Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
1989. május 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Miskolc értékes műemlék épülete a Rákóczi-ház Fojtán László felvételei Gyerekekről, örömökről — egy tavaszi kertben Köti néni e kis beszélgetésért félbehagyja kerti teendőit Aki végigmegy a Rákóczi utcán, vagy. pedig a Deák téren szemlélődik, meggyőződhet róla, hogy a város cgy-cgy környezetét mennyire megszépíti, valósággal új köntösbe öltözteti egy-cgy helyreállított műemlék. Ezek közé tartozik a Rákóczi u. 11. szám alatti egykori görög- kereskcdö-Iakóház, nemkülönben pedig az Erdőigazgátóság mellett a Fcledy-gyűjteménynek helyet adó épület is. A megyeszékhely nem dicsekedhet sok műemléki épülettel. Éppen ezért a belváros rehabilitációja során fokozott gondot fordítanak a meglévő építészeti értékek megőrzésére, helyreállítására. Mint Kelemen István, a város főépítésze is megerősítette, a város arculatának formálásához, a korábbi korok Egy ilyen „társközségből” — Felső'kelecsényből — küldött levelet egy ötvenéves asszony, természetesen „végső elkeseredésében”. Farkas Zsig- mondné ugyanis egyik napról a másikra azon vette magát észre, hogy családjával költöznie kell, vagy építkezni. Hogy miből, hogyan, azt ő sem tudja. Mert nem saját lakásában él, hanem „államiban”, a kis falu régi- régi kastélyának egy zugában, már 1945 óta. Kezdetben fizetett lakbért is, de az évtizedek során nem volt pénz sem „állagmegóvásra”, sem javításra, így már lakbért sem fizet. Gyermeke tizenhat éves, élettársa rokkantnyugdíjas. Hárman négyezerötszáz forintból „élnek”. S most eladta a tanács a kastélyt családostul, parkostul, mindenestől. Az új tulajdonos már renoválja is, nekik pedig utat mutatott. Farkasné azt írta, azt ajánlották neki, hogy vegyen fel OTP-kölcsönt és vásároljon lakást. Hogy miből törlesztene, arról nem adtak felvilágosítást. Bánatában már minden rosszra gondolt, hisz’ hova menjen ő ebből az egyszoba-konyhás kastélyzugból a családdal, mitévő legyen, hogy ne kerüljön az utcára, mert a tulaj már rendőrhívással, kényszerkilakoltatással is fenyegette. Meglátogattuk hát a jogcím nélküli lakost Felsőkele- csényben, ahol Zsebik András igazított útba minket, megmutatván a kastélyt, aminek egyik szárnyában a család él, másik részében élelmiszer-italbolt üzemel, de építészeti értékeinek megmenté- séhez erkölcsi, városépítészeti érdek is fűződik. Ezek az érdekek tették lehetővé, hogy több műemléki épületet is munkába vegyenek, s korabeli állapotukban helyreállítsák azokat. Ezek közé az épületek közé tartozik a Tanácsház tér 13. számú ház, amelyet a megyei tanács, valamint a műemléki felügyelőség közös költségével állítanak helyre és alakítanak ál új felhasználásának megfelelően. Az egyemeletes ház a 18. században épült, s különösen értékesek gazdag tagozatú vasrácsai. Egykori barokk homlokzatát később romantikus részletekkel átépítették. A tervek szerint az épületet helyreállítása után művelődési célra haszalkalmi útikalauzunk a szemben épülő-készülő betonalapra mutat, az új bolt ott lesz nemsokára, és odaköltözik majd az áfész üzlete is a kastélyból. Az ,,ő” problémája így megoldódik hamarosan. Megkerültük a 'kastélyt, melynek vakolata már régen nincs, de masz- szív épületét nem kezdte ki az idő olyan mértékben, hogy az összedőléssel fenyegetne. Kutyák rontottak ránk. A csaholásra, kiabálásra Farkasné, a valaha szebb napokat látott kastélypark végéből érkezik a vizes-lucskos füvek, keserűlapuk között. A terület megvan tán két hold is. — Ez is az újgazdáé lett a kastéllyal együtt, tőlünk meg ezt a pár négyzetméternyi részt' is sajnálják, ahol eddig meghúztuk magunkat — mondja keservesen az asszony. A többi már ismerős lehet mindenki előtt, aiki végighallgatott