lődőképes ipari 'szerkezet, mégpedig döntően 'a feldol­gozóiparban, amellyel eddig nemigen törődték. Az ipar legnagyobb próbatételének a következő év-ékben azt tar­tom, hogy az egyes ágaza­tok végre ‘a környezetbe il­lően fejlődjenek. E téren nagyon 'sok .mulasztást kell hely reih óznunk. — A jövőben eleve csak környezetikímélő beruházá­sokat engedélyezünk. A leg­több gondot ima a hulladé­kok elhelyezése, elégetése okozza? 's 'ilyen jelegű tech­nológiáik eddig csak nagyon kevés üzemben kapcsolódtak a tenmétéshez. Azt is tudo­másul 'kell venni, ihogv ma már senki, így a Világbank sem engedi ás nem finan­szírozza .a környezetkárosí­tó .fejlesztéseket. Szerintem az ipar iránti bizalomvesz­tésnek lis egyik oka az e té­ren tapasztalható sok-sók mulasztás, így azók kiiga­zítása feltétele lehet a ked­vezőbb légkör megteremtésé­nek. Éppen ezért további, .a környezetre káros hatást gyakorló bányákat mem .le­het nyitni, s én személy sze­rint úgy vélem, hogy az uránbánya bezárása is in­dokolt, bár ez talán kevésbé ilyen jellegű ügy. A hazai bányászatot, energiaterme­lést, .sőt a kohászatot is a jövőben a piacnak kell alá­rendelni. Ha valaki vállal­kozik — akár egy külföldi cég is — arra, hogy az érin­tett üzemekkel foglalkozzék, s erre pénzt is szán, lesz erre lehetősége, de .az ál­lamnak minderre nincs ke­rete. Egyébként ezeket a szempontokat is figyelembe véve már fo'lya maiban van energi a politikánk felülvizs­gálata, s ennek során min­denkivel mindenfajta nyílt vitát vállalunk. A jövőben például az erőmű-telepítések előkészítés ókor párbeszédre törekszünk a legkülönbö­zőbb szervezetekkel. — Mi a véleménye Bős— Nagymarosról? — Az a beruházás egyál­talán nem energetikai in­díttatású. Amikor döntöttek felépítéséről, .mai szemmel nézve különösen, nem gon­dolták át a következménye­ket, a döntés nem volt mega lapozott. Ugyanakkor a leállítás, illetve a továbbépí­tés -mérlegelésénél számolni keil .a beláthatatlan nemzet­közi következményekkel is. — Miként ítéli meg a műkö­dőtöké bevonásának lehető­ségét i az ipari szerkezetát­alakításba? — A külföldiek érdeklő­dése, tapasztalataim szerint, nő .az ilyen lehetőségeik iránt, de .a működötöké be­vonásának arányait most nehéz lenne megbecsülni. Gazdaságilag jó esélyt iátok arra, hogy gyárak részvé­nyeit tőkeerős, fejlett tech­nikával rendelkező nyugati cégek .megvásárolják. Az a bizonyos 50 vállalatot fölso­roló ajánlati lista, 'amellyel sok nyugati partnerünk már megismeiíkedett, élénk vissz­hangra talált, és annak alapján számos tárgyalás folyamatban van; jelentős vállalkozási üzleteikre készül a Caola, a GANZ Árammé­rőgyár, a Magyar Kábel Művök, több üveggyár és kohászati üzem. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az érintett vállalatok veze­tői részéről esetenként el­lenállásba ütközik elképze­léseink valóra váltása; az igazi tulajdonos hiánya ne­hezíti a folyamatot. Mind­ezek a folyamatok nem hoz­nak egyik népről a másikra eredményt, így a termelési szerkezet átrendeződése, a konvertibilis export növelé­se mellett néhány évig még stagnálni, esetleg csökkenni fog az ipar teljesítménye. — Végül enged jenmeg egy kérdést <a minisztériumi ap­parátusra vonatkozóan: a tárcánál sokféle, talán tíz­nél is több szakértői cso­port, tanácsadó-testület mű­ködik. az ;iparirányítás ered­ményei mégsem kielégitöek. Tervez-e változtatásokat a 'minisztériumi szervezetben? — Amennyiben .minisz­terré választanak, megfelelő arányokra törökszem a ve­zetésiben: vagyis a -műszaki- gazdasági és a vállalati gon­dolkodás ötvözését szeret­ném megvalósítani az ipar­irányításban. Sok jó szak­ember hagyta el az utóbbi időszakban a minisztériu­mot, jórészt anyagi cfcok miatt. Ezt a folyamatot sze­retném 'megállítani, a leg- jóbbákat visszacsalogatni. Az egész apparátust — termé­szetesen jobb anyagi elis­merés -mellett —’ hatéko­nyabb, felkészültebb, ugyan­akkor létszámában -a mai­nál kisebb gárdával szándé­kozom kiépíteni. S ami a szakértői csoportokat illeti — beleértve az Iparpolitikai Tanácsot is —, tevékeny­ségük kialakult gyakor­lata nem váltotta be a hozzájuk fűzött reménye­ket. Szakmai hozzáértésükre azonban szükség van, de csakis úgy, hogy e csopor­tok munkája szervesen in­tegrálódjon a minisztérium tevékenységébe, mégpedig oly módon, hogy a műszaki és a gazdasági felfogás kü­lönválása megszűnjön. S még egyet: a tájékoztatás­ban is szorgalmazom a nyi­tottságot. Az iparvezetés csak akikor élvezhet bizal­mat a társadalom részéről, ha felkészült, és minden gondot s természetesen ered­ményt is elétár. Nem lehet az az érdekünk, hogy csak akikor s rendszerint kap­kodva reagáljunk valamire, ha az már más úton-módon kipattant. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. május 8-ai üléséről (Folytatás az 1. oldalról) funkciók betöltésekor, a kép­viselők és tanácstagok meg­választásakor. Jelöltjeinek elfogadtatására a legszéle­sebb nyilvánosság előtt po­litikai meggyőző tevékeny­séget folytat. A Központi Bizottság és a pártbizottságok a jövőben csak a saját hatáskörükbe tartozó párttisztségek betöl­téséről döntenek. Nem fog­lalnak előzetesen állást az általuk irányított pártszer­vek tisztségviselőinek meg­választásáról. A Központi Bizottság ajánl­ja a Minisztertanácsnak az állami személyzeti munka áttekintését és a szükséges módosítások elvégzését. 2 A Központi Bizottság- • üdvözli, hogy a párt alapszervezetei és választott -testületéi aktívabbak, egyre többet kezdeményeznek an­nak érdekében, hogy az MSZMP korszerű, marxista szellemű reformpárttá ala­kuljon át.' Ennek a folya­matnak a részeként értékeli a reformkorok létrejöttét és kibontakozó tevékenységét. A Központi Bizottságnak .meggyőződése, hogy a párt demokratikus működéséhez elengedhetetlen tagjainak lelkiismereti és vélemény­nyilvánítási szabadsága. Az azonos értékeket és véle­ményt képviselők — az áramlatok és platformok — szabadon fejthetik ki néze­teiket a Párt fórumain. A testület ugyanakkor a párt cselekvőképességének védel­mében ellenzi a platformok szervezeti elkülönülési tö­rekvéseit. A megújuláshoz a párt progresszív erőinek összefogására van szükség. A Központi Bizottság le­szögezi : demokratikus párt­ban nem lehetnek dogmák és megváltoztathatatlan többségi vélemények. A vá­lasztott testületek döntési jogának elismerése és a ha­tározatok végrehajtásának kötelezettsége mellett min­den párttagnak joga van fenntartania álláspontját. O A Központi Bizottság vJ* üdvözli a Magyar De­mokratikus Ifjúsági Szövet­ség létrejöttét és elfogadott programját. Egyetért azzal, 'hogy a DBM'ISZ közvetlen pártirányítás nélkül, önálló­an kíván dolgozni. Fontos­nak tartja, hogy az ifjúsági szervezetek tagjai minél na­gyobb számban pártunk tag­jaiként is vegyenek részt az MSZMP munkájában. Az MSZMP arra törekszik, hogy a közös értékek és politikai érdekek alapján együttmű­ködjön a DEMJSZ szerveze­teivel. A szövetség tagszer­vezeteivel egymástól eltérő -módon, programjuk és te­vékenységük ismeretében alakítja ki kapcsolatait. Az MSZM'P tudatában van annak, hogy a politikai és gazdasági reformok nem vi­hetők sikerre a fiatalok be­kapcsolódása nélkül. A tes­tület javasolja: az MSZMP Központi Bizottságának és a DBMISZ Szövetségi Taná­csának képviselőiből jöjjön létre tárgyalócsoport, amely kialakítja közös álláspont­ját napjaink főbb társada- lompolilikai feladatairól, -meghatározza az együttmű­ködés új tartalmát és gya­korlati tennivalóit. A Központi Bizottság fel­kéri a párttagságot, a párt- szervezeteket, a pártbizott­ságokat: a DBMISZ tag­szervezeteinek helyi cso­portjaival szervezzenek kon­zultációkat a közös munka lehetőségeiről, a pártlestü- letekben megvalósítandó if­júsági képviseletről. A Központi Bizottság tu­domásul veszi, hogy több helyütt a fiatal, párttagok .pá írszerveze tűkben i f j ús ági tagozat létrehozását kezde­ményezik. III. A Központi Bizottság ál­lást foglalt a Munkásőrség működéséről, további fel­adatairól. Megállapította, hogy a Munkásőrség az el­múlt évtizedekben széles társadalmi alapon, önkénte­sen, demokratikus szellem­ben, törvényes keretek kö­zött működött. Tagjai elis­merésre méltó munkát vé­geztek a gazdaságban, a szolgálatban és a közélet­ben. A Munkásőrség vállalja a társadalom reformtörekvé­seit, alkalmazkodni kíván a politikai, közéleti változá­sokhoz. önkéntes fegyveres testületként a Magyar Nép­iköztársaság védelmi rend­szerébe integrálva, a Minisz­tertanács felügyelete alatt tevékenykedik. A Központi Bizottság ha­tályon kívül helyezi a Mun­kásőrség pártirányításáról szóló korábbi határozatait, és felkéri a Minisztertanács el­nökét. hogy -készítse elő és adja .ki a testületre vonat­kozó új jogszabályt. Ebben szükséges meghatározni a Munkásőrség feladatait az alkotmányos rend védelmé­ben, az ország biztonságá­nak erősítésében, a hátor­szág- és területvédelemben, a katasztrófák elhárításában, az élet- és vagyonvédelem­ben, a közrend és közbiz­tonság megóvásában. IV. A Központi Bizottság tá­mogatja Németh Miklós mi­niszterelnök kormányátala­kítási javaslatát. Állást fog­lalt. hogy nem él az Ország­gyűlésen a miniszterek je­lölésére vonatkozó jogával, erről szóló korábbi határo­zatát hatályon kívül helyezi. V. A Központi Bizottság dön­tött egyes párttisztségviselők felmentéséről és kinevezé­séről : — a testület tájékoztatásit kapott Kádár János egészsé­gi állapotáról, és úgy hatá­rozott, hogy érdemeinek el­ismerése mellett felmenti a párt elnöki tisztségéből és a központi bizottsági tagságá­ból. A testület Kádár Já­noshoz levelet intézett, ame­lyet nyilvánosságra hoz; — Lukács Jánost a KEB elnökévé történt megválasz­tása miatt felmentette KB- titkári tisztségéből és köz­ponti bizottsági tagságából; — Pelrovszki Istvánt, a Központi Bizottság' tagját nyugállományba vonulása miatt — érdemeinek elisme­rése mellett — felmentette osztályvezetői beosztásából; — Kovács Jenőt, a KB osz­tályvezető-helyettesét kine­vezte osztályvezetőnek; — Borbély Gábort, a Köz­ponti Bizottság tagját fel­mentette a Népszabadság fő- szerkesztői funkciójából, és kinevezte a KB osztályveze­tőjévé; — Eötvös Pált, a Népsza­badság főszerkesztő-helyet­tesét megválasztotta a Köz­ponti Bizottság tagjának és kinevezte a lap főszerkesz­tőjének. A megüresedett oárttiszt- ségek betöltésére