már ehhez hasonló panaszáradatot: sírás, reménytelenség és félelem. Mert előfordult a múlt rendszerben nap mint nap eg.v- egy kilakoltatás, bútor, dunna, fazekak dobálása,, sírásjajgatás meg káromkodás — a szegénység, a tehetetlenség velejárói. De hogy negyen- négy év után is ettől rettegjen valaki — csak azért, mert kisiklott élete, vagy gyámoltalan, élhetetlen volt —, az már szomorú. Mindannyiunk szomorúsága. Főként az, ha látjuk: a kastélyban több, mint tíz tágas helyiség, alatta száraz pincék, belülről nem is olyan rossz ez a nősítjük. Az építők jelenleg az udvari részen dolgoznak. Hasonlóképpen az udvari részen dolgoznak az építők a főutcán lévő, de a Rákóczi utca felőli bejáratú Rákóczi-házon. Az épület történelmi értékét, jelentőségét a ház homlokzatán elhelyezett emléktáblák ismertetik. Az egyemeletes műemléki védettségű épület emeleti részén grafikai galériát alakítanak ki. A földszinti üzletsor kialakítása vitatottá vált, mert a falbontások során falfestés maradványai kerültek elő. Üj formájában láthatják már a Szemere utcán közlekedők az ottani 11. szánni házat, amelyet a neves építész. Klier Vencel építtetett. Az 1800-as évek elejéről származó emeletes épületet szinte teljesen újjá kellett építeni a rehabilitáció során. Az emeleten és a tetőtér beépítésénél lakásokat hoztak létre, míg a földszinten üzlethelyiséget alakítanak ki. A görögkeleti ortodox múzeum környékének további szépítését szolgálja majd a Batthyány utca 1. számú lakóépületnek a helyreállítása. A földszintes, barokk épület ltőfaragvá- nyos, kosárlves kapuja a város kapuépítményeinek egyik leg- szebbikc. Udvarán szép, kétoszlopos tornác található. A belső helyiségek boltozatosak. Helyreállítása után intézmények elhelyezését tervezik falai között. „nyeremény". És .még ott van hozzá a nagy park, melyben maradt azért mutatóban egy-kéf évszázados fa is. Bizony nyeremény ez a javából. Még inkább az, ha leírjuk: bagóért kelt el ez is. Mert ötszázezer forintért a bolondnak is megérte, ahogy itt suttogják. És hogy, ihogy nem, de éppen Hajdú-B'ihar megyéből akadt jelentkező a vételár kifizetésére! És az üzlet nyélbe is üttetett. Az áfész, mely lemondott korábban a kastélyról, nemsokára költözteti is boltjait, így a közös tanács — mely Felsőnyárádon dolgozik — úgy döntött, hogy falugyűlés elé viszi a 'kastély gondját. S azon úgy döntöttek, hogy nem toldozzák-fol- tozzák, hanem túladnak rajta. A vb-titkár megerősítette a vásár.t, de megígérte, hogy az új tulajdonosokkal megbeszéli, amíg a tanács nem talál megoldást a család Segítésére, ne háborgassák, ne zaklassák őket. Van lehetőség (egy üresen álló ház) itt a faluban is, nem feltétlenül százezres kölcsönöket kell felvenni a családnak, mely talán maga is tehet róla, hogy évtizedek alatt sem jutott ötről a hatra. De .ki mondhat ítéletet így utólag emberi kapcsolatok kisiklásairól, évek, évtizedek árnyékos oldalán tengődő életék csodavárásairól, a hétköznapok legszükségesebb igényeit is nehezen előteremtő asszonysorsokról, a perifériára szorult rokkantról, s ezt az „örökséget” cipelő tizenéves emberről? Még inkább hallgatnunk kell lesütött szemmel, ha mindezt egyetlen család három tagja hordozza-vonszol- ja tovább, naponta vergődve — szemünk láttára. Bekecs! Szabó László Hiába ~ legyen bármilyen is az időjárás - ilyenkor, anyák napja táján a legszebbek a kertek, iönnek-mennek a felhők, percekre süt csak ki a nap, de amikor kisüt, ezer orgona liláját ragyogtat- ja fel és millió szerény kis vadvirág mutatja meg magát, a gyepen. Egy sokfelé repedezett falú ház búvik meg a kert mélyén, vacogtató hideget lehelnek a szobák. Kémleljük az eget, mikor jön az áldás, mégis jobbnak látjuk idekint a babvetemény mellett, Kati néni munkaterületén letelepedni. — Kell az eső, hogyne kellene, csak várja meg, amíg elvetem a babot — kacag, miközben igyekszik megszabadulni a sártól igen .súlyossá vált gumicsizmáitól. — Fáj — panaszolja, — megöregedtek a csontjaim, az izmaim. Erre a betegségre nemigen van orvosság. Hamar feledi fájdalmát, amikor arról kezdünk beszélni, milyen is volt egykoron, nem is túl régen ennek a ládbesenyői parókiának a kertje. — Hangos, vidám! öt gyerek élt itt boldog gyerekkort. Nem dúskálhattak a földi javakban, szegényeik voltunk mi világéletünkben, de derűsek és jókedvűek. A férjem. Fazekas Gábor, református lelkész, én, egészen fiatal koromban városi tisztviselő voltam Nyíregyházán, majd tanítói oklevelet szereztem, és 1949-tól tizenöt éven át tanítottam. Első iskolám a benköbokori volt, ahol Váci Mihállyal okítottam a kis tirpákokat. Kedves nép, nagy szeretettel emlékezem rájuk. Nagy boldogságban éltünk ott, jó közösségben. Nem volt ritka eset, hogy egy-egy ünnepen összedobtunk egy disznóra valót, levágtuk, és nagy-nagy lakomát csaptunk az egész faluval. Az uram olyankor hegedült, mert nagyon szépen játszik... A gyerekeink egymás után érkeztek, évente. Valóiban olyan volt a családunk, mint a templomi orgona... A két fiam Szakácsiban született, a legnagyobb lányom, Katalin is ott, a három kisebb aztán már a sajó- szentpéteri szülőotthonban. Hiába süt a nap ebben a percben, Kati néni tekintete elsötétül: — Hat gyermekünk született, de a kis Gabriella Csillát nyolc hónapos korában egy orvosi hiilba, durva és otromba hiba miatt el kellett temetnünk. D-vit.aminin- jekciót kapott, sterilizálat- lan itüve'l, az orvos autójában halt meg ... — No, ezeket a fákat, amiket itt, a parókiakertjében látni, mind-mind a gyerekeim ültették. Mindegyikhez valami emlék fűződik. Ezt a fenyőt akkor, amikor édesanyám végre, 14 év után, 1959- ben átjöhetett látogatóba Viskröl, a Szovjetunióból. A sok kérvény nem segített, végül Hruscsovna'k írtam, hiszem, hogy ennek a levelemnek köszönhetem, hogy a gyerekeim megismerhették a nagyanyjukat. — Hogy milyenek voltak és milyenek az én gyerekeim ? Kedvesek és nagyon okosak. Egyszer belenéztem valamelyik gyerek egyetemi jegyzetébe, és azt olvastam belőle, hogy első gyereknek első gyerekkel nem tanácsos házasságot kötni, mert akkor az utódok nem lesznék okosak. Ha igaz, amit ott Kiss Ferenc professzor leírt, akkor nekünk ez a szerencsénk. Én az első gyereke voltam a szüleimnek, az uram pedig az ötödik. Nem voltak az enyémék sóhasem magoló- sak. Kisördögeik voltak, akik körbebiciklizték a hetedik határt is, hancúroz- tak, visítoztak, pajkoskodtak, de könnyen forgott az agyúk. Csak egyetlenegy dolgot tiltottam tőlük: a verekedést, mert Isten az embert saját képére teremtette, ezért senki ember fiát bántani nem szabad. Panfümös szél ront a dombokról a kertbe, itt jól megrázza az orgonákat, csak úgy pereg Kati néni fejére a sok-sok kis cirá- dás lila szirom. Ünnepélyes illáit. — Boldog anya vagyok — mondja és megnyomkodja fájó térdét. — Gábor fiam kitüntetéses doktorként fejezte be az egyetemet, most a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen kibernetikát, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozatán pedig programozó matematikát tanít. Két kislányuk és egy kisfiúk van. Béla fiam orvos, Káliban, körzetben dolgozik, szeret ott élni. Két fiuk van. Katalin lányom szintén orvos, reu- maitölógus Miskolcon. Gab- rilella Ibolya lányom is Miskolcon él, vegyi gépész- mérnök, tanáralOl-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben, nemrég elvégezte az egyetem pedagógia szakát is. A legkisebb lányom, Hajnalka, édesapja hivatását választotta, egyházkerületi lelkész Miskolcon, mostanában az erdélyi menekültek letelepedésében segédkezik szívvel és lélekkel. Egyik-másik időnként élmegv, mert külföldi ösztöndíjat kap valahol a világban. Olyankor fáj, hogy nincsenek itthon, de boldogok is vagyunk, mert okosabban, műveltebben térnék haza, és ha lehetséges, még jobban szeretjük egymást. Furdal a lelki ismeret, Kati néni zsákjában ott van még a fele bab. Segítenem illene... — Ahogy tudom, segítem őket — mondja, jómagam pedig elpirulok. — Néha elutazom hozzájuk, kivasalom a ruhákat. Mert néha annyi, de annyi va- salatlan összegyűlik egy dolgozó pár háztartásában. Hogy bírom-e a fájós lábammal? Egy anya mindent, de mindent bír, ha a gyerekeiről van szó. Én még azt is kibírtam, hogy eltávolítottak az iskolából. Azért nem taníthattam, mert papné voltam. Akkor, azon a szeptember 1-jén, mikor megszólalt a szomszédban az iskolacsengő, nékem eleredt az orrom vére, és nem, .nem akart elállni. Borzasztóan szomorú voltam. Aztán megszűnt az orrvérzésem és paraszti munkába fogtam: azóta kaszálok, kapálok, állatokat nevelők. Most már állatok nincsenek, de a kertem mindig zöld, mert a szép, nagy családom időnként, nem is ritkán összejön idehaza, és akkor nagyon jó, ha a'kert friss zöldséget ad. ősi székely mondás, hogy ahol nem fejnek tehenet, ahol nem ölnek disznót, ahol nem szűrnek bort, az a ház szegény. Ezek szerint mi szegények vagyunk, háromszorosan is, de a kertem azért... — nevet ismét egy jóízűt Kati néni. — Jaj, nehogy engem lefényképezz! — tiltakozik. — Inkább ezt a repedt házat, amilben már nem merünk lakni. Odaát, a ba- lajti parókián élünk, az még nem dől össze. De a szívünk csak ide húz, mert innen vannak a legszebb emlékeink. Ha jönnék, a gyerekek is itt keresnek bennünket először. Ez az otthonuk... Lévay Györgyi Magyar résztvevőkkel Távol-keleti vásárok Az elkövetkező hetekben több magyar vállalat képviselteti magát — a Hungexpo szervezésében — különböző kelet-ázsiai szakkiállításokon. Ezzel újabb lehetőséget kapnak e gyorsan bővülő piac áttekintésére, termékeik elhelyezésére, a gazdasági kapcsolatok bővítésére. Hongkongban a napokban tartják a Leather *89 nemzetközi bőrvásárt, amelyen mintegy 850 cég mutatja be termékeit a világ minden tájáról. A hongkongi új kiállítási központban rendezett vásár — ahol az alapanyagok mellett a bőr- kikészítésnél használatos vegyszereket. valamint különböző gépeket és technológiákat is kiállítanak — évről évre több érdeklődőt vonz. Magyarországról a Pécsi Bőrgyár és a Bivim- pex mutatkozik be a bőrvásáron: cipőkkel, táskákkal, kesztyűkkel, bőrruházati cikkekkel és nappabör-alapanyagokkal. Pekingben május 19—23. között rendezik meg a kínai mezőgazdasági vásárt. amelyen három magyar nagyvállalat vesz részt. Így a Vctőmagter- meltető és -értékesítő Vállalt, amely a közeljövőben várhatóan megállapodik a China National Seed Corporationnel nemesített vetőmagvak — görögdinnye, paradicsom, hibrid napraforgó, cukorrépa — szállításáról. Az AGKER árukollekciójában ugyancsak szerepelnek vetőmagvak, továbbá különböző üdítőitalok, gyümölcslevek és borok. A kaposvári Kahyb — amely már tavaly eladott egy sertéstenyésztési rendszert Kínának — további megrendelésekre számít a májusi vásáron. Tokióban június 6—9. között borvásárt tartanak, s azon a Hungarovin képviseli a magyar színeket. Kínálatában különféle borok- és pezsgők szerepelnek majd. (MTI) „Árvult kastély gondját,/Kóbor kutya őrzi...” Bagóén eladták, de mi lesz a lakóval? Többen javasolták a szerkesztőséghez küldött levelükben, hogy ellensúlyozzuk az „aszfalt-témákat” - a városi, nagyvárosi gondok vagy eredmények bemutatását — a falu problémáinak ismertetésével. Mert előfordul, hogy egy-egy település nevét hallva a Dunántúlon keresi valaki a falucskát (még akkor is, ha megyénkben él). WNRwgmnR aaw———■wwbbbb——— i Tanácshál tér 13., az Almássy-ház