a Közpon­ti Bizottság jelölőbizottságot választott. * A Központi Bizottság a párttagság kezdeményezéseit is mérlegelve, 1989 őszére összehívja az MSZMP orszá­gos értekezletét amelynek pontos idejét, napirendjét, ,a küldöttválasztás módját a közeljövőben határozza meg. (MTI) Miért nem érdemeinek el­ismerésével mentették fel Kádár Jánost? Átkerül-e a hatalmi- központ .az MSZMP- től a kormányhoz? Fenye­get-e a pártszakadás veszé­lye? — Többek között ezek a kérdések hangzottak el az MSZMP KB székházában kedden délután rendezett nemzetközi sajtókonferenci­án, amelynek témája a Köz­ponti 'Bizottság hétfői ülése volt. Először Fejti György, a Központi Bizottság titkára ismertette az ülésen folyta­tott viták tapasztalatait, a nyilvánosságra hozott doku­mentumokat. Ezután Kovács Jenő, a KB újonnan kine­vezett osztályvezetője adott tájékoztatást a párt életével összefüggő, a KB-ülésen na­pirendre került témákról. Kimmel Emil, a párt helyet­tes szóvivője ezután az új­ságíróknak adta át a szót. A legtöbb kérdés Kádár János egészségi állapotáról, pártelnöki és KB-tagsatt funkciójából való felmenté­sével foglalkozott. Fejti György hangsúlyozta, hogy a testület döntéséi nem politi­kai okok motiválták. .Az újságírók újra és újra visszatértek a témára, konk- réf válaszokat kértek a be­tegség jellegéről, arról, hogy a magyar politikust kórház­ban vagy otthonában ápol­ják-e, s a Reuter tudósítója még azt is felvetette: nem lett volna-e humánusabb, ha Kádár János élete végéig funkciójában maradhat. Fejti György elmondta: magyar viszonyok között nincs hagyománya annak, hogy a politikusok betegsé­géről terjedelmes jelentése­ket tárjanak a nyilvánosság elé. Biztosította az újságíró­kat — és rajtuk keresztül a magyar, valamint a nemzet­közi közvéleményt —, hogy Kádár Jánost a legkitűnőbb professzorok kezelik, s min­dent megtesznek, hogy orvo­solják azt a megfordíthatat- lannak látszó folyamatot, amelynek oka alapvetően Kádár János idős kora és az életútjával járó sok fizikai megpróbáltatás. A Magyar Hírlap azt kér­dezte: ki lesz a párt elnö­ke? Elképzelhető, hogy Nyers Rezső? A válasz szerint je­lölőbizottság készít javas­latot, miként más megüre­sedett funkciók esetében is. Az MTI munkatársa an­nak a hétfőn megjelent in­terjúnak a hatásáról érdek­lődött, amelyet a Magyar Nemzet készített Lengyel László közgazdásszal. Az írásban ugyanis javaslat fo­galmazódott meg a hatalmi központnak az MSZMP-től a Minisztertanácshoz törté­nő áthelyezésére — előreve­títve ennek minden konzek­venciáját. Szerepelt a cikk­ben az is, hogy Pozsgay Imre államminiszter esetleg felveti a javaslatot a KB ülésén. Megtörtént-e ez, s ha igen, a testület hogyan foglalt állást? — szólt a kérdés. Fejti György leszögezte: Pozsgay Imre a sajtóból ér­tesült erről a kezdeménye­zésről. A továbbiakban utalt arra a vitára, amely az új pártokkal, társadalmi for­mációkkal folytatandó esz­mecseréről alakult ki a KB- ülésen. Elmondta: nem ért .egyet az ellenzéki szerveze­tek egy részének azzal a ki­nyilvánított szándékával,, hogy a politikai tárgyaláso­kat megelőzően nem kíván­nak kontaktust teremteni a kormányzati szervekkel. Az őszre tervezett orszá­gos pártértekezlettel össze­függésben is több kérdés hangzott el. A válaszokból kitűnt: a tanácskozáson szük­ség szerint alkalom nyílik a pártvezetés tisztikarának megújítására is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom